Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-10-24 / 43. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. ^ ^ i K MINDEN SZOMBATON P ' HEFBBí"' í'iS • ; Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Blö&zetési ár negyedévre 2 pengd. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. % = Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a fogadtatás, amelyben az országgyűlés, annak mindkét háza Darányi Kálmán miniszterelnöki bemutatkozását részesítette, lélekemelő, szinte ünnepi volt. Nyilt, határozott és férfias kijelentéseit, azt a nemes jószándékot, mely sejteni engedte, hogy a kijelentések nála tettekkel egyértéküek, nemcsak osztatlan figyelem, de osztatlan elismerés is kisérte. Ünnepnapja volt a magyar közéletnek' a kormányelnök első parlamenti megnyilatkozásának napja, kép abból a nagyon is kívánatos időből, amelyről a beszédben is szó volt, amikor »minden nemzeti erő összefog

1 a haza javára«. Bekövetkezik-e vájjon ez az áhított boldog idő valaha, ki tudná megmondani. Az ünnepnapokat követni szokták a hétköznapok, s ezekben gyakran elszáll a pillanatnyilag feltámadt lelkesedés, a mindennapi élet szürkesége lemossa a lelkek tüzesebb színeit, jön ismét a íhatalmi vágy, a kicsinyeskedés, a gáncsoskodás, a tülekedés ideje és az üjnnepnap emlékét is sárga avarba takarja az idő. így lesz-e most is ez vajon? Avagy végre csakugyan megjön a nagy magunkra ismerés korszaka? Amikor nem csak beszéljük, de gyakoroljuk is az egységet, amikor együtt állunk, együtt küzdünk, együtt élünk vagy halunk. Mert aki figyeli a világeseményeket, az előtt világosan bontakozik ki a közeljövő sorsdöntő jelentősége. A nagy világnézeti harc, mely Európa annyi nagy államában folyik, — nálunk nem, mert nálunk, mint ezt bölcsen mondta Darányi Kálmán, a nemzetin kívül más politika el sem képzelhető — döntő stádiumába kezd jutni, régi szövetségek megdőlnek vagy meginognak, új lehetőségek kilátásai kezdenek kibontakozni, forr és zúg a diplomácia katlana és zúgnak és zakatolnak országokon, tengereken át száguldva az egyik vagy másik világnézetet diadalra juttatni akaró repülőgépek, ebbe a már szinte pattanásig feszült helyzetben, igazán egynek, igazán nagynak kellene lenni ennek a mi méltatlanul megcsúfolt és lealázott nemzetünknek. Hatalmi versengésnek, kicsinyes torzsalkodásnak, közbeszólásos kellemetlenkedésnek, önző pártoskodásnak nincs helye akkor, mikor nemcsak a mai nemzedék sorsáról, de az egész nemzet jövőjéről van szó. És ebbe a, nemzetnek a mi felfogásunk szerinti fogalmába bele tartozik mindenki, aki magyar, ide értendők azok a magyar kisebbségek is, melyeknek genfi sorsáról oly szivetrázó képet rajzolt miniszterelnökünk. Vigyázat, az ország dolgának intézésére kiküldött honatyák, vigyázat, a hazában élő minden magyarok! Tegyük a hétköznapokat is ünnepnappá, nem a pihenés, de a nemzeti nagyságot újra megteremtő, az Istent legzengzetesebben dicsérő munka ünnepévé! A Práter-utcai diáktragédia mindenkineV a lelkébe markol, mindenkit részvétre indít. Szokatlanabb mint a többiek, melyek legtöbbjében a rossz bizonyítvány, az elégtelen osztályzat miatt veti el meggondolatlanul életét az elkeseredett fiú vagy leány, többször fiú, mint leány, mert a leányok általában jobb tanulók szoktak lenni. A Práter-utcai esetnek egy színjeles tanuló a szerencsétlen hőse, szánalomraméltó áldozata, akinek éppen több tudása volt, ami megindította a lavinát. Hozzá fordult segítségért hét gyöngébb tudású tanulótársa, s ő odaadta nekik lemásolásra a maga-, illetve mivel ugyanazt a