Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-08-24 / 34. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Föld- és telepítési politika. Gömbös Gyula miniszterelnök legutóbbi beszédében határozottan körvonalazta a kormány föld- és telepítési politikájának irányát, kijelentvén : — A föld problémája ma is a magyar élet tengelyében áll. A három legfőbb kérdés: miként oszlik el a föld, miként történik a föld művelése, s kinek kezében van a magyar föld ? Olyan szempontok ezek, amelyek egymagukban is jelképei, kifejezői a reformkormány szellemének. Milyen végtelen távolság van e felfogás, s ama régi, hála Istennek már idejétmúlt felfogás között, amely szerint: — Mindegy, hogy kié a föld, csak fizesse meg pontosan az adóját. Merjük mondani, hogy ez a végzetes politika, a maga egyoldalú „finánc" szemléletével ásta alá a régi nagy Magyarország megdönthetetlennek hitt határait, mert pl. az „Albina" ismert román bank, a maga széles hálózatával nagyon is jó vevőnek, s még pontosabb „adófizetőnek" bizonyult. Hogy e felfogás mellett hogyan csúszott át az erdélyi magyarok kezéből a föld az idegenek kezére, azt egy örökbecsű regényben : „Az elnémult harangok"-ban rajzolta meg egy magyar iró. Sajnos, nem figyelt fel a harangok vészes kongására a magyarság. Meg is fizette süketségének és közönyének árát. Nos, vájjon közönye feloldódik-e most, amikor a multak hibáin okulva, a magyar miniszterelnök éppen ellentétesen e vészes politikával szemben, belekiáltja az egész ország köztudatába: — Nekem nem mindegy, hogy kié a föld. A föld nem egyszerű adásvételi tárgy, amelyhez hozzájuthat mindenki, akinek a megfelelő tőkéje megvan hozzá. És szakítva a mult be nem vált felfogásával, rá akarja és rá is fogja tenni a kormány mindama földekre a kezét, amelyek a telepítés céljait szolgálhatják. Sokan úgy tüntették fel a telepítés gondolatát, mintha az közönséges kortesfogás volna csupán, amelyekhez azonban hiányzik a legszükségesebb feltétel: a pénz, no meg a föld. Most aztán nagy a csodálkozás és a meglepetés, amikor kiderül, hogy a telepítésnek mennyire semmi anyagi akadálya nincs, hiszen a kormány nem fix időhöz kötötten akarja a telepítést végrehajtani. Ezt a feladatot egy állandóan műdödő szervnek osztja ki a kormány, amely meg nem állhat működésében, mert mindig van és mindig lehetnek földreszoruló emberek és mindig lesznek magyar földmíveskezeket igénylő földek is. Hogy a telepítési gondolat mennyire a gyakorlati élet lehetőségeire épül, azt eléggé elárulja maga az a tény,. hogy milyen földekre számít elsősorban a kormány. Számít először is a bankföldekre és a pénzintézetek tulajdonában levő földekre. Hiteles adatok szerint 1929-ben még csak 10.852 kat. hold volt a bankok kezén. Egy év alatt ez a mennyiség 14.189 holdra szaporodott. A gyarapodás tehát több mint 30 százalékos. Hova vezetne ez vájjon? Vájjon nem a legcélszerübb-e véget vetni e téren a bankterjeszkedésnek s a német közmondással' azt parancsolni, hogy »mester maradj a kaptafádnák. De tovább megyünk. Vájjon nem helyes-e, hogy a kormány az adó- és illetékhátralékos birtokosoktól földben hajtja be a tartozást, hogy egyrészt tehermentesítse azokat és másrészt olyanoknak juttassa a földet, akik gyümölcsözőbben tudnak azon gazdálkodni? És vájjon nem ujjongó lelkesedéssel veheti-e tudomásul az egész ország, hogy a kormány azok földjéhez akar és fog is természetesen megfelelő kártalanítás ellenében nyúlni, j akik sohasem tartották lelkiszükségletüknek \ a földdel való foglalkozást. Ennek a visszás állapotnak egyszerre vége lesz. Nagy és hasznos szolgálat ez az országnak is, a magyarságnak is. Ha több reform nem is sorakozna hozzá, akkor is hálára kötelezné az egész nemzetet a Gömbös-kormány ezzel a reformjával, mikor van ereje és bátorsága kimondani, hogy elsősorban annak van joga a drága magyar föld holdjaihoz, aki belőle él, vele érez. Legszebb utazási élményem. Megbámultam a müncheni »Deutsches Museum«-ot, amelynél 'különbet, tanulságosabbat elképzelni sem lehet. Élveztem Németország legmagasabb csúcsáról, a közel 3000 méter magas Zugspitzéről a gyönyörű kilátást, a nyáron is hóval fedett Alpeseket; láttam a jövő évi Olympiász nagyszabású építményeit; megtekintettem a Gráf Zeppelin léghajót a szép Bódeni tó partján levő Friedrichshafenben; feledhetetlen szép utat tettem a várromokkal megrakott Rajna mentén; megcsodáltam a fenséges Kölni Dómot; de mégis legszebb élményemnek tartom a németek legnagyobb hajójának, a Bremennek megtekintését. Talán azért, mert ezt legutóbb láttam s 'még most is a rendkívüli élmény hatása alatt állok. Erről szólok most néhány szót, úgy, mint azt a naplómba a színhelyen beírtam. Bremenhaven, 1935 aug. 2. Itt ülök a bremenhaveni Kolumbus kikötő kávéházának üveges terasszán. Sokszáz