Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-07-25 / 30. szám

XXXIII* évfolyam. 30. szám. Pápa, 1936 július 25. Tp. Te

k- főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. T Helyben. IINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkeresked ésébe n. 5= A spanyol eseményeket, azok eddigi lefolyását, jelenlegi állását és pláne további hatásait teljességgel képtelenség hitelesen megállapítani, avagy felőlük jóslatokba bocsátkozni. Sejmleges hírszolgálat jóformán egyáltalán nincs, az egyoldalú 'jelentések pedig tulajdonképen egyoldalú beállítások, amelyek legyikét-másikát szinte a következő percben megcáfolják a bekövetkezett események, az ugyanazon helyről érkezett egészen mást mondó helyzetjelentések, ami történt például a szevillai rádiójelentések esetében, amikor ugyanazon hullámhosszon működő ál-szevillai rádiójelentések is forgalomba kerültek. Ha tehát tiszta kép nem is állhat a távoli (még kevésbbé persze a közeli, vagy pláne helyszíni szemlélő előtt, aki igazán csak a saját legszűkebb hazájának, városának vagy tartományának dolgait figyelheti, — mindaddig, amig erre a fizikai lehetőség, mondjuk az élet lehetősége megadatik), mondom: a távoli szemlélő előtt, ha nem is állhat tiszta kép, annyi azért megállapítható, hogy Spanyolországban ma olyan méretű polgárháború folyik, aminőt még ez a sok yfelkelést, lázadást megért ország sem látott s amely a világháború óta lefolyt véres konvulziók tekintetében talán csak — a részleteiben még tulajdonképen ma is eléggé ismeretlen — oroszországival hasonlítható össze. Nem csoda, hiszen orosz kezek idézték is fel az eseményeket, amint a Malaga, Barcelona, Madrid utcáin tömegesen lemészárolt ~"pöTgáfölr' esete' bizonyítja; orosz " módszerrel is folytatódik az egész. De nehéz csak megközelítőleg is tiszta képet kapni az eseményekről azért is, mert nem egy helyen, hanem egy, a mi csonka hazánknál vagy hatszorta nagyobb területen játszódnak le és kimenetelüket nemcsak a küzdő katonai csapatok ereje és ügyes vagy kevésbbé ügyes vezetése, de az érintett néptömegek érzelmei és állásfoglalása is befolyásolja. Ezek közül a munkás, főkép a bányászmunkás tömegek — mint már a két év előtti aszturiai lázadás idején látható volt — teljesen bolsevista szelleműek, a földmíves és a városi polgári rétegek rokonszenve viszont az ellenforradalmárok felé hajlik. Kérdés, melyik párt lesz képes nagyobb fanatizmust önteni a maga segítő tömegeibe, kérdés, melyik lesz képes a saját küzdő csapatait is nagyobb fegyelemben együtt tartani, kérdés, melyiknek tartanak ki tovább a háború viseléséhez szükséges eszközei: a muníció, muníció fegyverben, lőszerben és — pénzben. Annyi bizonyos, hogy azok a magasrangú katonatisztek, akik ezt az ellenforradalmi megmozdulást megcsinálták s akik nem csekély harcok közt is tervszerű stratégiával vonulnak előre most Madrid felé, a kezdeményezésben nem csekély bátorságot, a kivitelben eddig sok erélyt mutattak. Ha meg lesz bennük a lelkesíteni tudás erénye s nem hiányoznak a háború-viselés fentebb említett tényezői sem, ha idegen segítség nem erősíti az általuk ostromolt kormány erejét, ha saját hiveik nem hagyják cserben őket — erre a délamerikai spanyol fajtestvérek forradalmi és ellenforradalmi megmozdulásaiban volt nem' egyszer példa —, akkor még megfordíthatják hazájuk sorsát és meg tudják gátolni azt, hogy Európa