Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-22 / 8. szám

XXXIII. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1936 február 22. NDEIS SZOMBATON. Szerkesztőség ítlgce SBőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára20 üw^ Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. jdonos főszerkesztő: )RÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kibontakozni kezd immár annak a minden részében alaposan megfontolt, gondosan (olyan gondosan, aminő gondosságról a világháború folyamán bármily európai (de mégis csakj európai/) harcteret végigjárt embernek fogalma sem lehet) előkészített hadműveletnek eredményei, amelyeket az olasz haditudományban bizók feltétlenül vártak és biztosra vettek. Szinte minden kétségen felül áll immár, hogy az abesszin háború másjsal, minit olasz győzelemmel nem végződhetik s hogy az olaszok egész bizonyosan elérik azt a legfontosabb céljukat, hogy két eddigi keletafrikai gyarmatjukat meghódított nagy új földterület fogja összekötni s ez meg a többi birtokbaveendő alkalmat és módot fog nyújtani népfölöslegük elhelyezésére, nyersterményszükségletüknek kielégítésére és ugyanakkor — az európai kultúrának a vadak közötti terjesztésére. Mert hogy vadakkal harcolnak lent az Egyenlítő táján az olaszok, azt nemcsak a velük érző, de a semleges, sőt ellenséges külföldi Isajtó közleményei is megerősítik. Azok a barbárságok, amiket nemcsak fog<lyaikkal, de a — talán sokszor nem is saját hibáikból — megvert vezérekkel szemben az abesszinek —• élükön a keresztény »fejedelmek fejedelmévek, a négussal — elkövetnek, az mind csak a visszatetszés, az undor felkeltésére alkalmas jobb érzésű emberekben. Képtelenségnek kellene tartanunk, ha ilyen sötét módszerekkel dolgozó vezetés mellett az elégületlenség, a lázongás — melyeket a szervezettség, az utánpótlás hiánya, a zsoldpénzek, mi egyebek elsikkasztása is fokozhatnak — előbb-utóbb úrrá nem lenne. Hogy ettől félhet a négus, bizonyítja, hogy a francia Dsibutiban már előkészítteti palotáját, ahova —• tán nem is annyira az olaszok, mint a saját népe elől! — menekülhessen. Ha csak még előbb felül nem kerekedik benne a józanabb belátás és nem engedi rakásra öletni azokat a ma még harcos katonákat, akik már holnap munkás, földjüket művelő, barmaikat békésen tenyésztő emberek lehetnének. Ezek az emberek csak úgy Isten teremtményei, mint mi, kik nem a forró égöv alatt s nem barna vagy fekete szinre születtünk, ezek pusztulása épúgy fáj nekünk, mint azoké az olasz fehéreké, kik távol hazájuktól esnek el a becsület mezején — hazájuk nagyságáért. Jöjjön meg hát a belátás — ne csak Abessziniában, de tán még inkább Genfben és Londonban —

1 s akkor megjön — vajha minél előbb megjönne! — a béke! „Városunk forgalmának növelése érdekében." Ily cimü mult heti cikkünkre vonatkozólag az itt következő hozzászólás érkezett hozzánk: Örömmel olvastam nb. lapjukban N. P. úr cikkét, melyben helyeslőleg fogadta azt a jtervemet, mit az ipartestületben s a városi képviselőtestületben is felvetettem, hogy Pápa város vidéki forgalmát okvetlenül növelni kellene. Foglalkozásommal jár a pápai és a vidéki vásárok állandó látogatása, tehát gyaikorlati alapon volt és van alkalmam meggyőződni róla, hogy egyes vidéki vásárok milyen .erősen feljavultak és a mi, pápai heti és

