Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-08 / 6. szám

XXXIIL évfolyam, 6. szám. Pápa, 1936 február 8. Ref Föiskoh TE

K• ^iskolai JCÖ nyvtár Helyben. 1INDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Dőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Megdöbbentő módon fejeződött be egy évek óta huzódó nagy bűn pör, egy nagy karrier, egy emberi élet. Az ókori drámák tragikuma kisért itt, azoké, amelyek félelem és szánakozás által tisztítják az emberi lelket. Félelem, mert a marasztaló ítélet kimondása után alig pár órával — ma még rejtélyesnek mondható módon — elhunyt Dréhr Imre esete példázza, hogy a legmagasabb polcon kétszeresen, százszorosan kötelezők az erkölcsi norma mindenhol kötelező szabályai. De szánalom és részvét érzése is kél a szívben, mert az ítélettel és halállal sújtott kétségen kívül másokért is kellett hogy helyt álljon és mások könnyelműségéért való bünhödésnek is részesévé kellett volna lennie. De a földi bűnhődés helyett immár ama égi ítélőszék előtt fog állani, mely nekünk, nagyra jutottak tévedéseit latra vetőknek, de nagyok bukásán szánakozni tudóknak is azt az örök érvényű intést adta: „Ne ítélj, hogy el ne ítéltessél !" Szélmalomharc. (rny.) A lengyeltóti kerület képviselőválasztási harcában ismét az ördögöt festette a falra a független kisgazdapárt vezére. Az élet naponként új problémákat tár elénk, szinte kaleidoszkopszerüen változik a külpolitikai helyzet, belső életünkben is sorsdöntő kérdések vannak szőnyegen — de a független kisgazdák vezére úgy látszik, mindezekről nem akar tudomást venni. Újra és újra előveszi a félév óta annyiszor hallott lemezt és mennydörögve beszél a diktatúra ellen. Megvalljuk, eleinte értetlenül hallgattuk ezeket a szenvedelmes kifakadásokat. Diktatúráról beszélni ott, ahol parlament van, ahol alkotmányosan választott országgyűlés többségi pártjának bizalmára támaszkodva végzi munkáját a kormány, — önmagábanvéve is különös és feltűnő jelenség. De továbbmenve: ahol az állítólagos diktatúrát támadni lehet, ahol olyan felszólalások elhangozhatnak, amilyeneket az ellenzék, különösen a független kisgazdapárt részéről hallunk, ott önmagától omlik össze és válik nevetségessé a vád. Mert a diktatúrák legfőbb ismertetőjele az, hogy nern tür meg semmiféle ellenvéleményt és kritikát. Ahol a diktatúrát támadják, ott diktatúra nincs. És ahol van, még a legszerényebb ellenvélemény sem hangozhatik el ellene. Mindezek kétségtelen tények, amikhez még keretet is adnak a miniszterelnöknek többször elhangzott kijelentései : diktatúrára sohasem gondol, erre szükség sincs, mert az ezer éves magyar alkotmány legbiztosabb pillére a nemzet életének. Aligha tekinthetjük tehát másnak az elkopott lemez újbóli lejátszását, mint politikai vesszőparipának. Mindenesetre különös azonban, hogy ezen vesszőparipán éppen a független kisgazdapárt vezére lovagol. Mert nem felejtettük el, hogy éppen ő volt az, aki diktatúrát követelt debreceni beszédében. Nem felejtettük el régi megnyilatkozásait sem, amikről a képviselőház hiteles naplói tesznek bizonyságot. Élénken emlékezünk azokra a szenvedélyes támadásokra, amiket Eckhardt Tibor egyes sajtóorgánumok ellen intézett. Eszünkbe ötlik az alig tiz éve elhangzott indítvány, amelyben nagy budapesti napilapok egyszersmindenkorra való betiltását követelte a sajtószabadság legújabb lovagja. És visszagondolunk azokra a beszédeire is, amelyekben a parlamentárizmus megszüntetését kívánta s az érdekképviseleti rendszert akarta az ősi magyar alkotmány helyébe ültetni az alkotmányvédelem nagy