Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-01-18 / 3. szám
pa, 1936 január 18. Tp. Te k- F ő*skolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nincsen ideje a személyeskedő politikának. (my.) Az egész magyar sajtó, pártállásra való tekintet nélkül, lelkesedéssel fogadta az új sajtófőnöknek: Álikecz Ödön dr.-nak hitvallását a sajtó jelentőségéről és nagy' nemzeti hivatásáról. Ugyanakkor, amikor ez az emelkedett szellemű felfogás elhangzott, egy másik nyilatkozat is napvilágot látott, amely azonban nem a sajtóról, hanem a sajtónak szólt. Ebben Gömbös Gyula miniszterelnök felkérte a magyar sajtót arra, hogy hagyja abba a személyeskedő harcokat s ne igyekezzék az ellentéteket kiélezni s ne terelje el a nagy kérdésekről a közfigyelmet apró, személyeskedő részletkérdések felé. Nem hisszük, hogy ez a nyilatkozat a magyar társadalom minden rétegéhez utat ne találna. Ha van egészséges életösztön a magyarságban — mint ahogy van —, fel nem tételezhető, hogy ne értené meg, miféle veszedelmet rejt számára ma a széthúzás, mikor nagyszámú ellenségei olyan egyek, olyan végzetesen egyek tudnak lenni magyar elleni; gyűlöletükben. Ez »egységes« gyűlölettel szemben csak egy szeretetben, kölcsönös megbecsülésben és egyetértésben összeforrott nép, egy lélekben »egységes« nép tud megállni és küzdeni a győzelem reményével. Ezt az egységet akarja megteremteni, létrehozni Gömbös Gyula. Ezt a gondolatát máig sem adta fel, annak ellenére, hogy bizony sok keserves csalódásban volt és van része, még pedig sokszor azok részéről is, akik nemrégen programmjának hirdetői és magasztalói voltak. De a politikában gyakran tűnik fel észszerűnek az ellenmondás, karakánvágásnak és gerincnek a szeszély, népszerűnek a kockázat. Mindez nem lehet eszköze a felelős kormányférfiúnak, aki át van hatva hivatásának és méltóságának fontosságától, s aki tudja, hogy jó, vagy rossz, helyes vagy helytelen, meggondolt vagy meggondolatlan lépésével hazájának és népének sorsát viszi a siker vagy a kudarc, a boldogulás napsütötte tájai, vagy az örvény szakadékai felé. Minden magyar polgár, aki figyelemmel szokta kisérni a politikai élet jelenségeit, könnyen megállapíthatja, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök még véletlenül sem téved egyetlen nyilatkozatában sem a személyeskedés útvesztőjére. Mindig az ország sorsa érdekli és sohasem kicsinyes, személyi kérdések. Hogy mennyire így van ez, jó alkalmul szolgál, ha a kormányfő újévi nyilatkozatát összehasonlítjuk az egyik ellenzéki vezér szintén újévi nyilatkozatával. Miképen nyilatkozik Gömbös ' Gyula az ellenzék szóbanforgó egységes frontjáról. Hallgassuk csak meg, amit mond: Az ellenzék egységében hinni én sem tudok. Megmondom, hogy miért. Mert a világnézeti és a politikai felfogások az ellenzék soraiban annyira szétágazók és annyira ellentétesek, hogy emiatt teljesen lehetetlennek tartom az egységes ellenzéki front kialakulását. Annál kevésbbé, mert hiszen az ellenzék csak a személyek megbuktatására kiván és képes szövetkezni, az ilyen irányú szövetkezés azonban komoly értelemben vett »egységes ellenzéki front«-nak nem tekinthető. Nos, egyetlen szó, egyetlen kifejezés nem fordul elő ebben a nyilatkozatban, amely az elvi kijelentések mesgyéjéről a személyeskedés ösvényeire tévedne. Ellenben az említett ellenzéki vezér politikai nyilatkozatában a »politikai csempész«-től az »eszeveszett stréberekéig egész láncolata található a személyeskedő természetű kifejezéseknek. Kérdjük: vájjon kinek használ mindez? Vájjon a magyar társadalom egyetlen tagjának is jelent-e egyetlen karaj kenyérrel is többet, ha a politika harcai az elvi harcokból személyeskedő harcokká válnak, s ha a törvényhozás tagja'it nem a vágy fűti, hogy a nép súlyos helyzetén minél hathatósabban segítsenek, mint inkább a személyi indulatok tobzódása. Nem hisszük, hogy a nép nagy többsége ne Gömbös Gyula felfogását vallja ebben a kérdésben, aki kormányrajutása óta feladatául vallja, hogy minden értéket és minden' erőt összefog a nemzet boldogulására. Sokkal nehezebb időket élünk, semhogy ma a villongás, a politikai pártoskodás fényűzését megengedhessük magunknak. Hisz ez nálunknál sokkal erősebb népek életét is kockára tenné, hogyne vinnék lejtőre a trianoni Magyarországét. Gömbös Gyula a fenyegető végzetet akarja elhárítani a nemzet feje felől, amikor egységet hirdet s amikor minden párttól elvi harcot vár személyi harcok helyett. Református vallásos konferencia és matiné városunkban. Dr. Ravasz László püspök előadása. A Református Élet c. egyházi lap által városunkban rnult pénteken és szombaton rendezett vallásos konferencia a lapunkban közölt programm szerint, nagy érdeklődés mellett folyt le. A férfiak konferenciája a kollégium dísztermében Ravasz László püspök imájával és Medgyasszay Vince püspöknek igehirdetésével