Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-02 / 44. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. ElCfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiüéx. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Érdekes megfigyelni azokat a hadi jelentéseket, amelyekben az afrikai harctéren lévő olasz csapatok főparancsnoka számol be a harctéri eseményekről. Feltűnnek objektív, száraz hangjukkal. Meglepnek azzal, hogy soha meg nern előzik, hanem mindig követik az eseményeket. Mig a nem hivatalos hírszolgálat, amelynél szabadon röpköd a küldő fantáziája és amelyet lényegesen befolyásol Írójának pártállása, már kétnappal, néha hárommal is hamarabb megtörténtnek veszi a még csak készülőben levőt, addig De Bono tábornok higgadtan és nyugodtan csak a befejezett tényeket táviratozza meg s nem kívánja, hogy a kopt főpapság már akkor hódoljon előtte, amikor még ő be sem tetté a lábát a »szent város«-ba. Nyilvánvaló, hogy az olaszok levonták a világháború tanulságait, amikor bizony egyik fél sem riadt vissza a súlyok levet'ésétől s amikor például a mi hőferünk a szerb harctérről fényes sikerekről, dicsőségről jelentett szárnyaló ódában, amikor már elcsigázva, meggyötörve, árulások következtében megverve, egyes részeiben felbomolva is vonult visszafelé a jobb sorsra érdemes vitéz hadsereg. Ilyen vagy ehhez hasonló jelentés és helyzet-kudarcnak az olasz hadvezetőség nem akarja kitenni magát. Inti őt erre a fantázia-gátló, szigorú óvatosságra az a körülmény, hogy az egész világ népszövetségi ellenőrző figyelme rajta van s szeretné rajtakapni valami kipécézhető nagyobbszabású lódításon. Érthető, hogy ezt az örömet tehát nem akarja megtorló »barátainak« megszerezni. De kétszeres, tízszeres óvatosságra int a hadi helyzet nehézsége is, az ismeretlen terep, a szokatlan tropikus éghajlat, az ellenfél titokzatossága, amely valószínűleg a ke-: lepcébe-csalás taktikáját választotta és érdemleges ellentámadásra nyilvánvalólag azt az időpontot várja, amikor a csak nekik szállító népszövetségiek révén a technikai felszerelésben való hátrányait annyira pótolta, hogy óriási számbeli fölényét megpróbálhatja érvényesíteni. Céltudatos munka mellett mindenre elkészülve lenni, ez a szempont szintén irányíthatja az olasz hadvezetőséget, ennek érzése szintén kicseng a szűkszavú, de mindig befejezett tényeket regisztráló jelentések minden sorából. Biztos győzelem reményében indulni, de a győzelmet biztosnak csak annak teljes kivívása után tartani, ekképen az önmegtartóztatás erényét gyakorolni, mindez határozottan jóval bölcsebb és okosabb, mint nagyhangú frázisokkal időnek előtte telekürtölni a világot. És végezetül még egy, ami jóformán az első perctől kezdve, azóta, hogy az olasz had. sereg ellenséges területre tette be a lábát, mintegy refrénként újból és újból visszatér a jelentésekben. Ez a beszámoló a műszaki csapatok által végzett kultúrmunkáról. Olyan csodálatos teljesítménnyé fokozódott ez, beérvén a háború negydeik hetébe, amely előtt mindenkinek tisztelettel kell meghajolnia. Ha ma — természetesen — első sorban hadi célokat szolgálnak a sivatagokat keresztülszelő autó-utak, telefonvezetékek, ha a bányák kihasználását a hódító mindenkor elsősorban a maga javára akarja is gyümölcsöztetni, midez végeredménykép az ottani lakosságnak válik üdvére, megteremtve számára a civilizációt és munka által a biztosabb, a különb, a jobb kenyeret is. Az a 16.000 rabszolga pedig, akiket eddig az elfoglalt Tigre tartományban