Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-06-05 / 23. szám

T P' Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Helyben. MINDEN SÍZ Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. OMB ATON. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A trianoni gyásznapot, június 4-ét, még , akkor sem tudnók sohasem elfelejteni, ha már jóvátétetett volna az a bűn, amely ellenünk Trianonban elkövettetett. Aminthogy a 67-es kiegyezés sem tudta soha, még a mai napig sem tudta elfelejtetni az aradi gyásznapot s a vele kapcsolatos rémuralmat. És hol vagyunk ma még a jóvátételnek attól a fokától, amit 49-cel szemben 67 jelentett. Pedig a két dátum közt eltelt évek száma immár veszedelmesen megközelítette egymást. 18 év Világostól a budavári koronázás fényes napjáig és 17 esz­tendő Trianon óta. Ámde hol van még a fény, hol az öröm, hol a megnyugvás, a zaklatott szivek elpihenése, ellenségek által zaklatott magyarok megváltatása, hol a trianoni átok megszűnése ? Most ebből még nem látunk sem­mit, mindez még csak reménység gyanánt él sziveinkben. De siralmas, soha nem szűnő siralmu gyászunk közepette is hálát kell ad­nunk a Gondviselésnek, hogy nem engedett bennünket ebbe a végtelen és évek hosszú során át vigasztalannak tetsző gyászunkba belepusztulni, hogy adott erőt annyi sok meg­aláztatás elviselésére, hogy jogot adott nekünk a reménységre. Mert ma már legalább jogunk, jogos alapunk van arra a reménységre, hogy minden rossz egyszer elmúlik, eltűnik egyszer fejünk felül a trianoni árnyék is. Azok közül, akik annak idején megrontatásunkat szentesí­tették, ma már többen barátainkká, hatalmas barátainkká váltak. És még sokkal nagyobb erővel szól minekünk az 1920. június 4-ike óta eltelt idő, amely nem hozta meg a Duna­medence akkor hangos torokkal hirdetett meg­békélését, hanem hozott helyette egyenetlen­séget, viszályt, gazdasági nihilizmust és nihi­lista garázdálkodást, ez utóbbit főleg keletre tőlünk. És még ennél is elsöprőbb erejű bará­tunk: az igazság, a magyar igazság, az ezer­éves történelem, az ezeréves összetartozandóság mindeneknél erősebb igazsága. És ez az igaz­ság előbb-utóbb mégis győzedelmeskedni fog s ha bár mi öregek már nem is, de fiaink meg fogják érni majd, hogy a trianoni gyászból lesz feltámadás! Az angol alsóházban annak a képvi­selőnek, aki a nemzetközi ellenőrzést gyakorló és így a nemzetközi jog törvényei szerint sem­leges és sérthetetlen német hadihajó ellen el­követett merényletet békebontó célzatú, nemzet­közi kommunista manővernek minősítette, a brit külügyminiszter azt a választ adta, hogy „erre nincs bizonyíték". Természetesen nála jobban senki sem tudja azt, hogy az ilyen dolgokra nem is kellenek írásbeli bizonyítékok, vagy szóbeli tanúvallomások, mert a tények logikája maga a legteljesebb és legmegbízhatóbb bizo­nyíték. Minden jel arra mutat, hogy a német cirkáló bombázásával olyan eseményeket akar­tak felidézni, amik a szovjet által oly sóváran lesett általános európai összetűzésre vezethetnének. Ugyanazon brit, bizonyítékokat nélkülöző angol külügyminiszternek, ugyanakkor azonban a meg­engedett megtorlás határán túl nem menő német kormánynak is köszönhető, hogy ez a pokoli terv nem sikerült, sőt, mintha a terv ellen­kező eredményt idézett volna elő és angol (eset leg tán francia), német és olasz megértés útját készítette elő. Meg is kell érteniök, meg is kell egyezniök végre a nagyhatalmaknak, nem sza­bad türniök, hogy egymásra uszíttatván, felettük és az egész világ felett a szovjet őrülete ülje meg diadalát. A Deutschland Gibraltárban el­temetett 23 hősi halottja csak úgy, mint az almeriai áldozatok így támaszthatják fel a világ sorsát intézők lelkiismeretét. Hadifogoly hősök emléktáblájának fölavatása. Az idei Hősök Napja Pápa városának kü­lönösen magasztos ünnepévé vált. Azzá tette a hadifogoly hősök emléktáblájának fölava­tása, melynek ünnepségei ezen a napon zaj­lottak le. A ferencesek templomának falában elhelyezett, lepellel leborított emléktábla kör­nyékén talpalatnyi hely nem maradt üresen, zsúfolttá tette a nemcsak a városból, hanem a Szomszédos falvakból is rekrutálódó ünneplő közönség, melynek soraiban ott voltak a ha­tóságok képviselői, s a vitézek, frontharcosok és hadirokkantak kiküldöttei. Pontosan déli i/ 212 órakor a bencés gim­názium zenekara által eljátszott Magyar Hi­szekegy nyitotta meg az ünnepélyt. Utána a Kárpát Dalkör vegyeskara Rózsa János ki­tűnő vezetésével énekelte el az »Ima a ha­záért^ című dalt. Vitéz Draskóczy István ny. altábornagy lépett ezután az emelvényre, hogy elmondja ünnepi avató beszédét. Keresetlen szavakkal, de