Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-10-03 / 40. szám

XXXIII. évfolyam. 40. szám. Pápa. 1936 október 3. W&i be^JELENIK MINDEN SZOMBATON . .^áztőség : Liget-utca 6. szám. UöUzetésí ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. {

>•11 • Űj állomáshoz érkezett el ezen a héten a magyar igazságért vívott másfél évtizedes küzdelem. Oj állomáshoz, amelynek jelentőségét még azoknak is el kell ismerniök, akik reális eredményeket mindeddig nem látván, hajlandóak voltak magukat a pesszimizmus, a lemondás, a vérző szivü lemondás karjaiba vetni. Ma még ezeknek is fel kell figyelniök, ma még a kishitűek vérének is fel kell pezsdülnie, életreményt kell szivniok azokból a szavakból, amelyek a Népszövetség, igen, igazságunk elől eddig mereven elzárkózott Népszövetség fórumán a brit külügyminiszter ajkáról elhangzottak. Nagy és fontos állomás valóban az, amikor a világ első birodalmának hivatalos képviselője foglal állást a békeszerződések — benne a legigazságtalanabb, a legszörnyűbb: a mienk — revíziója mellett. Állást foglal ott, ahol azok is jelen vannak, akik a szemérmetlen megtévesztés, a vakmerő becsapás fegyvereivel érték el hazánk iszonyatos megcsonkítását, ádáz körülkerítését. Hallották már ezek Lloyd George szavait is, aki többször és gyakran elismerte, hogy tévedésnek lett áldozata. MacDonald is elmondta már annak idején, hogy a békeszerződések tarthatatlanok. Ámde mindez otthon történt, saját hazájukban, ahonnan ugyan világtájak irányában minden felé elhallatszik a hang, ámde ha valaki akarja, mégse veszi tudomásul. Az Eden beszédét azonban, amely Genfben a fülük hallatára mondatott el, már nem lehet tudomásul nem venni, valamint nem lehet elzárkózni a.z elől a tény elől, hogy immár 2 és 1/2 száznál is több a »magyarbarát« angol képviselők száma s hogy a világpolitika bármi változása soha már nem sodorhatja el mellőlünk, igazságunk vallói közül Nagybritanniát. A történelem tudója emlékszik reá, hogy így volt ez a trianonit két emberöltővel megelőzött tragédiánk, a világosi után is. Akkor is minden angol a Kossuth személyében megtestesített magyar eszméért lelkesedett, akkor is az erkölcsi igazság oldala mellé állottak. Hogy aztán ez az erkölcsi igazság mikor fog végleg diadalmaskodni, azt ma még nehéz volna megjósolni. A jósok ideje egyébként is lejárt. A szenvedők, a tűrők, de a szenvedésben és tűrésben el nem csüggedők időszakát éljük. És segíthet bennünket szenvedő, tűrő kitartásunkban annak tudata is, hogy az erkölcsi igazság felismerésén kivül — mint azt vezető államférfiak nyíltan megmondták — saját állami érdekeik is a mi ügyünk mellé állítják az angolokat. Erkölcsi és mivel Középeurópa stabilis megnyugvása a biztonság előfeltétele, tehát anyagi érdek is a mellett szól, hogy a magyar revízió ügyét előbb vagy utóbb meg kell valósítani. Békés megegyezés vagy nagyhatalmi parancsszóval, kényszereszközökkel vagy a nélkül, hisszük azonban, hogy mindenesetre fegyveres erők alkalmazása nélkül ennek most már feltétlenül be kell következnie. Várjunk és higyjünk, higyjünk és reméljünk! BUDAPESTI LAKÁSBERENDEZÖ KÉPVISELET PÁPÁN üof$>££fe. Lajos műbútorasztalosnál Széchenyi-íér 11. szám. Ebédlők, hálószobák, kombinált szobák, konyhaberendezések, kárpitosáruk, rekamierek a legjobb és legválasztékosabb kivitelben — Szőnyegek, futók, ágyelők, függönyök, paplanok, vásznak. — Kályhák, tűzhelyek stb. — Mindent egy helyen, egy számlán, előleg nélkül. Hosszú hitel, olcsó árak, jó minőség. Költségvetések, tervek díjtalanul. Magyar munkásság. A gyakorlatban csődöt mondott marxista elvek követése helyett, amelyek mindig az egyes társadalmi osztályok szembeállítására törekedtek, a Nemzeti Munkaközpontban tömörült ipari munkásság új szellemben lép az ország szine elé s az eddigi elszigeteltség feladásával, önként kapcsolódik az országépítés nehéz munkájába. A magyar munkásság tudatában van annak, hogy a liberális Magyarország helyébe szociális Magyarországra van szükség az ország dolgozó társadalmának boldogulása érdekében. Hogy ez elérhető legyen, a munkásságnak hatalmas nemzeti szervezetben kelj tömörülnie. A munkaadók érdekképviseletei nagyrészt meg vannak, szükséges, hogy a munkásságnak is meg legyen a komoly védelmet nyújtó érdekképviselete, amelyen keresztül elérheti azt, hogy a tőke és a munka az új és igazságos gazdasági rendben egyenrangú értéket jelentsen. A munkásság nem követheti többé azokat a munkásvezéreket, akik évtizedeken keresztül marxista szellemben, állam- és vallásellenes küzdelmekbe hajszolták a munkásságot és ezzel odavitték az országot, ahova most Spanyolország elérkezett. Az új szellemű magyar munkásság nem követheti többé azokat, akik az utcára vitték a tömegeket és ezzel a munkáskérdést rendészeti kérdéssé fokozták le. Üj alapon kell tehát szervezkednie a dolgozó társadalomnak, azon a nemzeti és keresztény alapon, amely állandóan szem előtt tartja a nemzet egyetemes érdekeit, mert tudja, hogy az egyes foglalkozási ágakból természetszerűleg