Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-01-25 / 4. szám

XXXIIL évfolyam. 4. szám. Pápa, 1936 január 25 - Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. ^.or^JtJJLíJbiíNX K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillét. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Elő- vagy utójelzővel nem tudom fogja-e feldíszíteni az utókor a most elhunyt V. György királyt, nem tudom, úgy fogják-e valaha hívni: a legalkotmányosabb, úgy-e a leggyőzelmesebb, avagy ami átszellemült tekintetű szelíd lényének leginkább megfelel: a legjóságosabbnak, de annyi bizonyos, hogy mindezen külső díszek nélkül is egyénisége és uralkodása a brit birodalom minden polgára előtt mindenkor igaz tiszteletben fog állani. Az alkotmánynak őseitől öröklött tiszteletét ő nemcsak megőrizte, de olyan magasabb művészetté fejlesztette, amely a hagyományos ceremóniák, a parlament mindenható erejének megtartásán és megbecsülésén át is glóriát vont a király feje köré. E művészet legnagyobb diadalát a munkáspárt —• az angol szocialisták — teljes monarchikus behódolásában, a nemzeti érzésben való tökéletes elpolgárosiasodásában aratta. Akkor, amikor nagy világbirodalmak irtózatos vértengerben proletárosodtak el, az angol munkásság eleven, ható — tán mindennél erősebben ható — tényezője lett az angol alkotmányos életnek és a többi rendekkel egyező támasza az alkotmányhoz szigorúan ragaszikodó monarchiának, hordója, fejlesztője a dinasztikus érzésnek, a valódi királytiszteletnek. Leggyőzelmesebbnek is nevezhetnék, mert a világháborúnak egyetlen olyan győztese sincs, aki nem érezte volna azóta a világháború gazdasági rombolását. Franciaország folytonos kormányválsága, Amerika nagy és orvosolni eddig minden jó szándék mellett sem tudott bajai, példát szolgáltatnak mondásunk igazságára. Egyedül Nagybritannia áll gyarmataival és fontjaival egyetemben szilárdan és rendületlenül, mint a biztonság és boldogság szigete. Hogy a legjóságosabb volt, 'arról regék keringenek, de emberi érzületét mindenki felismerte, aki egy képét látta, amint térdén unokájával nézi Londonnak ujjongó, őt és családját testvérként szerető utcai népét. És aki hallotta az ezüstjubileum alkalmából rádió útján világgá röpített ezeket az arany szavait: »Tudom, hogy azért volt áldott az én életem, mert mindig oldalam mellett állott kedves feleségem«, az ma lélekben, mélységes meghatottság érzésével ott áll — és millió és millió érző ember áll így — V. György király ravatalánál, melyen a népe, mint saját családja javáért élt uralkodók örök mintaképe pihen. Nemzeti Egység. (i.s.) Mialatt szerte a világon a politikai és gazdasági, sőt sok helyütt társadalmi válság áll útjában a békés munkának, azalatt a viharzó Európának azon a kicsiny szigetén, amelyen a maroknyi magyarság a maga életéért küzd, a konszolidáltság jegyében céltudatos tervszerűséggel folyik a kormányzat munkássága az ország megerősítésére. Hogy a trianoni határok között milyen emberfeletti feladat nemcsak a máért küzdeni, hanem a jobb jövőt is kiépíteni, azt csak akkor látjuk, ha Összehasonlítjuk helyzetünket a nálunknál sokkalta hatalmasabb és gazdagabb országok helyzetével. Még a legnagyobb rosszakarat sem tudja elvitatni, hogy a népi politika, melyet Gömbös Gyula képvisel, a Nemzeti Egység célkitűzései szerint a gazdasági és szociális javulást eredményesen szolgálja. Határozottan