Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-08 / 6. szám

LÖWY BUTORARUHAZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, üvegkoporsóban Szent Martialis vártanú római díszruhás, teljesen ép tetemét. Martialis Dio­cletianus római császár korában élt, s szenve­dett vértanúságot, és Rómában, az őskeresztény katakombákban volt eltemetve. Innen hozta Esterházy püspök a templom építkezés ideje alatt, 1783-ban Magyarországra, Pápára. A mennyezetkép Mária mennybevitelét — Maul­bertsch kedvenc témája — ábrázolja. A kápolna fölötti oratórium freskója allegorikus mű: a Hit-remény-szeretet. — A szentély jobb oldalából nyílik a sekrestye, faragott szekrényekkel, melyben érté­kes kegyszerek, Mária Terézia korabeli mise­ruha, stb. vannak. Sajnos, a freskót nagyon el­szomorító állapotban látja. Az Ábrahám és Melchisedek bibliai találkozását ábrázoló freskó megrongálódásának okát gondolhatja: a sek­restyét állandóan fűtik, azért pusztult el a meny­nyezetkép. Menjünk most innen a kegyúri ora­tóriumba. A mennyezetképe ugyancsak allegória: Imádság, böjt, alamizsna a címe, de vajmi kevés köze van a képnek hozzá. Látom, nagyon igény­bevettem az Ön figyelmét, amikor a templom művészi értékeit megmutattam, de viszont komoly és súlyos művészi élményt kapott. És ezután hadd hívjam föl a figyelmét egy szokatlanabb, derűsebb momentumra, a freskó egy kis angyal­kájára, aki két kézre fogva egy csőkukoricát eszik. — És most, azt hiszem, elmondtam Ön­nek mindazt, amit ismernie kell ahhoz, hogy a templomnak mütörténeti jelentőségét értékelhesse. Tettem ezt azért, mert itt, Pápa Főterén egy olyan templommal dicsekedhetünk, amelyik nem­csak a város legnagyobb műértékét képviseli, hanem az országnak is egyik legjelentősebb műalkotása, de még ma sem szerezte meg ma­gának azt a nevet, amelyet pedig európai vi­szonylatban is megérdemel. — Önnek minden szava az elragadtatás hangján nyilvánult meg, mert nieglepte egy magyar kisváros ekkora kincse. És most azt kérdezi, hogy megünnepli-e ez a város méltó­képen a nemkevesebb, mint tizenkét éven át épült templom jubileumát? Sajnos, nem tudok felvilágosítást adni, de magam is remélem, hogy nem mulasztja el a jubileumokra nagyon is rá­szoruló város ezt a nagyszerű alkalmat, hogy műalkotását országosan ismertté, saját nevét pedig megbecsültebbé tegye. Horváth Elek. Garmisch=Partenkirchen környéke. A téli Olympia látogatói azonban nemcsak a nagyszerű sportesemények szemtanúi lesznek, hanem Németország legfestőibb részét is alkal­muk lesz megismerni. Még ha nem is lennének itt az olympiai versenyek, akkor is megérdemli a vidék, hogy az idegen felkeresse. Felvetődhet az a kérdés, hogy mikor szebb itt, télen vagy nyáron, ősszel vagy tavasszal. A felelet csak egy lehet: mindig szép. Nyáron láttam és élveztem kimondhatatlan szépségét, de azt hiszem, télen is tündéries lehet, mert kaptam kóstolót belőle a Zugspitze tetején, ahol örök hó és jég van, s így téli kép tárul elénk forró nyáron is. A bajor Zugspitzbahn (Zugspitze vasút) kényelmes kilátókocsijain gyönyörű hegyi úton viszi fel az idegent a 2650 méter magasan lévő Zugspitzplattra, amelynek végállomása a Schnee­fernerhaus nevű csodaszép hotel alagsorában van. E fogaskerekű végállomásról pedig függő­vasúton juthatunk a 316 méterrel magasabban fekvő hegycsúcsra ... Hajnal van. Halványkék égbolt borul az Alpok vidékére. Ma, úgy látszik, jó idő lesz, és így előreláthatólag sikerülni fog nyári uta­zásom legszebbnek Ígérkező része: „FelaZug­spitzére!" ... Szállásom körül néma csend honol. Alszik a városka nyaraló népe, de a helybeli lakosok sem keltek még fel, csak az ég madarai dicsőítik az Urat, és a távoli