Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-06-27 / 26. szám

BÚTOR LŐWY-né. megint olcsóbb lett GyŐr, Gr. Tisza I. tér 5. (Városházzal szemben.) Mintha bizony a látogatók feleslegesek lennének Pulszky Ferenc özvegyének úriházánál. De erre rácáfol a nyárilak úrnője, maga Pulszkyné. Az igazi magyar nagyasszony sziveslátásával fogadja az embert. S azzal a frissességgel, amely meghazudtolja korát. De meghazudtolná a valóságot is. i Azokat az országos eredményeket, amelyeknek központjába helyezem nagynevű férjét visszaemlékezéseim első felvillanásánál. Azt a Pulszky Ferencet, aki Kossuth Lajos barátja és titkára volt, maga is a nemzeti föltámadás harcosa, akit a bécsi forradalom megszervezésével vádoltak, és a bitófára is húztak — in contumaciam. Vallatom Pulszkyné nagyasszonyt, lesem az ajkáról hulló szavakat, kérem, mesélje azt, amit Pulszky Ferenc szájából hallott szabadságharcról, emigrációról, Kossuth Lajosról. Históriai lapok elevenednek meg szavai nyomán, de mindig közbe szövi: — Hiszen ezeket ismerheti az Életem és koromból. De ha vissza is emlékezem Pulszky önéletírására, nem szűnöm meg ^faggatni. Aztán azok az idők idéződnek föl színes előadásában, amelyeket már együtt töltöttek mint házastársak. Amikor már túl volt harcon, politikán Pulszky Ferenc, s mint a Nemzeti Múzeum igazgatója a magyar régészeti tudománynak, a művészeti mozgalmaknak volt j nemcsak országos vezére, hanem külföldön is ismert tekintélye. Európai utazásokat perget előttem filmszerűen. Érzem szavaiból annak az utazásnak varázsát, amelyet olyan régész és műtörténész oldalán tehet meg az ember a Louvre, a Villa Borghese, meg a Sixtina megfogó szépségű műértékei között, mint amilyen a magyar régészeti tudomány úttörője, Pulszky volt.< Amikor az olasz gyűjteményeket járják, egész kísérete támad annak a férfiúnak, akiben az olasz történet nagy alakjának, Garibaldinak barátját és harcos társát fedezik föl... Fiúméban meg akarják tekinteni a Villa Giuseppenek, József főherceg nyaralójának tündérkertjét. A portás szóba sem akar lállni Velük, s még akkor is habozik, amikor átadja Pulszky Ferenc a névjegyét — amelyen hiányzik a főúri korona —, hogy vigye be őfenségének. Pillanatok múlva loholva jön a portás: őfenséjge kéreti őket. S alig lépnek be a kapun, jön eléjük a főherceg, mezítlábas szandálban, —(s elnézést kér: nagy híve Kneippnak — és ímaga kalauzolja őket másfél órán keresztül. Búcsúzáskor virágcsokorral kedveskedik Pulszkynénak. — És látja — fordul hozzám hirtelen — az a Pulszky Ferenc, aki Európát, Amerikát bejárta, és részese volt minden magyar megmozdulásnak, ha pihenni akart, Pápára jött, a Kishegybe. Ecseteli Pulszkyné, milyen szívvel, örömmel jött mindig férje a szőlőbe. Vakációjából, amennyit lehetett, itt töltött, s amikor tavasz köszöntött a munkanapokra, szombaton már utazott Pápára, hogy hétfő reggelig itt maradjon. Jobban szerette kishegyi kis nyaralóját, mint a nagy szécsényi kastélyt. Itt érezte magát igazán otthonosan. — És halála óta az év felét én is mindig itt töltöm. Ö mindig velem van itt. Most a fehér márványtáblára mutat, amely az emléket őrzi: ITT VOLT PULSZKY FERENC KEDVELT NYÁRI PIHENŐJE 1887-1899. — Ezt a táblát nem az Akadémia, nem a Nemzeti Múzeum, nem az állam állíttatta. Magam tétettem ide — magamnak. Még a fölavatását is titokban tartottam, hogy hivatalos körök valahogy meg ne tudják, s ünnepséget ne rendezzenek. Csak a legszűkebb családi körnek van