; országos vásáraink látogatottsága mennyire lecsökkent. Akik ezt ennyire gyakorlatilag nem tudják megfigyelni, vegyenek elő egy háború előtti helyi lapot, amelyikben a vársár forgalma és állatfelhajtás van feltüntetve és hasonlítsák össze a mostani állatfelhajtáésokkal, akkor meg'íognak lepődni rajta, hogy hova jutottak a pápai piacok és vásároky Ugyanez a helyzet gabonapiacunkon is, amit azonban olyan pontosan számokban nem tudnék bizonyítani, mint az állatvásárokét. 'Ma, amikor mindenki csak panaszkodik, hogy nem lehet ezt a munkanélküliséggel kapcsolatos pangást, az u. n. gazdasági válságot tovább elviselni, önként adódik a kérdés, hogy hogyan is lehetne munkaalkalmaikat és munkalehetőségeket teremteni. Mi pápaiak, ha a magunk baján segíteni akarunk, akkor hiába várunk máshonnan segítséget, mert ma mindenki a maga bajával van elfoglalva és ha valaha megállta az a régi mon<dás a helyét, hogy »Segíts magadon, az Isiten is megsegít«, ma igazán megállja, tehá

(t foglalkozzék ennek a városnak mindennemű polgára ama nagyhorderejű témával, hogy miként teremtsünk kenyérkereseti lehetőségeket. Szerény elgondolásom az, hogy növeljük városunk vidéki forgalmát. Természetes elsősorban én is a kövezetvámok és helypénzek mérséklésére gondolok. Megvizsgálandók Tét, Győr, Celldömölk, Devecser, Veszprém, Ajka, Zirc és más környékbeli nagyobb községek kövezetvámjai és helypénzei, mint legnagyobb vásári konkurrenseinké. A rendőri hatóság részéről a legnagyobb kíméletet és elnézést kell gyakorolni a lerongyolódott falusi polgárokkal szemben, pláne akkor, amikor portékájukat eladni és pénzüket elkölteni jönnek városunkba. A városok és községeken kívül az ipartestületek, nagyobb < állatkereskedők és husiparosok rendszeresen értesítendők lennének országos és heti vásárainkról és esetleges pótvásárainkról. A környékbeli községek reklámtáblákkal és plakátokkal legyenek figyelmessé téve, amibe a pénzintézetek, keresjkedők és iparosok lennének bevonandók. A hatóság keressen módot a létjogosulatlan kisebb új falusi vásárok eltörlésére és addig is, mig ez megtörténik, pápai iparosok, kereskedők és vásározók lehetőleg ne látogassák az ilyen vásárokat. A pápai vásártér területének jókarba helyezése is elkerülhetetlen, "hogy az esős idők alkalmával is járható legyen. A vármegyénél mindent el kell követni, hogy járásunk községei megfelelő utakkal legyenek városunkkal, mint a járás székhelyével összekötve'. A vásártéren a járlatlevélkezelésnél mindenkor megfelelő számú kisegítő munkaerő legyen, hogy a vidékiek ügyei gyors és előzékeny elintézésben részesülhessenek. Megfelelő számú beszálló vendéglői istálló álljon a vidéki fogatok, illetőleg állatok rendelkezésére. Itt főleg a »Tirol« megszüntetésének nagy hibájára gondolok. A Bacon húsgyár bevásárlásait lehetőleg úgy intézze, hogy azt főleg a pápai piacra koncentrálja. A baromfikereskedőknek tegyék lehetővé a heti piacokon a 9 óra előtti vásárlást, akkor nem fognak annyit faluzni, hanem főleg a pápai piacon fogják szükségletüket beszerezni. Minél gyakrabban rendeztessenek ipari, mezőgazdasági és állatkiállíftások. Intézmények és egyesületek a vidék bevonásával tartsanak összejöveteleket, előadásokat és sportversenyeket. Merem hinni, hogy ezek mind olyan elgondolások, amelyek egy-egy lépéssel biztosan közelebb visznek bennünket a régi pápai piacok felvirágoztatásához és munkaalkalmak megteremtéséhez. Természetes, szükségesnek tartom, hogy mások is foglalkozzanak ezzel a témával és közöljék javaslataikat az