alpesi legelőkről hallik le ide a már legelésző tehenek kolomp­jának kedvesen csengő szava. A nap egyszerre előbukkan egy hegygerinc mögül, elönti arany­sugaraival a tájat és változatos színpompában veri vissza a hófoltok fehérségét, a komor hegy­ormok szürkeségét, de talán legszebbek és a szemnek legkellemesebbek a haragos zöld fenyő­erdőkből előtűnő erdei tisztások kis fehér házi­kóikkal, amelyek mindegyike egy-egy cukor­doboznak tűnik fel. Üde nyári reggel van. Mil­liárdnyi harmatcsepp ragyog a pázsiton. Amint szobám erkélyéről szemlélem az égbemeredő hegyek festői tömegét, önkénytelenül is eszembe jut a mi fenséges Tátránk, amelynek legmaga­sabb csúcsai csak pár száz méterrel alacso­nyabbak ezeknél. Balra méltóságosan emelkedik az olympiai műjégstadion, mig a láthalár szélén a skíugró sáncok integetnek felém és mintha mondanák: Magyarok, nektek is tartogatunk dicsőséget. Gyertek, győzelemre segítünk! A Zugspitze vasút garmischi csinos állo­másán nagy nemzetközi társaság várakozik az első vonat indulására. Itt 700 méter magasan vagyunk a tenger színe felett. Most 2964 mé­terre fogunk felemelkedni. A 2264 méternyi ma­gassági különbséget mintegy 20 kilométer hosszú vonalon 110 perc alatt tesszük meg. Üde, bal­zsamos a levegő. Erdő szélén, virágillatos me­zőkön halad kis vonatunk s öt perc múlva már az első állomáson, Riesersee-n vagyunk. Nyári és téli üdülő- és sporthely ez, 711 méterre a tenger szine felett. Szép hegyi tó partján egy nagy szálloda áll, amely egyik központja lesz a téli olympiának, mert ezen a tavon folynak le a gyorskorcsolyázó versenyek és a jégkorong­versenyek előmérkőzései Kreuzeck megállónál egy függővasút alsó állomása van, ahonnan a drótkötélpályán pár perc alatt az 1652 méter magas Kreuzeck nevü hegyre juthatunk. Innen csodálatos panoráma nyílik a két Waxensteinre és a Zugspitzére. Ezen a vidéken folynak le a bob- és slalom olympiai versenyek. Kreuzeck után Grainauba érünk, amely az útvonal legna­gyobb állomása. Ennek közelében van a kies fekvésű Badersee, amelynek sötétzöld víztükre sohasem fagy be. Grainaunál kezdődik a fogas­kerekű vonal. Erősen kapaszkodunk a Waxen­stein oldalán felfelé. A vidék mind vadregé­nyesebb lesz, mig negyedórai emelkedés után az 1000 méter magasan fekvő Eibsee állomásra érünk. Tündéri szép vidék ez. Hol fenyőerdő­ben, hol erdei tisztáson haladunk tovább és olykor-olykor nagyszerűen láthatjuk a sinaragd­szinü Eibseet. Erre felé mind több hegyi patak csörgedez, most ezek sem nagyon bővizüek, mert az idei nyár az Alpokban is esőtlen, és hó sem hullott sok az elmúlt télen. Az egész útvonalon e vidék alapos isme­rője, a kalauz mellett ülök, aki elemében van és rendíthetetlenül magyaráz nekem. Tőle tudom, hogy e terület, amelyen most haladunk: „Natúr­park". (Nemzeti parknak van nyilvánítva.) Állami védelem alatt áll, egy szál fát sem szabad itt kivágni, persze tilos a vadászat is. Útitársam a legcsekélyebb látnivalóra is felhívja figyel­memet. Örömmel kiált fel, amikor egy távoli kiálló szirten egyszerre három zergét mutathat Általában a német kalauzok igen tanult, értel­mes és barátságos emberek, akik mindent el­követnek, hogy raz idegen országukban jól érez­hesse magát. Ők valóban derék munkásai az idegenforgalomnak. Mint minden német, úgy ez a kalauz is rendkívül büszke a Zugspitzé­jükre. Közben-közben dicséri Hitlert is, különö­sen azért, mert nem akar háborút. Örvend, hogy az angolokkal kezd barátságosabb viszonyt. Persze annál hidegebben szólnak az olaszokról, akik egy idő óta németellenes politikát folytatnak. Közben 1650 méter magasságba emelked­tünk és elérjük az utolsó előtti állomásunkat, Riffelriss megállót. Három