Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-02 / 44. szám

doskodni s kész inkább gyermekétől meg­válni. Ezeket hiába próbálná az állam segíteni, sok ilyen még a Dárius kincsét is elpazarolná és ezekből pénz-segély mellett hivatásos mun­kakerülő osztály fejlődnék ki. A gyermekeit eltartani és nevelni nem tudó családról, — bármily lehetetlennek lát­szik is ez a gondolat, — jobb lenne a gyer­meket véglegesen elvenni s más megfelelő csa­ládi körbe áthelyezni. Nem kaszárnya vagy falanszterszerű nevelésre gondolok, de itt le­hetne a kérdés megoldását a gyermektelen vagy egykés rendszerrel kapcsolatba hozni és egyben ezeken a bajokon is változtatni, ezeket kigyomlálni. Kétségtelen, hogy a hazát védő hadsereg zöme a szegény emberek sok gyerekéből s nem az egykékből s a gyermektelenek soraiból kerül ki. A véradó alól ezen utóbbiak jófor­mán ki tudják magukat vonni. Mindegy, ha va­laki saját hibáján kívül gyermektelen is. Az »egyke«-rendszer a szülőknek, sőt az apáknak kényelemszeretetéből, a vesződségtől való irtó­zásból, a gondoktól való félelemből, a több munkának megtakarításából fejlődött ki, má­sodrendű oka a vagyonnak megoszlásától való oktalan félelem, egyik fontos előidézője pe­dig azon körülmény, hogy a földbirtok kö­töttsége folytán sok helyütt lehetetlen annak megszerzése. A születések számának csökke­nése a mai válságos gazdasági legyengülésnek is eredménye. Ha a betegségen segíteni akarunk, annak okait kell felismerni és kiküszöbölni. Ezt megteheti a társadalom magától is jórészben, ezt kipótlólag indokolt az állami beavatkozás nemcsak segítőleg, hanem kényszerítő törvény erejével is. Már most, amint fent rámutattam, a vér­adó viselésében nem vesznek egyformán részt az állampolgárok. Akik ebből kimaradnak, illő, hogy részt kapjanak legalább a katonák felnevelésének terheiből. Az u. n. állami gyer­mekeket szét lehetne osztani az egykés vagy gyermektelen családokhoz, meg kellene ter­helni ezek nevelésével a nem közcélú u. n. jogi személyeket, haszonszerzésre létrejött tár­sulásokat stb., mert hiszen ezeiket is védi az állam hadiszervezete. Amint a régi világban "katonaság állítá­sára voltak kötelezve a mindenrendü és című nagybirtokosok, azonképen a véradó terhének igazságosabb viselése okából ma is lehetne ezeket a fenti célra fokozottabban igénybe venni. Sok gyermektelen család kényszerítés nélkül is elfogad elhagyott gyermeket, az egykéseket erre minden díj nélkül kellene kötelezni, sőt az ilyen kényszerrel örökbefoga­dott gyermekeknek bizonyos fokú öröklési jogot is kellene biztosítani. Az ilyen elhelye­zéseket a legszigorúbb állami ellenőrzés alatt kellene tartani. Ezek persze csak hézagolva kidolgozott elgondolások, de érdemesek az alapos megfontolás után szabályozott megva­lósításra. Dr. Somogyi Károly. Veszprém vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának 1934—35. tanévi tevékenysége. Az 1934—35 évi vármegyénkbeli nép­művelési tevékenység igen örvendetes és állandó jellegű fejlődésről tesz tanúságot. Az elmúlt tanévben az alábbi tevékenységet tejtette ki a Bizottság. A népművelési egységek száma: 18.499. Az egységek a következőkép oszlanak meg: 3.338 népművelési előadás. Ezek közül 1.023 előadás a nemzeti érzés ápolását, 517 az egész­ségügyi ismereteket, 366 pedig az állampol­gári erkölcsök fejlesztését szolgálta. A többi előadás a gyümölcstermelés és az általános gazdasági ismeretek szolgálatában állt. Analfabéták oktatását 16 tanfolyam szol­gálta, amelyeken 217 hallgató tanult meg írni és olvasni. A korábbi években végzett analfabéták továbbképzését 6 tanfolyam szolgálta 153 hallgatóval. Általános irányú népművelési tanfolyam mindössze egy működött 26 hallgatóval. A nem magyar ajkú községekben a nem­zeti érzés ápolása érdekében magyar nóta­tanfolyamokat szervezett a Bizottság. Ösz­szesen 36 nótatanfolyam működött 968 hall­gatóval. 