haladunk a Nemzeti Munkaterv megvalósítása felé, s fokról-fokra közelebb kerülünk az új alapokra épülő Magyarországhoz. Mi sem természetesebb, hogy a kormányzat eddigi konkrét eredményei, s talán még inkább a küszöbön álló reformjavaslatok megvalósítása ideges félelemmel tölti el az ellenI zéket, amely a gyakorlati eredményeket a | féktelen uszítás és a pártpolitikai demagógia eszközeivel szeretné meghiúsítani. Sajnos, a régi magyar politika sok szomorú példát mutat arra, hogy a legjobb szándék is meddő marad a politikai gyűlölködések harcaiban s a társadalmi széthúzás útvesztőjében. Ezt az ősi magyar veszedelmet ismerte fel kormányéi nökünk, amikor a kormány átvétele után elsősorban és mindenekelőtt a politikai ellentétek kiküszöbölésével a nemzeti társadalom egységének kialakítását tűzte ki célul, mondván, hogy csak az egységes és öntudatos nemzeti társadalom segítségével veheti fel a kormányzat a jobb és biztosabb magyar jövőért való küzdelmet. Amióta Gömbös Gyula az ország kormányát kezében tartja, parlamenti beszédeiben, népgyűlési szónoklataiban, újságcikkeiben és nyilatkozataiban lankadatlan hittel hirdeti a Nemzeti Egység gondolatát. S hiába minden ellenzéki erőlködés vagy sajtókampány. Ma már az ország túlnyomó többsége szivvel-lélekkel Gömbös Gyula felfogását tette magáévá s elfordul a politikai gyűlölködés levitézlett bajnokaitól. Kétségtelen, hogy a nemzet lelki világának ezt az átalakulását a Vezér mögött zárt sorokban álló és hatalmas tömegeket számláló párt, a Nemzeti Egység Pártja idézte elő. Ez a párt a sokat szenvedett magyarságot szomorú végzetétől, a széthullástól akarja megóvni. Az ellenzéki elvakultság azonban nem a nagy és magasztos célt látja, hanem azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy csupán hatalmi szempontok irányítják a Nemzeti Egység Pártjának szervezését. Ők természetesen a saját maguk gondolkodásából indulnak ki és veszendőbe ment politikai pozíciójuk visszaszerzésében azt a vádat emelik a Nemzeti Egység Pártja ellen, amelyikben nem ez a párt, hanem épen ők a bűnösök. Akkor, amikor Gömbös Gyula és munkatársai összefogásra hivják fel a nemzetet, az ellenzéki politika szóvivői a torzsalkodás és a benső viszálykodás magvát hintik el. Napról-napra ádáz támadásokat intéznek a Nemzeti Egység Pártja és annak vezetősége ellen, világgá kürtölik, mint nagy leleplezést, a közismert tényt, a pártszervezést s a legképtelenebb inszinuációkkal próbálják ezt megnehezíteni. r Nagyon is átlátszó és nagyon is gyenge módszer ez. Fáj nekik, hogy a Nemzeti Egység Pártja nem elégszik meg a tavaszi választások óriási sikerével s nem csupán választási hadjáratokra szervezi meg az országot, hanem megszervezi a politikai küzdelmektől távol, a békés munka idejére is. Fáj nekik, hogy! a politikai területen kívül társadalmi, gazdasági és kulturális téren is olyasvalamit kezdeményezett a párt országos főtitkára, amire ebben az országban példa még nem volt. S fáj nekik, főként az, hogy ez a kezdeményezés a magyar lelkekben visszhangra talált és eredménnyel kecsegtet. Ebben a fájdalmukban immáron nem tudnak egyebet felhozni a pártszervezés ellen, mint az alkotmányellenesség vádját. Márpedig ennél alaptalanabb, sőt nevetségesebb vádat ki sem találhatnának. Hiszen a Nemzeti Egység a maga egészében, s messzenyúló szervezeteivel az ezeréves Magyarország