Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-02-09 / 6. szám

XXXII. évfolyam. 6. szám. MINDEN Pápa, S935 február 9. MEGJELENIK Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Módomban áll néhány hiteles adattal ki- ; egészíteni azt a felszólalást, amit Maniu Gyula, volt magyar orsz. képviselő, aki jó oláh lé­tére a magyarokkal szemben jobb érzésének már máskor is tanújelét adta, egy másik volt magyar orsz. képviselő, a renegát Vajda-Voj­voda gyűlölködő javaslatával szemben mon­dott el a bukaresti nemzeti parasztpárti tanács­kozáson. Maniu Gyula megállapította, leszö­gezte a történelem számára, hogy a magyar iskolákban az oláhokat »soha nem izolálták, soha nem üldözték« s bár mindketten (Maniu meg Vajda) magyar iskolákba jártak, megma­radhattak mindig jó románoknak. Hadd mond­jam el ehhez én is azt, ami több mint 40 esztendő előtti időből még ma is híven meg­maradt emlékezetemben. Egyetemi éveimet a memorandum-pör idején kezdtem meg. Me­morandum alatt itt az az emlékirat értendő, amit a metropolita vezetése alatt egy erdélyi oláhokból álló deputáció tiltakozásul a Ko­lozsvárott nemzet- és államellenes izgatásért elitélt oláh hírlapírók ügyében a magyar kor­mány megkerülésével Bécsben adott át a ma­gyar királynak, úgy is mint az ő osztrák csá- i szári patronusuknak. Arról a részéről a dolog­nak, hogy az oláhok ezt a nagy kegyet hogyan hálálták meg egy emberöltővel utóbb az oszt­rák császárnak, úgy is mint magyar "királynak, ezúttal nem beszélek. Ezt a történelem már eléggé feljegyezte és értékelte. Csak arról szóljon néhány iderögzítendő adat, minő dolga volt ez időben Budapesten az ott tanuló oláh diákoknak. Diákokon azért lehet jobban meg­látni a helyzetképet, mert mi pesti egyetemi hallgatók akkor nagy demonstrációkat rendez­tünk. Rényi Jóska volt a vezérünk (fiatalon elhalt későbbi műegyetemi jogi tanár), sok gyűlést tartottunk, ellenmemorandumot szer­kesztettünk és a magyar nemzeti állam eszmé­jét a Rákosi Jenők szellemében propagálva, rendőrkardlaptól sem ijedve meg tüntettünk a magyarral szemben mindig a nemzetiséget pártoló kamarilla ellen. S mialatt ezek a har- j cok dúltak, az oláh nemzetiségű diákoknak a hajuk szála sem görbült meg, jártak az elő­adásokra, kollokváltak szorgalmasan, élvezték a tandíjmentességeket, magyar fiuk elől elka­parintották az ösztöndíjakat. Álljunk meg itt egy percre. Valaki talán azt mondhatná: persze hogy az oláhok kapták az ösztöndíjakat, mert ők kollokváltak és vizsgáztak, míg a magyarok : a tüntetésekkel voltak elfoglalva s egyetemi j kötelességeiket elmulasztották. Nagy tévedés! | A magyarok ép oly szorgalmasak, ép oly jó vizsgázók voltak, vezetőik élen fénylettek te­hetségben és eredményben, de az oláh diáknak külön ajánló levele volt nálunk az, hogy ide­gen, az egyetemi tanács a legnemesebb haza­fias intencióból ezeket előnyben részesítette. Egy-egy állami vagy Bésán-ösztöndíjat ugyan­olyan minősítéssel az oláh diák már I. éves korában megkapott, mig a magyar ifjú két vagy három évi különleges sikerű tanulás után juthatott esetleg ennek birtokába. He­lyes vagy helytelen volt-e ez a megkülönböz­tetett eljárás, amely a hírhedt memorandum idején is teljes érvényben volt, arról ma nem kívánunk véleményt mondani. De a tények té­nyek maradnak, maradnának még akkor is, ha Maniu nem erősítette volna meg őket. De — becsületére legyen mondva — ezt cselekedte. — Betegsegélyző-egyleti gyűlés. A Pápai Wahrmann Mór Betegsegélyző Egylet folyó évi rendes