Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-05-22 / 21. szám

i~vji n Tek. Főiskolai Könyvtár Főiskola. ENIK M X I> 1 > E IN SZ Helyben. Szerkesztőség : Liget-utca b. sza.i... Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. OMBATON Kiadóhivatalt Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az olasz királyi pár nagyszerű fogadtatása és a tiszteletére rendezett ünnepségek káprázatos ragyogása reménysugarak fényével borítja el ezt az egész árva magyar földet is. Ugy érzi mindenki, aki e megcsonkított országban él, mintha maga is jelen lenne az újjongó százezrek sokasága közepette és átadná magát annak a boldogító bizonyságnak, hogy ime végre nem vagyunk kiközösítettek, magunkra hagyatottak, hogy végre van valaki, van egy hatalmas, diadalmas nemzet, amely testvérének tekint bennünket, aki hűséggel fog oldalunkon állani bárminő a világtörténelem előreláthatatlan sorfordulatai közepette még ránk szakadható veszedelmek ellenében. Feledve a mult villámcsapásai, feledve az az iszonyatos küzdelem, melyben a végzet szembeállított bennünket, ma világosan érzi, teljesen tudatában van mindkét nép, mindkét nép uralkodójával és kormányférfiaival együtt, hogy közöttünk semmi érdekellentét soha nem lehet és azt a baráti jobbot, melyet 10 év előtt Mussolini nyújtott felénk, soha nem szakítja el tőlünk semmi sem. Régi történeti emlékek, régi baráti kapcsolatok elevendnek fel e mostani felejthetetlen fejedelmi látogatás kapcsán. Látjuk a barbár magyart írni, olvasni tanító, keresztény vallásra térítő olasz papokat és szerzeteseket, feltűnik Nagy Lajos világra szóló dicsősége, Mátyás korának olasz reneszánsza, látjuk a szabadságért együtt vérző olasz és magyar légionáriusokat, az olasz egységet megteremtő Tür Istvánok, a Tüköryek és száz meg száz névtelennek dicső alakjait és turini remeteségének éjjeléből nem halványuló csillagként ragyog felénk felénk a magyar nép atyja: Kossuth Lajos. Ennyi emlék örök érték, melyet Mussolini fellépése és a genfi magyar helytállás csak becsesebbé, csak újabbá, csak melegebbé s melegségükkel életet árasztóbbá tudtak tenni. Igen, élet fakad ebből a látogatásból is, melynek egyik legdicsőbb jelenete: a honvédség diszfelvonulása is fényes, mindenkit meggyőző bizonyítékát adta életre hivatottságunknak és annak, hogy megérdemeljük a szebb jövőt. Legyen áldás a királyi páron, mely e szebb jövő zálogaként tartózkodik közöttünk s érzi, éreznie kell azt, ami többet jelent minden fénynél és minden pompánál, a magyar nép reménytől dagadó szívének feléjük dobogását. Legyünk ura a levegőnek! A végességét, kicsinységét érző embernek nagyobb technikai vágyálma tán sohasem lehetett, mint éppen röghözkötöttségét lerázni, s úrrá lenni a levegőn. A gyermek életében aligha van nagyobb öröm, mint az első sárkány megkonstruálása és annak szelek szárnyára bocsátása. (Már a mesebeli »sárkány«elnevezés is valami földöntúlit jelent.) S mikor már repül a sárkány, a gyermek Toldi Miklós csillogó szemével néz utána: Hej, ha én is, én is — veled szállhatnék!... A legszédítőbb Wunschtraumok egymás után öltöttek testet, s nemzedékünk, mely a repülőgéppel együtt gyerekeskedett, ma már ugyanúgy ura a levegőnek, mint a föld felszínének. Kossuth Lajos ma bizonyára azt mondaná- Légtengerre magyar! A levegő birtoklása csodálatos erőt, öntudatot ad az embernek, az egész nemzetnek. Kicsinyek vagyunk,, maroknyi a