1 A gyakorlati irányú képzést 18 tanfolyam szolgálta 2443 hallgatóval. Kertán, Közép­iszkázon, Herenden és Szentgálon egy-egy gazdasági tanfolyam, Siófokon egy konyha­és gyümölcskertészeti tanfolyam, Siófokon és Városlődön egy-egy főző tanfolyam, Lepsény­ben egy fafaragási tanfolyam, Veszprémben, Siófokon és Balatonalmádiban egy-egy csipke­verő tanfolyam, Szentgálon egy szövőtanfo­lyam, Veszprémben egy kereskedelmi tanfo­lyam, Marcaltőn egy számolás-mérési tanfo­lyam, Füzfő-gyártelepen egy ipari szakrajz és, egy szabás-varrási tanfolyam, Pápán egy he­lyesírási-fogalmazási és gyümölcstermelési tanfolyam. Különösen nagy gondot fordított az Is­kolánkivüli Népművelési Bizottság a nőneve­lésre. A törvényhatóság területén 83 tanfo­lyam működött 2460 hallgatóval. Anőnevelési tanfolyamokon a hallgatók különféle háztar­tási-, egészségügyi- és otthongondozási is­meretekben nyertek kiképzést. A nőnevelési tanfolyamok hallgatói kö­zös munkával 28 babakelengye készletet ké­szítettek s ezéket a szegénysorsú fiatal anyák­nak adományozták. Több tanfolyam a Jugoszláviából kiül­dözött magyar véreink felsegélyezésére igen sok ruhaneműt és élelmiszert gyűjtött. Az ifjúság jellemének kialakítását 29 tan­folyam szolgálta 646 hallgatóval. Gyermekek szórakoztatására a helyi al­bizottságok 345 mesedélutánt rendeztek. / Az említett munkán kívül az albizottsá­gok 228 műsoros estét, 12 tanulmányi kirán­dulást, 132 műkedvelői előadást, 420 alkalmi ünnepséget rendeztek. Igen sok albizottság a rádiót is beállí­totta a művelés szolgálatába. 445 esetben hallgatta az egyes tanfolyamok és előadás­sorozatok hallgatósága a rádió ismeretter­jesztő és szórakoztató közvetítéseit. Említésre méltó a budapesti Magyar Ki­rályi Operaház veszprémi vendégszereplése, a vármegyei Iskolánkivüli Népművelési Bi­zottság rendezésében. Szép forgalmat értek el a Bizottság fel­ügyeleti hatáskörébe tartozó népkönyvtárak. Az év folyamán a 60 népkönyvtárt 7431 ol­vasó vette igénybe, akik összesen 27.458 kö­tet könyvet vettek ki. A népművelési tevékenységben a vár­megye értelmiségének 795 tagja vett részt. És pedig: 59 róm. kath. lelkész, 54 protes­táns lelkész, 250 tanító, 127 tanítónő, 41 ta­nár, 3 tanárnő, 69 jegyző, 59 emberorvos, 13 állatorvos, 5 ügyvéd, 2 mérnök, 14 közigaz­gatási tisztviselő, 6 földbirtokos, 19 gazda­tiszt, 1 iparos és 68 egyéb vegyes foglalko­zású. Római levéL Róma, 1935 október 21. ...Vájjon győzni fognak-e? Az újságok példányszáma az utóbbi időben háromszoro­sára emelkedett, ami egészen természetes eny­nyire nemzeti sajtónál. Véletlenül abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy az eseményekről nemcsak egészen egyoldalú be­állításból értesülök, hanem naponta rendel­kezésre állanak az egész európai sajtó szá­mottevő lapjai, amelyek repülőgéppel jönnek és így a megjelenés után 1—2 órával már hozzájuk férhetek. Sohasem tapasztaltam ilyen közvetlenül, hogy a nemzetközi helyzetben a legcsekélyebb változás milyen érzékeny ha­tást válthat ki. Az angolok azon kijelentése, hogy a jelenlegi háború folytán életbelép­tetni kivánt szankciók nem lesznek katonai jellegűek