idegen tolong körülöttem. Bábeli hangzavar. Mindenki közel az ablakhoz szeretne ülni. Nekem sikerült idejében egy asztalnál iilőJielyet kapni, s mikor az ott ülő egyik német hölgy megtudta, hogy magyar vagyok, a legjobb helyre, közvetlen az ablakhoz tuszkol, ! hogy minél jobban láthassak. Gyönyörű kilátás van innen az 1800 méter széles Weser folyóra, a túlsó, oldenburgi parton levő kis falvakra, s a távolban feltűnő Északi tengerre. Mindenki errefelé irányítja látcsövét s várja a távolból közeledő hajóóriást: a »Bremen«-t. Gyorsan közeledik, mind nagyobb lesz s végre 300 méternyi távolságra megáll. Innen vontató gőzösök húzzák a parthoz, mert saját maga akkora hullámokat verne, hogy nem tudna nyugodtan kikötni. M.ost három nagyot búgat, jelezve, hogy megérkezett. Pont ifeQ van. Tehát menetrendszerű pontossággal érkezett meg. Most már boszorkányos gyorsasággal megy minden. Van mit nézni, akárcsak egy Barnum-cirkuszban. Levetik a hajóról a karvastagságú köteleket, s egy egész hadsereg munkás segédkezik. Előttünk áll a kolosszus. 286 méter hosszú, 31 méter széles, 35 méter magas. Árbócmagassága 73 méter. Gyorsasága 27.5 tengeri mérföld, 51/2 nap alatt ért ide Amerikából, közben, ha jól tudom, két helyen kötött ki: Franciaország és Anglia egy-egy kiISKOLA -táskák vászonból 1'10-töI ISKOLA -bőrönd erőlezmeből 1'50-től ISKOLA aktatáska bőrből 450-től Kapható a SZAKKÉPZETT BÖRÖNDÖSNÉL Pápán, Kossuth Lajos-utca 22. szám alatt. kötőjében. Most 1800 utas érkezett. (A személyzet száma 1000.) Sokszáz sirály lebeg a hajó körül. A hajó zenekara a fedélzeten víg nótákat játszik. Nagy kendő- s kalaplengetés. Mintegy 10 percig tart, mig megerősítik a köteleket. Akkor egy hatalmas búgás. Ez a jel a kiszállásra. Kinyiinak a "hajó csapóajtói (kapunak is beillenek). Odatolják a hidakat, s "kezdődik a kiszállás, vagyis először inkább a beszállás, amennyiben liordárok tömege rohan be, -majd a rokonok és ismerősök, akik a hajón fogadják az »Erbtantit«, vagy »Onkelt«, Mindenki virágcsokrot is visz magával, hogy annál kedvesebb legyen a fogadtatás. Eközben mozgólépcsőkön megindul a kofferáradat kifelé és befelé. Remek piros-, zöld- s kékszínű érckofferek potyognak egymásután a tolókocsikra. Egy másik helyen ládákat és szebbnél-szebb autókat emel ki a daru a hajó testéből. Az autókat azonnal benzinnel megtöltik s tulajdonosaik vámvizsgálat után hamarosan el is hajtatnak. Először az I. osztályú utasok szállnak ki. Rendkívül elegánsan öltözött urak és hölgyek. A hölgyek közt vannak figurák is, lila-, sárga- s némelyik pupikék színben. Szállnak ki kínaiak, indiánok, négerek is. Némely úr úgy van öltözve, mintha Afrikából 1 óroszlánvadászatról jött volna. Jön egy vöröskeresztes kocsi s a hajó! két súlyos betegét viszi a "kórházba. Közben a kofferek tömege egyre ömlik. Már a turistaosztály utasai jönnek s utoljára a III. osztályé. Alighogy megérkezett a Bremen, máris rögtön megkezdődött a nagy tisztogatás. A felső tetőn levő vörös »Bremen« nevü repülőgépet pár ember a helyére tolta. Ezen két ember fér el. A gépet sűrített levegővel lövik ki, jóval a hajó érkezése előtt, hogy a postát mielőbb továbbítsa. 20—30 ember a hatalmas sárga kémények felső kormos részének festéséhez fog. Mindenfelé mossák az ablakokat. Egymásután leeresztik a 28 mentőcsónakot és fecskendőkkel tisztára mossák. Az emelődaru egész rakás embert emel a hajó teste mellé' s nem marad egy része sem a hajónak mosatlanul. Közben egyre jönnek ki az utasok. Egy-egy habfehér hajó halad el a Bremen mellett s habár ezek nagyobbak, mint egy dunai hajó, mégis eltörpülnek a hajóóriás mellett. i/

2U-kor kijött az utolsó utas is a hajóról. Ekkor lementem a terasszról s Schmidt parancsnok engedélyével elsőnek megnézhettem a hajó belsejét. A kapitány egy »page«-t rendelt ki mellém vezetőül. (Az általános látogatási időt délután l-re tűzték ki.) Az elegáns szőke fiú, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, beszédes lett, s dicsekedett, hogy az ő apja js magyar volt, az anyja azonban német s mivel apját korán elvesztette, így nem tanult meg magyarul, amit mélyen sajnál, mert a hajón sok magyar utazik. Nos, vezetett a fiú. Amerre mentünk,mindenfelé takarítottak, itt-ott már be is fejezték. Egyes helyiségeket zsinórokkal elzártak, hogy a délutáni látogatók be ne piszkolják. Vezetőm engem minden tilos helyre is bevezetett. Ha tiltakoztak egyes inasok, csak a kapitány parancsára hivatkozott s akkor minden ellenállás megszűnt. Szabad volt az út. A hajón három osztály van. Az I-ső osztály van legfelül, a turista-osztály alatta, s a Ill-ik osztály legalul. Minél fentebb van a heyiség, annál tágasabb, levegősebb és zajtalanabb s így drágább. A hajó mélyén levő gépek lármája és rázkódása lent inkább zavarólag hat.