Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-03-14 / 11. szám
XXXIII. évfolyam, > mtrn 11. szám. Pápa, 1936 március 14. Ti P. ^ FőÍS k°>»< Kö nyvtá r Szerkesztőség: Liget-utca b. Kelyb Í MINDEN SZOMBATON. ejj. Oöfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 flflét. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. J* Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Amit ma kivan a magyar nemzet, annak elmondásához még csak olyan felségesen tömör 12 pont sem szükséges, mint aminőt 88 esztendővel ezelőtt márciusi ifjak s márciuslelkü férfiak összeszerkesztettek. Ez a tizenkét pont két emberöltőnél hosszabb idő alatt katekizmusa lett a nemzeti gondolkodásnak, amelynek igéit olyan szent áhítattal mondottuk el, mint amiket vallásunk parancsaként vérünkbe oltottak. És ma 88 esztendővel azután, hogy először formát öltöttek a magyar nemzet kívánságai s a szabaddá lett sajtó szárnyain lélekpezsdítő utjukra elindultak, ma nem kell még ennyi pont, ennyi tömör mondat sem a magyar nemzet kívánságainak kifejezésére, elég ahhoz egy, egyetlen egy szó csupán. Mit kiván a magyar nemzet? Magyarországot/ Magyarországot, az igazit, a régit, nem azt, amelynek ma lakói, de rabjai vagyunk, melyben, mint a nyomorult madár kalitkába zárva vergődünk, melyből nem látunk semerre jél s amerre látunk, csak siralomra esik pillantásunk. Azt a régi, azt a valódi Magyarországot kívánjuk, amelyet magyar erő szerzett, magyar ész szervezett, magyar lélek, magyar kar tartott fenn ezer éven át. Azt a Magyarországot, melynek magyarságát évszázadok viharai megtizedelték, olykor megharmadolták bár, de amely mégis csak mindig magyar föld maradt, gondos ellátója beköltözött idegen nemzetiségeknek, — de alapításában, szervezetében, szellemében mindig magyar, egyedül csak magyar! Hogy Nyelvében nem lett azzá, azért nem a magyarságot, idegen, nagy, hatalmi tényezőt illeti meg a felelősség, amely 1918 nagy katasztrófájában a maga tragikus bukásával el is számolt ezért. De a jogot, az ezeréves ősi jogot, a magyarság szent jogát Magyarországhoz, sem 1918, sem 1920, sem az azóta eltelt keserves évek nem tudták megsemmisíteni. Ez a jog úgy áll, úgy ragyog, mint a csillag az égen, letörölhetetlenül, változatlanul. Erre a csillagra nézünk mi, mint a reménység csillagára az idei márciusban is felelvén a kérdésre: Mit kiván a magyar nemzet?, ez egyetlen szóval: Magyarországot. Amit a német nemzet kiván, az csupán egy, de ez az egy, — hej, ebben különbözik egy hatalmas, nagy nemzet egy három oldalról ellenség által körülvett kicsinytől! — ez az egy is immár a multé, mert az immár meg is valósult. A világháború befejezése óta nem volt ilyen világszenzáció, mint a héten, amikor a németek önhatalmúlag visszaállították felségjogukat és 19 zászlóaljjal bevonultak a versaillesi szerződésben katonamentesnek elfogadott s a locarnói szerződésben ugyanilyennek megerősített rajnai zónába. Mi lesz a következménye ennek a bátor lépésnek, amely egyenes következménye volt a francia-orosz, ma már nemcsak a francia kamalra, de a szenátus által is jóváhagyott katonai egyezménynek, azt ma még senki sem tudja megmondani. Sokan már az olasz-abesszin háború megkezdésekor európai háború rémképét idézték fel, amitől ugyan mi egy percig sem tartottunk;. Hogy a helyzet ma sokkal súlyosabb, az kétségen felül áll. Ám ha meggondoljuk azt, hogy a locarnói-egyezmény aláirói közül a szankciókkal sújtott Olaszországra a franciáknak számítani nem lehet s ha tudjuk főkép azt, hogy a harcias Franciaországgal szemben Nagybritannia remeg egy új véres konfliktustól, s ha formailag csatlakozni is fog a franciák kivánta elégtételhez, a lényegben — tán bizonyos fokú rokonszenvből is Németország iránt — mégis a békés megoldások felé iparkodik majd terelni szövetségesét, akkor hinnünk és remélnünk kell, hogy az a csatja^ amelynek már nem is a küszöbén állunk, de amelyben már benne is vagyunk, nem az ágyuk és repülőgépek, de egyedül a diplomaták csatája lesz. Az »akciók«-ra buzdító szovjetszövetségest is majd mérsékelni fogja némileg a Távol-Kelet felől állandóan fenyegető veszély, a kisebb szövetségesek, pl>. Csehszlovákia pedig mindig gondolni fognak arra is, hogy nemcsak nyerhetnek, de veszíthetlek is egy fegyveres összeütközésben s tán nemzetiségeikben sem biznak meg oly feltétlenül, hogy egykönnyen kirántsák hősi kardjukat. De a kisebbek itt úgyis vajmi keveset számítanak. Ezt a csatát a nagyok: Anglia, Franciaország vivják meg Németországgal s a csata — diplomáciai csata, persze — mérséklője, irányítója, megoldója az a nihil lesz, amelytől mindenki egyaránt fél, amelytől minden józaneszü ember meg akarja menteni az európai civilizációt, amely pedig európai háború esetén feltartóztathatatlanul reánk