Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-03-14 / 11. szám

A kézimunkázó hölgyek szíves tudomására adjuk, hogy mint néhány nagyobb városban, úgy Pápán is létesítettünk le rakatot a Tündérujjak előfizetőinek szolgálatára. Jápán 3fj. Stern £ipót cégre, mint a legrégibb és legnagyobb kézimunkaüzletre esett választásunk és kérjük az érdeklődő közönséget, hogy úgy előfizetéssel, mint bármi kívánsággal a Stern-céghez forduljon, ahol állandóan rendelkezésére áll azonnal a kívánt ajándék. Mély tisztelettel: TÜNDÉRUJJAK magyar kézimunka-ujság. döttek és tanulmányozzák a selyemtenyésztést, hogy hazájukban bevezessek. A selyemtenyésztés azonban nemcsak nemzetgazdasági szempontból szükséges, hanem azzal érdemes is foglalkozni. A tenyésztőnek nincs más befektetése, mint két keze munkája, mert ingyen kapja a hernyót, papirost, amely a tenyésztéshez szükséges. A tenyésztéssel könnyen lehet 50—60 pengőt keresni négy hét alatt, mert csak ennyi ideig él a hernyó. Hol van ma olyan napszámbér és hol lehet olyan tömegeknek munkát adni, mint a selyemtenyésztéssel, hiszen hazánkban évente 25—30.000 család foglalkozik vele és ez a szám 60—120.000-re felemelhető volna. A munkanélküliség csökkentésének legegészségesebb megoldása nem a segély, hanem a munkaalkalom teremtése. A selyemtenyésztés az aratás előtt befejeződik, a gubó vételárát azonnal kézhez kapják, olyan időben, amikor már a tehetősebb ígazda kamrájában is összelapultak a liszteszsák bordái és már csak a szalonna akasztózsinórja lóg szomorú hírmondóként a füstös (kéményben. Nagy dolog tehát az ilyenkor kifizetésre kerülő gubóvételár. Mit láttunk nagy vonásokban a filmen? Láttuk azt, hogy hogyan kezdődik a tenyésztés. A tenyésztő megkapja a három napos hernyókat a községi selyemtenyésztési kikeltőtől, aki a petéket kikelti. A hernyókat a negyedik vedlésig, amely a 24-ik napon következik be, vágott levéllel etetjük. Eleinte a napi szükségletet a gyereJkek is meg tudják szedni, mint a filmen a gyerek, csak később, az utolsó nyolc napban kell a szülői segítség. Láttuk azt, hogy a házi és mezei munka is elvégeztetik a tenyésztés mellett, mert mindig van valaki a háznál, aki a gyerekekre, baromfira vigyáz, tehát meg lehet a hernyókat etetni, mint a filmen a nagymama tette. Megismerkedtünk az olasz tenyésztési móddal, amikor a tenyésztő saját epreskertjében ágastól vágja le a lombot, ami nagy munkamegtakarítást jelent, de így csak saját fáinkról tenyészthetünk, közúti fákon ezt nem szabad megtenni. Láttuk a selyemhernyó begubózását, letisztítását és beváltását. Láttuk, hogy mi mindent tudtak venni a gubó árából, edényt, fehérneműt, malacokat stb. A filmen nagyon ügyesen volt feltüntetve a szomszédasszony, akinek eleinte nem tetszett a selyemtenyésztés, de később, amikor látta, hogy mit lehet keresni belőle, megirigyelte Ferenc gazdát és feleségét, Julis aszszonyt, akik gubót termeltek. Remélem, hogy Pápán és környékén sokan lesznek ilyen szomszédasszonyok, akik már az idén fogjiak selyemtenyésztéssel foglalkozni. Most készül a film negyedik része, amely a selyemfonodákkal foglalkozik és be fogja mutatni a gubó legombolyítását, fonását stb. Az ősszel már ezt is be tudjuk mutatni. Előre is kérem az i. t. közönséget mar most, hogy ha ez a film bemutatásra kerül, amit időben fogok tudomására hozni mindenkinek, ismét olyan szép számmal jelenjen meg, mint legutóbbi előadásunkon. Dr. Schrenckh