nyugati felén is az istentelenség szelleme állandó biztos tanyát üssön és a két oldalról körülfogott Európát hasonló veszedelem ne fenyegesse. Ma még a harc kimenetele bizonytalan, ma még az eredményt nem tudhatni, ma még csak az áldozatokat — 30.000-ről szól az ének, ám ha ez holdbeli szám, ha csak tizedrésze eddig (eddig, mert eztán még mennyi lehet!), akkor is túlontúl elég — siratjuk és szomorkodunk a sok emberész-tervezte, emberkézalkotta értékeken és remekeken, amit barbár vörös őrület felgyújt és tönkretesz és kesergünk az emberiség sorsán, melyet az istentelenség véget érni inem akaró öngyilkos küzdelmek útvesztőjébe sodort. Tozsdeautonómia és biizaéríékesítés. (my.) A tőzsdetanács felterjesztést intéz a kormányhoz, amelyben a búzahatáridőüzletek kötésének engedélyezését kéri. Hivatkozik a tőzsde autonómiájára és arra, hogy a határidőüzletek kötésének engedélyezése az árbiztosítás szempontjából is szükséges. A tőzsdetanácsnak ezt a készülő felterjesztését meglehetős élesen hegyezik ki azok az újságok, amelyek még mindig a régi liberális gazdasági politikát tartják helyesnek és célravezetőnek. Hogy a tőzsdetanács szeretné a határidőüzletek engedélyezését, azt természetesnek tartjuk. Végre is minden érdekképviselet — és ezek közé sorozandó a tőzsdetanács is — igyekszik a hozzá közelálló érdekeket minél hathatósabban szolgálni és érvényesíteni. Adott esetben azonban ez az igyekezet nem vezethez célhoz. Arról nem is beszélve, hogy a tőzsde úgynevezett autonómiája nem szentség, nem tabu, amihez az államhatalom közérdekből sem nyúlhat hozzá. Napnál világosabb, hogy a kormány által immár harmadik esztendeje bevezetett, jól bevált és kiépített _búzaértékesítési rendszer ^egyenesen_ kizárja azt, hogy a tőzsdén búzaüatáridőüzleteket kössenek. Ennek az értékesítési rendszernek, amely a kormány beható külkereskedelmi tárgyalásainak és valóságos gabonaügynöki tevékenységének jótékony és értékes eredménye, legnagyobb előnye az, hogy a ;búza árát stabillá teszi az egész gazdasági év tartamára. Tehát biztosítja az árakat. Biztosítja pedig olyan határozott formában, hogy minden egyéb árbiztosítási tevékenység fölösleges. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a tőzsdei határidőüzletek valóban a termelő javára biztosítják az árakat, még ebben az esetben sem volna reájuk szükség. A tapasztalat azonban nem ezt bizonyítja, hanem azt, hogy a határidőüzletek csak néhány spekulánsnak jelentenek hasznot. Szabad forgalomban mindig az a határidőüzletek következménye, hogy a búza akkor jut mélypontra, mikor a gazda piacra viszi, ára csak akkor szökik fel, amikor már nincs a gazda magtárában. A mai kötött forgalomban pedig, amikor az árak minimálva vannak, fogalmilag és logikailag sem lehet a búzahatáridőüzletekről, mint szükségesekről és a termelő érdekében levőkről beszélni. Ha körültekintünjc Európában, mindenhol azt látjuk, hogy a határidőüzletek a termelő államokban korlátozva vannak és minden tőzsdei autonómia ellenére is az állam engedélyezi, vagy nem engedélyezi a határidőüzletek kötését. Azt is látjuk, hogy ott, ahol 'szabad a határidőüzlet, elkerülhetetlen a tőzsdei játék, a papirosbúza, ami pedig a termelő és a fogyasztó szempontjából egyenesen káros. Lehetetlen állapot például az, hogy a tőzsdén tizszer annyi gabona cseréljen gazdát, mint amennyi az országban termett. / Viszont