vette kezdetét. A bibliával, mint központtal kapcsolatos előadásokat a református egyházi és közélet tekintélyes tagjai: Szabó Imre budapesti esperes, dr. Csia Sándor igazgató-főorvos, dr. Jókay-Ihász Miklós ehm. gondnok, Beretzky Albert budapesti lelkész, dr. Csehszombathy László orsz. képviselő, dr. Hirlcher Rezső egy. m. tanár, dr. Kovács J. István elike*'. főjegyző, dr. Victor János lelkész, Gyory Elemér ehker. főjegyző, Benkó Ferenc ny. államtitkár, Benkő István rákospalotai lelkész, dr. Török István theol. tanár, dr. Balogh Jenő ehker. főgondnok, dr. Tasnády-Nagy András államtitkár tartották s az előadásokhoz fűződő eszmecserékben a kongresszus számos helyi és vidéki tagja is résztvett. Az eszmecserékről kialakult tanulságokat a konferencia vezetője, dr. Ravasz László püspök foglalta össze. Áhítatok tartásával dr. Vass Vince kecskeméti, Ólé Sándor pápai, Muraközy Gyula budapesti lelkészek és Szabó Imre budapesti esperesek vitték közelebb a Ielkekeket a Szentírásban kinyilatkoztatott Istenhez. Élénk érdeklődés nyilvánult meg a nők konferenciája iránt is, melynek előadói Fazekas Lajosné, dr. Victor János, dr. Sebestyén Andor, özv. Fiers Elekné, dr. Sebestyén Andorné és dr. Pongrácz Józsefné voltak. A tételek — a biblia és a magyarság, a biblia és a család, a biblia és az egyéni élet — itt is nagyjában ugyanazok voltak, mint a férfiak konferenciáján. Vasárnap déli fél 12 órakor a városi színházat egészen megtöltő nagy közönség jelenlétében rendezett matiné fejezte be a városunkban tartott vallásos, építő jellegű tanácskozásokat. A matiné megnyitóját dr. Tasnády-Nagy András államtitkár mondotta tartalmas összefoglalásban ismertetvén a lefolyt konferencia egyetemes egyházi és nemzeti céljait. Miután a főiskolai zenekar Kiss Árpád ig.-tanító vezetésével lelkes tempóban eljátszotta a Petőfi-indulót és Farkas Irma tanítónő csengő szép szopránját két vallásos dalt adott elő, dr. Ravasz László püspök lépett a pódiumra, hogy a maga szónoki finom Uivitelü, tökéletes r u £} át c s a & Cörincsz űri szzabó Készít Önnek T>ápa, DeáK Ferenc utca 1. erejének varázsával a gondolatok és érzések magasabb világába emelje hallgatóságát. Előadásának lényege ez volt: Mindenki tudja, hogy a keresztyénség és a nemzet valamiképpen összefügg, de igaz az is, hogy keresztyénség és nemzeti eszme, magyarság és keresztyén egyház mégis csak egészen különböző dolgok. Ázt hiszem, hogy II. Ferdinánd, sőt Lipót király-császárnak és az olyan politikusnak, amilyen Kolonics volt, keresztyénsége ellen saját egyháza semmi ellenvetést nem tehet és késő nemzedékeknek például állíthatja oda. De amig ezen a földön magyar ember lesz, mindenkinek vallania kell, hogy ezeknek az embereknek magatartása a magyar nemzet szempontjából reánk nézve halálosan veszedelmes volt. Másokat például nemzeti szempontból nem érhet kifogás; a magyar történelemből megemlítem Koppányt, s a mostani történelemből Kemál pasát s a hitleri mozgalom pogány ágát — ezek nemzeti szempontból kifogástalan érzésű emberek, magatartásuk azonban a keresztyénség gondolatával és programjával szemben halálosan gyűlölködő. Van tehát a kettő között ellentét, amit az emberek ösztönszerűen is éreztek: „Mi vagy te előbb, magyar vagy keresztyén, magyar vagy református ?" Rosszul feltett kérdésekre nem lehet feleletet adni. Az, hogy én egy hitvalló egyház tagja és nemzetemnek is tagja vagyok, soha nem kerülhet szembe egymással. Helyesen a kérdést így kell feltenni: „Ha nemzeted, mint hatalmi impérium, szervezet szemben áll egyházaddal, mint lelki impériummal, melyik mellé állsz?" Akkor adom én ezt az ünnepélyes feleletet: Ha az én nemzetem eltűrne magán olyan állami kormányzatot és hatalmi szervezetet, amelyik nem engedné meg, hogy református legyek, akkor én kivándorolnék ebből az országból. Úgy tennék, mint a skóciai zarándok atyák, akik a „Mayflower"-en elmentek emberibb, szabadabb, boldogabb haza felé. De ha egy egyház megtiltaná nekem, hogy magyar legyek, én kilépnék ebből az egyházból. Hála Istennek: de strigiis, quae non sunt, nulla questio fiat. A magyar azért van itt, hogy bizonyságot tegyen Istenről és az ő örök világrendjéről. Ez a nemzeti hitnek összefoglalása és ennek fináléja az, hogy ha egy nemzet hivatását abban látja, hogy az élő Isten és örök rendje mellett tegyen bizonyságot, — az élő Isten és az örök rendje bizonyságot tesz az ilyen nemzet mellett. Befejezésül három nagy magyarnak a magyar nemzeti hivatásról mondott szavait véste a hallgatóság szivébe. Eötvös a fájdalom, Deák a jog, Tisza István a becsület nemzetének nevezte a magyart. Fájdalmas, de dicső hivatásunkat a jog és becsület szellemében kell teljesítenünk. A közönség mélységes meghatottság érzésével hosszasan ünnepelte Ravasz püspököt. A matiné további részében szép sikert aratott Eötvös Ella melodramatikus szavalatával,