kifejlődött társadalmi osztályok csak a szerves nemzettest keretén belül találják meg boldogulásukat. A nemzeti alapon álló munkásság nem lehet államellenes és nem lehet Istenellenes. Hasznos tagja kell, hogy legyen annak a nemzeti társadalomnak, amely megérti és átérzi, hogy a munkásnak munkája ellenében megélhetést és családja boldogulására lehetőséget kell biztosítani. A Nemzeti Munkaközpont proletárok helyett polgárokat akar nevelni az országnak. A munkásság a cél eléréséhez szükséges eszközöket azonban egyedül csak törvényes biztosítékokban találhatja meg. A magyar munkásság anyagi, erkölcsi és szellemi javainak gyarapítására és védelmére a termelés rendjének, a munkajognak és a munka szabadságának, a munka szociális védelmének, a munkásjóléti intézményeknek és intézkedéseknek! törvényes eszközökkel való rendezését és biztosítását akarja elérni, a liberális gazdasági rendszer kinövéseivel szemben. A munkásság eddigi egyetlen fegyvere a sztrájkban nyilvánult, ez azonban nem hozott jólétet, ellenben számtalan esetben felemésztette a munkásság vagyonát, nyomorba vitte a családját, valóságos nemzeti vagyonpazarlást idézett elő. A mult tanulsága arra tanít bennünket, hogy osztályharc helyett törvényes utakon rendezhetjük csak a munka és a tőke kívánatos viszonyát. Törvényes eszközökkel ki kell küszöbölni tehát a munkásság és a munka gazdasági egyenrangúságát. A munka minden állampolgár legelemibb joga és kötelessége kell, hogy legyen. Sürgősen > biztosítani kell ezért a munka szabadságát, a munkát teljes társadalmi védelemben kell részesíteni, szabályozni kell a munkásfelvételek és elbocsátások feltételeit, meg kell valósítani az államilag ellenőrzött, egységes munkaközvetítést, meg kell reformálni a munkásbiztosítás egészségügyi védelmét és az anyagi javakon túl biztosítani kell a munkásság részére a szellemi javakat is. Mindezek megvalósítása után érezheti magát azután a magyar munkás a nemzet teljesértékű és teljes jogú polgárának. E. V. Köszönet. Amikor elhatároztuk, hogy a Pápai Ipartestület fennállásának 50 éves jubileumát ipari és mezőgazdasági kiállítás keretében, Ünnepi Héttel egybekapcsolva üljük meg, az a gondolat vezetett bennünket, hogy ezt az évfordulót, mely eredetileg csak a város társadalmának egy rétegét érintette, kiemeljük ebből a részleges jelentőségéből és az egész város minden lakosságának közös ügyévé tegyük. Az a meggondolás vezetett bennünket ebben az elhatározásban, hogy a városi települések alapja az iparosodás, hogy minden város legősibb lakosai kézművesek voltak, ha tehát ez az osztály ünnepet ül, akkor abban részt kell venni mindenkinek, aki a városhoz tartozik. Most, amikor lezártuk a jubileumi ünnepségek sorozatát és befejeztük a rendezés felszámolását is, igazolva látjuk azt, hogy kiindulásunk helyes volt, városunk minden lakosa megérezte és megértette szándékainkat és sikerült a várost a maga teljes egészében olyan közel hozni lakosságának érzésében és törekvéseiben, amilyen összefogásra csak ritkán és kivételes alkalmakkor akad példa. Illesse ezért köszönet mindazokat, akik céljaink elérésében segítségünkre voltak. Első sorban a magyar királyi kormányt és annak szakminisztereit, az iparügyi, kereskedelmi és földmívelésügyi miniszter urakat, akik semmiféle jogos kérelmünk elől nem zárkóztak el, hogy segítségünkre legyenek., Illesse köszönet a kiállítást megnyitó iparügyi államtitkár urat és a vele együtt körünkbe jött többi miniszteri kiküldötteket, Veszprém vármegye főispánját, aki szívügyévé tette mozgalmunk sikerét és akinek jótékony segítségét minden lépésünknél éreztük. De Veszprém vármegye alispánja, városunk szeretett polgármestere, iparhatósági biztosa és képviselőtestülete is olyan jóakaratot tanúsított az iparostársadalom ezen mozgalma iránt, melyért hála és soha el nem muló köszönet jár ki számukra. A város képviselőtestülete nagy anyagi áldozattal is hozzájárult az ünnep emlékezetessé tételéhez, nagylelkű házadománya és a kiállítás anyagi sikere együttesen lehetővé tette, hogy az ipartestületnek ma már meg van az a három egymás mellett fekvő háza, melyeknek a helyén fel akarjuk építeni az új iparos-székházat, a pápai iparosság újjászületésének hatalmas dokumentumát. Köszönettel adózunk a város országgyűlési képviselőjének, aki minden kérdésben, melyhez a fővárosi hatóságok vagy intézmények felkérése vált szükségessé, készséggel állt Testületünk rendelkezésére. De meleg köszönettel kell elismernünk a testvérrendezőnek: a mezőgazdasági és ipari érdekképviselet odaadó munkásságát is. Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara, Veszprém vármegyei Gazdasági Egyesület, az Ipartestületek Országos Központja, a győri Kereskedelmi és Iparkamara, a győri m. kir. Erdőigazgatóság és veszprémi m. kir. Erdőfelügyelőség, a győri Háziipari Felügyelőség, a Veszprém vármegyei m. kir. Gazdasági Felügyelőség és a járási m. kir. Gazdasági Felügyelők, a Felsődunántúli Szarvasmarhatenyésztő Egyesületek Szövetsége, a Veszprém