gondolatokban gazdagon beszélt a rend­jelekkel gyönyörűen dekorált, tábornoki atil­láját viselő, hadifogságot végigszenvedett ősz katona. Szólt a magyar katona hősiességéről, kit a világ legvitézebb katonájaként aposztro­fált, amit bizonyít az is, hogy az egész világ­háború alatt idegen országokban harcolt és halt meg. De, míg a harctereken elhalt hősök emlékét már számtalan emléktábla hirdeti, ad­dig a hadifogság hőseinek emlékét először ez az emléktábla örökíti meg. Hangsúlyozta itt a szónok P. Markó Marcell ferences ház­főnöknek — a vliágháború hadifogoly tiszt­jének — érdemeit, kinek gyönyörű elgondo­lása és lelkes fáradozása valósult meg ezzel. Ez az emléktábla, emelte ki a szónok, külö­nös jelentőséget és fokozott feladatot van hivatva szolgálni. Igen, mert azoknak a hő­söknek az emlékét hirdeti, akik életüket ál­dozva harcoltak a hazáért, s az Istent meg­védték az istentelenek ellen. Figyelmezteti egyúttal a haza élő fiait, hogy a hazáért utolsó csepp vérükig küzdjenek és harcoljanak az istentelenség ellen. Az avató beszéd gyönyörű gondolatai mély hatást tettek az ünneplő kö­Utazásra bőröndöt, útitáskát a készítőnél vásároljunk, hol minden darabért garanciát vállalnak. Győri böröndös Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. zönségre. Vitéz Draskóczy István jeladására hullott le a lepel, s az emléktábla láthatóvá vált. A haraszti mészkő dekoráció keretébe be­épített, fehér carrarai márványtábla, mely alatt örökmécsessel megvilágított fülkében roham­sisakos, mellén kardot szorító hős fekszik,, Závory Zoltán gazdag művészi alkotóerejét dicséri. Készítője pedig Schneider Géza kő­faragómester, aki olyan kiváló kőfaragó munkát végzett, amilyent már sok évtizede nem produkáltak Pápán. A tábla fölirása a következő : EZ AZ EMLÉKTÁBLA, VALAMINT ENNEK A TEMPLOMNAK KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS NAGYHARANGJA, A VILÁGHÁBORÚ HADI­FOGSÁGBAN ELHÚNYT HŐSEINEK EMLÉ­KÉT HIRDETI. Hazátokhoz hű, bátor Vi­tézek, kik hősi küzdéstek­ért csak szenvedést, halál­tokban talán még fakeresz­tet sem kaptatok, Tiétek legyen e megemlékezés. „Vérzettek és elhulltak ők, De győzedelmesen: Tettük sugára átragyog Időn, enyészeten." Bajza. Közben megszólalt a hősi emlékharang s megkezdték az emléktábla megkoszorúzá­sát. Koszorút helyeztek el a vitézek és front­harcosok, a hadirokkantak, Pápa város, a hadi­özvegyek és -árvák, és a hadviselt iparosok, valamint gyászoló magánszemélyek. Ez alatt megható epizód játszódott le. Egy fiát sirató, özvegy anya virágcsokrot vitt P. Markó Mar­cellhez, kérve őt, hogy helyezze el az emlék­tábla alá. »Tegye oda maga, nénike« — mon­dotta néki a házfőnök, mire az asszonyka így szólt: »Ö, akkor megszakadna a szivem!«; Ezek után a Kárpát Dalkör férfikara éne­kelte az Apoteózist. A meleg ünnepséget a bencés gimnázium zenekara által játszott Himnusz hangjai fejezték be. Az ünnepségek második része, a hősök litániája este fél 9-kor folyt le a ferencesek) templomában, melyen felekezetre való tekin­tet nélkül jelent meg minden, a hadifogoly hősök emlékének áldozó hazafi. (Sajnos azon­ban, sok olyan személy hiányzott, akinek ott lett volna a helye!) Az Iparos Dalkör Szeke­res Lajos szakavatott vezénylésével művészi tökélyben zsoltárt énekelt. Dr. Magyarász Fe­renc ciszt. r. plébános mondott ezután em­lékbeszédet, az ismert szónoki jelességével, mély filozófiai megalapozottsággal fejtegetve a hősiesség, a kötelességteljesítés magasztos erényeit. Mindezek után Msgr. Németh Jó­zsef apátplébános tartotta a lorettói litániát. Utána ismét az Iparos Dalkör énekelte a gyönyörű Könyörgést. A hősökért mondott ima után a »Tantum ergo« akkordjai csendül­tek föfl s a Himnusz a hősök litánia ját és ezzel a hadifogoly hősök meleg ünnepségeit is be­fejezte. Országos példát mutattak a frontharco­sok, vitézek és hadirokkantak — élükön vitéz Karcsay Bélával és vitéz Iievesy Józseffel —, amikor P. Markó Marcell gondolatát meg­valósítva, az emléktáblát fölállították. A tábla ,áll, s ierős a hitünk, hogy az évszázadok múlva is mai elevenséggel fogja ébren tartani az életüket adó, hadifogoly hősök emlékét. Június 6. BIZÁNC a LIgeíl sporttelepen este órakor. Többszáz szereplő, hatalmas csatajelenetek, korhű jelmezek, vetített művészi díszletek, nappali fényesség, Pápán még nem látott hatalmas méretű előadás. Helyárak 3, 2, 1-50, 1 P és 60 f. Az igen nagy érdeklődésre való tekintettel siessen mindenki a jegyét előre biztosítani. Rendezi a levente-egyesület. Aki a magyar ifjúság sorsát a lelkén viseli, nem hiányozhatik az előadásról. — Bővebbet a plakátokon.

Next

/
Thumbnails
Contents