Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-06-27 / 26. szám

-^-v^jt- tr XXXIII. évfolyam. 26. szám. Pápa, 1936 június 27. Te

k' ^iskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő, Lg>t4 ^ Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. ^ii—

I MINDÉIN SZOMBATON. iptulajdonos főszerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. »Burgenland nagy fia«, ahogy Liszt Ferencet az osztrák ünneplők elnevezték, alátekint az égből, az Üdvözültek hónából és a) következőket mondja: »Nem értem tulajdonképen miről van szó. Nem tudom, hogyan tehettek meg engem egy olyan ország fiának, amelynek létezéséről sem hallottam tovább. Mennyei Atyámtól, mindenek Tudójától fogom megtudakozódni majd: tulajdonképen mi is az a Burgenland s hogy a földről való eltávozásom után 125 esztendővel, hogyan lehettem én annak fiává, hogyan tehették azt meg szülőföldemnek. Én, amig a földön jártam, mindig magyar voltam. Ezeréves magyar földön születtem: s bár életem folyamán időlegesen sok nemzet hazája volt — nem hazám: tartózkodási helyem, soha más országot, mint Magyarországot (hazámnak inem tartottam, soha másnak mint magyarnak magamat nem vallottam. Bécsben vagy Párisban, Szentpétervárott vagy Rómában, királyi udvarokban és a pápa trónusa előtt, gyermekkoromban csak úgy, mint dicsőségem csúcspontján én mindig büszkén vallottam magam magyarnak, az ezer éves, sokat szenvedett magyar haza hűséges fiának. Nem értem, hogy lehet ezen változtatni most, amikor ott lenn már csak emlék vagyok, nem tudom felfogni, hogy lehet az emléket eltagadni akarni azoktól, akik oly hűségesen őrzik azt, aminő hűségesen őriztem én is háromnegyed századon át hazám iránti hűségemet és szeretetemet. Avagy 50 esztendő alatt megváltozott volna a világ felfogása a tulajdon szentségéről? Szabad volna ma már neveket és emlékeket is szerződéses alapra való hivatkozással elvenni, kisajátítani? Igen, hallottam már valamit róla, felhatolt ide az égi szellemkörbe is annak a híre, hogy Hunyadi Mátyás oláh volt, Petőfi Sándor pedig valami cseh-szlováknak nevezett nemzethez tartozott volna. Mégis csak, mielőtt Égi Atyámhoz fordulnék, először náluk fogok tudakozódni a dolog felől s ha valóban ők is hasonló sérelem részesei, együtt fogunk könyörögni a Mindenhatóhoz, tegyen már egyszer igazságot a földön, töröljön el hamis felírásokat, semmi

