Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-09-19 / 38. szám

BÚTOR LŐWYnél megint olcsóbb lett GyŐr, Gr. Tisza I. tér 3. (Városházzal szemben.) sáról és Maróthy György várkapitányt cse­kély számú vitézével együtt el is fogták. Ná­dasdy Ferenc sereggel indul ekkor a vár el­len, de a vallonoknak sikerült átvágni magu­kat a magyar seregen és a török szolgálatába állnak. A vallonok sokszor nagyobb pusztítást vittek végbe, mint a törökök. Egykori kö­nyörgés szerint a töröknél veszedelmesebb es kegyetlenebb pestis: „Perge vallon grex inceste, Dignus carnificis reste, Crudelior Turca peste Exi foras sceleste." A vallonok vagy bolonok a rómaiakkal keveredett gallus belgáktól származnak. Ha­zájuk néhány belga tartomány és francia de­partament. Nevezetes volt a vár a kuruc időkben is. Némethy Gergely, Bocsk-ay ezredese elfog­lalta a várat és az ide gyülekezett urakat, nemeseket, köztük Nádasdy Tamást, Rátkay Menyhértet, Hagymásy Kristófot, Horváti? Bálintot ura pártjának megnyerte. A tizenötéves háború az 1606. évi zsitva­toroki békével véget ért. Ezen béke szerint a megye Balatontól északra fekvő része ugyan felszabadult a török iga alól, de ez a tény­leges helyzeten nem változtatott. A török rabló csapatok tovább pusztítottak. A megye lakossága évről-évre kevesebb. Az 1637-iki békealkkudozások okmányai szerint: »Besz­perim vármegyéből az sződényi (az 1625-iki gyarmati békekötést az egykorúak gyakran sződényinek, azaz szőgyéninek nevezték) tracta után eleven embert vittenek el. Nr. 3. Holdolt faluknak summájok augeálták ft. 1939. Bort vesznek rajtok akóval Nr. 10. Búzát és zabot augeáltak sarlai szapuval, avagy somogyi kilával 1077. Szénát augeáltak szekérrel 1481. Zabot és árpát augeáltak öreg kilával N. 115. Mézet és árpát augeáltak somogyi pint­tel N. 10291. Summa facit 1939. Ugyanezen békealkudozások okmányai közt vannak a »Gravamina Confiniorum«, a végek panaszai. Ezen panaszok szerint Pá­páról »In anno 1626, die 10 mai Kalmár Já­nos nevü katonának száz forint érő lovát el­vitték! a vár alól a fehérvári törökök. Item azon időtájban Posztómettő Istvánnak ft. 200 érő lovát, katona Szabó Istvánnak egy lovát ft. 50 marhát elvittek és az szolgáját vágták le. Item Kalmár Jánosnak egy vejét levágták. Item eodem anno Sz. Mihály tájban Kis Be­nedek nevű hajdút debreczeni erdőtiil elvit­ítékj a fehérváriak, ki ft. 150 változott meg. Item eodem anno Szent György nap tájban Tót György nevü hajdút feleségestül elvitték a fejérváriak épen a vár alól lovával együtt ft. 366 változott ki. Item eodem anno Szent Iván nap tájban az fejérvári Horvát Mihály nevü Pribik Kup nevü falutól, közel a várhoz hét mendicans diákot vittek el és a béknek adták. Item eodem anno Börölyéről, ki a vár töviben vagyon, egy embert vittenek el lés a imásikat levágták«. Utoljára 1683-ban szenvedett a vár a tö­röktől. A Bécs ellen vonuló török csapat el­foglalta Pápát. Nem sokáig lebegtetett a ba­konyi szél lófarkas zászlót a vár ormán', a tö­ltök félhold lenyugvóban van, elkövetkezett Magyarország felszabadításának ideje. Pápa is felszabadult a török iga alól. Pápa újra magyar lett és befejezte hivatását, a magyar­ság megvédését a török ellen. A török kiverése után elkezdődött újra az építő munka Veszprém megyében. A török óriási pusztítást végzett és a lakosságnak több mint kétharmad része elpusztult az ál­landó harcok alatt. Mig 1531-ben a megyé­ben kétezernél több jobbágy porta után fi­zettek róvásadót, addig 1648-ban csak 163 adózó portát irtak össze. A pusztulásnak szo­morú képét mutatja az 1696. évi adóössze­írás. A