Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-06-05 / 23. szám

VÁSÁRLÓKNAK 1 !U • • • EGY CIM ## GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) A gyalogjárók fenntartási költségei. Városi képviselőtestületünk május 24-én tartott közgyűlésének tárgysorozatán két olyan kérdés is szerepelt, melyek a közgyűlési vita terjedelmének mértékével mérve, nem voltak tágkörű vitát provokáló ú. n. nagy esetek, de tán mégis érdemesek arra, hogy elvi és gyakorlati jelentőségüknél fogva érdeklődésével tisztelhesse meg őket a nyilvánosság. A közgyűlés tárgysorozatának egyik pontja — melyről most beszélni szeretnék — a járda szabályrendelet módosításának kérdését vitte a képviselőtestület elé. A szabályrendelet két csoportra osztja a járdákat s egyikbe sorolja az asphalt (vagy másféle alkalmas anyagból készülteket), a másikba pedig a köszegélyes kavicsolt gyalogjárókat. Rendelkezik a szabályrendelet a létesítési és fenntartási költségek mikénti viselésének kérdésében is s megállapítja, hogy az asphalt gyalogjáró létesítésének költsége egyenlő arányban terheli a várost és az érdekelt háztulajdonosokat (eddig a háztulajdonos a létesítési költség 2/

3 részét volt kénytelen viselni), a köszegélyes kavicsolt gyalogjáró létesítési költsége pedig úgy oszlik meg a város és az érdekelt háztulajdonosok között, hogy a szegélykövek költségeit a háztulajdonos tartozik megfizetni, a többi létesítési költség pedig a várost terheli. Eddig nincs is a szabályrendelet rendelkezéseiben semmi kivetni való. De annál inkább van a továbbiakban. Mert a szabályrendelet a járdafenntartás költségeinek viseléséről is gondoskodik s e kérdés kapcsán — semmiképen sem helyeselhető — megkülönböztetést tesz aszerint, hogy asphalt vagy köszegélyes kavicsolt járdáról van-e szó. Az asphalt gyalogjáró fenntartási költségeit — igen helyesen és természetesen — végleg a város terhének nyilvánítja, ezzel szemben a kavicsolt járda fenntartásához csak ingyen kaviccsal kíván hozzájárulni, ezen kavicsnak a városi bányából történő befuvarozásával és szétterítésével azonban az illető háztulajdonosokat terheli. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy köbméter kavics ab városi kavicsbánya 1 pengő értéket sem képvisel s ezzel szemben ugyanannak a befuvarozása és elterítése cca 4 pengő költséget jelent, nyilvánvaló, hogy a kavicsolt járdák fenntartásának költségeiből visszatérően, sőt állandóan cca 80o/

o terhelné a kérdéses utcák házainak tulajdonosait. Természetszerűleg merül fel a kérdés: jogos, méltányos vagy indokolt-e és általában miért szükséges ez a súlyosan megtisztelő megkülönböztetés az asphalt és kavicsolt járdával biró utcák háztulajdonosai között? Hiszen az utcák —r tekintet nélkül a gyalogjáró anyagára — közterületek, a gyalogjárók fenntartása közérdek és használatuk joga általános. Vajon lehet a megkülönböztetés oka az, hogy — mint mondani szokták — eddig is így volt? De hiszen ez esetben a szóbanforgó szabályrendelet módosítására sem találhatnánk indokot, mert a szabályrendelet is »eddig így volt«. Vagy lehet az oka a megkülönböztetésinek az, hogy az asphaltos utcák háztulajdonosai már a járda létesítésénél nagyobb teher viselésével vették ki részüket? Ez számszerűleg esetleg igaz lehet, de viszont a létesítési költségekben való részvétel aránya semmivel sem más annál az aránynál, amely az asphaltos és kavicsolt utcák házainak értékei között — nagy általánosságban — fennáll. S végül is az adott és pillanatnyi helyzettel kell elsősorban szembenéznünk. Ez a helyzet pedig azt