Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-12-21 / 51. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Krisztusvárás. Küszöbön a Karácsony. De Karácsonya csak annak lehet, akinek előbb illendő Adventje volt; a bethlehemi csillag fénye csak azt a szivet és társadalmat ragyogja be, amely égre függesztett szemmel várja, mint az őrök a reggelt. Mielőtt tehát ránk borulna a szent éj, meg kell állapodnunk, ha csak egy pillanatra is, az életnek mai őrült iramában. Nézzünk körül ebben a magunkra kényszerített csendben s vizsgáljuk meg a Krisztusváró társadalmat és teremtsünk rendet egyéni vágyaink nagy zűrzavarában. Soha nem volt jogosultabb a Krisztusvárás, mint ma s ezért teljes komolysággal kell beletekintenünk a kor lelkébe. Van-e lelke egyáltalában ennek a kornak? Nem vagyunk annyira pesszimisták, hogy elvitatnék korunktól a lelkiséget, hiszen korunkban észrevehetően mélyül és erősödik a lelkek sóvárgása. Ebben van reménykedésünk alapja. Amig vágy és sóvárgás feszíti a szivet, addig nincs okunk félteni az embert és nincs jogunk homályba burkolni a remény csillagát. Az ember alaptermészete a vágyakozás; egészségének jele, elpuhultságának korbácsa, így haladásának biztosítéka is az a szent elégületlenség, amely soha nem hagyja nyugodni, új és új célok felé hajtja. Mint a virágkehely illatot áraszt, oly ösztönszerűséggel, magától értetődően tapad tekintetünk távoleső célokra s megyünk feléjük megbűvölten, mint a mesebeli gyermek a szivárvány forrása felé. Minden sziv tele van vágyakkal: ebben megegyezünk. De sorsunk azon fordul meg, hogy mikre sóvárgunk, melyek a tárgyai várakozásunknak. Vannak botor vágyak, amelyek romlásba döntenek s másfelől vannak üdvös törekvések, amelyek felemelnek egy magasabb életnívóra. Mondd el vágyaidat s megmondom, hogy mi vagy és hogy üdvös vagy kárhozatos jövő vár-e reád. Nem felesleges fáradozás vágyainknak állandó revíziója. Ennek a munkának évenként ismétlődő klasszikus időszaka az adventi idő. Az emberi vágyak ezerféleségében két főtípust lehet megkülönböztetni: vagy a megfoghatókra, vagy a megfoghatatlanokra irányulnak. Bennük van elrejtve a boldog vagy boldogtalan élet kulcsa. Amely vágyaink keresztezik másoknak szintúgy jogosult vágyait, azok előbb-utóbb felborítják békességünket, összeütközést teremtenek másokkal s így lazítják, esetleg szét is robbanthatják a társadalmi összefüggést; már pedig nyugodt életet csak nyugodt környezet tud biztosítani számunkra. A társadalom érdeke szempontjából nézve, az ilyen vágyak veszedelmesek. De az egyénre is csalódást, kiábrándulást teremnek. Hol van a vagyonszerző vágy megnyugvása? Azt semmi ki nem elégítheti, sőt minél többet markol, annál mohóbban kap a többi kincs után. Mit mondjak az emberbecsűlés, a népszerűség után vágyakozásról? Nincs bizonytalanabb tartamú s pedig annyi áldozatba kerülő kincse a földnek. A nép kegye »játszva emel s mosolyogva ver le«. Pedig hányszor megzavarja csendes munkádat és elűzi éjjeli nyugalmadat a dicsőség vágya! Hogy elébe, sőt föléje kerülj pályatársadnak, könyökkel és ököllel furakodol át a tömegen, legázolva könyörtelenül mások jogos érdekeit és mikor az első sorba törted előre magadat, csalódottan, kiábrándultan