falvak legnagyobb része puszta, a la­kott községekben is csak három-négy család lakik. A földnek csak kis részét müvelik. Az egész megyében csak mindössze száz község lakott. A jobbágy telkeknek körülbelül 50o/o-a puszta. A puszta jobbágyföldeknek egy ré­szét a földesúr az allodiumához csatolja és maga művelteti meg, más részét a jobbágyok- | nak földbérért kiadja legeltetés céljaira. Szá­mos helyen olvassuk ezen szomorú szót, a föld egy része műveletlen. Senki sincs, ki mü­velés alá fogná, hiányzik az emberi és állati munkaerő. A földnek egy része nincs ki­osztva' a jobbágyok közt. Nincsenek sok he­lyen meghatározott nagyságú jobbágytelkek, hanem mindenki annyi földet művelt, ameny­nyit akart. A megye középső és déli része , majdnem teljesen elpusztult. Kislőd, Szent­! gál, Rátót, Palota, Tész, Csesznek, Teszér, 1 Ugod és Kup községek által bezárt területen egyetlen lakott községet nem találunk. A Ba­latontól délre eső részen csak Lepsény, Mező­szentgyörgy, Bozsok, Fok, Fokszabadi, Enying, Maros és Mezőkomárom lakott. Legsűrűbb a lakosság Pápa környékén. A vár védelme |&latt a községek megmaradtak. A veszélyez­tetettebb helyen levő jobbágyok is behúzód­tak a várba és innen járnak ki a földjeiket művelni. Pápán találjuk a vaszari és ihászi jobbágyokat. A jobbágyok legnagyobb része állattenyésztéssel foglalkozott. A puszta te­rületlen legeltetés folyik, az erdőben mak­koltatás. Kevésszámú ekkor még a megye lakossága, de százszázalékig magyar. Alig egy-két helyen, de leginkább csak a városok­ban találunk idegen hangzású, leginkább dél­szláv nevet. A nemesség szintén a várakba hú­zódott be. Sokair Katonának álltak be és zsoldért szolgáltak. A török támadásának job­ban kitett keleti rész lakossága a védettebb nyugati részre, Pápa vár környékére húzó­dott. Ide költözött — legalább a jobbágyok nevei erre engednek következtetni —- a job­bágyság egv része a Balatontól délre eső megyékből is. A várak zsoldos katonasága legnagyobb részt magyar, csak kevés a dél­szláv. Az 1696. évi összeírás részletes képet ad Pápa váráról és városáról. A városhoz tar­tozik Gyimót, Tamási, Teszér, Csót, Ugod, Kup, Borsosgyőr, Nyárád és Pápa városa. A város lakossága csaknem százszázalékig ma­gyar, csak kevés délszláv nevet találunk. A városban a falakon belül 98 család lakott. Ezen 98 családnak 1 egész, 21 fél, 54 ne­gyed és 21 nyolcad jobbágytelke van. A 6 fél, 27 negyed és 4 nyolcad puszta jobbágy telket senki sem műveli. A szegényebb nép­osztály a falakon kivül lakott kis bérházak­ban. Ezen kis házakért részint 2 forint, ré­szint 50 dénár évi bért fizettek. A legszegé­nyebbek bére csak 25 dénár volt. Itt laktak a vaszari és ihászi jobbágyok is. Innen men­tek ki a földjeiket művelni. A falakon kivül az »Ujvárosban« 37 ház volt. A városiak 267 mérő földet műveltek. Egy mérő föld kb. fél hold. A városban lakott még 66 köznemesi csa­lád. A köznemeseknek 3 egész, 36 fél, 23 negyed és 3 nyolcad telkük van. Szántóföld egy egész telekhez alig több tiz mérőnél, ezért a szomszédos birtokok földjeit is bérbe­vették. ISKOLA -táskák vászonból 110-től ISKOLA -bőrönd erőlemezből 1'20-tól ISKOLA -aktatáska bőrből 3'60-tól I Kapható a GYŐRI BÖRÖNDÖSNÉL Pápán, Kossuth Lajos utca 22. szám alatt. A várban három lovasszázad volt 88 fő­ből és öt gyalogosszázad 101 főből. A ka­tonaság legnagyobb része a saját házában lakik. Csak néhányan árendásak. Néhánynak kevés szántóföldje és legelője is van. Lezá­ródott; a pusztulás százada. Pápa vára híven teljesítettel a (szeint hivatását. Megvédte a vá­rost, a vár környékét a török pusztítása