Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-08-24 / 34. szám

Még egy hétig tart az idény végi kiárusítás üzlelében. Ne mulassza el kihasználni! Értesítjük egyben a pápai diákokat, hogy a diáksapkák, tornaruhák stb. már beérkeztek és árusításukat már megkezdtük. A, B, C, D, E, F és G Deck van a Bre­menen. Az elsők csak az I. osztály rendel­kezésére állnak. Itt minden helyiség kényel­mes s pazar berendezésű. A luxuskabinnak társalgója s külön fürdőszobája is van. Egy­másután megnéztem a Haltét, tánctermet, társalgót, dohányzót, olvasót, irószobát. Van mozi- s rádiószoba is. Némelyik helyiség ak­kora, hogy 600 ember kényelmesen ülhet benne. Mindenütt mesés szép gobeli'nek, perzsaszőnyegek, tükrök, pálmák s temérdek sok virág. A folyosókon csinos elárusító he­lyek sorakoznak. Láttam a tornatermet és a szép úszócsarnokot, amit naponta kétszer töl­tenek meg friss tengervízzel. A vizet persze temperálják. Az egész medence alja villany­nyal át van világítva s így nincs veszély, rög­tön észreveszik, ha valaki alámerülne. Ra­gyogó szép virágpompában úszik a télikert, ahol sétálva vagy kényelmesen párnázott szé­kekben ülve hallgathatja az utazóközönség a zenekart. A »Promenade Deck«-en fekvőszé­keken pihenhetnek; az ú. n. »Sonnendeck«-en pedig teniszezhetnek, labdázhatnak a hölgyek és urak. A gyermekek szórakoztatásáról is gondoskodtak. Egy tanítónő felügyelete mel­lett a játékokkal dúsan felszerelt gyermek­szobában naphosszat eljátszhatnak. Van ott még hinta, s »Rutschbahn« (csúzda) is. (Akár­merre megyünk, mindenütt szebbnél szebb mozaik képekben s csobogó szökőkutakban gyönyörködhetünk.) Ugyanilyen kényelemmel vannak ellátva a Il-ik osztályt helyettesítő túrista-osztály utasai. A különbség csak az, hogy a bútorok s a felszerelések nem oly drága anyagból készültek, s a kiszolgáló személyzet ruhája nem olyan fényes. Ellenben a ,III-ik osztály már sokkal egyszerűbb. Itt teljesen hiányzik a luxus. Itt is tágas, tiszta minden, de a kabinok bi­zony szűkek s mégis négy ágy van bennük. Soknak ablaka nincs, a friss levegőt egy ke­rek nyíláson fujtatják be. Megmutatta kis vezetőm a konyhát és kamrákat. Ezek megtekintése igen sok időt venne igénybe, így csak átfutottam rajtuk. A konyhában óriási, villannyal fűtött tűzhely van. Most a megérkezés után itt is alapos nagytakarítás folyik, a sok szakács és kukta csinosít, fényesít mindent. Csak egy kisebb tűzhelyen főznek a tisz­tek számára. Amint a konyha körüli folyosó­kon haladunk, jobbra-balra mutatva magya­rázza a fiú: ez a tortacsináló helyiség, itt a fagylaltot készítik, emitt a pástétomokat stb. Minden specialista szakácsnak van külön he­lyisége. A konyha mellett van a nagy moso­gató helyiség. Minden edényt a mosogatógép mos el. Még megnéztem: a postahivatalt s azt a mulatót, ahol záróra után a milliomosok szórakoznak. Belefáradtam az óriási hajó megtekintésébe, de a fiú még felvitt liften a repülőgéphez s onnan, nyolc emeletnyi ma­gasságból kényelmes fekvőszékből élveztem 10—45 percig a kilátást. Ekkor láttam, hogy milyen óriási helyet foglal el a bremenhaveni kikötő s hogy milyen sok hajó van itt szerte­széjjel. Gondolatban a mi volt kis tengeri kikötőnkbe, Fiúméba repültem, összehason­lítottam a kettőt. Utolsó szavam ez volt bú­csúzáskor: A szegény magyar vesztett leg­többet. mert csak egy tengere volt, az is elve­szett. De látva a német élniakarást s kitartó munkakedvet, megnyugtatott az a gondolat, hogy nem marad ez mindig így, felvirrad még egyszer a magyarnak is, s akkor mi is me­gint elmondhatjuk: »Tengerre magyar!