illetékesekkel, akkor feltétlenül ki fog alakulni olyan íelhatározás, aminek segítségével a régi boldog békeidőkre emlékeztető nagyforgalmu vásárok és heti piacok megszülethetnek. Böröczky Lajos. A gázvédelem. A közelmúltban foglalkoztunk az egyes hadi gázak minőségével és alkalmazhatásával, most rátérünk a gáztámadás alkalmával tanúsítandó intézkedésre, eljárásokra. A gázvédelmet feloszthatjuk preventív gázvédelemre és a már elgázosított terület gáztalanítására, a gázsérültek segélyben való részesítésére. A preventív gázvédelemnek ismét két módja ismeretes: az egyéni és a tömeggázvédelem. Az egyéni gázvédelem eszköze a gázálarc, melynek célja a védekezőt oxigénnel, illetve a különböző szűrőkészülékeken keresztül tisztított, ártalmatlan levegővel ellátni. A modern gázálarc gumiselyemből, gumi és posztó összetételéből készül és két részből áll: az álarcból és a szűrőbetétből. Egyes álarcokat a szűrőbetéttel 60—80 cm. hosszú gumicső köt össze. A legfontosabb követelmény, hogy az álarc a homlokon, arcélen, áll alatt tökéletesen záródjon, tapadjon. Ennek biztosítására az álarc szélén egy rugalmas szalag vonul végig. Ugyancsak ilyen gumiszalagok tartják a fejen az álarcot, melyek a tarkón egy pontban találkoznak és könnyen szabályozhatók. Az álarcot egyébként tanácsos még külön a fejhez is alakítani. Elől szemmagasságban 2 drb. törhetetlen üvegből készült szemüveg van, mely páramentesítő lemezekkel óvható meg a párásodástól. Szájmagasságban van a szájkarika, melybe csavarmenettel illeszthető be a szűrőkészülék. A szűrő egy hengeralakú bádogdoboz, melyben egymástól sziták által elválasztott különböző katalizátorok, aktív szén, füstszűrőréi teg stb. van. A levegő beszivása a szűrőn keresztül valamivel nehezebb, mint normális körülmények között, a legnagyobb ellenállása azonban nem lehet nagyobb 24 miliméteres vízoszlop nyomásánál. Vannak gázak, melyek a levegőt 2—3 méter magasságig teljesen kiszorítják. Ebben az esetben a fent vázolt gázálarc a védekezésre nem alkalmas. Ilyenkor az u. n. nehéz gázvédőket kell alkalmazni, melyeknek főtulajdonságuk az, hogy a környezettől függetlenül látják el oxigénnel a szervezetet. Legismertebb az önmentőkészülék, melynél a szűrőt oxigéntartályból, adagolóból, légzsákból és légtisztítóból álló készülék helyettesíti. A készüléket egy gumicső köti össze a szájrésszel. Használati ideje az oxigéntartály nagyságától függ. A „sárgakeresztes" gázok idővel a gumin is áthatolnak, azonban különböző légmentesítő anyagok alkalmazásával lehet készíteni olyan gázruhát, amely 3—4 óra hosszat is ellenáll. Gázóvóhelyeket a védekezésre szorulók számának megfelelően kell berendezni, emeletenként és 10—15 lakónként egy-egy óvóhely szükséges. Minden nagyobb bérházban legyen egy légvédelmi házparancsnok, aki — lehetőleg volt tiszt — szakszerűen intézkedhet a légi támadás esetén. Neki kell gondoskodni minden lakó biztonságáról s ugyankcsak ő köteles és felelős a város katonai légvédelmi parancsnoka által kiadott utasítások pontos betartásáért és végrehajtásáért. Rendkívül fontos a légvédelmi gyakorlatok tartása nemcsak a városon, hanem az egyes házakon belül is. Nem szabad egy-egy gyakorlatot molesztálásnak . venni, mert gondatlanul, felületesen kiképzett emberek egy adódó légi támadás esetén igen könnyen az életükkel fizethetnek könnyelműségükért. Egy támadás esetén előre kell tudni minden embernek a kötelességét, s attól hajszál-