el­len. Őneki köszönhető, hogy a megyei élet folytonossága nem szűnt meg a török idők alatt a megye területén. Őneki köszönhető, hogy legalább a magyarság egy része átélte a török időket és bár nagyszámú volt az ide­gen, főleg a németek és tótok telepítése a XVIII. században, mégis a vezető helyet a magyarságnak sikerült biztosítani és a megye jellege magyar maradt. (Vége. ) Dr. Pákay Zsolt. Londoni mozaik. London, 1936 augusztus 16. Van egy rendkívül kézenfekvő magyar közmondás, amely így szól: »Addig jár a korsó a kútra, amig össze nem törik«. Sőt azt hiszem, ebből a fajtából van több is, csak az a baj, hogy egyik sem illik az én esetemre, de elhatároztam, hogy ezzel vezetem be a következő kis komédiát. Meg aztán: valamivel csak kell kezdeni. Szóval, előre kell bocsátanom azt, hogy nagy bolondja vagyok és főleg a modern bútoroknak nagy rajongója. Ha — rendsze­rint moziban — látok szép szobákat, mindjárt arra gondolok, milyen jó is lehet az ilyen­ben lakni. Eddig is egy nagyon rendes helyen laktam, de mivel a körülményeim időközben megváltoztak és a régi lakásom fekvése nem felelt meg, elhatároztam, hogy lakást változ­tatok. Ez egy férfinél mindig nagy dolog, fő­leg a becsomagolás. De ez is szerencsésen megtörtént, sőt az az öröm ért, hogy ugyan­azok a bőröndök, amelyek az ideutazás alkal­mával pukkadásig tömve voltak (el is rom­lott valamennyinek a zárja és egészben véve púpos tevére hasonlítanak), azokba most ké­nyelmesen belefértem, sőt némelyik kimon­dottan kongott. Gondolom, az időjárás foly­tán mentek addigra össze. De most hirtelen szörnyű gyanúm támadt, azt hiszem, valamit ott felejtettem. És tényleg! Nem találom a zsebkésemet. De most már mindegy. Szerencsére talál­tam egy igen jó lakást. Nem mondom, az első alkalommal, amikor megnéztem, kicsit sivár­nak találtam. Ugyanis a szobában, amibe be­vezettek, nem volt semmi, csak egy csengő a falon. Kérdezték, hogy tetszik? Mondom: kérem, itt valami tévedés lesz, én bútorozott szobát szeretnék. Ja úgy — mondják — és elkezdenek babrálni a falon. Egy nyomás, kijön az ágy. Még egy nyomás, kijön a mosdó, kijön a szék, kijön az Íróasztal, ki­jönnek a képek a falra (nem, azok nem jöt­tek ki), kijön a szekrény, a szekrényből a fogas, a fogasból a fog és az agyamból egy kerék. Meg volt a bútorozott szoba. így már egészen máskép festett és mondanom sem kell, szörnyen tetszett nekem. Alig vártam, hogy kimenjenek, mert egész idő alatt fi­gyeltem; azt a gombot, amit először láttam, nem nyomták meg egész idő alatt. Vájjon mi fog történni, ha megnyomom. Meg is nyom­tam; erre lezuhant az ablak, vak sötétség, á la Egyiptom, egy ventillátor majdnem le­vágta a fülemet és beroha;nt a háziszolga.. Csoda tudós gomb volt. Jó ideig tartott, amig kitanulmányoztam a bútorokat, hogy melyik, milyen célt szol­gál. Amiről azt hittem, hogy Íróasztal, kide­rült, hogy az az ágy; amit ágynak néztem, az volt a szekrény, a szekrény volt a mosdó, a mosdó volt az ágy; a sarokban, amit szék­nek vélne az ember... na, igen, az szék volt. A bútorok egyesítik magukban a technika minden vívmányát és kényelmetlenségét. Este például, amikor az ember lefekszik, hogy szelid álom* szálljon pilláira, beleveti magát az ágyba, az ágy úgy kivágja, mint a huszon­egyet. (Angol szokás szerint, mint a kilencet; a tizenkettőt pedig külön feljebb látja az ember, vertikális irányban és asztrál dimmen­zióban. íme, a családi hagyomány!) Az ágy igen kellemes kombinációja a nappal semmi, éjjel »borkop«-nak. A borkop szerény kísér­letem a nyelvújítás terén és jelenti — illetve

Next

/
Thumbnails
Contents