dolgozatot némileg más szöveggel már egy évvel előbb a testvérnénje is megkészítette, a testvérnénje dolgozatát. A tanár természetesen felfedezte a »svindlit« és megdorgálta érte a kis leányt, s amiről ugyan nem irtak a lapok, valószínűleg többi »svindliző« osztálytársát is. A többi nem vette tragikusan a dolgot, nem is vehette, mert hiszen szülői intőnél egyéb alig következhetett volna utána, a szülői intőt, az októberit pedig további jó viselkedésével január végére annyira jóvá lehetett volna tenni, hogy a kis lánynak tán már a félévi értesítőjében sem lett volna semmi nyoma ennek a baráti érzésből származott kis fegyelmi vétségnek. Ezt azonban a kis VII. gimnazista lány nem gondolta át, sőt az ellenkezőre, nagy büntetésre, ennek következtében tandíjelvesztésre gondolt, talán növelte rémképeit az a szomorú anyagi helyzet is, amibe szülei kerültek és — elkövette a jóvátehetetlent, elvetette magától ifjú életét. Vigasztalan, gyászos történet, amely azonban tárgyilagos emberből csupán a meghatottság könnyét válthatja ki. Csodálatos, hogy mégis vannak olyanok, akik ezt az alkalmat is felhasználják a tanárgyiilölet szítására. A tanárnak szerintük tudnia kellett volna, hogy a mai kor gyermeke érzékenyebb, mint a régi volt, a »fizetett pedagógusoknak« (úgy látszik, tanítani ingyen, bérmentve kellene!), nem kellett volna nagy esetet csinálni a kis puska-históriából. Arról nem szólva, hogy a szóban levő tanár azon kijelentésén kívül, hogy ilyet nem szabad megcselekedni, s hogy a növendékek új dolgozatot fognak írni, éppenséggel nem is csinált nagy esetet a tényleg kicsiből, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a tanárnak kötelességei is vannak s ezek közé tartozik a fegyelem fenntartása is. Ezért is »fizetik«, ezt is gyakorolnia kell. Ha a fegyelmezést túlszigoruan, durván, helytelenül nem gyakoroija, akkor nem érheti, joggal semmi esetre sem a kárhoztatás vádja. D(e a bűnbak keresése igen háladatos és népszerű dolog. Némelyeket tán éppen ezért fizetik, hogy ott is keressenek ódiumhordozót, ahol igazságosan nem lehet találni. Berlin arca. Amikor egy városra gondolok, abban a pillanatban egyéni impresszióim szinkomplexumaként, avagy az illető városról ismereteim alapján alkotott fogalmaim következtében egy plakát villan föl a szemem előtt, amely annak a városnak jellemét sűríti egyetlen képpéj vagy pedig egy zenemű vezérmotivumaként zúg állandóan a fülembe. Berlin képe így mindig valami rohanó életritmus, a haladás irányításának európai fővárosaként jelenik meg előttem. * A Neue Sachlichkeit, az »új tárgyiasság« építészeti stílusa teszi Berlin külső arcát Európa legmodernebb városává. A világháború óta nem épít Berlin retrospektív stílusokban, elmúlt koroknak a XX. század szellemétől idegen stílushazugságaiban. Nem épít, mert Berlin a legelsők közt is leghamarabb érezte meg, hogy új kultúra kialakulásának küszöbén élünk. Aki a pompás új középületeket nézi, lehetetlen, hogy meg ne fogja ezek stíluslendülete. A légügyi minisztérium. rózsaszínbe játszó fehér mészkőkockákból felépített, többszáz méter hosszú tömbje, Hitler kancellár iájának barnásszürke épülete, vagy a Hohenzollernplatzon álló új lutheránus templom terrakotta barna színével, koncén^ trált erőteljességével csak sivár lelkűek szemében tűnhetik sivár, rideg épületnek. Ezek művészi puritánságában, művészi nemességében — ha groteszknek hallatszik is az első pillanatra — valami új idealizmus hajnalhasadását látom. Azét az idealizmusét, amellyel az építészet az épület plátoni ideáját a legőszintébben