« Ügy legyen! Kovács Ernő áll. tanítóképző tanár. Kis dohánytözsdék rendje. Annak idején mindenkit megdöbbentett az a kegyetlen gyilkosság, melynek áldozata lett a fővárosban az egyik Vilmos-császár úton levő dohánytőzsde magános tulajdonosnője. Azóta Budapesten még egy másik trafikban is követtek el rablómerényletet, sőt a vidéken is történt két hasonló eset, bár kevesebb sikerrel. Ezek a gonosztettek csak úgy váltak lehetővé, hogy elvetemült egyének pár fillér ára dohány­nemü vásárlásának ürügye alatt bementek a kiszemelt trafikba és ott beszélgetést folytattak a többnyire egyedül tartózkodó tulajdonosnővel, mialatt kikémlelték a pénztár helyét, a befolyó pénzösszegek nagyságát és alkalmas pillanat­ban elkövették tettüket. Tekintettel arra, hogy a dohánytőzsde félig-meddig állami üzem, most — mint illetékes fővárosi körökből értesülünk — a közel jövő­ben rendeletet fognak kiadni, mely szabályozni fogja a trafikok vásárlási rendjét. Ezek szerint a dohánytőzsdékben csak addig maradhat benn a vevő, amig a kért cikket — bélyeget vagy dohánynemüt — megkapta, akkor köteles rögtön elhagyni a helyiséget. Ezt a körülményt feltűnő helyen nyomtatvány útján fogják a vevőközön­séggel közölni. Azt is szabályozni fogják, hogy a tulajdonos hol és mennyi pénzösszeget tart­hat a kézipénztárában. Ezzel akarják elejét venni annak, hogy a többnyire hadirokkantak feleségei, vagy hadiözvegyek ellen hasonló merényletek elkövethetők legyenek. Ettől függetlenül — mint értesülünk — a Napilapok Szindikátusa is erélyes akciót kezd azon mindjobban elharapódzó szokás ellen, hogy egyes dohánytőzsdékben a lapokat odaadják elolvasásra, mely körülmény érzékeny károkat okoz az amúgy is nehéz helyzetben levő lap­kiadóknak. Némely helyen valóságos kaszinók alakultak az ingyenes újságolvasók táborából és megtörténik, hogy valaki egy Levente-ciga­retta vásárlása árán végigolvassa az összes heti és napilapokat. Sőt arra is van eset, hogy az újságokat egyszerűen kölcsönadják, hazavinni engedik és így kerül vissza, sok kéz össze­fogdosása után azok kezébe, akik az újságokért pénzt is adnak. A Szindikátusnak már régeb­ben volt ez ellen határozata, de ez nem vezetett kellő eredményre, azért most erélyes lépésre készül. Az a terv, hogy a lapokat külön, üveg alatti elzárt tokokban lehet csak tartani, mely­nek kulcsa az elárusító kezében van és csak neki lesz joga azt felnyitani, a lap árának előzetes lefizetése után, de újságot a helyiség­ben még akkor sem szabad olvasni, ha azt kifizették. Mindezeket a Szindikátus mozgó el­lenőrei fogják az egész országban szigorúan figyelni és ha valahol visszaélést tapasztalnak, ott az illetőtől azonnal meg fogják vonni az újságárusítást. Ezzel az eljárással remélik, hogy az e téren mutatkozó anomáliák hamarosan meg fognak szűnni. Tudja meg Ön Is, f^Éfá&J. hogy már ITíi fillértől kezdve saját termésű kitűnő Tokajhegyaljai boraimat a nyári időszakban jégbehűtve hozom forgalomba. Az új asszu boraim letisztultak és azokat 1'50 P-től árusítom, amit n. b. vevőim figyelmébe ajánlok. Telefon: 72. HOFFMANN JÓZSUA