bajnoka. Ámulnak és csodálkoznak ezeken a különlegességeken mindazok, akik nem sportnak tekintik a politikát, hanem az ország ügyeinek szolgálatát várják és látják benne. De meg kell állapítanunk azt is: nagyon szegényes lehet az 1 ellenzéki arzenál, ha az alkotmányvédelem ócska i mordájának többre nem futja belőle. És másik oldalon, nagyon megnyugtató a kormányzati politika helyességére, ha a „nagy ellenfél" ismételten csak ezt az egyetlen fegyvert tudja felsorakoztatni ellene. A Nemzeti Egység gondolatának átütő és hódító erejére egyik legjobb bizonyság éppen az, hogy a kákán is csomót kereső ellenzéki kritika ennek a szélmalomharcnak területére szorult, — nyilván azért, mert komolyabb, alaposabb, kézzelfoghatóbb kifogásokkal jönni nem tud. Ettől a kritikától, amely önmaga alól kihúzta a gyékényt, mielőtt ráállt volna, valóban nincs miért félni — és nincs mit komolyan venni belőle. Nem felelhetünk rá mást, minthogy több komolyságot kérünk azoktól, akik a közélet fórumán forgolódnak, mert a mai nehéz időkben nem érünk rá tréfálkozni. A jubiláló plébániatemplom. ni. A „Neue Sachlichkeit", új tárgyiasság előfutárának neveztem a templomot. Korunk e stílusának jellemzője, hogy minden anyag a saját anyagszerüségével akar hatni, és nem hazudik mást, mint például az aranyozott fa — bronzot, a barokk stílusban. Első pillanatra talán ellentmond ennek az a tény, hogy a plébániatemplom szürke fala nem igazi, hanem műmárvány. Ez azonban felfogásom hitelét nem gyengíti, mert Magyarország márványban nagyon szegény, sajnos, nélkülözi Ausztria Untersbergjét, Itália Carraráját. De különben ilyen pompás kivitelű műmárvány óriási költséget, nehéz és komoly munkát igényelt. Nem beszélhetünk tehát vásári utánzatról. De igazi márványban és egyéb nemes anyagban is gazdag a templom. Mint Ön látja, a főoltár hatalmas oszlopai igen szép szürke márványból faragottak. Az oltárasztal és mellékoltárok szürke, fekete és vörös piszkei márványból vannak faragva, az előcsarnok vörösmárvány oszlopoktól ékes. Az egész templomban körbefutó magas, rózsaszínű lábazat, valamint az ajtók és ablakok kerete a Bakonynak már a XVIII. században kimerült, kőrishegyi márványbányájából származik. A főoltár nyolc szobra fehér carrarai márvány, az oltár szentségháza uráli malachit s tetejének szoborcsoportozata sárgaréz. A szószék anyaga libanoni cédrusfa, a masszív padsoroké pedig Horvátország erdeiből származik. A keresztelőkút bronz és sárgaréz. — Mindezeket azért is felsoroltam Önnek, hogy ott, ahol a stílusban még a legtöbb barokk reminiszcenciát találja — mint a fő- vagy mellékotárokban — azt az anyagok szépsége, nemessége ellensúlyozza. — Ön a templomtestben — kívül is, belül is — önálló építőmüvészeti szépségeket, a freskókban pedig önálló festőmüvészeti szépségeket élvez. A részleteket azonban más szemmel kell néznie. így az oltáruk nemes anyagukkal az építészet, festészet és szobrászat együttes formavilágában hatnak. Az oltárok oszlopos architektúráját Grossmann József tatai építész — a templom építésének Fellner felügyelete mellett a kivitelezője — tervezte. Főoltárrá tulajdonképen a templom gyengén iveit apszisza, szentélyzáró része van architekturás megoldásban kiképezve. Előtte teljesen különálló életet él az oltárasztal, malachit szentségházával. Főoltárképében Szent István vértanú megkövezését kissé túl költői formában képzelte el Maurer Hubert, a bécsi képzőművészeti főiskola tanára. Nélkülözzük nála Maulbertsch szárnyaló fantáziáját, de kapunk helyette valami túlvilági színorgiát, barokk lendületben. Maurer