Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-04-11 / 15. szám

Ilyen a közel száz. é»e fennálló Meinl Gyula r.í. Divatlap szerint készítek bőr öveket, bőr gombokat és bőr ruhadiszt. Kész övekben nagy választék, olcsó árak. Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. sz. Húsárak és munkabérek. A mult hét egyik napján beléptem megszokott hentesünk üzletébe. A húsárak felől érdeklődtem. Bizony, a húsárak ismét emelkedtek — monda a hentes —, azonban ne tessék beletenni az újságba, mert pár hét múlva megint kénytelenek leszünk emelni, fénytelenek leszünk emelni!« Megdöbbentem, mert hisz a húsárak untig elég magasak ahhoz, hogy a szerényebb jövödelmü emberek ne tudják! megfizetni. Valósággal vegetáriánus-propaganda az, ami most a húsárak körül folyik. További érdeklődésemre megtudtam aztán, hogy a húsárak ugrásszerű emelkedését az okozza, hogy vágó-állatokban — sertésekben és szarvasmarhákban — igen nagy a hiány és a húsiparosok csak nagy utánjárással és fáradsággal tudják beszerezni belőlük az üzleteik részére szükséges mennyiséget. A vágóállatok megritkulása pedig kétségtelenül öszszefüggésben áll azzal a hatalmasan fellen

r dült exporttal, amely megkötött kereskedelmi szerződéseinkből folyólag most a külföld — főként Németország felé — irányul. Magyarország hetvenöt százalékában földmívelő állam, az ország sorsa szorosan össze