földünk, nincs tengerünk? De a mienk a levegő óceánja, melyen keresztül sem őshatáraink, sem a trianoni határok nem zárhatnak el a világtól: utat nyitnak a világ legzártabb zugába is. De a levegő óceánjára gép kell, mely a levegő ura és ember, mely a gép ura. De elmondhatja-e magáról az állam, hogy annyi a gépe, hogy polgárait, áruját, katonáit oda szállítja, ahová kívánja? Elmondhatja, hogy annyi a pilótája, mint amenynyi a gépe? Bizony egyiket sem állíthatja. A repülőhatalomhoz hosszú út vezet! Szerencsére az ember szelleme nem azért emberi, hogy alkotásai magánál erősebbek legyenek. Amikor a mótor zsarnokká kezdett válni, megteremtette a vitorlázó repülést. Ha a levegő táplálja a tüdőt, táplálja a repülő vitorláit is! Nem kell mótor, s így a gép könynyen előteremthető. Még mi is gazdagok lehetünk bennök, szegény magyarok! Hanem könnyű volt a motoros repülőnek: ott szállt fel, ahol akart. A vitorlázónak hajtó mótor hiján hegy kellett, ahonnan leereszkedjék. De ha nem volt hegye a sikországi embernek, volt rónája, ahonnan felszálljon, — csupán egy újabb vágyálmát kellett megvalósítani a millióból. S ma már a »csörlő-rendszer« ott lendíti fel a repülőt, ahol akarja. De mit csinál fent a vitorlázó repülő, ha nincs szele? — kérdezi a laikus. Szélcsend csak a földön van. A szél mindig él, a magasban mindig áramlik a levegő. Technikai akadály tehát nincs többé, csak gép kell, mibe az ember beleüljön, — s ura a levegőnek. A pápai Levente Egyesület megtette Pápán a nagy lépést: megalakította a vitorlázó repülő szakosztályt és gépeket épít. Eléd teszi, csak bele kell ülnöd! És szállhatsz tova, a szelek szárnyán. Ura lehetsz a levegőnek, alattad marad a föld ... Kell-e csodálatosabb, szép sport? Tüdőd tágul a pompás levegőben, szemed látóvá nyilik a végtelenségtávlatán, erőd megsokszorosodik, s alattad minden kicsi lesz... Nem találsz sportot, mely nagyobb örömöt ad a repülés öröménél, nem találsz sportot, melynek annyi lélek- és testnemesítő ereje lenne, mint a repülésnek. S egyéni bátorságot, önállóságot fejleszt, gyors elhatározásra, céltudatosságra, önfegyelmezésre nevel. Igen, aki a levegő ura, az a világ ura. Az állam hatalmát a katonai erő reprezentálja. A katonai erőt pedig ma főkép a légi erő képezi. Láttuuk, hogyan gázolta le Itália légi fölényével a minden időkön át megközelíthetetlen afrikai országot, Etiópiát. Világhatalomról persze mi ne álmodozzunk, de igenis sokszorozzuk meg erőnket a légi erő segítségével. De ha tudunk is gépeket szerezni, pilótákat teremteni nem tudunk! Mit csinálunk majd elegendő gépeinkkel, ha nem lesz, akit beleültessünk? Van megoldás: Tanítsuk meg fiainkat a vitorlázó repülés gyönyörű sportjára! Németországnak ma már hatmillió, Lengyelországnak négy és fél millió, Csehszlovákiának pedig két és félmillió kiképzett vitorlázó pilótája van. Magyarországnak — szégyen leirni — mindössze ötszáz! Aki a vitorlázó repülés teljesen veszélytelen iskoláját kijárta, megismerkedik az aero-fizikai tudományokkal, vérévé válik a repülés. Nem minden ember szervezete alkalmas a repülésre, aki azonban a vitorlázó repülés iskoláját kijárta, az beleültethető a motoros gépbe is. A motoros repülés lényegében nem más, csak több tudást kiván, mely főkép a mótor kezelése és használata következtében beálló aero-dinamikai különbségben nyilvánul meg. A vitorlázó repülés tehát a motoros repülés előiskolája! Ebből könnyen kiszámítható az az óriási megtakarítás, amely abból származik, hogy az előiskolával rendelkező vitorlázó repülő a hosszú és költséges kiképzés helyett már alig több, mint egy hónap után motoros gépbe ültethető. Ha mi magyarok nagyok akarunk lenni, fenn akarunk maradni, — repülő nemzetté kell vállanunk! 