akarja megvalósítani. Undorral vet el minden cifra hazugságot, de megvalósítja, ami a lényeg: egészség, kényelem, otthonosság, célszerűség. Berlin nemcsak külsejében jelenti a haladás fővárosát, hanem a spirituális és technikai vívmányoknak az új kultúrába való beállításában is. Spengler ezt már »civilizációnak« nevezi és nem kultúrának, de nekem mégis kultúra. Magyarországon a televizor, a »távolbalátó« még csak tudományos objektum. Berlinben már hatalmas televizor leadóállomás működik — a világ első ilyen leadója — és a városban huszonhat távolbalátó teremben láthat az ember a jelenben történő eseményeket. Ha még a gyermekéveit is éli a technikának és kultúrának ez az új vívmánya, mégis felejthetetlen élmény maradnak számomra azok az első percek, amikor Owensnek, a néger olimpiai bajnoknak futását a hatalmas város túlsó részéből nézhettem. Éppen így Berlinben létesítették a világ első nappali, szabadtéri filmszin padját. Nem mindennapi élmény fényes nappal, kertben, szabadtéren nézni a film, a cselekmények pergését. És Berlinben épült fel a XX. század legimpozánsabb szabadtéri színpada, a Dietrich Eckart Freilichtbiihne. A görög amfitheatrumok szelleme ihlette azt a 20.000 embert befogadó színházat, melynek félköralakú nézőterével többemeletes, többsíkú, a hegyoldali erdő aljába beépített hatalmas színpad néz farkasszemet. A szabadtérre írt »Frankenburgi kockajátéka itteni előadása meggyőzte arról a dráma történetét ismerő embert, hogy a szinpad mai fejlődése is vajúdó, új kultúra termése. Ilyen előadás után látja az ember, hogy a szabadtéri előadás-próbálkozások sokszor a kultúrérzék nagy hiányát mutatják. S hogy Berlin tényleg a kor ütőere, a szabadtéri szinpad művészetének .eredményei mutatják. * Olyan kultúrmegnyilvánulásokat sorakoztatok föl Berlin portréjának megfestéseként, amelyek tényleg az új kultúra kialakítójaként, tüntetik föl a harmadik birodalom fővárosát. Olyan befejezett eredményekről beszélek, amelyek közül soknak még a híre sem érkezett el egy magyar vidéki városba. Érthető aztán, ha egy expresszionista új művészetnek termékeit nem értik meg a magyar vidéken, hiszen nem is ismerik azokat az úttörőket, akik még ma is közöttünk élnek, de munkásságuk már a múzeum kincse. Berlin legtanulságosabb, legizgatóbb múzeuma kétségkívül a XX. század galériája. A kor forradalmi festőművészetét és szobrászatát a legkiválóbb alkotásokon keresztül szemlélheti az ember. Aki Barlach és Lehmbruck szobrait, Picasso, Klee, Macke, Marc, Rohlfs és a többi nagy mester műveiben gyönyörködik, annak egyszersmindenkorra elmegy a kedve attól, hogy a művészetben »élethűség«-et kereső emberek fényképező művészeiből, mint a legmateriálisabb művészekből örökre kiábránduljon. * ! A kultúra magasabbrendü termékei, örömei a történelem folyamán bizony csak egyes társadalmi rétegek inyenc-falatai voltak. A tudomány és művészet birodalma ma nemcsak nyitva van a legalsóbb társadalmi rétegek előtt, de ma már azok életében is nélkülözhetetlen tényezőt képeznek. Berlin gyáraiban, nagy ipartelepein, munkáshivatalaiban az épület stílusszépségén kívül a lépcsőházak, folyosók, étkező helyiségek, nagyobb termek a berlini művészek legkiválóbb alkotásaival büszkélkednek. Pompás szobrok, üvegfestmények, a mind nagyobb és nagyobb szerepet játszó mozaik- és relief alkotásók, festmények teszik művészi hangulatúvá a munkásság munkahelyeit, ipartelepeit. A német nemzeti szocialista munkásfront »Kraft durch Freude« szervezete a gyárakban munkaszünet közben szórakoztató hangversenyeket tart a munkások