Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-23 / 12. szám

SCHMIDTHAUER-FÉLE A VILÁG legtartalmasabb és leghatékonyabb természetes keserüvize. Gyógyértéke megbecsülhetetlen! A normális adag fél pohár (100—120 gramm), de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Leg­megfelelőbb reggel, éhgyomorra használni. Egy-két órán belül fájdalommentesen és tökéle­tesen kitisztítja a gyomrot és beleket. Eltávolítja a betegségek baktériumait. Az Igmándi-keseriivíz az egyedüli, amely a szoká­sos nagy üvegek mellett, 0 35 literes kis üvegek­ben Is kapható. Ez az újítás közkedveltségnek ör­vend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (uta­zásoknál, stb.) miatt. Használati utasítás és kútleirás minden üveghez mellékelve. a javaslatokat meg is kellett volna valósítania. Tizenkét esztendő alatt a négymilliárd kül­földi hitel segítésével csak lehetett volna egy­két magyar falut teremteni a magyar puszta­ságban! Mussolini külföldi segítség nélkül tu­dott városokat építeni! Mi, a hátul gombolós és pólyás gyerekek negyven év után jutottunk oda, hogy olyan kérdésekkel vagyunk kény­telenek foglalkozni, amelyeket a régi rendszer elhanyagolt, sőt bűnös könnyelműséggel meg­ofdatlanul hagyott. (Lelkes éljenzés és taps.) A mezőgazdaság felsegítésével egyidőben foglalkoznunk kell az ipar és a kereskede­lem kérdésével is. A magyar gazdasági élet csak akkor erős, ha fejlett ipara van, amely kenyeret ad az értelmiségi osztálynak és a munkásoknak egyaránt. A mezőgazdaságnak is érdeke, hogy legyen fogyasztóképes vá­rosi lakosság, mert a mezőgazdaságnak leg­fontosabb piaca a város. Ebből a szempont­ból kell megítélni a tőkét és a kartelleket is. Ha a kartell a termelést szabályozza, ha ol­csóbbá akarja tenni a termelést, akkor tu­lajdonképen a fogyasztóképességet növeli, és ebben az esetben mindenkor számíthat támo­gatásomra. De sem a tőkét, sem a kartellt nem fogom támogatni, ha a tőke birtokosai és a kartellek urai a tőkében és a kartellek­ben rejlő erőt a magyar fogyasztóközönség kizsákmányolására akarnák fordítani. Szere­tettel foglalkozom majd a kisiparral is, s közel áll szivemhez a líereskedelem is, mert tisztában vagyok azzal, hogy ebben az ország­ban első sorban a belső forgalmat kell kifej­leszteni, ez pedig csak virágzó kereskedés mellett történhetik meg. Ez az ország csak akkor lesz boldog, ha megtaláljuk az összhangot, a fő termelési ágak között és akkor lesz boldog, ha ebbe az összhangba bele tudjuk kapcsolni a feltörekvő fiatal reform generációnak a törekvéseit. Mert meggyőződésem, hogy új politikát, új el­veket hirdetni és becsülettel végrehajtani csakis érintetlen, testben, lélekben emelkedett szellemű űj generációval lehet. Ezzel nem akarok az öregek ellen beszélni, mert becsü­löm az ő tapasztalataikat. Minden egyes Idő­sebb bajtársamban, aki lelkében fiatal maradt, a szerető, megértő barátot fogom látni, de nem kellenek az olyan fiatalok sem, akik lé­lekben öregek. (Éljenzés.) Ezért azt üzenem a letűnt rendszer levitézlett bajnokainak: Ne féltsék ettől a fiatalságtól Magyarországot. Ne féltsék tőlük az ország jövőjét, mert ez a fiatalság a frontokon ismerte meg egymást, ott ismerte meg a magyar áldozatkészséget és ott kötött frigyet a magyar nép széles ré­tegeivel. A magyar fiatalság maga akarja kezébe venni sorsának intézését, s el ^an szánva, hogy nehéz munka és kemény küzde­lem árán is megteremtse az új Magyarorszá­gol! A miniszter beszédének majdnem műi­den passzusát lelkes tetszés kísérte, elhang­zása után pedig alig akart