tapasztalod, hogy minő értéktelen kincset nyertél a dicsőségben, hogy mennyrie nem volt érdemes érte megtagadni barátaidat, hizelegni annak a kegyéért, akit talán szivedből utáltál. Megfájdult szivvel mint értéktelen szines kavicsot forgatod kezedben kitüntetésedet, s bizony nem kárpótol irigyeid kaján tekintete azért a szeretetért, amelyet tülekedésed közben kockára dobtál s azután el is játszottál. Bizony hideg szél jár az élet csúcspontjain s megdermed ott az, aki kitépte magát a szeretet kötelékeiből, hogy könnyebben emelkedjék ennek bilincse nélkül. Másik csoportba tartozó vágyaink főjellemvonása az önzetlenség. Tárgyai egyetemes javak. Ezek megszerzésére kötelez Isten parancsa és inspirál a krisztusi lélek. Amikor Krisztust várjuk, ennek a lelkületnek megszerzésére törekszünk. Ha tehát áldott karácsonyi ünneplésre vágyakozunk, vegyük revízió alá minden rekeszét a szivünknek s el kell belőle távolítani mindazt, ami miatt nem juthat uralomra bennünk a Krisztus. Most már hadd kérdezzem meg tőled, szives olvasóm: minő kilátásaid vannak a jövőre, ha nem változtat riányt a közélet, hanem tovább halad minden a régi megszokott úton. Talán te is látod velem együtt a lejtőt, amelyre jutottunk és csúszik mind lejjebb az életnívónk. Mehet-e ez így tovább? Nem, itt valami változásnak kell bekövetkeznie, kü

r lönben teljesen felborul az egész társadalmi élet, bekövetkezik egy apokaliptikus pusztulás, amely maga alá temeti a nemzeti önzés átkos következményeül egész kultúránkat minden dicsőséges felépítményével együtt. A kultúra bukása pedig egyenlő Európa halálával. Azt pedig ne gondold, hogy ebben a nagy világválságban te nyugodtan ülve a közöny páholyában, csak nézője vagy a tragédiának: nem lehetsz a magadé, hiszen ma már a közvetlen szomszédunk akár Ausztrália is. Egy életet él a világ minden földrészen, szomorú arculata árnyékot vet a te ábrázatodra is. Ám éppen azért jön újból a Megváltó, hogy megerősítsen és megvigasztaljon. Ha elvesztetted a má-t, még van holnapod. És rajtad áll, milyen lesz a holnap. Ne takarózzál kifogásokkal, hogy így-úgy, a világ rossz, te nem tehetsz semmit ellene. Hát kicsoda ez a »világ«? Te, meg én, meg mindannyian Egy része vagy te is; javulni csak rajtad keresztül, változni csak a te megváltozásoddal fog. Ne panaszkodjál, hogy szegény és tehetetlen vagy; nem az a szegény, akinek nincsenek aranyai, hanem akinek földhöz tapadnak vágyai s erőtelen csak az, aki nem nyul ki a feléje nyújtott segítő kéz után. Az igazi gazdagság raktára nem a pénzszekrény, hanem a szív, amely nagy álmokat hordoz. Megújulni vágyó lélekkel várd a Krisztust, akkor ő betér hozzád, megújít és boldoggá tesz. Ilyen boldog legyen minden olvasóm karácsonya. Rácz Kálmán. Elegáns, finom Kivitelű, töteéletes rufiát csaR Cörincsz úri sszabó Készít Önnek "Pápa, Decíte Ferenc utca 1. sz. A Somlói út 22. szám alatti faétz,, melyen van egy utcai nagy bolthelyiség, egy utcai nagy szoba, konyha, éléskamra, kamra, mely szobának is használható, szabadkézből eladó. A ház 900 D-öl telken épült, s gazdálkodásra is nagyon alkalmas. — Bővebbet Nemes Pálnál Sárkány-utca 3. szám alatt. Vármegyei közgyűlés. — 1935 december 18. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hét szerdáján vitéz dr. Jékey Ferenc főispán elnöklésével és 100-nál több bizottsági tag részvételével tartotta meg téli rendes közgyűlését Veszprémben. A főispán a közgyűlés megnyitása után kegyeletes szavakkal emlékezett meg Fiáth Pál báró v. b. t. t., volt főispán, a bizottság nagyérdemű és nagytevékenységű tagjának elhunytáról. A vármegye nagy halottjának érdemeit utóbb az alispáni jelentés során jegyzőkönyvében örökítette meg a törvényhatósági bizottság. Üdvözölte a főispán kormányzói kitüntetésük alkalmából ajkai Nirnsee Pál, Walla Ferenc és dr. Jókay-Ihász Miklós m. kir. gazd

1. főtanácsosokat. Az előbbinek a kitüntetésről szóló okiratát — a közgyűlés lelkes éljenzésétől kisérve — ez alkalommal nyújtotta át a főispán. Napirend előtt szólásra emelkedett dr. Simon György prelátus-kanonok és szép beszédben emlékezett meg Gömbös Gyula miniszterelnökségének harmadik évfordulójáról. Méltatta a bel- és külpolitikai eredményeket, azt a bámulatos munkát, amit kormányával együtt végzett. Indítványozta, hogy az évfordulója alkalmából teljes bizalmunkról biztosítva, abban a reményben üdvözöljük őt, hogy hazánk vissza fogja nyerni régi dicsőségét. A közgyűlés nagy éljenzéssel tette magáévá a prelátus-kanonok indítványát s a főispán kijelentette, hogy a vármegye üdvözletét táviratilag küldi meg a kormány elnökének. A napirend során a megüresedett örökös megyebizottsági tagsági helyeket a közgyűlés a kijelölő választmány jelöléseit közfelkiáltással elfogadván, Káuzli Dezső nagypréposttal, dr. Kenessey Pongrác ny. főispánnal, Medgyasszay Vince dunántúli ref. püspökkel, dr. Simon György nagyprépost-helyettessel és dr. Szeiberling Rezső ny. árvaszéki elnökkel töltötte be. Ezután titkos szavazások hosszú sora következett. Bennünket közelebbről érdeklőleg megválasztattak az összeférhetetlenségi bizottságba Karlovitz Adolf, dr. Konkoly Thege Sándor, dr. Molnár Imre, dr. Mohácsy Lajos, Szabadhegyi Elemér; a kijelölő választmányba dr. Kőrös Endre, ugyanoda a főispán Szabadhegyi Elemért, az alispán Karlovitz Adolfot nevezte ki; a testnevelési bizottságba dr. Konkoly Thege Sándor és Kolossváry László. Ezután az alispáni jelentés tárgyalására tértek át. Dr. Havas Kornél meghiányolta, hogy a villamosítás ügyéről nincs megemlékezés, holott a községek az ezzel kapcsolatos terheket nem birják. Dr. Berky Miklós alispán kijelentette, hogy a villamosítás ügyéről azért nem szólt jelentésében, mert most vannak tárgyalások folyamatban, melyek az iparügyi minisztérium támogatásával kedvező eredménynyel kecsegtetnek. A főispán a maga részéről is kijelentette, hogy a községek érdekében minden lehetőt el fog követni. Schandl Károly szerint a villamosítás terén vármegyénk vezet az országban, a miniszternek az új villamosítási törvény révén módja lesz a beavatkozásra s akkor a díjak mérséklése s egyes szerződési pontok előnyös megváltoztatása is lehetségessé válik. Nagy vita volt még az útadó-alap 1936-os költségvetési előirányzata körül, mely az útadót 14o/o-ban állapítja meg. Kolossváry László azt panaszolta, hogy a pápai járás — főkép a Marcal vidéke — mostohán van kezelve, amiért az arra eső falvak inkább Sopronmegye, mint Pápa felé kezdenek gravitálni.