felszabadítottak, élő bizonysága annak, hogy humanizmus vonul be oda, ahol eddig — keresztény uralkodók alatt bár! — embertelenség, pogányság honolt. Bizony-bizony akkor cselekednének leghelyesebben a genfi bizottsággyárosok, ha a humanizmus, ha a civilizáció megteremtésére és végleges biztosítására szabad kezet adnának az olaszoknak. így aztán talán mindent nem ágyuk dörgésében, repülők bombazáporában, de szelid, békés úton lehetne elérni. Félő azonban, hogy ezt az irigység nem fogja engedni. Pedig nemcsak egy, hanem minden állam nyugalmának ügyét mozdítanák elő általa. Városi közgyűlés. — 1935 október 26. — Pápa város képviselőtestülete mult szombaton Hamuth János polgármester elnöklésével s mintegy 40 tagjának részvételével rendkívüli közgyűlést tartott, mely simán, teljes egyértelműséggel intézte el a napirendre tűzött ügyeket, köztük a legfontosabbat: a Poels és Társa cég által létesítendő konzervgyár ügyét is. Napirend előtt a polgármester számos jóváhagyott határozatról számolt be; a városi pótilleték ügyét azonban a törvényhatósági kisgyűlés nem hagyta jóvá s így ezt újra tárgyalni fogják. Vitéz dr. Jékey Ferenc főispánt a közgyűlés a főispáni szék elfoglalása alkalmából tisztelettel üdvözli s ugyancsak üdvözli a távozó főispánt, dr. Kenessey Pongrácot is II. o. magyar érdemkereszttel történt kitüntetése alkalmából. A napirend első pontjai. A városi házadómentesség 1935-ben lejárt, ezt a jövőre is kérik, de csak a Belvárosban épülő emeletesházak után. Jílek Ferenc a mentességei a Tókertvárosra is ki akarta terjeszteni, de ezt nem fogadták el. (Állami házadómentességet természetesen minden újonnan épülő ház élvez.) — A legtöbb állami adót fizető képviselőtestületi tagok beterjesztett jegyzékét elfogadták. (Ujdonságrovatunkban közöljük.) — A rendőri büntetőbíró helyetteseiül dr. Ley István közig, gyakornokot és dr. Popovics Mihály kezelőt jelölték ki. — Névszerinti szavazással egyhangúlag kimondták, hogy a városi iskolaalap tulajdonát képező földeket — mivel a beérkezett ajánlatok egyike sem volt megfelelő — a város öregségi és rokkant nyugdíjalapjának eladják, s az így nyert 21.300 P-t a tókertvárosi állami iskola épületének megépítésére fordítják. — Dr. Csoknyay János v. főügyész pártoló felszólalása után ugyancsak egyhangúlag kimondták, hogy az alapítványi pénztári készpénzekből ingatlanokat fognak vásárolni. — A Perutz Testvérek gyárával az utolsó öt évre fizetendő évi 1000 P vízdíjra vonatkozó megyezést elfogadták. 1936-tól kezdve úgy a szövő-, mint a fonógyár a vízvezetéki szabályzat szerinti és vízórával megállapított díjakat fogja fizetni. — A nyomásfokozó gépi berendezésnek szabadkézből való kiadására a polgármestert névszerinti szavazással egyhangúlag felhatalmazták. Az új konzervgyár ügye. Dr. Uzonyi Kálmán tanácsos referálta ezután a Poels és Társa cég konzervgyár létesítése tárgyában beadott ajánlatát s a céggel kötendő ezzel kapcsolatos szerződés ügyét. A cég a gyárat a vágóhíd telepén építi s az építkezésre és hűtőberendezésekre kb. 36.000 P-t fordít. A költségek felét (legfeljebb azonban 18.000 P-t) a város vállal s ez összeget 3 év alatt 5%-os kamattal fizeti a cégnek vissza. A rentabilitási számítás szerint a vágatási díjaknál befolyó jövedelem erre teljes fedezetet nyújt. Az épület és hűtőberendezések azonnal a város tulajdonába mennek át. A gyár esetleges szünetelése idején a város fizetési kötelezettsége is szünetel. Egy évi szünetelés esetén a városnak jogában áll az épületet és hűtőberendezéseket