mutatja, hogy asphalt gyalogjáró létesítéséről a jelenben, sajnos, beszélni is alig lehet. A régi asphaltjárdák létesítésében a most élő generáció részt nem ivett s azok fenntartásáról egyénileg gondoskodni sem tartozik. Ezzel szemben minden újonnan nyitott vagy nyitandó utca legalább kavicsolt gyalogjáróval ellátandó s azok fenntartásában az érdekelt utcák háztulajdonosainak nagy mértékben részt kell venniök. Az egyéni és folyó teher tehát lényegileg csak egy réteget fog sújtani s épen azt, melyet — már csak gazdasági helyzeténél fogva is — minden és nem a legteljesebb mértékben indokolt teherrel szemben óvni és védeni kellene. Kedvelt téma ma népies irányzatról beszélni. E tekintetben alig Van különbség egyesek, pártok és irányzatok között s hihetőleg nincs különbség abban az elgondolásban sem, hogy erről az irányzatról nem elég csupán beszélni. Nem térek most ki arra, hogy komoly állásfoglalások és határozatok városunk körén belül mennyiben állanak szemben ezzel a helyesen és helyesként felismert irányzattal, de az alig hallgatható el, hogy amikor a népies irányzat szükségességéről beszélünk, legelső sorban rendszerint azok megsegítésére gondolunk, akiknek a most tárgyalt szabályrendelet a kavicsolt járda fenntartásának költségeit a vállain kívánja hagyni. Dr. jilek József. fordul}on bizalommal hozzám, nem éri csalódás. A jó munka aranyat ér! Csak minőségben versenyezek: Mou át8 fényképészeti műterem Márton István utca 5. ss. Filmek, lemezek, gépek, legjutányosabb beszerzési forrása és szakszerű kidolgozása. ÚJDONSÁGOK. — Főispánunk — máltai lovag. A szuverén méltai lovagrend nagytanácsa Rómában tartott ülésében vitéz dr. Jékey Ferenc főispánunkat a bemutatott ősfa alapján a rend tagjai sorába felvette. Főispánunkat az ősi lovagrend tagjai sorába történt felvétele alkalmából számosan keresték fel szerencseki van ataik kai. — Hősök ünnepe. A hősök ünnepe dr. Hermann László városi főjegyző kitűnő rendezésében az eddigieket felülmúló fényes keretek között zajlott le a Hősök Napján, a mult vasárnap d. u. 3 órakor az alsóvárosi temetőben. Megjelent azon a huszár- és repülőosztály tisztikara, azok díszszakasza, városi és járási hatóságok képviselői és a hatalmas ünneplő közönség. A Kárpát-Dalkör vegyeskara pompás formában adta elő Rózsa János vezetésével a Magyar Hiszekegyet. Szűcs Dezső városi képviselő nagyszerűen felépített ünnepi beszédében azt a vezérgondolatot fejtette ki, hogy a mai nehéz helyzetből kibontakozást csak akkor találunk, ha az áldozatos mult megbecsülése és a magyar jövendőbe vetett töretlen hit meg ' lesz bennünk. A mély hatást keltő ünnepi beszéd után Besse Miklós színművész Vörös! marty „Az élő szobor" című költeményét szai valta igaz művészi tolmácsolásban, frenetikus j sikerrel. Ezután a hatóságok és intézmények j koszorút helyeztek el a hősök sírjánál. A Kárpát' Dalkör vegyeskarának Könyörgése és a Himnusz fejezte be az ünnepséget. — Kolossváry képviselő felszólalása, A képviselőház földművelési vitájában figyelemre méltó felszólalása volt Kolossváry László ugodi képviselőnek. Az alsóbbfokú és középfokú mezőgazdasági szakoktatásról, a telepítéssel kapcsolatos legelőkérdésről és a népházak építéséről emlékezett meg. Neki, akinek alkalma van a falusi népet minden oldalról ismerni, igen megnyugtató érzés az, hogy a téli tanfolyamoknak a száma évrőlévre emelkedik. Ezek a tanfolyamok igen szerencsés alkotásoknak mondhatók, mert alkalmat adnak gazdasági szakismeretek szerzésére olyanoknak is, akiknek nem volt módjuk valamelyik szakiskolába