Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-09-19 / 38. szám

XXXIII. évfolyam. '8. szám. Pápa, 1936 szeptember 19. TV^etv^ei MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Höfizetési ájr negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiiléc. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. te 218 évi hallgatás után, amikor a most következő vasárnap az épülő új templom tornyából először fognak megszólalni a pápai református egyház harangjai, akkor bizvást elmondhatjuk: „Soha jobbkor!" Soha jobbkor nem jöttek, hogy istenfélelemre, emberszeretetre intsék az embereket, hogy imára hívják az esendők, a bűnösök seregét, hogy segítsenek leküzdeni azt a szennyes áradatot, amely végigsöpör a földön s eltemetni készül mindent, amit valaha nagyot, nemeset alkotott az emberiség, hogy tisztazengésű hangjuk egybevegyüljön, együtt törjön fel égnek azoknak a többi harangoknak komoly ércszavával, melyek már régebben szolgálják itt ugyanazt a célt, amelyre új testvéreik a vasárnapi ünnepi alkalommal elhivatnak, felszenteltetnek. Uj testvérek, új harcosok abban a küzdelemben, amelyben ma az ősinél sokkal gonoszabb, mert rafináltabb és véresebb pogányság ellen kell védekezni azoknak, akikre drága örökségként maradtak a mult hagyományai és akik a múltból akarják kiépíteni a jövőt s nem a multat megsemmisítve káoszba fojtani eljövendő századokkal. Új harangok, testvéri harangok! Akik átérzik a napok, a most folyó küzdelmek jelentőségét és értelmét, azok csak testvérnek, édes vér szerinti testvérnek tekinthetik az új jövevényeket és bizonyára örömmel köszöntik most megszólaló fegyvertársaikat. Ha e vérrel, gyilokkal, bombával, iszonyattal teli korszakban sem jöttek volna rá az egy azon Istent imádó felekezetek, hogy nem egymás ellen, de egymás oldalán van a helyük, akkor igazán megérdemelnék, hogy a sötétség legyen úrrá felettük. Ámde biztató jelek, szép megnyilatkozások — csak a legutóbbi megyegyűlésen is volt ilyenekben részünk — építik, megvalósítják azt a reményünket, hogy végre csakugyan megjött a megértés, az egymásratalálás nagy pillanata. Hisszük, bizó hittel valljuk, hogy az új harang-testvérek hangja is közelebb hozza, teljessé tenni segíti a nagy magyar egybetalálkozásnak azt az ünnepét, melynek isteni fényében megfürödve erősek leszünk a pokol minden rohama ellen és együttes összefogással, testvéri egyetértéssel teremtjük meg a boldog, egymással megférni, egymást megbecsülni tudó magyar népét édes anyaként tápláló NagyMagyarországot ! Vármegyei közgyűlés. — 1936 szeptember 16. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e *hét szerdáján vitéz dr. Jékey Feren főispán elnöklésével törvényhatósági közgyűlést tartott, amelyen kb. 100 bizottsági tag vett részt. A közgyűlést a főispán a közelmúlt eseményeihez fűződő hatásos megnyitóval vezette be. Szólott az olimpiászról és az ott aratott fényes magyar győzelmekről, melyek a legjobb propaganda országunknak. Ez a nemzet, mely Vereckétől napjainkig annyi sorscsapás ellenére fennmaradt, megmutatta, hogy az élethez joga és ereje van és ez biztosítja számunkra a jövőt. Illesse elismerés az olimpiai győzteseket! Szólott ezután Budavár visszavétele 250-ik évfordulójáról, mint a keresztény összefogás világra szóló diadaláról. Majd így folytatta: »Keresztényi összefogásra le*ine szükség napjainkban is, amikor tombol a világnézeti harc, amikor választani kell mindenkinek, hogy vagy Krisztussal, vagy Krisztus ellen. Elszoruló érzéssel olvastuk tegnap a sajtóban XI. Pius pápának a spanyol menekültekhez intézett megrendítő szózatát és illetékes helyről értesültünk azokról a borzalmakról, melyekben a nemzeti érzésű spanyoloknak, első sorban a katolikus egyháznak is része van. A kereszténység első vértanúira