a termelői érdek az, hogy a gazda mindig fillérre tudja, mennyit ér készCuRorRáR, csoKolááéU, dessertehí, síi/eméuyelc és tortáié, legjobb minőségben és legolcsóbban. Méz, mézeskalács és viaszáruk Ma ittla~cuhrás%dában. pénzben az a gabona, ami a magtárban van. Ma tudja ezt a magyar gazda. Tud tehát nyugodtan és biztosan kalkulálni. Ez sokkal többet ér, mintha esetleg eltalálja azt az időpontot, amikor búzájáért egy pengővel többet kaphat. Mert ugyanugy eltalálhatja azt az időpontot is, amikor két pengővel károsodik. Közérdeket szolgál tehát a kormány, amikor a stabillá tett árakra való tekintejtt€T sérti lengedélyezi az idén a búzahatáridotjzletek kötését. •• •• ünnepség az „Öreghegyen". „Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt, Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, Lehúnyt pilláinak töröld le könnyeit: S míg te a gyermek könnyét törölgeted, Egy láthatatlan kéz a csillagok felett Letörli vétkeid!" " Móra F. Századunk tekintete a gyermek felé fordult. Közkeletű szólásmód, amit dr. Ellen Key, a svéd írónő mondott, hogy századunk a gyermek százada. Bizonyos, hogy soha annyi vonatkozásban nem foglalkoztak a gyermekkel szerte a nagy világban, mint napjainkban. Az elhagyott gyermeken megkönyörült a szociális lelkiismeret. Mindenfelé nagyszerű intézmények és szervezetek keletkeznek, melyeknek az a céljuk, hogy védjék és óvják a gyermeket. Még a bűnös gyermek is különleges megítélésben és elbánásban -részesül. Nagy azon intézmények száma, melyek részben a beteg gyermek ápolására, részben betegségek megelőzésére alakulnak. Az iskolai egészségtan az iskolás gyermekek egészségének megvédelmezése módjával és eszközeivel foglalkozik. Melegen érdeklődik tehát a gyermek iránt a szociálpolitikus, az emberbarát, a kriminalista, az orvos. És méltán. A gyermek olyan, mint a tavaszi vetés: csupa reménység, ígéret. (Gárdonyi G.) És nem kevésbbé helytálló ez a kitétel: Akié a gyermek, azé a jövő. Ma nem teszik ki a beteg gyermeket a Taygetos sziklabérceire, hogy ott elpusztuljon, ma összeszedik a hulladékot is. A 'jgyermek .minden jnemzet nemzeti kincse, amelyet meg kell őrizni, ápolni, testilelki, erkölcsi fejlődésében támogatni. Ha e követelmény fennáll és világszerte meghallgatásra talál: mennyivel inkább kell a kérdést kicsi kis hazánkban komolyan venni. Hazánkban igen nagy a gyermekhalandóság

1 most is, noha még a történelmi Magyarország idején mondta volt Széchenyi István gróf,

( hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még a? apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Azóta nagyot fordult a világ. A világháború előtti 20 millió lakosságból 8 millió 600.000 ember él a csonka ország területén. Él, ahogy tud, mindenféle anyagi bajokkal küzködve, fáradtan, szárnyaszegetten, nehezen megbirkózva a mindennapi kenyérért való nehéz harcban.. És ez áldatlan állapotnak tehetetlen, de szenvedő alanyai a gyermekek. Mily szomorú annak a sorsa, aki már gyenge gyermekkorában kezdi meg megjárni az élet kálváriáját! És tudnivaló tény, hogy a gyermekkori nélkülözések testi-lelki hatásai eltörölhetetlenek, ki nem igazíthatók. Innen van az, hogy a társadalmak, az ország, a szülőknek segítségére sietnek, hogy azok gyermekeiknek a szükséges testi-lelki fejlődését biztosíthassák. Nem sok, amit nyújtani lehet, de a kevés is: a jóakarat, a jő( szándék mellett bizonyít.