hagyomáfinoni Kivitelű, íölcéleíes r u f) áí cs alt Cörincsz úri ssz&bó Készít Ö n n e 1c 'Pápa, DeáJf Ferenc utca 1. sz. nyait szolgálja s munkásságát az élő és fej* lődő alkotmányosság jegyében irányítja. Nem is komoly ez a vád, de kénytelenek ilyesmivel előhozakodni. A maguk kicsinyes poliftizálgatásával szemben ott látjuk azt a hatalmas erőtényezőt, amit a Nemzeti Egység szervezete képvisel. Látják, hogy ezt az erotényezőt, a szervezés főmozgatójának, vitéz Marton Béla országos ügyvezető főtitkárnak fáradságot nem ismerő önzetlen munkássága eredményezte. Ezért van az, hogy végső erőfeszítésükben a személyeskedés terére lépnek s álhireket kolportálva pletykahadjárattal próbálkoznak. Beszélnek személyi ellentétekről, változásokról, mindezt csak azért, hogy legalább kifejezést adhassanak soha meg nem valósuló vágyaiknak. A társadalom azonban a történelem tanulságain okulva felvértezetten áll ezekkel a mesterkedésekkel szemben. A jubiláló plébániatemplom. ii. — Most a főkapun át bemehetünk a templomba. Az Ön első lépéséből, melyet a templomban tett, és amely után megállt, máris látom azt a hatást, amelyet a templom belseje tett Önre. Nagyszerű a hatalmas belső térnek az a fenséges és megnyugtató hatása, amely egészének szépségével fogja meg a nézőt. A templom műtörténeti értékéhez méltóbb tanulmányt alig írhatna valaki, mint; aminő Pigler Andor nagyszerű monográfiája. És en azon csodálkozom, hogy ez a Pigler Andor a templomfalak hideg, architektonikusan merev síkjairól beszél, melyhez — írja — szükséges volt Maulbertsch freskóinak kiapadhatatlan formavilága, színgazdagsága, mert a hatalmas tér különben megfagyasz* taná a belépőt. Ezt egy vérbeli barokk esztéta mondja. Én ellenben azt vallom, hogy a XX. század fia, — az őszinteség korának szeretem nevezni —< a kor fia alig találhat lelki küzdelmeket jobban feloldó esztétikai gyönyörűséget, mint a »Neue Sachlichkeit« e korai előfutárában. Nem kell körbesétálnia az embernek, nem kell oldalkápolnákba bepillantania, és keresnie a helyet, ahonnan a templom belsejét a legjobban élvezheti. Nem kell, mert már a belépéskor a horizontális és vertikális sikok és vonalak olyan pompás zenéje fogadja az embert, ami semmiesetre sem fagyasztja meg a belépőt, még a freskók hiján sem. Nem, itt az építőművészet a saját formáival, a saját szépségével (gyönyörködhet, melyeknél a freskók nem azt a szerepet töltik be, hogy a belső tér meg ne fagyassza a belépőt, hanem, szerintem éppen ellenkezőleg, a maguk tárgyi értékeivel csak annál jobban kihangsúlyozzák az építő- és festőiművészet két külön birodalmának szépségeit. »— Látom, máris a kupolák freskói érdeklik. A művészi vagy a históriai részről beszéljek Önnek? Tudom, mi az, amin leginkább elcsodálkozik. Az, hogy ezek Maulbertsch freskói. Ön nem ennek ismeri azt a mestert, akit »osztrák Tiepoló«-nak hivnak, műveiben annyi duzzadó feszültséget, barokk lendületet s kápráztató színgazdagságot, a formák és színek orgiáját ismerte meg. Ezeken a freskókon Ön élvezheti a színek minden kápráztató hatását, de barokk művészetnek úgyszólván már nyomát sem látja.Önnek nem kell a köralakú freskókat minden oldalról megnéznie, hogy a képet megértse, nem kell minden alakot más nézőpontból szemlélnie, mint azt a barokk festők;nél megíszokta. A freskó épületrészeit nem fantasztikus alulnézetben látja, melyek a barokk művészeknél