perc tartózkodási idő van itt. Mindenki kiszáll, hogy a szabadból élvezze az isteni panorámát. Csak mikor körül­nézünk, vesszük észre, hogy hátunk megett majdnem merőlegesen félelmes óriásként eresz­kedik le a Riffelwand hatalmas sziklafala. Most felgyújtják a vonat lámpáit, mert innen kezdve a hegy belsejében folytatjuk utunkat. Az előt­tünk tátongó alagútból erős hideg áramlik ki. Csakhamar benn is vagyunk és minden 10 mé­ter előbbrejutást a vonat lámpáitól megvilágított alagút falán leolvashatjuk. Ugyancsak időnként Most vegyen egy kis fáradtságot magá­nak és Ízlelje meg 80 filléres és 1 pengős idei édes borkiilönlegesscgeimet. Már 60 fillérért is kaphat nálam 5 literes tételekben idei józamatu borokat. HÖFFMANN JÓZSUA üzlete — Kistér 1. (Piatsek gyógyszertárral szemben) Szombaton este 10 óráig nyitva! — Telefon: 72. leolvashatjuk a tengerszinti magasságot is, mert fel van tüntetve az Alpok markánsabb pontjai­nak és fürdőhelyeinek elért magassága is. Az alagút hossza 4450 méter, tehát kis híján négy és fél kilométer, amely utat a vonat 32 perc alatt tesz meg. Szélessége 420 méter, magas­sága 5 20 m. A hőmérő 0° C mutat és így igen jól esik a villanyos fűtés. A fogaskerekű végállomására érünk. 2650 m. magasan vagyunk. Az alagúti perronról a Schneefernerhaus luxusszálloda szuterénjében lévő jól fűtött váróterembe lépünk, amelynek nagy kilátó ablakain át a hómezőre láthatunk. Most egy hatalmas felvonó felvitt bennünket a drótkötélpályához, ahonnan négy perc alatt több mint 300 méterrel feljebbe melkedtünk a Zugspitze gerincén levő felső állomásra Most ültem, ille­tőleg álltam először függővasúton. Különös és hátborzongató érzés töltötte el az első percben egész lényemet, mert igen nagy magasságban lógtunk a hómezök, majd tátongó sziklahasadé­kok felett. Azonban a vidék nagyszerűsége csak­hamar elfeledtette a félelem érzését. De azért örültem, mikor a felső állomásra értünk. Kovács Ernő áll. fai. kép. tanár. (Befejező közlemény következő számunkban.) MESEK. Irta: Dorosmay János. Az inkognitó. — Én már öreg jószág vagyok, sok évet megértem, sok határt megjártam, de még szamar/zyö/Ví/ eddig sehol nem találtam; mondja az Öreg kos a Szamárnak, ahogy a nyáj élén bizalmas beszélgetésben együtt ban­dukolnak. Hát nektek nincsenek népeitek, nem­zetetek? Ti mind csupa uralkodókból áll­tok szerte a világ nyájainak élén? — Dehogy is nincs, van nekünk nemze­tünk is; még hozzá milyen népes! válaszolja a Szamár. Csakhogy azok ügyesen eltitkolják magukat a világ előtt és inkognitóban élnek az Emberek között. Madárijesztők. — Hess te, hess! kiáltott rá a Madár­ijesztő a szőllőbe sereglett Fiatal Madarakra, hess te, hess ... Még a karjait is utánuk lebbentette... még a lehelete is érzett!... A Fiatal Madarak pedig mindannyiszor megriadva röppentek szerte. Utoljára is elbeszélték az »új csősz« szi­gorúságát az Öreg Madaraknak. — Már kora hajnalban ott áll és még késő este is ott hesseget-fenyeget bennün­ket ... talán még éjszaka is les ránk, mondo­gatták. — Aztán jól megnéztétek, igazán Ember az a szigorú valaki, aki titeket folyton ijeszt­get, gyerekek, vagy csak valami felöltözte­tett maskara, úgynevezett Madárijesztő? — Nem Madárijesztő az, dehogy! — mondották kórusban, hanem valóságos igazi Ember... — Hiszen keze is van, mondja egyik. — Hiszen lába is van, mondja egy másik. — Kalapja is van, erősíti egy harmadik. •— Nem elég! vágott közbe egy Öreg Madár. Azt nézzétek meg, hogy feje is van-e? Mert embernek csak- az ember, akinek nemcsak keze, lába, meg kalapja, — hanem feje is van! — A többi csak Madárijesztő! Sii hadi keres; kőfa goi jutái Kei Javítása Terve kai

Next

/
Thumbnails
Contents