járni. A gazdaközönség köszönetét tolmácsolja a földművelésügyi miniszternek ezen tanfolyamokért s főleg azért, hogy kilátásba helyezte azok számának felemelését. Elismeréssel adózik a pápai mezőgazdasági szakiskola vezetőségének azért, hogy kerületében nemcsak tanfolyamokat tartottak, hanem vándorgyűléseket is. Majd megemlíti a szakiskola nagy fontosságát s annak középfokú mezőgazdasági tanintézetekké való átszervezését tartja szükségesnek. Megemlékezik a földművelésügyi rádió tevékenységéről, amely kiváló, de a falusi kisemberek részére igen drága s a havi díj leszállítását szorgalmazza. Rátérve a telepítési törvényre, megemlíti, hogy a földművelésügyi minisztérium földbirtokpolitikai osztálya már eddig is nagy horderejű munkát végzett, amikor gyakorolta az önhibáján kívül bajba jutott gazdák elárverezésénél az íelővásárlást s úgy ismét egzisztenciákhoz juttatta őket. Ezen osztály további működéséhez nagy reményeket fűz. A telepítési törvény azon részéről szólott részletesebbein, amely csoportos telepítés esetén a közös legelő kérdéséről intézkedik. Kerületében, sajnos, még több község nem rendelkezik a szükséges legelőterülettel. Igen fontos lenne, főleg a szegény zsellérember részére, hogy legalább egy kis tehenet tarthasson s így gyermekei részére az annyira szükséges tejkérdés biztosítva lenne. Végül kéri a minisztert, hogy a népházakra szánt összeget állandóan fokozza. — A felsődunántúli mezőgazdasági kamara nyári közgyűlését Magyaróvárott tartotta gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklete alatt. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Albrecht kir. herceg is. Gróf Klluen'Héderváry Károly nyomatékosan rámutatott a külfölddel szemben fennálló tartozásaink rendezésének sürgősségére. A háború alatt és háború óta bevezetett átmeneti adónemek leépítése a régóta esedékes adóreformok során tovább már nem halasztható. A kamarát Magyaróvár város nevében Sattler János polgármester, az akadémia és a többi agrár intézmények nevében Groffits Gábor igazgató üdvözölte. Albrecht kir. herceg afeletti örömének adott kifejezést, hogy a kamara munkásságának tengelyébe az értékesítési és szociális kérdéséket állította. Ormándy János dr. kamarai igazgató határozati javaslatokat terjesztett elő: az exportértékesítés kérdéseibe a gazdakamaráknak hatékonyabb bekapcsolására; a külföldi valutára szóló zálogleveles gazdaadósságok méltányos rendezésének lehetővé tétele és az adófelszólamlási bizottságoknak megreformálása tekintetében. Mohácsi Lajos javasolta, hogy a talajerő visszapótlás állami segítséggel való biztosítása érdekében minden mázsa szuperfoszfát tműtrágya ellenében kötelezze az állam a Futurát 50 kg. jövő évi termésű búzánák egy pengős felárral való kamatmentes átvételére. Szijj Bálint felsőházi tag ilyen irányban sürgős küldöttségnek a miniszterelnökhöz való járulását indítványozta. Jókay-Ihász Miklós dr. adóügyi panaszokat hangoztatott. Szontágh Jenő felsőházi tag a kisgazdákra kat. holdanként kivetett 50 P tiszta jövedelmet túlmagasnak tartja. Mihályffy Ernő dr. a mezőgazdasági cselédek és munkások családi pótlékának országos és intézményes megoldását javasolta. Létesítsenek országos cselédvédelmi alapot. A kamara munkásügyi szakosztálya az aratók részének a biztosítását levonás mellett szükségesnek tartja és sürgeti, hogy a mezőgazdasági cselédek és munkások rokkantsági és öregségi biztosítása havi 50 fillér ellenében kötelezővé tétessék. Bognár Imre (Győrmegye) a falú és város jóviszonyának erőteljes kiépítését szorgalmazta. ,