Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-23 / 12. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171."Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter városunkban A Nemzeti Egység pártjának csütörtöki nagygyűlése. Nagy és emlékezetese seménye volt a i tegnapi napon városunknak, amikor Bornemisza Géza, m. kir. kereskedelmi miniszter* járt városunkban, hogy egyrészt személyes megjelenésével tegyen tanúbizonyságot arról, minő fontosságot tulajdonít a magyar kormány annak, hogy az újonnan összeülő országgyűlésnek a kormány által is nagyra értékelt vitéz Barcy Gábor is tagja legyen, másrészt, hogy a pápai választók előtt is fejtegesse azokat az irányelveket, amelyek a kormányt nagyszabású reformmunkájában vezetni fogják. Bornemisza miniszter egyéniségének varázsa, szónoklatának magával ragadó ereje meghódította a pápaiakat, de hasonló nagy sikere volt dr. Antal István, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke bámulatos szónoki képességének, valamint a nagygyűlés többi szónokainak is. A nagygyűlés lefolyásáról és a miniszter itt tartózkodásának egyéb részleteiről a következőkben számolunk be: Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter kíséretével együtt az egynegyed 12-es személyvonattal érkezett városunkba. A szalonkocsijából kilépő minisztert előbb dr. Kenessey Pongrác főispán üdvözölte, majd vitéz Vida Elemér rendőrkapitány jelentkezését fogadta. Az I. osztályú váróterem bejáratánál a Nemzeti Egység Pártja nevében Karlovitz; Adolf elnök köszöntötte, majd Hamuth János polgármester fejezte ki a polgárság örömét, hogy a minisztert a város falai között köszöntheti. Az üdvözlések után a Griff-szállóba hajtattak, ahol a helybeli Máv-személyzet Bárdossy állomásfőnök, a postahivatal Vargha postafőnök vezetésével tisztelgett előtte. Ezután kíséretével együtt rövid sétaútra indult, amely alkalommal a város közönsége tisztelettel üdvözölte az ország legfiatalabb miniszterét, nemzeti jobb jövőnk reménységét. A nagygyűlést a Griff-szálló nagytermében pont 12 órakor nyitotta meg Karlovitz Adolf pártelnök. A termet szorongásig megtöltötte a választók sokasága, de még többen, vagy kétezren hallgatták az elhangzott beszédeket a Szent Imre Főtéren és a Horthy Miklós Főutcán, ahova az elhangzott beszédeket hangszórókkal közvetítették. Karlovitz Adolf lendületes szavakkal köszöntötte a minisztert, kinek megjelenése ünnepet jelent városunknak, pünkösd ünnepét, hisz ő is azért jött, hogy a 'lelkeket erősítse. A diákság városa szeretettel köszönti azt a férfiút, aki a diákot szívébe fogadja. Hasonló érzéssel üdvözli a többi vendégeket is. Vitéz Barcy Gábor képviselőjelölt szólt ezután, akit a közönség tüntető nagy éljenzéssel köszöntött. Hálás szavakkal köszönte meg azt a szeretetet, amellyel Pápán fogadták és kérte, hogy ugyanazon szeretetben részesítsék barátait, kik küzdelméhez segítő társakul jöttek. Nem kell bemutatnia Bornemisza Géza minisztert, aki az ifjúságnak, a mellőzötteknek, a kisembereknek érdekében küzdött és dolgozott és küzd, dolgozik most országos hatáskörében. Ugyanezen harcnak keményöklü vezére Takách-Tolvay gróf, a frontharcosok elnöke. A nagymultú Pápa városában, melynek hírét diáksága és kiváló kézműipara szerezték meg, ő nem mandátuímot, munkaalkalmat keres. Amint dolgozott eddig a fővárosért, dolgozni akar ezután Pápa városáért. Kéri a minisztert, jelentse meg a Vezérnek, mit tapasztalt itt, mint követik itt rendületlen hivei a jövő felépítésének nagy munkájában, szolgálatában. A képviselőjelölt szívhez szóló szavai után hatalmas, percekig tartó ováció között emelkedett szólásra Bornemisza miniszter, s az itt következő, az országos politika szempontjából is nagyfontosságú beszédet mondotta el: A miniszter beszéde. A hála és köszönet szavával kezdem beszédemet Pápa városa iránt, amely megtisztelt azzal, hogy engem kivánt képviselőjéül a parlamentbe beküldeni. E megtisztelő szándékra való tekintettel úgy érzem, nekem is jogom van az itt folyó választási küzdelembe beleszólni és a pápaiak figyelmébe ajánlani régi barátomat, vitéz Barci-Barcen Gábort. Tizenöt éve ismerem őt és a köz érdekében végzett önzetlen hazafias munkáját. Biztosíthatom a pápaiakat, hogy ha ő lesz képviselőjük, ép oly intenzív lesz velem való kapcsolatuk, mintha engem magamat választottak volna meg. (Nagy éljenzés.) Három hét óta hangos csatározásoktól zajlik az ország. Aki tisztában volt a legutóbbi hetek s a legutóbbi évek politikájával, azt' nem érte váratlanul a Ház feloszlatása. —• A beavatottak világosan látták a kulisszák mögött folyó harcot a között a két világfelfogás között, amely a magyar nemzet jövőjét két egymástól eltérő úton akarta elindítani. Az egyik a régi konzervatív, u. n. konszolidációs elemek