szakadna. Városrendezési törvényjavaslat. Tiz éve várja türelmetlenül egy sereg vidéki város, megye, valamint nagyon sok munkára vágyó mérnök azt a törvényjavaslatot, amely végre rendet teremt a magyar városok építkezésében és rendezésében. — Ugyanis ezen a téren országszerte kaotikus állapotok vannak, mert az egyes városok és vármegyék lokális érdekek figyelembevételével és műszaki képzettség hiányában olyan építési és városrendezési szabályrendeleteket ,alkottak, amelyek sem szociális, sem egészségügyi, sem pedig műszaki tekintetben nem állják meg a helyüket. Rengeteg panasz és majdnem helyrehozhatatlan hibák támadnak ezekből a rendszertelenségekből, megakasztva a városok egészséges fejlődését, másrészt pedig az élet a bürokrácia lassúságát mellőzve, egészségtelen településeket kényszerített ki annyira, hogy sok esetben főbb közlekedési utakat foglaltak el és akadályozták ezzel a közlekedés rendkívüli fontosságát. Néhány vármegye és város vezetősége súlyosan érezte ezt a fonák helyzetet és évekkel ezelőtt már igyekezett olyan városrendezési és építési szabályzattal rendet teremteni, amely megfelel a mai szociális, higiénikus és műszaki követelményeknek, azonban a belügyminisztérium nem hagyta jóvá a vármegyének 21 különféle építési szabályzatot egybefoglaló szabályzatát azzal az indokolással, hogy rövidesen országos rendezés történik. Már évekkel ezelőtt még Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisztersége idején megkezdték egy országos építési és városrende- , zési törvény alkotását, számtalan ankéton fog- j lalkoztak a tervvel a Mérnöki Kamara kikül- 1 döttei, a társminisztériumok és mindazok a , szakemberek, akiket a minisztérium vélemény- . adásra hívott fel. A magyar mérnöki kar öröm- | mel várta az új törvény eljövetelét, azonban ismét elaludt évekre ez a halaszthatatlannak látszó kérdés. Értesülésünk szerint Bornemissza Géza iparügyi miniszter hozzáfogott az új varosrendezési törvény megalkotásához. Az új törvényjavaslat tervezetén most dolgozik a minisztérium illetékes osztálya és előreláthatóan rövidesen olyan formába kerül a javaslat-tervezet, amely úgy a szakemberek, mint magának a miniszternek tetszését is meg fogja nyerni. Úgy tudjuk, hogy az elgondolás szerint szabályozni fogják minden vármegye és az ötezer lakosú nagyobb város építési és városrendezési ügyeit. Ez a nagyszabású munka minden nagyobb invesztíció nélkül vihető keresztül, mert az egyes városok rendezésére kiírandó tervpályázatok nem igénylenek komolyabb összegeket, viszont mégis munkalehetőslégeket adnak a magyar mérnöki karnak. A tervpályázatokon kívül felméréseket, felvételeket, viz- és csatornázási terveket kell készíteni, ez utóbbiak annál is inkább fontosak, mert meg lehet akadályozni azt, hogy hibásan épített csatornázásokkal súlyos károkat szenvedjenek a városokk. Fontos lesz a lakóutcák és a forgalmiutak szétválasztása is. Ezenkívül megszüntethetők lesznek azok az egészségtelen vályogfalú építkezések, amelyek minden szigetelőanyag nélkül üregükkel a tüdőbetegség melegágyai. Ezek a kiragadott szempontok vonulnak végig a készülő törvényjavaslaton, amely egyúttal arra is "kötelezni fogja a vármegyéket és városokat, hogy a törvény elvei alapján elkészítendő helyi építésügyi és városrendezési szabályzatokat jóváhagyás céljából a minisztériumnak bemutassák. Propagandafilm a selyemtenyésztésröl. A pár hét előtt városunkban bemutatásra került film dr. Mihók Ernő miniszteri tanácsos, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazotti rányítása mellett Tolna megyében a Sárközben, Öcsény községben készült az ottani selyemtenyésztők szereplésével. Szerény anyagi áldozatok mellett készült néma film, a mai hangosfilm korszakában is kiválót produkált, feladatát annyira könnyen oldotta meg, hogy nemcsak mint oktatófilm elsőrangú, hanem meséjének tartalmával és a felvételek szépségével mindenki érdeklődését lekötötte és tetszését megnyerte. A magyar selyemtenyésztés propagálása feltétlen szükséges, hiszen statisztikai adatok szerint az utóbbi 10 esztendő alatt valódi selyembehozatalunk évi 18 millió pengőt tett ki, rnig kivitelünk csak évi 4.5 millió pengő Volt, tehát 13.5 millió pengő értékű súlyos valutát kellett évente selyemanyagért a külföldön kifizetnünk. Ma, amikor minden állam az önellátásra törekszik, nekünk különösen fontos, hogy minden szükségletet, amit csak lehet, itthon állítsunk elő. Hazánk a selyemtenyésztésre egyenesen predestinálva van. Más országokból, mint pl. Németország, Lengyelországból évente járnak nálunk kikülTayasgfkabáiok , kosztüm-, ruha-, öltöny-, felöltőszöveteklés selyem-újdonságok - — ÓriáSKválaS^íékbail. Krausz és Koréin dlvatáruhá^ában Kossuth Lajos utca 3. szám. Meglepően olcsó s^aboíí áraink minden darabon láthatók.