és hogy általában a gazdasági és pénzügyi szankciók is csak folyó évi október 31 után kerülnek alkalmazásba, Olaszország­ban nagy megnyugvást keltettek. A feszültség enyhülését közvetlenül az arcokról lehet le­LŐWY BUTORÁRÜHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, olvasni. Az »I1 Messagero« tegnapi száma hevesen kikelt a nemzetek szövetsége ellen, mivel véleménye szerint az olyan eljárást he­lyez kilátásba, amely csak a középkori pápai interdictumokhoz hasonlítható. Már pedig egy ilyen nagy nemzet nem fog Canossát járni, Érdekes és ránk nézve nagyon fontos, hogy mennyire szeretik a magyarokat, külö­nösen az emlékezetes genfi állásfoglalás óta. Mindjárt a megérkezés alkalmával olyan me­leg fogadtatásban volt részem a házban levő olasz portás részéről, hogy meg kellett kér­deznem, miért mindez? Ugyanis útközben nem olvastam magyar újságot. A nagy ese­ményről tehát egy egyszerű olasztól hallot­tam először, még pedig a leghizelgőbb for­mában. De ezt a szeretetet lépten-nyomon ta­pasztalni lehet. Jó ajánlólevél ma Rómában magyarnak lenni. Annyira jó, hogy a főka­pitányságon a tartózkodási engedélyt — ami máskor hosszadalmas eljárást igényel — úgy­szólván pillanatok alatt megkaptam, elég volt annyi, hogy magyar vagyok. Ha valaki külföldön utazik, visszatérés után a mérleg rendszerint azzal zárul, hogy mindentől el van ragadtatva, ami külföldi és otthon semmi sem tetszik. Nálam pontosan ellenkezően áll a dolog. Ugyanis többek kö­zött meggyőződésem az, hogy sehol olyan tökéletes udvariasság nincs, mint nálunk, amely szinte modoros néha. Sohasem tudtam megszokni és nem valószinti, hógy a jövőben megszokjam, hogy ha az embernek szólni akarnak, akkor rámfütyüljenek. Valamint azt sem, hogy a lábamra lépnek és az arcomba könyökölnek és még csak azt sem mondják, amit ugyan az illemkódex tilt, hogy »hoplá«. Tegnap operában voltam a Theatro Ad­rianoban. A páholy előre meg volt rendelve, de ott az a szokás, hogy azonkívül még a páholyba az egyes jegyekért külön is fizetni kell. Szóval este oda kellett menni a pénz­tárhoz. A színház nagyobb, mint a mi ope­ránk és két egészen kis pénztára van. Azt hiszem, egy abesszin-olasz kézitusa kimondot­tan könnyű reggeli torna ehhez képest. Köz­ben azon gondolkoztam, hogy attól legyek-e elragadtatva, hogy itt átlagban olyan közön­ség van, mint nálunk egy kültelki moziban, ami a mi viszonyainkhoz képest kultúrfölényt jelent, vagy pedig dühöngjem. Tekintve, hogy a nyakkendőm és a gallérom elszakadt, egy pipa összenyomódott a zsebemben és az ádám­csutkám a fejem tetején volt, inkább mérges voltam. Előadás alatt a nézőtéren dohányoz­nak. De úgy ám, hogy a füstöt vágni lehet. És ha tetszik az ária, amit a színpadon éne­kelnek, akkor a karzat egyszerűen megismé­telteti és egyáltalán nem tanácsos az éneke­seknek az ismétlést megtagadni, mert nagyon könnyen megfordulhat a lelkesedés és lehe­tetlenné teszi a közönség, hogy a száját ki­nyissa. Ez az előadás, mint mondottam,,a Theatro Adrianoban volt, vagyis nem az Operában, az olaszok azt állították, hogy ott máskép vi­selkednek. Na!... Trastevere! Római Angyalföld. Csodála­tos összevisszasága az utcáknak, kimondha­tatlan piszoknak, festői szépségű nőknek és gyermekeknek. Azt hiszem, ha gyilkosság tör­ténik Rómában, máshová nem is meg'y a rend­őrség. És ebben a városrészben is egymást érik a templomok, szebbnél-szebb és értékes­nél értékesebb templomok. Különösen egy Szombat este Lloyd-estély.

Next

/
Thumbnails
Contents