közgyűlését február 10-én, vasárnap este 6 órakor tartja az Izr. hitköz­ség tanácstermében. A tárgysorozat főbb pontjai: Elnöki megnyitó. Titkári jelentés. A zárszámadások ismertetése és a felmentvény megadása. A választmány és szávizsgálók egy évre leendő megválasztása. (my.) A magyar közéletnek az a hatalmas átépítése, amelyet Gömbös Gyula miniszter­elnök nagyarányú reformterveinek megvalósí­tásával akar elérni, szükségessé teszi, hogy mindazokhoz a területekhez hozzányúljunk, ahol a reformok korszerűek. A kormányzat re­formtervei nem jelentik a mult teljes és töké­letes sutbadobását, hanem csak azt, hogy min­denütt megjavítsuk a magyar élet nagy gé­pezetének kerekeit, ahol erre szükség van a jobb, erősebb, életrevalóbb Magyarország ér­dekében. A közoktatás ügye minden modern állam­ban központi jelentőségű. A jövendő nemze­dékek életrevaló előkészítésének nagy felada­tát végzik az iskolák. Ők adják meg a lelki alapot, amelyen a nemzet sorsa épül, s amely­nek teherbiróképességétől függ a nép jövendő boldogulása. Az 1871-es német-francia há­ború után Bismarck, a német egység tulajdon­képeni megteremtője azt mondta, hogy ezt a háborút a német »Schulmeisterek« nyerték meg. Ez a mondás mélységes igazságot fejez ki. Mert hiába adunk a katona kezébe fegy­vert, hiába állítunk fontos állami posztokra embereket, ha nincs meg a lelki alap, a lelki készség arra, hogy a katona bátran forgassa a fegyvert s teljesítse kötelességet, az állami tisztviselő pedig az iskolában kapott lelki elő­készítés alapján mindenkor a legjobbat, leg­értékesebbet adja hazájának. Az iskola adja meg a nemzedékeknek azt, ami nem az anyagszerűség területére tartozik, hanem a lelkiség magasabb régióiban talál­ható fel, már pedig az anyag csak annyiban szolgája az ember akaratának, amennyiben ezt az akaratot kiművelt ész, ép és erős lélek irányítja. A trianoni Magyarország számára száz­szoros fontossággal bir az iskolai oktatás korszerű átszervezése. A trianoni szerencsét­lenségben megtört lelkű nemzedéket ép, bizó­lelkű nemzedéknek kell felváltani, amelyek nem a jelen keserűségeivel tépik magukat, hanem bizalmuk és hitük forrásait megnyitván, a jobb és boldogabb jövő kimunkálásán fára­doznak. Mindenképen örömmel üdvözöljük hát a kultuszminiszter iskolaügyi reformtervezetét, amely a mai visszásságok megszüntetésével korszerűvé akarja tenni egész közoktatás­ügyünket. A miniszterelnök kormányzati pro­grammjának középpontja: a nemzeti egység gondolata. A nemzeti egység a szó általános és nemes értelmében annyit jelent, hogy a magyar nép a jövő szempontjából döntőjelen­tőségű kérdésekben egységesen gondolkozzék és egységesen foglaljon állást. Egységes, egészséges gondolkodásra s férfias állásfog­lalásra pedig a nemzedékeket az iskolák ta­nítják meg. De ha az iskola ezt az egységes nemzetnevelési elvet tűzi célul maga elé, ak­kor az iskolaszervezetnek magának is egysé­ges elgondolás alapján kell hivatását teljesí­teni. Nem maradhat meg a mai helyzet, ami­kor az iskolafelügyelet ténykedéseit nem ke­vesebb, mint 11 különféle felügyeleti szerv végzi: amikor a törvényjavaslat indokolása szerint az iskolák nem egymásért és egymást kiegészítve dolgoznak, hanem sokszor bizony minden szerves kapcsolat nélkül egymástól függetlenül, sőt egymásra való tekintet nélkül élik a maguk öncélú életét. Fel lehetne vetni a kérdést, hogy miért nem teremt rendet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium? Az indokolás erre is megadja a választ. Azért