Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-04-18 / 16. szám

LÖWY BUTORARUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR. tanítást. Többször kapnak útlevelet — mert útlevél nélkül járni senkinek sem szabad — rendi gyűlésekre való eltávozásra is. Ked­velt személyek voltak a pálosok'* Esterházy még külön oltalom levelet is ad számukra, amelyikben más vezérek jóindulatába ajánlja őket. Jellemző, hogy még a labanc által meg­szállott Győrbe és Pécsre is elengedi őket,' nyugodt hazafiasságukról és méltán! A főiskolában is folyik a tanulás'. S ez inkább csodálatos, mint a pálosok iskolájáé­ban, mert a pálosok alsóbbfokú iskoláiban kis diákokat tanítanak. A kollégiumban azonban nagy diákok: togátusok vannak! Valószínű — sőt a későbbi adatokból bizonyos, hogy sok pápai diák elment kuruc katonának —, hiszen maga a kiérdemesült professzor, Kocsi is ott van Bottyán mellett, — ám még így is a tör­vényt aláíró nagyobb diákok száma ezekben, az években is teljesen normális. Sőt vannak pápai diákok, akik Esterházy útlevelével a szabadságharc alatt is ménnek a debreceni még nagyobb iskolába tovább tanulni. A cisztercitákkal már baj történt. A zir­ciéknek ekkor Pápán volt a klastromuk a zirci puszta-klastrom helyett —f s a rendfőnök egy német atya volt'. A rend történetírója meg­jegyzi rólaj hogy nem is csoda, ha a néme^ tekkej érzett! Mikor 1706 elején Pálffy nyug­talanítja az alig elfoglalt várost, a városban többek arról tanácskoznak, hogy fel kellene; ajánlani Pálífynak a meghódolást. Állítólag a kuruc katonaságból is többen voltak, akik hajlandók voltak erre. A terv kivitelére a cisz­tercita atya vállalkozott s egy idevaló német kerékgyártó segítségével egy öregasszonnyal küldött levelet Győrbe. A dolog kitudódik, az öregasszonyt a mostani kálvária dombon meg­égetik mindenek példájára, a cisztercitát har­mad magával elfogják s Bercsényi főgenerális elnöklete alatti törvényszék előtt beismervén tettét, — Árva várában vetik fogságra. A város lakossága él, ahogy tud. Sok gondot okoz a katonaság eltartása^ bár Ester­házy még saját pénztárából is gondoskodik róla, hogy hiba ne essék a városiak vagyo lj nában. Az iparosnak van munkája bőven, külö­nösen is a fegyvergyártó, szabó, csizmadia cé­heknek. A majorokban levő lakosok művielik a földet, a molnárok a malmokban őrölik a lisztet. Amikor lehet. Nyugodtnak semmi esetre sem mondható az életük! Különösen is nehéz volt 1707 nyarán. A gabona már éret­ten aratásra várt, mikor Rabutin hadai meg­érkeztek. Bottyán ekkor Pápát is, a többi he­lyeket is kemény paranccsal figyelmezteti, hogy még mielőtt a labanc megérkeznék, a, szalma- és szénakazlakat égessék el, vagy hord­ják az erdőkbe a hegyek közéi. A gabonát: arassák le és letaposott s rejtett vermekbe! 'rejtsék, A lakosság marháikkal, nyájaikkah hagyja el házait s menjen az erdőkbe, hogy. így a német csak pusztaságot találjon. S a lakosság engedelmeskedett is. Nem hiába égette aztán fel a labanö-bosszú a vá­rost és az egész kornyéket. Esterházy Antal hamar csüggedő termé­szet volt. Mikor uradalmának pusztulását hallja, keservesen panaszkodik Rákóczinak a nagy romlásról s még rosszabb sejtéseit is> elébe tárja Rákóczi azonban keményen megleckéz­teti generálisát. Azt irja kegyelmed — írja neki 1707 aug*. 