Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.
1935-11-02 / 44. szám
doskodni s kész inkább gyermekétől megválni. Ezeket hiába próbálná az állam segíteni, sok ilyen még a Dárius kincsét is elpazarolná és ezekből pénz-segély mellett hivatásos munkakerülő osztály fejlődnék ki. A gyermekeit eltartani és nevelni nem tudó családról, — bármily lehetetlennek látszik is ez a gondolat, — jobb lenne a gyermeket véglegesen elvenni s más megfelelő családi körbe áthelyezni. Nem kaszárnya vagy falanszterszerű nevelésre gondolok, de itt lehetne a kérdés megoldását a gyermektelen vagy egykés rendszerrel kapcsolatba hozni és egyben ezeken a bajokon is változtatni, ezeket kigyomlálni. Kétségtelen, hogy a hazát védő hadsereg zöme a szegény emberek sok gyerekéből s nem az egykékből s a gyermektelenek soraiból kerül ki. A véradó alól ezen utóbbiak jóformán ki tudják magukat vonni. Mindegy, ha valaki saját hibáján kívül gyermektelen is. Az »egyke«-rendszer a szülőknek, sőt az apáknak kényelemszeretetéből, a vesződségtől való irtózásból, a gondoktól való félelemből, a több munkának megtakarításából fejlődött ki, másodrendű oka a vagyonnak megoszlásától való oktalan félelem, egyik fontos előidézője pedig azon körülmény, hogy a földbirtok kötöttsége folytán sok helyütt lehetetlen annak megszerzése. A születések számának csökkenése a mai válságos gazdasági legyengülésnek is eredménye. Ha a betegségen segíteni akarunk, annak okait kell felismerni és kiküszöbölni. Ezt megteheti a társadalom magától is jórészben, ezt kipótlólag indokolt az állami beavatkozás nemcsak segítőleg, hanem kényszerítő törvény erejével is. Már most, amint fent rámutattam, a véradó viselésében nem vesznek egyformán részt az állampolgárok. Akik ebből kimaradnak, illő, hogy részt kapjanak legalább a katonák felnevelésének terheiből. Az u. n. állami gyermekeket szét lehetne osztani az egykés vagy gyermektelen családokhoz, meg kellene terhelni ezek nevelésével a nem közcélú u. n. jogi személyeket, haszonszerzésre létrejött társulásokat stb., mert hiszen ezeiket is védi az állam hadiszervezete. Amint a régi világban "katonaság állítására voltak kötelezve a mindenrendü és című nagybirtokosok, azonképen a véradó terhének igazságosabb viselése okából ma is lehetne ezeket a fenti célra fokozottabban igénybe venni. Sok gyermektelen család kényszerítés nélkül is elfogad elhagyott gyermeket, az egykéseket erre minden díj nélkül kellene kötelezni, sőt az ilyen kényszerrel örökbefogadott gyermekeknek bizonyos fokú öröklési jogot is kellene biztosítani. Az ilyen elhelyezéseket a legszigorúbb állami ellenőrzés alatt kellene tartani. Ezek persze csak hézagolva kidolgozott elgondolások, de érdemesek az alapos megfontolás után szabályozott megvalósításra. Dr. Somogyi Károly. Veszprém vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának 1934—35. tanévi tevékenysége. Az 1934—35 évi vármegyénkbeli népművelési tevékenység igen örvendetes és állandó jellegű fejlődésről tesz tanúságot. Az elmúlt tanévben az alábbi tevékenységet tejtette ki a Bizottság. A népművelési egységek száma: 18.499. Az egységek a következőkép oszlanak meg: 3.338 népművelési előadás. Ezek közül 1.023 előadás a nemzeti érzés ápolását, 517 az egészségügyi ismereteket, 366 pedig az állampolgári erkölcsök fejlesztését szolgálta. A többi előadás a gyümölcstermelés és az általános gazdasági ismeretek szolgálatában állt. Analfabéták oktatását 16 tanfolyam szolgálta, amelyeken 217 hallgató tanult meg írni és olvasni. A korábbi években végzett analfabéták továbbképzését 6 tanfolyam szolgálta 153 hallgatóval. Általános irányú népművelési tanfolyam mindössze egy működött 26 hallgatóval. A nem magyar ajkú községekben a nemzeti érzés ápolása érdekében magyar nótatanfolyamokat szervezett a Bizottság. Öszszesen 36 nótatanfolyam működött 968 hallgatóval. 