lecsillapodni a taps és éljenzés zaja. A többi szónokok. A többi szónokok közül TakácJi-Tolvay gróf ny. altábornagy szólott elsőnek. Meg­kapó közvetlenséggel emlékezett vissza Pápán hadapród tiszthelyettes korában eltöltött bol­dog ifjú éveire, valamint arra a kedves estre, mit nemrég töltött együtt pápai frontharcos bajtársaival. Majd arról a munkáról szó­lott a legnagyobb elismeréssel, amit Barcy Gábor a hadirokkantak, özvegyek és árvák, az egész magyar nemzet érdekében kifejtett. Frontharcos érzéssel hiv mindenkit Gömbös miniszterelnök zászlaja alá. Ha akarjuk, hogy a nagy nemzetmentés megvalósuljon, küld­jük a harc oroszlánját, vitéz katonáját, Barcy Gábort munkatársául az ország házába. Ugyancsak katonai emlékei, a Monté St. Michele poldában Barcyvál együtt töltött hó­napok felidézésével kezdte nagy érdeklődés mellett beszédét dr. Antal István sajtófőnök. Ő mint a miniszter bizalmasa, tehet bizony­ságot róla, minő súlyt helyez Gömbös minisz­terelnök Barcy Gábornak a parlamentbe való beküldésére. A mostani választásokon nem az dől el, hogy a párt megerősödve vagy meg* fogyatkozva jut-e be az országgyűlésbe, ha­nem az: mehetünk-e tovább azon az úton, amelyen két és fél év előtt elindultunk. A nemzetnek döntenie kell egész jövendő sorsa felett. "Hogy mi történt a kulisszák mögött, azt azzal a régi jó mondással jellemezheti: Két dudás nem fér el egy csárdában. Két dudással pedig nem reformokat, de stabil politikát se mlehet csinálni. Nagy hatást keltve' mondja el ezután, mi mindennel kellettt a kor­mánynak e két év alatt megküzdenie, Hogy torlódtak a külpolitikai események, minő Ín­séges volt az ország helyzete, mikor Gömbös átvette a kormányzatot, mikor elindult a re­formok útján, amiket már 10 év előtt kellett volna megvalósítani. A reformok nem jelente­nek forradalmat, ellenkezőleg az csinálja a forradalmat, aki anyagot gyűjt hozzá. Sorba veszi eztán a tervezett alkotmányjogi, köz­gazdasági, szociális és kulturális reformokat. A közgazdaságiaknál nagy tetszést aratott az a mondása, hogy ne a dollár dirigálja az embert, de az ember a dollárt. Mindennek egy célja van, a revizió előkészítése, a reví­zióról nem mondunk le, de ezt a belső reví­ziónak kell megelőznie. Dolgos, becsületes munkán felépülő nemzeti állam felépítéséhez kéri az ország népének lelkes támogatását. Hosszantartó meleg taps köszönte meg dr. Antal István nagy vervvel előadott szó­noklatát. Utána végsőnek a pápai származású Lóskay István, a fővárosi kath. mozgalmak egyik hangadó tagja szólott még a megjelen­tekhez. Fél karral, de egész szívvel jött el Barcy Gábor melíett bizonyságot tenni, aki a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyeinek intézésével magyar lelkének, az elesettek iránti meleg szeretetének adta fényes tanújelét. Hangsúlyozta, hogy e munkájában nem ismert soha semmi felekezeti különbséget, mert fele­barátjának tekint minden embert. Imák száll­janak fel az égbe, hogy vezesse sikerre az ilyen jelöltet és áldja a jelöltön át a magyar hazát. Hite és meggyőződése, hogy e város­ban minden katholikusnak Barcy Gábor olda­lán van a helye! Lóskay István hatásos beszéde után be­fejezésül dr. Kenessey Pongrác szólott még. Tömör, lelkes szavakban hívta fel a pápaia­kat összetartásra és arra, hogy a miniszter hívó szavára a márc. 31-iki választási napon tegyék meg kötelességüket. Tegyék ezt annál inkább, mert vitéz Barcy Gábor az országos érdekeken kívül hathatós istápolója lesz Pápa város érdekeinek is. Hálás köszönetét nyil­vánította a miniszternek lejöveteléért