üzlete — Kistér 1. (Piatsek gyógyszertárral szemben) Szombaton este V2 9 órakor nyit! LÖWY BUTORARUHAZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, DALOK. ÜZENT A NYÁR . . . Nyugovóra hajlik a nap, Piros az ég alja .. . Az est tünő alakjait Bíborba foglalja. Félig nyitott ablakomon Berepült egy levél, Zafirszínü, frisshajtásu, Új titokról mesél. Hallgatom az akáclombok Susogását halkan .. . Mikor egy-egy levél lehull, Valahol csók csattan. Szerelmes szív nagyot dobban Titokteli éjben .. . Üzent a nyár, zöld tintával írott falevélen. VIRÁGHULLÁS. Nyárvégi rózsának Hervad a virága, Lehullik a porba A szépség királya .. , Mennyi édes álom, Mennyi boldog óra ? Repül el egy nyáron, Őszre virradóra. Zokogjon a szivünk Virágok hullásán, Illatozó rózsák Gyászos elmúlásán ... Hulló virágokhoz Hasonló az élet, Ma engem siratnak, Holnap talán téged. Pápai Nyáry Feri. ÚJDONSÁGOK. — Szent István ünnepe. Mindig erő­sebben ékelődik bele a magyar nép lelkébe Szent István ünnepe, s válik mindinkább nem­zeti ünneppé. A sorscsapásokban, amelyek vé­gigvertek rajtunk, hol is meríthetnénk erőt, bizalmat másban, mint az első magyar király, a szent király emlékében, amely megtanít ben­nünket arra, hogy csüggednünk a legválságo­sabb időkben sem szabad, mert az a nép, amely kiállotta ezer esztendő tomboló viharát és tengernyi szenvedését, az megacélozott lé­lekkel, bátran tekinthet a jövő elé — annak csak megdicsőülni, elesettségéből felemelkednie lehet. Belsőleg, magunkba mélyedve ilyen gondo­latokkal ültük meg Szent István király ünnepét; külsőleg pedig a munka szüneteltetésében, a ránk boruló ünnepi csendben, középületeink fel­lobogózásában. A templomokban pedig fo­hászok, zsolozsmák szállottak az Ég felé; fel­tört a lelkekből a felséges akkord: Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. — A Mezőgazdasági Szakiskola év­záró vizsgája. A helybeli Mezőgazdasági Szak­iskola e hó 17-én, mult szombaton tartotta immár 42. évzáró vizsgáját szokott ünnepi ke­retek között. A földmívelésügyi minisztériumot Banké Antal, a földm. minisztériumba beosztott gazd. szaktanár, a Felsődunántúli Mezőgazd. Kamarát Sokorópátkai Szabó István volt kis­gazdaminiszter és Tóth Lajos kamarai titkár képviselte; jelen volt továbbá Kolossváry László orszgy. képviselő, Gosztonyi Nándor bencés­rendi jószágkormányzó, Hamuth János polgár­mester stb. Kilenc óra után Szabó János szak­iskolai igazgató üdvözlő szavai után a minisz­térium képviselője megnyitotta a vizsgát és Szabó János igazgató, Buland Tivadar, Dobó István, Kránitz József szaktanárok levizsgáztat­ták a harminc tanulót, akiknek két éves tan­ideje lejárván, távoznak az iskolából. A tanulók a vizsgán igen szép készültségről tettek tanú­ságot. Szabatosan, bátran, a tárgy teljes is­meretében feleltek a feltett kérdésekre, s egész fellépésük az értelmes magyar gazdaifjú be­nyomását keltette. — Vizsga után az ifjúsági gazdakör tartotta meg évzáró közgyűlését, amely az elnök megnyitójából, különböző jelentések­ből, szavalatokból és énekekből állott. Az ifjak itt is igen jól megállották a helyüket; közülük mégis kitűnt Rakk István, aki nemcsak ügyes összefoglalást tartott az iskolában tanultakról, hanem ő szerzette azt a sikerült költeményt is, amelynek elszavalásával egy másik társa aratott

Next

/
Thumbnails
Contents