26-án, »hogy Pápát felégette a labanc? Gönc­cel, Miskolccal, Szikszóval s többekkel is úgy cselekedett tavaly, most építik! Eloszlottak az odavaló seregek? ezek is akkor, de most újon­nan szolgálnak! A níépet levágta? igen jól cselekedte, miért nem futott előle, mint má* sok... A malmot fölégette? sok százakat mi is elrontánk tavaly, de felépítették eddig?, Hasonlót javallok kegyelmednek is. Tart ke­gyelmed attól, hogy labanccá leszen az oda­való katonaság? lehet, kiváltba a német min r denét felprédáltatván, az eszét is elvette, mert különben nem tudom, hogy ha mindenét el­vesztette, hite megszegésével mit akar con,­serválni...« Bizonyára Esterházy jelentése megemlé­kezett arról az eseményről, amiről Révay Gásr pár írt Ej. Antalnak: beszámolván az aug. 14—16-i Pápán történtekről: Ez órában jött Pápáról Tersztyánszky, exellenciád ezredese referálván, hogy amidőn a pápai származása katonaság — a nagy romlás után a városba 1 visszatérve — utolsó rainájukat látták volna, publice az utcán levetetnék zászlójukat, nagy zugolódással és átokkal mondván, hogy soha többé nem kurucoskodnak s azzal el is széf ledtek i...« Rákóczi levele erre céloz! — De nem is következett be a labanchoz pártolás, viszont a hirtelen nekikeseredést meg is lehet érteni! De pár nap múlva már itt van Bottyán a deriék haddal s megindul az építés, — a: pápaiak pedig Bottyán vezetésével kegyetlen 1 bosszút állnak — szerte portyáznak, felégetik' Pálffy kastélyát, becsapnak Ausztriába, ahol mintegy 70 falut perzselnek fel s fel a Lajtán; és egyéb folyókon mindenütt az eléjük kerülő malmokat. Mikor Bottyán beszámol e kalan­dozásokról, jelentésében nyilván megmondja, hogy mindez a Pápa felégetéseért való bosz­szúból történt. Kegyetlen bosszú, de azt iga­zolja, hogy mennyire kedvelte Bottyán ezt a várost! Seregének más része pedig a Tata felé húzódó Rabutin után veti nnagíát s a Pápa kör­nyékéin zsákmányul ejtett vágómarhák egy ré­szét visszaveszi tőle. (Vége köv.) Dr. Tóth Endre. Juhász Imre. SBBS áJi— ül A mult hét közepén a fővárosban elhunyt Juhász Imre tanár egyike volt azoknak a je r les pedagógusoknak, akiknek tevékenysége nagyban hozzájárult Pápa város, mint iskola­város régi hírnevének gyarapításához. Hajdúszoboszlón született, Losoncon vé­gezte a tanítóképzőt, Budapesten a pedagó,­giumot s egyike volt az elsőknek, akik az újon­nan létesített tanítóképző-intézeti tanári képe­sítést megszerezték. Egész rövid ideig műkö­dött a Felvidéken s aztán 1898-ban az alig pár éves pápai állami tanít'óképző rintézet tanári karába neveztetett ki s ennek kebelében mű­ködött 32 éven át. Mennyiségtan-természet­tudományi szaktárgyainak alapos ismeretével felfegyverkezve, kitűnő módszerrel tanított s vett részt a hatalmasan fejlődő tanítóképzés munkájában. Nagyon szigorú, de nagyon igaz r ságos s végeredményképen igen jóindulatú^ tanár volt, akihez tanítványai hálás szeretettel ragaszkodtak. E sorok Írójának nem egyszer Gyakorlott kis^olg álónő felvétetik üzletében. Kézimunkázok előnyben. volt alkalma meggyőződni róla, milyen tiszter let és ragaszkodás fűzte az