r függ a földmíves nép sorsával, s ha annaki helyzete javul, vásárlóképessége emelkedik, megérzi azt az egész gazdasági élet, megérzi az iparos, a kereskedő, s megérzi végeredményben maga az állam, amely könnyebben hozzájut adóbevételeihez. Elég csak utalnunk gyümölcsoltói országos vásárunkra, amikor a megnyilvánult nagy vételkedv folytán felhajtott állatain magas árakon adott túl a gazda, s egyszerre megteltek vevőkkel a boltok és piaci sátrak, s amit évek óta nem hallottunk, a megelégedés hangjai hagyták el kereskedők és iparosok ajkait. A vágóállatok utáni nagyobb keresletnek, a fellendült exportnak tehát — ha magasabb szempontból tekintjük a dolgokat — csak örvendhetünk; ha a gazda több-pénzhez jut, igyekezik leromlott életigényeit fokozni, vásárol ruhát, lábbelit, áldozhat a kultúra oltárán, fizetheti pontosan köztartozásait, amiből az ország óhajtott felvirágzása következheíik be; — árn ugyanekkor gondoskodni kell arról is, hogy a két kezük munkája után elő fogyasztó tömegek el is tudják viselni a vállaikra nehe,zedő drágaság nyomasztó terheit. Csak mult számunkban közöltük a Pápa városára megállapított napszámbéreket, s ha valaki vette magának a fáradságot és összefhasonlította e napszámbéreket az ugyanebben a számban közölt húsárakkal, az minden nagyobb matematikai művelet nélkül kiszámíthatta, hogy annak a szegény napszámos em^ bernek két napig kell dolgoznia, hogy egy kiló húst vehessen. De nem sokkal különb a helyzet az úgynevezett szakmunkásoknál és gyári munkásoknál sem, ahol az 50 filléres órabér nem ritkán az elérhetetlen vágyak biror dalmába tartozik. Ne is szóljunk azokról a százakról és ezrekről, akik az év nagyobb réf szét kénytelenek a munkanélküliség rémével birkózva eltölteni, amely küzdelemben mindig az egyén, az élethez a születéssel jogot szerizett ember marad alul. Viszont a nemzeti erő megóvása szempontjából nem lehet közömbös, hogy nagy tömegek ereje az örökös nélkülözésben elsorvadjon, generációk elcsenevészedjenek, akiknek karjaira, izmaira a hazának szüksége lehet Feltétlenül gondoskodni kell tehát arról, hogy a drágaság ne tegyen kárt a nemzeti erőiöbbet ér, ha bizalommal vásárolhat. J ö # # ö n Szolid és pori-' tos kiszolgálás. diviitárutjtíLXíi Pápa, Kossutí>-ulca 1. hogy fájdalom nélkül és nyomta* ionul eltünteti a tyultsiemet cs T/UKSZ E MTA FASZ KAPHATÓ PÁPÁN A VÁROSI GYÓGYSZERTÁRBAN ben, s hogy mig a drágaság egyes társadalmi rétegek jólétét emeli, ugyanakkor más rétegeket né taszítson még nyomorúságosabb, még elviselhetetlenebb helyzetbe, mert hisz ez végül is a lelkek egyensúlyának megbillenésére vezethet, aminek nyomait — sajnos — az öngyilkossági és büni'igyi statisztikákban már is felfedezhetjük. A fokozódó drágaság romboló hatását — szerény véleményem szerint — csak intézményesen, törvényes rendelkezésekkel lehet kivédeni. A napszámbéreket, a munkabéreket a drágasággal arányba kell állítani, illetőleg ahhoz kell szabni. A mult tanulságai bizonyítják, hogy a fogyasztási cikkek árainak maxii málása egyáltalán nem vezet célhoz!. Kijátlszásra ad alkalmat, gúzsba köti a kereskedel* met, amelynek pedig a szabadság az éltető eleme. Egyedül a munkabérek helyes megr állapítása az, amely a dolgozó elemek számára paizsul szolgálhat a drágaság elleni küzdelemben. £s pedig ez a munkabér nem' lehet megrögzített, évekre szóló, hanem időközönként a viszonyokhoz, a fogyasztási cikkek áraihoz alkalmazkodó. Ha a fogyasztási cikkek árai emelkednek, mint azt napjainkban a legfontosabb élelmicikknél, a húsnál tapasztaljuk, hasonló arányban emelkedjenek a -munkabérek is. Nem csupán a dolgozók érV dekében, hanem magának a gazdasági életnek jól felfogott érdekében is, mert ha a tömegek! nem vásárlóképesek, ha a legszükségesebbeket sem tudják beszerezni a maguk számára, akkor ott romlik a mészárszékekbíen a hús, nem lesz az iparos számára rendelő, a boltos számára vevő, megakad a pénz forgása, amely gazdasági katasztrófákhoz vezethet. Ma úgyszólván valamennyi kétkézi munkás »inségmunkás«; ezeket ebből a megszégyenítő helyzetiből ki kell emelni miefőbb a napszám- és munkabéreknek a drágasági állapotnak megffelelő törvényes rendezésével. Ezt követeli az emberiesség, követeli az egyén-, a köz-, s ami legfontosabb: — a'haza érdéke. Nánik Pál. Szabott olcsó áraink beszélnek!!! Szines női bőrövek 4 centi 90 f-től Retikülök fekete barna bőr 2*60-tól Kézi koffer barna zárral 2 P-től Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. Az Alpok alján. f Az utolsó nyúlvány is elnyúl, az Alpok is alfölddé lesznek, s egy óriási hegy gomoly ra kibogozottan pontot tesznek. Itt van Sopron. Szele az Alpé, hegyei meg a Raxra néznek, de patakjai elindultak a dunás magyar messzeségnek. Az Alpok alján bújhatott csak ily épségben meg a középkor. S ma is még gót a csókja, álma s a mosoly rejtve bugyborékol. A filléres szem megcsodálja az ódon utcák kőgörbéit; A Hűség-kaput, várostornyot, a Kecske-templom köcsipkéit. De nem lát be a jól függönyzött szobába, szívbe, szóba, szájba, hogy mi lappang az Alföld végén az Alpok ketrecébe zárva. Kezdet-e Sopron, Alpes-kezdet 1 Yagy vég? Az Alföld fodros vége? Utolsó magyar állomás-e, vagy első német örhelység-e ? Mi itt a cél? A hegyre menni? yagy a Hanságnak nekivágni ? Szívni havasok lekelletjét, vagy a Fertőnél furulyázni ? Mit jelentett a szó, hogy : hűség ? Mihez kell inkább hűnek lenni, a vérhez, vagy a föld jogához? Kalászt, vagy szőlőt kell-e enni? És Sopron áll. Mint örök tegnap ék a mában. De mi lesz holnap ? Minthogyha a sok girbe-gurba utca csupa kérdőjel volna ... Magasi Artúr.