tudomása róla. S maga az első, aki megírja ezt. Most a hatalmas karosszéket mutatja, amelyben üldögélni szokott. Körülvezet a [pompás kis kertben. Megmutatja a köröndön a Pulszky-rózsát. Még Pulszky ültette, s az a kuriozitása, hogy nincsen tövise. Egyetlen példánya fajának. — Láthatja hát, milyen szűk volt a népdalköltő fantáziája, mikor megírta: „Nincsen rózsa tövis nélkül .. Van aztán még egy botanikai különlegessége, egy érdekes ribizkefaj. Mutatja a veranda oszlopaira fölfutó ribiszkebokrokat. Büszkén, féltőn simogatja a leveleket, meg akarja őrizni magának. Még senkinek sem adott belőlük bujtást, pedig sokan megcsodálták a rózsát is, ribiszkét is. Az is nehezen' sikerül, mig megengedi, hogy a Nemzeti Múzeum számára lefényképezzem. Majd végül beleegyezik, hogy a Nemzeti Múzeum —melynek vezére volt egy emberöltőn át a férje — kapjon bujtást belőlük. Emlékeket szeretnék még látni Pulszky Ferenctől, Kossuth Lajostól, Garibalditól. — A relikviák Pesten vannak. De a javát már a Múzeum őrzi. Férjem hagyatékát — két óriási ládával — a Nemzeti Múzeumnak adományoztam. Ebben magának Kossuth Lajosnak hetven levele volt. — Hogy nem fájt-e ezeket odaadni? Aki Pulszky Ferencet ismerte, annak nem kellett reliquia: Nem lehet őt elfelejteni! Nehezemre esik a búcsúzás. Az ezüsthajú nagyasszany melegszívű egyénisége emlékezetessé teszi a vele töltött órákat, és' a mához; hozza azt a férfiút, aki elevenen élő kultúránk mai képéhez annyi értéket adott elmúlt életében. Horváth Elek. Formális deficit. Az államköltségvetés átesett a parlamenti retortákon, s rövidesen törvényerőre emelkedik. Az 1936/37. évi költségvetés főiéivé a kormánynak az az elhatározása, hogy az adott viszonyok helyes mérlegelésével, mindenekelőtt a biztató tüneteket mutató gazdasági fejlődést kell előmozdítania, a prosperitást kell elősegítenie. Nagy számmal lehetnek olyan szempontok, amelyeket szintén vezérelvül lehetne megtenni egy költségvetés összeállításánál. Ezek közül sok a kormánynak is szivén fekszik, sőt nem egy megfelelően érvényesült is a költségvetés egyes tételeinél. Fokozatos megvalósításuk azonban fokozottan nehezítette volna meg az ország gazdasági életének előmozdítását. Hogy a kormány választotta út a helyes, iabban nemcsak a nemrégen átélt nehéz idők keserves tapasztalatai, hanem külföldi szaktekintélyek megnyilatkozásai is megerősíthetnek bennünket. A gazdasági krizis utáni időkben, a ínyugati államokban, a francia és angol képviselőház költségvetési vitái alkalmával pénzügyminiszterek és más tekintélyes szakférfiak egymásután mutattak arra, hogy bármennyire helyénvaló lenne is, esetleg, a munkamegosztás, illetőleg a jövedelemelosztás megváltoztatása, vagy más politikai, szociális vagy gazdasági kérdéseknek megoldása a költségvetéssel kapcsolatban: addig, amig a válság után, a gazdasági élet rendbe nem jött, ezeknek a kérdéseknek, időrendben, háttérbe kell szorulniok a gazdasági élet megerősítésének szempontja előtt. Ha az erős és gazdag nagy nyugati államokban helytálló ez a felfogás — aminthogy szerény véleményem szerint helytálló —, akkor sokkal helytállóbb a csekélyebb erőforrásokkal rendelkező Magyarországon. Az 1936/37. évi költségvetés 75.7 millió pengő összegű, tehát csak szerény árnyalattal kisebb hiánnyal zárul, mint a tavalyi költségelőirányzat. A pénzügyminiszternek a kiadások emelésétől való merev elzárkózással módja lett volna arra, hogy a költségvetésben mutatkozó deficitet