Pál ni. kir. selyemtenyésztési felügyelő ÚJ MÁRCIUS. Beszél az ifjú vén az agg fiatalnak, Szikrázó tűz, láng pattogó szava. Sötét szívéből villámok lobognak. — Hidegen hallgat a közöny hava — Fagyos lelkekre zordon jég tapadt. Halódik az élet a páncél alatt. Nyög a világ a szolgaság igáján, Minden szabadság gúzsba kötve nyög. Zord felhők alján nem derül szivárvány, Keményre fázik a véráztatta rög. Fekete földjén gyászvirág terem, — Isten csapása ver az emberen! Az ég-atyától elszakadt a lélek. Most kóborol a tékozló gyerek. Dacol még mindig. Jaj, mikorra tér meg, Bánó imát mikorra kesereg? Csupaszra rongyosodva mire vár? Csontvázzá szikkad, mig meg jő a nyár. Tavasz van, március. A föld vajúdik. Titkos tüzek forrongnak belsején. Kitart-e majd a fáradt mult az újig, Hoz-e virágot a sápadt remény ? Mint Jákob Jehovával, lelkem küzködik. Tusakszom a végső lehelletig! A márciusi ifjak tüze ég szivemben: Dicső elődök szikla, nagy hite. Sötétlő felhők gyászos fátyla lebben, Busuló keblem új fény tölti be. A hit szavára megnyílik az ég S új pünkösd lelke szentelt lánggal ég. Fel hát, ti fáradt, csüggedt ifjú vének, Nyomorúságtól vérző magyarok! A talpra hivó dal zendüljön égnek S égő hittel fegyvert ragadjatok! Bálvány-szobroktól ne rettegjetek! Erős vár Isten. Ő van veletek! Arany borjú körül keringnek a népek. — A bálvány étke forró, drága vér — ... A szálló évek vérnyomokba lépnek, A jajkiáltás fellegekbe ér . .. Mind csak panasz. Mikor jő már a tett? Meddig kínlódunk meddő éveket? . . . Rabságban aggalt márciusi ifjak, Múlton megedzve hív az ifjú vén. Zengő szavai ma új csatára hívnak, Lelkekbe világít a márciusi fény. Kossuth, Petőfi... az apostolok . . . Ifjak, fel, tettre fel! . . . Induljatok! Ajka, 1936 március. Somogyi Károly. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök és Czirner Ödön min. tan., győri pénzügyigazgató mult pénteken délelőtt Pápára érkeztek, s tisztelgő látogatást tettek Medgyasszay Vince református püspöknél, akinek ebédre is vendégei voltak. Délután a három órai vonattal utaztak vissza Győrbe. — Városközi irodalmi est. A tavaly Szombathelyen megkezdett irodalmi csere-előadások során mult vasárnap a Jókai-körben — a nőnevelő dísztermét egészen megtöltő nagy közönség előtt — a győri Kisfaludy irodalmi kör, a soproni Frankenburg-kör és Vasvármegye és Szombathely város kultúregyesületének kiküldöttei szerepeltek tudományos, szépirodalmi és verses előadásokkal. Az estét Horváth Endre, a kör főtitkára nyitotta meg, aki szép szavakban méltatván Felsődunántúl Íróinak szellemi összefogását, meleg érzéssel üdvözölte a vendégeket. Az est első előadója Jakab Ferenc (Győr) nagy esztetikai felkészültséggel s lebilincselő modorban ismertette a magyar irónők érzésvilágát, végeredménykép megállapítván, hogy irodalmunk csonka volna az ő működésük nélkül. Dr. Kászonyi László (Szombathely) több mély érzésű, modern szellemű költeményével, így főkép a Meghalt egy virág cimüvel megérdemlett sikert aratott. Finta Sándor (Szombathely), a jónevü poéta, egy megható novellájával a gyermeklélek alapos ismerőjének és finom tollú belletristának is bizonyult. Dr. Spath Gyula költeményeiben a hazafias érzés elragadó ereje (Fát ültetett az Úr), a kor magasztos eszményeinek ihletett LÖWY BUTORÁRUHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, hirdetése (Meghalt az imádság) gyakorolt maradandó erős hatást a lelkes