r sítsen meg mesterséges határokat, ne tűrje, hogy Burgenland fiának csúfoljanak engem, aki életemben és halálomban mindig csak magyar voltam!« Ekképen beszélt Liszt Ferentí s égi szférák bűvös akkordjai zengték rá szavára az Áment. Messze kimagasló és bizonyára kifelé az ország határain túl sem hatástalan eseménye volt a magyar politikai életnek az a beszéd, amelyet a mult hét szombatján Kánya Kálmán külügyminiszter, egy interpellációra válaszolva a felsőházban, az új cseh államvédelmi törvényről elmondott. Ez az államvédelmi törvény, amely a napokban már életbe is lépett, tulajdonképen annak a külügyminiszterünk által is megállapított állandó törekvésnek folyamánya, amely a kisantant államok részéről a trianoni szerződés 250. szakasza ellenére is megnyilvánul és célja elsősorban az, hogy a magyar kisebbségeket sújtsa és még a különben is szűkmarkúan meghagyott földjük békés birtokolását is bizonytalanná tegye. Kánya Kálmán külügyminiszter tökéletes diplomácia óvatosságával kezelte ezt a súlyos problémát. Kijelentései azonban ennek ellenére is olyan határozottak, sőt az igazság tudatától anynyira erőteljesek voltak, hogy az egész felsőház osztatlan helyesléssel, tetszéssel és megnyugvással vette a választ tudomásul. Az őszinteség, amellyel a külügyminiszter ezt a fonák és sajnálatos helyzetet a felsőház előtt feltárta, csak megerősíthetett mindenkit abban, hogy ilyen és hasonló kérdésekben menynyire szükséges az osztatlan nemzetnek a nehéz kötelességét teljesítő kormány mögött állani. Azt azonban mégis teljes megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a külügyminiszter bejelentése szerint a magyar kormány maga fordul petícióval a Népszövetséghez, ha a cseh államvédelmi törvény a magyar kisebbségeket hátrányos helyzetbe hozza és ha ők maguk nem találják meg a megfelelő jogorvoslat útjait és módjait. Al^g lehet ugyanis kétséges, hogy ma, amikor az európai politikai helyzet gyökeres eltolódásokat mutat, a cseh államvédelmi törvény, amely kisebbségi jogokat fenyeget, újabb lendületet adhat annak a jogos követelésnek, hogy mindazokat a nemzetközi szerződéseket, amelyeknek eredménye ilyen jogsérelem, mielőbb revízió alá kell venni, mert enélkül nem lehet Európában nyugalom. Az etikai alap. (my.) Nagy a felzúdulás a túloldalon még ma is, napokkal azután, hogy Bornemisza Géza rámutatott az ellenzéki terrorra. Még ma is erről cikkeznek, erről szónokolnak. Igen érzékenyek ezen a ponton, nyilván azért, mert a miniszter ezúttal nagyon az elevenükre tapintott. Pedig hát hogy mennyire nincs okuk a méltatlankodásra, az élesen kiviláglik többek közt a pásztói mandátum körül lefolyt eseményekből is. Észt a mandátumot, illetve petíciót egyébként különösen kihasználták és kihasználják demagóg céljaikra. Az élen a kisgazdapárt halad, amely mindenáron meg akarja szerezni ezt a mandátumot s harcmodoruk, ha nem lenne olyan szomorú, egyenesen komikusnak lenne mondható. »Elvi harcot« kívánnak Pásztón. Nos, erre a kívánságra frappáns feleletet adott Ivády Béla, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, az előkelő magyar úr, a keresztyén nemzeti politika régi és kiváló harcosa iabb'an a nyugodt és okos beszédében, amelyben elfogadta a pásztói jelöltséget. Ivády Béla jogos határozottsággal hangsúlyozta, hogy sem pártja, sem jó maga sohasem tért le az elvi alapról a politikai harcokban és ha mégis megtörtjént, hogy letérni kényszerültek, akkor az csak Telelet volt a gyeplőtlen kihívásokra. Ezen van a hangsúly, (ez! a lényeg és ez az, amit a túloldal oly tudatosan hallgat el. Most egyszerre nem akarnak tudni a személyeskedésekről, korteskedéseik példátlan elfajulásáról s injuriát emlegetnek, hogy védekezésre és válaszra találtak. Mindenképpen kirívó, ha éppen a pásztói kerülettel kapcsolatban emleget az ottani kisgazdapárti választásvezető országgyűlési képviselő etikai alapot. Lássuk csak, hogy is állunk ezzel az etikai alappal Pásztón? Tizenöt hónapja, azóta, hogy a petíciót beadták a választás ellen, Ivády Béla be se tette a lábát a kerületbe, nem engedett politikai gyűléseket tartani s egy pártjabeli képviselő sem járt Pásztón. Az etikai alap miatt. Mert a magyar bíróság iránti tisztelete és a vele született úri érzés, a magyar tisztesség azt diktálta, hogy amig a közigazgatási bírói eljárást le nem folytatják, ne korteskedjék, ne zavarja az eljárás nyugodt lefolyását. Ezzel szemben a kisgazdapárt jelöltje 15 hónapon át korteskedett, szervezte pártját, sőt még a bírói eljárásba is beleártotta magát, mert személyesen képviselte a bíróság által elrendelt vizsgálaton saját érdekeit a kerület valamennyi községében. Ez a helyzet az etikai alap kérdésében és ilyen körülmények között egészen furcsa, ha az ambiciózus kisgazdapárti választásvezető az etikai követelményeket Ivády Béla és a NEP felé hangoztatja, ahelyett, hogy saját pártja és jelöltje felé intézné figyelmeztetését. Az etikai alaptól — s ezt tusija a józan magyar közvélemény — sem Ivády Béla, sem pártja soha el nem tért. Pásztón ezúttal is Ivády Béla fog győzni, tiszta, korrekt választással. Etikai alapon. Pulszky Ferenc özvegyénél. A kishegyi szőlők alján tovaszáguldó autók, kocogó kocsik fölvert pora fehérre meszeli a fák lombját. Az ember torkát karcolja a szárazság. De mire két ajtó csapódik be mögöttem, szinte lépésenkint érzem, hogyan tisztul a fák levélrostáján megszűrt levegő. Mire a nyári lakot elérem az öreg fák között, szinte erdők mélyén érzem magamat. A nyaraló körül sűrűn megtelepedtek az öreg fák. Talán éppen ez alatt üldögélt Bocsor István tudós professzor, a másikat meg ő ültethette. Sok időt töltött itt. De Kozma Andor is itt gyerekeskedett. Talán Bocsor István fáinak lombja susogta először fülébe a Kur* thágói harangok távoli szavát. Milyen messze is van ez a szőlő, a lábánál kanyargó száraz úttól! Két ajtón is bebocsájtást kell az embernek nyernie, mig azt mondhatja, megérkezett. HIRDETMENY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1936 julius hó 1-én megalakítja XIX-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öí évi időtartammal részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelhető. Takarék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. — Mint főügynökség képviseli a „DUNA" Általános Biztosító Részvénytársaságot. £ Pápai Hitelbank Részvénytársaság.