lényeges mértékben csökn kentse. Ez azonban szükségszerűleg azzal a konzekvenciával járt volna, hogy apasztani; kellett volna a beruházások végösszegét és ily módon a szociális szempontból is szükséges állami beruházásokat törölni kellett volna a költségvetésből. A mai viszonyok közepette előnyösebbnek látszik a költségvetésben egy, nagyrészt formálisnak mondható deficit vállalása, amelynek fedezetéről utólag történhetik gondoskodás. A kormány a költségvetés szempontjából figyelembeveendő másik nagy elvet, a realitás elvét is teljes mértékben megvilágosította a költségvetésben. Az a tünet, hogy a betétek nem szaporodnak olyan arányban, mint ahogy a gazdasági konjunktúrára valló egyéb jelenségekkel összhangzásban szaporodniok kellene, azt a hitet keltheti, hogy a tőkeképződés stagnál. Már pedig ez az eset nem áll fenn. A Budapesten és a vidéken is nagymértékben folyó házépítkezések a kis- és középtőkék gyűjtését igazolják. Ezek olyan tőkék, amelyek a betétállományból hiányoznak. Üjabban a gyáripar nyereségeiből számottevő összegek gyűlnek fel és használódnak fel önfinanszírozás céljára. A szakértők becslése szerint a magyar gyáripar, a felújítási költségektől eltekintve, az 1934. évben 100 millió pengő, az 1935. évben 160 millió pengő értékű új beruházást végzett és ennek a kiadásnak fedezete nyilvánvalóan a nyereségéből futotta. Meg vagyok győződve, hogy ha tovább megyünk azon az úton, amelyen haladunk, a gazdasági konszolidáció felé, akkor el fogunk jutni oda, hogy a betétképződés, amely közgazdasági értelemben véve, természetszerűleg, mégis csak a leghasznosabb és a legkívánatosabb formája a tőkegyűjtésnek, nagyobb mértékben fog megindulni. Lehet, hogy még hosszabb ideig kell ezt az útat taposnunk, de meggyőződésem szerint el fogunk fezen jutni a betétképződés kívánatos megerősödéséhez. A gazdasági helyzet még nem érett meg !arra, hogy a kormánynak a gazdasági életitel a legszorosabb kontaktust ne kellene tartania és ne kellene segítségére sietni munkaalkalmak, kereseti lehetőségek juttatásával. A pénzügyi kormányzat ezt a körülményt belátva, a beruházási előirányzat keretét a mult évi költségvetéshez képest öt millió pengővel emelte. így végeredményben 32 millió pengő az •1936/37. évi állami költségvetés beruházási főösszege, amely, tudvalevőleg, lényegesen kiegészül még az állami beruházásokra egyéb módon fordítandó összegekkel. A beruházási kiadások legszámottevőbb része a gazdasági tárcáknak jut, mert a kormánynak változatlanul az a felfogása, hogy amilyen összeget ily módon költségvetésileg biztosítani tud, azt elsősorban a gazdasági; tárcák céljaira, a gazdasági élet megerősítésére kell használnia s ezt az álláspontot a kormány eddig is következetesen érvényesítette. Dr. Zsindely Ferenc. orszgy. képviselő. ARATÓDAL. Kaszacsengés ... kaszapengés ... Magyar puszták síri csendjét Zűrös zsivaj üli meg. Kalászfejek megremegnek, Súgnak-búgnak, földre esnek : Csókos lelkük sír, zizeg. S túl a tenger pusztaságon, Szálló magyar sóhajtáson, Hulló könnyzáporon át Hallik . . . szellő messze hordja Palotákba, kis kunyhókba A magyar föld himnuszát: Félre bánat! Sutba kétség! Televényünk szent reménység, ígér, éltet, soh'se csal. Hazai föld, drága, édes! Halleluja! százszor néked, Áldva-áldott ős ugar! Kaszacsengés, kaszapengés! Szegény ország vérző testét Tépdesheti száz vihar — Hosszú, kínos, nagy tusára: Kalászerdők zsolozsmája Lesz a győzedelmi dal! vaiyi Nagy Géza.