hallgatóságra. Dr. Szentimrey Sándor (Sopron) egy könnyed hangú, ötletes novellával: a Legényfogással és pedig nemcsak annak megvesztegető, kacagtató humorával, de pompásan kifejező előadásával is zajos tetszést aratott. A sorban utolsó dr. Magassy Arthur (Sopron), akit mi pápaiak is büszkén nevezhetünk a magunkénak, egész sereg újabb versét szavalta el költői egyéniségének szuggesztív erejével elbűvölve a közönséget. A két Dal a sorompóról, az Alpok alján és Beszéljünk mustul c. költeményeivel mai líránk magasáig ért el, a költő. Az irodalmi számokat hangulatosan egészítették ki az állami képző énekkarának Hatvani Lajos vezetésével előadott hatásos Csokonai-dalai. — A Jókai kör vezetősége az előadó-ülés után a Kaszinóban barátságos vacsorát adott a vendég-irók tiszteletére, amelyen Hamuth János polgármester méltatta és köszönte meg látogatásukat. A vendégek nevében dr. Spáth Gyula, győri városi főjegyző, belsőséges szavakban köszönte meg a lelkes fogadtatást s a tapasztalt kedves vendégszeretetet. — A tókertvárosi iskola. Pápa város közérdekű ügyei igen nehezen tudnak csak dűlőre jutni. Jó fél esztendeje van már annak, hogy a képviselőtestület a tókertvárosi iskola megépítése céljaira az u. n. iskola alapi földeknek más alapok által történő megvételét kimondotta s ez a határozat még mindig nincs jóváhagyva. Nem egyszer fejtegettük már, menynyire szükséges volna, hogy ez a nagy és kiterjedt városrész saját iskolával birna s az iskolakötelesek ne volnának kénytelenek rossz utakon, nagy messzeségekből vándorolni kiképeztetésük helyére. Már a most folyó tanév kezdetére reméltük a nélkülözhetetlenné vált új iskola megnyitását s most attól kell tartanunk, hogy ez még a következő őszre sem történhetik meg, hacsak a város teljes eréllyel nem lát hozzá a határozat jóváhagyásának kisürgetéséhez. Ezt kérjük és úgy az iskoláztatás, mint az amúgy is nem sok kilátással biztató középítkezés érdekében el is várjuk a város vezetőségétől. — A Széchenyi-utcai virágágyak. A mult héten a Széchenyi-utcában inségmunkások és a város kocsijai jelentek meg, hogy végrehajtsák az ítéletet, amely a járdák melletti virágágyak megszüntetéséről szólt. A munkások csákányokkal felvágták a virágágyak televényét, majd fellapátolták a város terhes kocsijaira, amelyek aztán elszállították a Szélesvizi új park planirozásához. Lényegében tehát csak helycsere történt: a virágágyak húmusza átvándorolt a Szélesvizhez, hogy továbbra is virágágyak céljaira szolgáljon. A virágágyakat bizonyára ott majd jobban meg is becsülik, mint a nagyforgalmú Széchenyi-utcában, ahol vásott gyerekek és oktalan állatok minduntalan keresztülfutkároztak rajtuk. — Bajba jutott iparosok megmentéséért. Az ipartestület szombat esti előljárósági ülésén Böröczky Lajos alelnök igen üdvös eszmét pendített meg. Mostanában — sajnos — gyakran megtörténik, hogy egyes iparosok szorult helyzetbe kerülnek és fizetési kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni, s annak a veszedelemnek vannak kitéve, hogy árvereznek náluk. Ez a kellemetlen helyzet akárhányszor 20—30 pengővel elkerülhető volna, ám a mai viszonyok között 20—30 pengő olyan összeg, amely baráti vagy rokoni körben nem mindig teremthető elő. Ezeknek akar segítségére jönni az eszmét megpendítő oly formán, hogy az ipartestület kebelében alap létesíttetnék, melyből a bajba jutott iparosok kölSí had kere kőf jutí' Ke Javítá Terv kai