1 * Aki a Levente Egyesület vitorlázó repülő szakosztályába belépni kíván, dr. Konkoly Thege Sándor kir. közjegyzői irodájában d. e. 11—l-ig, vagy Daubner László lakásán (Korvin-utca 20) jelentkezzék. Horváth Elek. A falu gyermekei a kormány gondoskodásában. (rny.) Darányi Kálmán miniszterelnök többizben is alkalmat keresett és talált a költségvetés általános vitájában, hogy ismertesse a törvényhozásban azokat a szociális terveket, amelyek megvalósításával a kormány a nép, illetve a falusi lakosság egészségügyét akarja a mai szintre vinni, ami a magyar nép életkérdéseinek megfelel. Mindenki, aki a falú 'kérdéseivel foglalkozik, s aki a kérdésben nemcsak politikumot lát, hanem annál sokkalta többet: az egyetemes magyarság nagy életkérdését, mindazoknak tudniok és érezniök kell, hogy a falú szociális helyzetén az egész magyar nép sorsa dől el. Hiszen az ország lakosságának nagy többsége: 67.8 százalék lakik kis- és nagyközségben, míg városokban csak 32.2 százaléka. Hibás és egyben végzetesen rövidlátó politika volna tehát egyoldalúan csak a város kultúrájával törődni, elhanyagolva a falusi lakosság szociális kérdéseit, melyek bizony a múltból igen sok megoldatlan feladatot hagytak reánk szomorú örökségképen. De a magyar élniakarás, vagy mondjuk helyesebben: életösztön nem engedi, hogy könynyelmüen kitérjünk a nehéz feladatok megoldása elől. S bármilyen súlyos is a teher: vállaljuk. Vállaljuk pedig azért, mert tudjuk, hogy ez az a terület, ahol nem szabad visszariadnunk semmiféle áldozattól, hiszen minden befektetett fillér a magyar életet, a magyar jövendőt szolgálja. Ezért akarja a miniszterelnök a falusi lakosság életszínvonalát emelni. Ezért indult meg a mozgalom, hogy népünk táplálkozását megreformálja, mert az orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy a szokott táplálkozás nem szerzi meg népünknek a megkívánt vitaminmennyiséget. Ezen a téren valósággal népmentő munkát végez az úgynevezett »Zöld kereszt«mozgalom, amely a magyar falusi lakosság egészségvédelmét szolgálja s amely a kormányzat szociális áldozatkészsége folytán lassanként be fogja hálózni az egész országot. Noha még messze vagyunk a megkívánt eredménytől, de a munka már folyik s a kimutatások hatalmas tevékenységről számolnak be a gyermekbetegségek csökkenő számában s még inkább a megmentett életekben. Ennek a hatalmas mozgalomnak óhajt Darányi Kálmán a segítségére sietni, mikor a parlamentben bejelenti, hogy a falvakban is be óhajtja vezetni a gyermekek részérei a fővárosban annyira bevált napközi otthonokat. A bejelentésnek csak örülnie lehet mindazoknak, akik tukják, hogy mit jelent a magyarság életében a pusztulástól megmentett gyermekélet. Hiszen annyi, de annyi veszedelemmel kell szembeszállnunk, hogy gyermekhalandóságunk nagy arányszámát leküzdjük és egészséges fejlődésünkkel cáfol.junk rá azokra az ellenségekre, akik már a pusztuló népfajok közé könyvelnek el bennünket, Ha nagy pénzáldozatba is kerül ez az intézmény, de az ellenérték jelentkezik, még pedig az egészségtől viruló gyermektestekben és az ugyancsak figyelemmel gondozott