1 emlékeztető számban és mértékben' pecsételik meg) a vértanuk ezrei vérükkel hitüket, s az ember ajkaira önkéntelenül az a kérdés tolul, hol van ilyenkor a Népszövetség, miért nem hallatják szavukat az állítólag minden nemesért lelkesedő szabadkőmíves páholyok, miért hallgat az emberi jogok ligája, mely azonnal nagygyűlést hív össze, ha rendőrségünk egy kommunista agitátort elfog. Nálunk is lát a figyelmes szemlélő egyes jelenségeket, bizonyos sajtóorgánumok hangja kezd az 1018-as évekre emlékeztetni, azonban a józan magyar közvélemény egyszer már megtapasztalta, hogy fest az, mikor szociális termelésből fakad a jólét. A kormánynak pedig meg lesz az ereje, hogy lecsapjon oda, ahol felelőtlen izgatást lát. j Adja Isten, hogy erre ne kerüljön a sor! ! Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a törvényhatósági közgyűlést«. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után a főispán bejelentette, hogy Radocza András vármegyei aljegyzőt tb. főjegyzővé, dr. Rédei Tibor pápai ügyvédet tb. vármegyei ügyésszé nevezte ki. Ezután a közigazgatási bizottságban megüresedett tagsági helyeket töltötték be. A titkos szavazással megejtett választás eredményekép Hunkár Béla 88, dr. Iklódy Szabó János és dr. Jókay-Ihász Miklós 86, dr. Mohácsy Lajos 75 és Sza,b:*dh£gy Elemér 68 szavazattal a közigazgatási bizottságba újból beválasztattak. Az alispáni jelentést felolvasottnak vették. Hozzá elsőnek Holitscher Károly szólt hozzá. Előadta, hogy a termés gyenge volt s a munkásosztály nehéz télnek néz elébe. A vetőmagakción kivül útépítési munkákkal is kell a fenyegető Ínségen segíteni. Állást foglalt az ellen, hogy egyes sajtóorgánumok a mezőgazdasági termékek drágulásának hangoztatásával hangulatot akarnak teremteni a mezőgazdaság ellen. Hunkár Béla a segítségre szorulók sürgős összeírását kívánta. Dr. Mohácsy Lajos helytelennek tartja a gyakran megtévesztő hatású előleges termésjelentések publikálását. Mélységes együttérzését nyilvánította a spanyol keresztények borzalmas üldözése felett. Ezzel kapcsolatban az összes keresztény felekezetek összefogása mellett tört lándzsát a fenyegető vörös internacionálé ellen. Schandl Károly legmelegebb elismeréssel Mohácsy felszólalása iránt, kijelentette, hogy Madrid és Barcelona alatt a magyar nemzet sorsa dől el. Olasz és német példát követve, teljes eréllyel kell állást foglalni minden nemzetnek a bolsevizmus ellen. Ugyanakkor itthon megértő jóindulattal kell fordulni, a szegény nép felé, hogy így a sejtalakulások a talajt elveszítsék. Schricker Sándor a munkásnép tisztességes anyagi ellátásának kérdését tartja e téren legfontosabbnak. A vita befejezése után Berky alispán kijelentette, hogy a kivánt összeírás már befejezés felé közeledik, az inségmunkák programmja is kész, fedezetükre a főispánnak az eddiginél nagyobb összegű államsegélyt sikerült kieszközölnie. .Ezután az alispáni jelentést egyhangúlag tudomásul vették. Áttérve*, a (napirend többi pontjaira, a vármegye háztartási és nyugdíjköltségvetésének tárgyalása során a hiány fedezetére a két megyei város részéről fizetendő 11.8o/