1 A gyakorlati irányú képzést 18 tanfolyam szolgálta 2443 hallgatóval. Kertán, Középiszkázon, Herenden és Szentgálon egy-egy gazdasági tanfolyam, Siófokon egy konyhaés gyümölcskertészeti tanfolyam, Siófokon és Városlődön egy-egy főző tanfolyam, Lepsényben egy fafaragási tanfolyam, Veszprémben, Siófokon és Balatonalmádiban egy-egy csipkeverő tanfolyam, Szentgálon egy szövőtanfolyam, Veszprémben egy kereskedelmi tanfolyam, Marcaltőn egy számolás-mérési tanfolyam, Füzfő-gyártelepen egy ipari szakrajz és, egy szabás-varrási tanfolyam, Pápán egy helyesírási-fogalmazási és gyümölcstermelési tanfolyam. Különösen nagy gondot fordított az Iskolánkivüli Népművelési Bizottság a nőnevelésre. A törvényhatóság területén 83 tanfolyam működött 2460 hallgatóval. Anőnevelési tanfolyamokon a hallgatók különféle háztartási-, egészségügyi- és otthongondozási ismeretekben nyertek kiképzést. A nőnevelési tanfolyamok hallgatói közös munkával 28 babakelengye készletet készítettek s ezéket a szegénysorsú fiatal anyáknak adományozták. Több tanfolyam a Jugoszláviából kiüldözött magyar véreink felsegélyezésére igen sok ruhaneműt és élelmiszert gyűjtött. Az ifjúság jellemének kialakítását 29 tanfolyam szolgálta 646 hallgatóval. Gyermekek szórakoztatására a helyi albizottságok 345 mesedélutánt rendeztek. / Az említett munkán kívül az albizottságok 228 műsoros estét, 12 tanulmányi kirándulást, 132 műkedvelői előadást, 420 alkalmi ünnepséget rendeztek. Igen sok albizottság a rádiót is beállította a művelés szolgálatába. 445 esetben hallgatta az egyes tanfolyamok és előadássorozatok hallgatósága a rádió ismeretterjesztő és szórakoztató közvetítéseit. Említésre méltó a budapesti Magyar Királyi Operaház veszprémi vendégszereplése, a vármegyei Iskolánkivüli Népművelési Bizottság rendezésében. Szép forgalmat értek el a Bizottság felügyeleti hatáskörébe tartozó népkönyvtárak. Az év folyamán a 60 népkönyvtárt 7431 olvasó vette igénybe, akik összesen 27.458 kötet könyvet vettek ki. A népművelési tevékenységben a vármegye értelmiségének 795 tagja vett részt. És pedig: 59 róm. kath. lelkész, 54 protestáns lelkész, 250 tanító, 127 tanítónő, 41 tanár, 3 tanárnő, 69 jegyző, 59 emberorvos, 13 állatorvos, 5 ügyvéd, 2 mérnök, 14 közigazgatási tisztviselő, 6 földbirtokos, 19 gazdatiszt, 1 iparos és 68 egyéb vegyes foglalkozású. Római levéL Róma, 1935 október 21. ...Vájjon győzni fognak-e? Az újságok példányszáma az utóbbi időben háromszorosára emelkedett, ami egészen természetes enynyire nemzeti sajtónál. Véletlenül abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy az eseményekről nemcsak egészen egyoldalú beállításból értesülök, hanem naponta rendelkezésre állanak az egész európai sajtó számottevő lapjai, amelyek repülőgéppel jönnek és így a megjelenés után 1—2 órával már hozzájuk férhetek. Sohasem tapasztaltam ilyen közvetlenül, hogy a nemzetközi helyzetben a legcsekélyebb változás milyen érzékeny hatást válthat ki. Az angolok azon kijelentése, hogy a jelenlegi háború folytán életbeléptetni kivánt szankciók nem