más vállalkozónak rendelkezésére bocsátani. A gyár állandóan 20 munkást fog foglalkoztatni. Az ügyhöz Böhm Samu és Fischer Gyula szóltak hozzá, kifejezve azt az óhajukat, hogy az építkezésnél helyi iparosok, illetve munkások legyenek foglalkoztatva, amit a polgármester biztos kilátásba helyezett. Dr. Hoffner Sándor elismeréssel szólt a Poels és Társa cég helybeli ügyészének, dr. Sulyok Dezsőnek a szerződés egyes pontjai tekintetében a város által' támasztott óhajra vonatkozó eredményes közbenjárásáról, amiért a közgyűlés köszönetet is szavazott. A szerződést névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadták. A tárgysor többi pontjai. Bodánszky Zoltán tervezett telep-engedélyezési, a polgármester által elutasított, az alispáni hivatal által megadott ügyében a polgármesternek a felülvizsgálati kérelem beadására az engedélyt megadták. — Heller Márton városi földbérlőnek bérfizetés elhalasztása ügyében beadott kérvényét Böhm Samu melegen pártolta, a közgyűlés azonban csak a harmadik negyedévi bérfizetésnek dec. 20-ig leendő elhalasztását engedte meg, nem zárkózik el azonban kellő biztosítékok nyújtása esetén további halasztás elől sem. — Friebert Miksa Jókai-utcai fatelepének bérletét 1600 P évi bérért 10 évre meghosszabbították, mellőzve Nánik Pálnak azt a javaslatát, hogy az utcanyitásra szükséges helyet a tűzveszélyes telepnek tovább ne adják ki, kimondották azonban, hogyha a városnak a telepre bármi okból szüksége volna, a bérletet egy évi határidővel felmondhatja. — A Leventeutcai és Grófi-uti nyitott ároknak betoncsövezése tárgyában a beterjesztett javaslatot egyhangúlag elfogadták. — Ugyancsak egyhangúlag fogadták el az 1934—35. évi inségakció zárószámadását, valamint az 1935—36. évi költségvetést is, mely ismét számos utcának megjavítását fogja biztosítani. — Még néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. Gyermekvédelem, az egyke és ellenszerei. A törvénytelen gyermekekről való gondoskodást ma kilencven százalékban az állam vállalta magára, legalább is bizonyos korhatárig eltartja azokat vagy költségén eltartatjia' és úgy ahogy nevelteti is. Az eltartás és ne* veltetés még korántsem a célnak megfelelő. Tapasztalásból tudom, magam láttam, hogy a csekély díjazás mellett csak a legszegényebb és műveltségben is alsóbbrendű elemek vál| lalnak »állami gyereket« és sok esetben az is üzletszerűen történik. Az ellenőrzés nem elég szigorú, mert erre sincs elegendő költség, az önkéntes »állami anyák« gyéren vannak. Így aztán nem valami elsőrendű anyag nevelődik fel, sok ilyen elhagyott javító-intézetbe s rossz útra kerül. Sajnos, ma már túlnyomó számban nem a törvénytelenekből, hanem árván maradiakból s elhagyottakból, elhagyottnak nyilvánítottakból toborzódnak össze ezen család nélküli szerencsétlenek tízezrei, akikről az állam kénytelen gondoskodni, mert hozzátartozók nin-~ csenek, vagy erre képtelenek, sőt sok esetben ettől gonoszságból vonakodnak. Az állam 6—7 millió pengőt fordít évenként ezen célra, amely összeg — húsz-harmincezer, vagy még több ilyen gyermekről lévén szó — elegendőnek nem mondható. Ezt már a kormányhoz közelállók is megállapították. Felvetődött azon gondolat is, hogy a gyermekeik eltartására képtelenné vált családokat kellene megsegíteni, olyan helyzetbe hozni, hogy a gyermekek oda visszakerülvén, a család körében nevelődnének fel. Csakhogy fáz a baj, hogy a legtöbb család, vagy legalább is igen sok esetben megbízhatatlan az a család, mely gyermekeiről maga nem tud gon-