felfogása, akik 15 éven keresztül nem nyúltak hozzá a nemzet legégetőbb problémáihoz, mindig csak a konszolidációt hajtogatták, s ez alatt hagyták nyugodtan, hogy a magyar gazda, iparos, kereskedő és tisztviselő társadalom, tehát a magyar dolgozók tömegei, egyre lejebb csússzanak a lejtőn. Ezzel szemben állott az a felfogás, ameíy azt hangoztatta, hogy a magyar nemzet nem nézheti ölbe tett kézzel, mint pusztulnak a magyar dolgozó társadalom értékei, hanem új lüktetést kell bele vinni a politikai, társadalmi és gazdasági "életbe, meg kell indítani a reformpolitikát, amely hivatva van, hogy új és egészséges alapokra építse át a nemzet gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedéseit. A magyar fiatal generáció világosan látta a problémákat és szívvel-lélekkel csatlakozott ahhoz a politikához, amely ennek a nemzetinek a problémáit békés, evolúciós, de céltudatos és egymás után következő reformokkal kivánja megvalósítani. Ennek a reformpolitikának a jegyében a magyar fiatalság egy emberként áll Gömbös Gyula miniszterelnök mögött s soha sem hagyja cserben azt a zászlót, amelyet ő magasra emelt. A fiatal magyar generáció ezt a reformpolitikát a magyar alkotmányos királyság alapján állva evolúciós, tehát nem forradalmi úton, a társadalom széles rétegeinek összefogásával, a nemzeti egység alapján állva kivánja megvalósítani. Épen azért, mert az alkotmányos királyság alapján állunk, akarjuk kikapcsolva látni a királykérdésben az íüó'szerütlen személyi kérdéseket. Ma, amikor a nemzet minden tagjának összefogására van szükség, nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár a királykérdésben, akár más kérdésben a különböző felfogások széttagoljál}" a nemzetet, hanem azt kell keresnünk, ami mindnyájunkat összeforraszt. A reformpolitikának a zászlajára a magyar munka megbecsülése, a munkához való jog és a nemzeti egység gondolata van felírva. A gazdasági életben a kormány ezeket a gondolatokat a kis exisztenciák megerősítésével és támogatásával kivánja szolgálni. A gazdasági élet fejlődését két körülmény befolyásolja hátráltatóan. Az egyik az, hogy világválság van. Ismételten "hangoztattam, hogy itt tulajdonképen nem gazdasági válságról van szó, hanem lelki válságról, az emberiségnek organatikus válságáról, mert nem merünk hozzányúlni azokhoz a gazdasági elméletekhez, amelyeket szobatudósok gyártottak és amelyek csak arra valók voltak, hogy alátámasszák egyesek politikai és gazdasági hatalmát. Ha az emberiségben meg lesz a lelki felemelkedettség, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzányúljon, akkor kiderül majd, hogy az emberiség megtalálja a földi boldoguláshoz szükséges javakat, csak helyesen kell ezeket szétosztani, s gondoskodni kell arról, hogy e javak élvezetében részesüljenek mindazok, akik a javak előállításához becsületes 1 munkával hozzájárultak. (Frenetikus taps és éljenzés.) i A másik gátló körülmény, amely különösen a magyar gazdasági életet érinti hátrányosan, az, hogy mi ma tulajdonképen egy gazdasági tatárjárás után vagyunk. A konszolidációnak tiz éves uralma kizsigerelte a magyar nemzetből a gazdasági erőt. A konszolidáció négymilliárd pengő adósságot produkált s ezzel a négymilliárddal állított magának terített asztalt. Azon az asztalon volt minden jó, de a népnek s az utána következő generációnak csak a morzsák jutnak, mégis mi vagyunk kénytelenek megfizetni a telített asztal árát. (Ugy van! Lelkes éljenzés és taps.) Ebből a hatalmas összegből nem oldották meg sem a földreformot, sem a telepítést, nem építették ki az ország úthálózatát, nem valorizálták a hadikölcsönöket, nem segítettek tisztviselőn, kisiparoson, kereskedőn és munkáson. Nem tudom megmondani, hová lett ez a négymilliárd, csak azt tudom, hogy egy részét kisibolták az országból, jórésze pedig bent az országban azoknak a kezén van, akik a gazdasági hatalmat nem a nép, hanem saját önző érdekeik javára használják. Azok a jó urak, akik a terített asztal számláját nekünk, a fiatal generációnak prezentálták, szálljanak magukba és csak tisztult lélekkel s emelkedettebb erkölcsi felfogással 'merjenek újból a magyar nemzet szine elé állni. (Viharos éljenzés és taps.) Mint a magyar ipar és kereskedelem minisztere, hangsúlyozom, hogy a gazdasági újjáépítést első sorban a mezőgazdaság kér'déseinek megoldásán kell kezdeni, mert a mult tapasztalatai is bizonyítják, hogy amikor a gazdának pénze volt, jól ment az iparosnak és a kereskedőnek is. Ezért egyik első és sarkalatos programmpontja a kormánynak a földteher rendezése, és a telepítés kérdése. Igaza van Bethlen István grófnak, hogy a telepítés nem új probléma s hogy mi még hátulgombolós nadrágban jártunk, vagy talán pólyában feküdtünk, amikor ő már javaslatokat készített ebben az ügyben. De ezeket