ország minden t részébe elszármazott tanítványait egykori, őket okosan szerető és vezető tanárukhoz. Az inté­zetet, melyben működött, eszményileg szel-* rette, fejlesztésén, szertárai gyarapításán sokat fáradozott s öröme tellett az intézet felvirágH zásában, az intézet által kibocsátott növendé­kek boldogulásában, a haza érdekében a nép­nevelés terén kifejtett munkájukban. Juhász Imre tevékenysége az iskola falain kívül is üdvös és áldásos volt. Nagy buzga^' lommal vett részt a helybeli református egy­ház életében, melynek presbitere, sok éven át pénztárnoka volt. Sokat buzgólkodott a templomépítés körül, kezdeményezője, s hosz­szú időn át fáradhatatlan munkása volt ú gyülekezeti szegénygondozás ügyének. A háború utáni években a városi köz 1-, ügyekbe is belekapcsolódott azzal a munkáj­jával, amit a tókertvárosi telkek megszerzése, szétosztása s az egész telep rendezése érde[­kében folytatott. Sok nehézséggel, sok kicsi­nyes gátlással kellett e téren megküzdenie^ De ő mint az u. n. Kertváros-Egyesület éve­ken át volt elnöke nagy körültekintéssel, sok' szívóssággal harcolt a telep érdekében s megt­a'datotf végre mégis néki, hogy az új város-* részt, mely ma 1000-nél több embernek nyújt egészséges otthonul szolgáló lakást, az el;­gáncsolhatlan haladás útján láthatta. Juhász Imre öt év előtt szívbaja miattj ment 32 évi szolgálat után nyugalomba. Nyug 1­díjazása óta és betegeskedése ellenére sem szűnt meg a köz érdekében dolgozni. Három hét előtt rosszabbodó állapota miatt Buda­pestre ment kórházi kezelésre s ott is halt meg a Bethesda-kórházban. Hűlt tetemeit egyetlen fia: Juhász László, sátoraljaújhelyi pénzügyigazgató tisztviselő, ki feleségével és a megboldogult négy test­vérével, valamint nagyszámú rokonsággal együtt gyászolja elhunytát, hazaszállíttatta és itt helyezték örök pihenőre. A gyászszertartás son impozáns részvét nyilatkozott meg;. Az elhunyt rengeteg tisztelője, kar- és tisztviselő­társa, hölgyek és urak, a tókertvárosiak nag^, tömege állta körül a koporsót, melynek fejél­nél állva Ólé Sándor az igaz, hálás barát szívbéli hangján jellemezte gyászbeszédében Juhász Imre egyéniségét s hirdette a vigasztalás igéit!. Nagy tömeg kisérte ki a gyászkocsit az alsói­városi temetőbe, ahol a lelkész bucsü-igéjej után az állami képző nevében a megboldogult volt igazgatója, Szarka Lajos méltatta műköj­dését és mondott neki végső Istenhozzádoty Aztán lebocsátották Juhász Imre koporsóját régebben elhunyt felesége mellé a boldogi feltámadás reményében az örök pihenőre. Ál­dás poraira! — Gyümölcsfapermetezés idejét pontosan megállapíthatjuk a virágbimbók és a gyümölcs fejlődé­séről. Erről ír a „Magyar Gyümölcs" legújabb száma és eredeti fényképfelvételekkel mutatja be a fejlődés stádiumait, úgy, hogy mindenki könnyen megértheti. Ezen­kívül a terméketlen fák gyürüzéséről, a fák közt ter­meszthető növényekről, néhány jó körtefajtáról, a szőlő­ültetésről, az április havi teendőkről, baromfi- és mé­hészetről stb. közöl cikkeket. A lapból mutatványszá­mot ingyen küld a kiadóhivatal; Budapest, VI., And­rássy-út 8. Sir hadíe keresr kőfa gon< jután Kep Pápa, S Javítások Terveli kai k U »-U.

Next

/
Thumbnails
Contents