nem teremt rendet, mert a tervezett reform még nincs keresztiilvive s amig nincs keresz­tülvive, a minisztérium a mai ügyrend szerint | kénytelen működni. Ez pedig annyit jelent, ! hogy magasrangú tisztviselők — sőt sokszor maga a miniszter is — kénytelenek apró­cseprő, tisztán helyi vagy partikuláris jellegű ügyekkel foglalkozni s így sem a miniszté­rium, sem annak vezetője nem felelhet meg a mai viszonyok között legfőbb hivatásának, amely egyet jelent az elvi problémákkal való komoly foglalkozással s a kormányzati teen­dőkbe való elmerüléssel. A közoktatásügy legfőbb irányítójának: a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak s a mindenkori miniszternek nem lehet az a feladata, hogy kicsiségekre fecsérelje az ide­jét, hanem csak az, hogy az elvi irányítást tartsa a kezében az általános kormányzati szempontok mindenkori figyelemmel kísérése és a kormányzati intenciókba való bekapcso­lódás alapján. A nagyközönséget kevésbbé érdekli en­nek a reformnak a technikai keresztülvitele* mint inkább azok az altalános nagy alap­elvek, amelyeket az előbb ismertettünk. A reformtörekvések jegyében álló Göm­bös-kormány elé nagy feladatok tornyosulnak. De Magyarország s bízvást mondhatjuk min­den ország nagy korszakai mindenkor egybe­estek a megújhodásnak, a reformoknak az idejével. A magyar népnek meg kell értenie a rá rott feladat nagyságát s minden erejé­vel támogatni kell azokat, akik idejüket, ere­jüket és tehetségüket ennek a nagy és szent célnak a szolgálatába állítják. A megváltozott körülményekkel megváltozott, egészségesebb alapokra fektetett intézményeket s egészsé­ges lelki nevelésű nemzedéket kell szembe­állítani. Ezt a gondolatot van hivatva szol­gálni a. közoktatásügyi reform, amint egyál­' talán a miniszterelnök minden reformelgon­j dolása. Társadalombiztosítói építkezés Az Országos Társadalombiztosító Intézet pápai kerületi pénztára, amely kirendeltségből ez év január hó elsején önálló pénztárrá! alakult át, értesülésünk szerint, építkezni ké­j szül. Sarkalja erre helyiségeinek elégtelen í volta, amely fokozottabban erezhető lesz ák­| kor, ha a pénztár területének megnagyob­bodásával, s az oly nehezen várt gazdasági fellendülés beköszöntésével a biztosított ta­gok száma megszaporodik. Ez az idő nem késhet soká, mert a világ sorsát intéző, a le­igázott népek elnyomásában tobzódó hatal­masságoknak végül is észre kell térniök, s be kell látniok, hogy ha felgyújtják a szom­széd házát, a tüzes csóva könnyen átrepülhet — vagy tán már át is repült — hozzájuk is. A pénztár megnagyobbításáról hát kellő időben — már most — gondoskodni kell, s részünkről csak helyeselni tudjuk a törekvést, mely célul tűzte ki a pénztár épületének meg­nagyobbítását olyan mértékben, hogy az a megnövekvő ügyforgalom akadálytalan lebo­nyolítására is alkalmas legyen. A pénztár épületének megnagyobbítása kétféle módon történhetik. Ügy tudjuk, így gondolja ezt a pénztár vezetősége is. Eme­letráépítéssel, vagy pedig a csákányra rég megérett szomszédos Keskeny-féle rozoga ház telkének figyelembe vételével. Az elsőt, az emeletráépítést, teljesen el­hibázottnak tartanok. A pénztár telke alapjá­ban véve szűk, alig van udvara, s ha az épü­letre emeletet húznának, még jobban elzár­nák tőle a napfényt, a levegőt, amelyek pedig olyan épületnél, amelynek rendeltetése az egészség védelme, nem lehetnek közömbösek. Eddig is súlyos hibája az épületnek, hogy az ambulanciára járó betegek a melegebb évsza-

Next

/
Thumbnails
Contents