lesznek katonai jellegűek és hogy általában a gazdasági és pénzügyi szankciók is csak folyó évi október 31 után kerülnek alkalmazásba, Olaszországban nagy megnyugvást keltettek. A feszültség enyhülését közvetlenül az arcokról lehet leLŐWY BUTORÁRÜHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, olvasni. Az »I1 Messagero« tegnapi száma hevesen kikelt a nemzetek szövetsége ellen, mivel véleménye szerint az olyan eljárást helyez kilátásba, amely csak a középkori pápai interdictumokhoz hasonlítható. Már pedig egy ilyen nagy nemzet nem fog Canossát járni, Érdekes és ránk nézve nagyon fontos, hogy mennyire szeretik a magyarokat, különösen az emlékezetes genfi állásfoglalás óta. Mindjárt a megérkezés alkalmával olyan meleg fogadtatásban volt részem a házban levő olasz portás részéről, hogy meg kellett kérdeznem, miért mindez? Ugyanis útközben nem olvastam magyar újságot. A nagy eseményről tehát egy egyszerű olasztól hallottam először, még pedig a leghizelgőbb formában. De ezt a szeretetet lépten-nyomon tapasztalni lehet. Jó ajánlólevél ma Rómában magyarnak lenni. Annyira jó, hogy a főkapitányságon a tartózkodási engedélyt — ami máskor hosszadalmas eljárást igényel — úgyszólván pillanatok alatt megkaptam, elég volt annyi, hogy magyar vagyok. Ha valaki külföldön utazik, visszatérés után a mérleg rendszerint azzal zárul, hogy mindentől el van ragadtatva, ami külföldi és otthon semmi sem tetszik. Nálam pontosan ellenkezően áll a dolog. Ugyanis többek között meggyőződésem az, hogy sehol olyan tökéletes udvariasság nincs, mint nálunk, amely szinte modoros néha. Sohasem tudtam megszokni és nem valószinti, hógy a jövőben megszokjam, hogy ha az embernek szólni akarnak, akkor rámfütyüljenek. Valamint azt sem, hogy a lábamra lépnek és az arcomba könyökölnek és még csak azt sem mondják, amit ugyan az illemkódex tilt, hogy »hoplá«. Tegnap operában voltam a Theatro Adrianoban. A páholy előre meg volt rendelve, de ott az a szokás, hogy azonkívül még a páholyba az egyes jegyekért külön is fizetni kell. Szóval este oda kellett menni a pénztárhoz. A színház nagyobb, mint a mi operánk és két egészen kis pénztára van. Azt hiszem, egy abesszin-olasz kézitusa kimondottan könnyű reggeli torna ehhez képest. Közben azon gondolkoztam, hogy attól legyek-e elragadtatva, hogy itt átlagban olyan közönség van, mint nálunk egy kültelki moziban, ami a mi viszonyainkhoz képest kultúrfölényt jelent, vagy pedig dühöngjem. Tekintve, hogy a nyakkendőm és a gallérom elszakadt, egy pipa összenyomódott a zsebemben és az ádámcsutkám a fejem tetején volt, inkább mérges voltam. Előadás alatt a nézőtéren dohányoznak. De úgy ám, hogy a füstöt vágni lehet. És ha tetszik az ária, amit a színpadon énekelnek, akkor a karzat egyszerűen megismételteti és egyáltalán nem tanácsos az énekeseknek az ismétlést megtagadni, mert nagyon könnyen megfordulhat a lelkesedés és lehetetlenné teszi a közönség, hogy a száját kinyissa. Ez az előadás, mint mondottam,,a Theatro Adrianoban volt, vagyis nem az Operában, az olaszok azt állították, hogy ott máskép viselkednek. Na!... Trastevere! Római Angyalföld. Csodálatos összevisszasága az utcáknak, kimondhatatlan piszoknak, festői szépségű nőknek és gyermekeknek. Azt hiszem, ha gyilkosság történik Rómában, máshová nem is meg'y a rendőrség. És ebben a városrészben is egymást érik a templomok, szebbnél-szebb és értékesnél értékesebb templomok. Különösen egy Szombat este Lloyd-estély.