és be­szédéért, "biztosította őt az egész lakosság hálájáról és ezzel a nagygyűlést bezárta. A nagygyűlés a Himnusz eléneklésével véget ért, de .résztvevői még ezután sokáig együtt maradva ünnepelték a minisztert és a gyűlés többi szónokait. A miniszter tiszteletére a gyűlés befeje­zése után a Griffben 100 terítékes társas ebéd LŐWY BUTÖRÁRUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, volt, melyen vitéz Draskóczy István, a Nem­zeti Egység városi elnöke nagyon szép, na­i gyon lelkes beszédben köszöntötte fel Bor­! nemisza minisztert. Látogatások. i A társas ebéd végeztével két órakor a 1 miniszter kíséretével együtt a Lloyd kaszinóba ment el. Itt Wittmann Ignác elnök üdvözölte őt a nagyszámban megjelent íagők körében, akikkel a miniszter egy fél óráig közvetlen modorban elbeszélgetett a kereskedelem ak­tuális problémáiról. Innen az ipartestület szék­házába ment, ahol a teljes számban megje­lent elöljáróság élén Hajnóczky Ferenc einök köszöntötte őt. A miniszter itt egy fél óránál tovább időzött, ismertette a "kisiparosság fel­segítésére irányuló terveit, így főkép a "köz­szállításokban leendő nagyobb részesedésükre vonatkozót. Szólott az iparossághoz dr. Antal István sajtófőnök is s a megjelentek úgy a miniszterben, mint társában az iparosok igaz barátait ismerhették meg. Délután 3 órakor Bornemisza miniszter városunkból autón Kőszegre indult el. A kormány gazdaságpolitikája. Tőke és munka új harmóniája. (my) Minden alkotmányos kormány alap­vető gazdaságpolitikájának megszemélyesítője a pénzügyminiszter. A kormányzati technika irott és természetes szabályai szerint is a gazdaság­politikai műveletek végrehajtása és a végrehaj­tás kereteinek megszabása attól a felelős sáfár­kodástól függ, amelyet a kormány kebelén belül a pénzügyek minisztere végez. Azokat az alap­vető elgondolásokat tehát, amelyek valamely kormány gazdaságpolitikai működésének az egyéniség jellegét megadják, a pénzügyek mi­niszterének cselekedeteiből és programmvallásá­ból ismerhetjük meg, mint leghitelesebb forrásból. Ha ennek az ősi alkotmányjogi törvénysze­rűségnek figyelembevételével vizsgáljuk Fabinyi Tihamér pénzügyminiszterünk pécsi programm­beszédét, valahogy úgy érezzük, hogy a minisz­ternek a programmbeszédben tett gazdaság­politikai irányú kijelentései elhessegették füleink közelségéből azokat a kortesdarazsakat, amelyek holmi sötétbeugrásról és ki nem próbált gaz­dasági rendszerekről duruzsoltak rémmeséket, ezekkel kívánva elfordítani a megszeppent köz­véleményt a kormányzat gazdasági irányelveitől. A pénzügyminiszternek pécsi programmbeszéde, ugyanis a szó legszorosabb értelmében azt a konzervativen haladó gazdasági és szociális reformpolitikát világította meg, amelyet ez a kormány hirdet. Az ország újjáépítésének gaz­daságpolitikáját azon a sziklaszilárd fundamen­tumon, amelyet a pénzügyi biztonság és az óvatosság jelent, amely szigorúan tilalmaz min­den kísérletezést és minden — köznyelven be­szélve — takarón túl való nyújtózkodást. A pénzügyminiszter gazdaságpolitikai programmjának tengelye az államháztartás egyensúlyának biztosítása Takarékossággal! Ez a takarékosság azonban józan takarékosság, ésszerű takarékosság. Nem megakadályozása, hanem előmozdítása olyan befektetéseknek és beruházásoknak, amelyekre az országnak szük­sége van, amelyek tehát hasznos bnruházások, mert munkaalkalmat és így értéktermelést jelen­í tenek. Ezzel az ésszerű, józan takarékossággal, Érted küzd a Nemzeti Egység! Eleked is küzdeni kell érte 1

Next

/
Thumbnails
Contents