kissé stílustalan lendületét Grossmann a képet keretező két-két hatalmas oszloppárral tompítja, melynek csendes nyugalmába a baloldali oszloppár közötti szent István és a jobboldali oszloppár közötti szent László király fehér márvány szobrai — mindkét király XVIII. századi díszmagyart visel — kiegyensúlyozott előkelőséget visznek be. De ha Procopp, a jónevű bécsi szobrász, királyszobraiban kiegyensúlyozott is, az egész főoltár hatását nyugtalanítja az oszloppárok fölé rakott négy hatalmas lebegő angyal alakjának különben végtelen finomságú megoldása. A szentségházas oltárasztal nemes szépségű kompozíciója, a maga klasszikus tiszta hatásával, két rend- « kívül bájos angyalkájával, kárpótol mindenért, • ami a harmóniában zavaró. — Pillantson csak Ön innen föl a kórusra, a templom belsejének másik térzáró részére, és annak megoldásában, vonalazásában ugyanazt a klasszikusan pompás hatást élvezheti. Az orgona most, sajnos, nem játszik, de bizonyára Ön is sajnálná, hogy remek csengésű sipjai nélkülöznek egy modern játékasztalt. — Sétáljunk most körül a padok mellett, és nézzük meg a mellékoltárokat. A szószék domborműve, mint látja, a bibliai csodás halfogást ábrázolja, szintén Procopp műve. íme, az első a szent Anna-oltár, melynek architektúrás megoldása pontosan megegyezik a másik három oltáréval. Az ívelt alaprajzú oszloppárok befeléhajló gerendázata barokk szellemű, s az oltárképek sem dicsekedhetnek Maulbertsch pápai úttörésével. A Szent Annát és családját ábrázoló oltárkép Kracker, a jónevű egri művész munkája, típusos barokk festmény. Mesteréről megjegyzem, hogy először ő kapott megbízást a templom freskóinak megfestésére, de közbejött halála művészi szempontból szerencsét jelentett a templom számára, mert sokkal nagyobb értéket hozott Maulbertsch művészete. — Következik a Szent János-oltár, oltárképe Nepomuki Szt. Jánost ábrázolja. Sem ennek, sem a másik két oltárképnek festőjét nem tudom hiteltérdemlően megnevezni. Pigler Andor e képeket is Maurer Hubert müveinek tartja, és állítását valószínűsíti is. Én azonban a képek stílusát vizsgálva nem merem hinni, hogy tőle származnának. Az oltártól balra Ön a bronz keresztelőkutat láthatja, Procopp értékes munkáját, mely a paradicsomi fát ábrázolja, melyre a csábító kígyó kúszott fel, az almával. A medence fedelén Jézus áll Keresztelő Szt. Jánossal. Az oltártól jobbra álló gyóntatószék ugyancsak Procopp faragása, s ennek mása Borromeo Szt. Károly-oltár bal oldalán álló másik gyóntatószék. Ennek az oltárnak oltárképe a Borromeo püspökét ábrázolja, aki a város pestises betegeit áldoztatja. A püspök mögött álló karinges pap modellje nem más, mint gr. Esterházy püspök, a templom mecenása, aki magát csupán ilyen szerény módon örökíttette meg. A negyedik a Szt. József-oltár, melynek oltárképe a szent halálát ábrázolja. A kép Pittoni olasz mester hasonló müvének utánérzése tulajdonképen. — Ön közben a padokat is megfigyelte, melyeknek egyszerű, komoly faragása stílusosan illeszkedik bele a templom hangulatába. Most pedig, miután körülsétáltunk a templomban, tekítsünk be a szentélyből nyíló Mária-kápolnába és sekrestyébe, valamint a fölöttük levő oratóriumokba. E négy helység teljesen önálló téregység, és mindegyikben Maulbertsch egy-egy freskója büszkélkedik. — Balra a Mária-kápolnába lépünk be. A négy helyiség közül ez a legszebb, egységes stílusú, finom hangulatú. Falai kőrishegyi rózsaszínű márvány, oltára pedig a főoltár kicsinyített mása. Most meg fog lepődni. Félrehúzom az oltár térítőjét, hogy láthassa az oltár alatti