0, a községek részéről fizetendő 23.8o/

0-os vármegyei pótadó kivetését határozták el. A budapest—gráci műút vármegyei szaka részére adandó 100.000 P-s hozzájárulásból a minisztérium 22.000 P-t elengedett az esetre, ha a vármegye azonnal fizet. Ennek lehetővé tételére 78.000 P-t az OKH központjától 71/2% kamattal négy év alatt történő visszafizetés kötelezettségével leendő felvételét névszerinti szavazással egyhangúlag kimondották. Ojraalkották a vármegyei hordójelző hivatalról szóló szabályrendeletet, decentralizálva a 'hivatalt Pápára és Veszprémbe. Pápához; a városon kivül a pápai és devecseri járás fognak tartozni. Ezzel városunknak s az érdekelteknek régi kívánsága teljesedik be. Még több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés, melyen városunkból Böröczky Lajos, dr. Domonkos Géza, Hajnóczky Ferenc, Hamuth János, dr. Jílek József, dr. Kőrös Endre és dr. Tóth István voltak jelen, déli 3/

41-kor véget ért. Pápa várának története a török idők alatt. Most lássuk Pápa várának történetét az ezerötszázötvenes években. 1543-ban 240* adófizető, 1544-ben 132 szegény sz. v., 36 puszta és 140 adófizető porta van Pápán. Ugyanennyi fizet adót 1545ben is. 1546-ban már csak 145 jobbágy telek után adóznak. Ezen évben porvai barátoknak malma van Pápán. Ezenkívül még három malom fizet adót. 1548-tól 1552-ig 88 portával szerepel az összeírásban, 1553-ban 76, 1555ben 631/2, 1556-ban 651/2 telek után fizetnek róvásadót. 1557-ből meg van a malmok összeírása is. Malma van Pápán a pápai esperesnek, Varga Péter özvegyének, Szabó Ambrusnak, Marok Máténak, Litteráti Jánosnak, Tomay Kristófnak, Kovácsy Imrének és Kádas Györgynek. Meg van az 1559. évi malomösszeirás is. A pápai főesperesnek, Márk Jánosnak, Hosztóthy és a Hathalmy uraknak, az örményesi pálosoknak, Tomay Kristófnak, Varga Péter özvegyének, Kádas Péternek, Litteráti rJánosnak és Szabó Ambrusnak Van malma ezen évben. 1549-ben az országgyűlés Pápa várában és tartozékaiban Kupon és Borsosgyőrön elengedte az adót. A török idők alatt az 1578. évi brucki egyezmény után Alsóausztria küld segélyt Győr, Pápa, Devecser, Varsány, f Tihany;, Csesznek, Tata és Komárom várának. Az ezerötszáznyolcvanas évek elején Majthényi László a pápai főkapitány, Huszár Péter pedig a kapitány. Ezen időben is Pápa volt a török elleni harcok központja. Innen indultak 1587 őszén Koppány elfoglalására. 1588 elején Majthényi a zólyomi kapitányságot kapta meg. Az utóda Huszár Péter lesz, mint helyettes főkapitány. Mint főkapitány, bátrabban portyázgat. Elválhatatlan társa Nádasdy Ferenc, a hős fekete bég volt. Egyik a másikat állandóan értesíti a török mozgolódásairól. Az 1593-as év elején lesz valóságos főkapitány. A török kapitánysága alatt többször el akarta foglalni a várat, de sikertelenül. A tizenöt éves háború alatt Huszár Pétert a felmentő sereghez rendelték Győrbe. Ezalatt Prián pápai kapitány a német őrséggel megfutamodott anélkül, hogy ellenséget látott volna. A török kardcsapás nélkül vonult be a várba. Csak 1596-ban lett újra magyar birtok Pápa vára. A XVI. században megyeszékhely. Itt tartották a megyei gyűléseket. Az 1600-as évek elején a vár vallon őrsége pusztítja a vár környékét és az elfogott lakosságot eladja a töröknek. Éppen azok, akiknek meg kellett volna védeni a lakosságot a török ellen, azok lesznek a vidék rémei. A fehérvári basával tárgyaltak a vár átadá-