Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.
1935-08-24 / 34. szám
Még egy hétig tart az idény végi kiárusítás üzlelében. Ne mulassza el kihasználni! Értesítjük egyben a pápai diákokat, hogy a diáksapkák, tornaruhák stb. már beérkeztek és árusításukat már megkezdtük. A, B, C, D, E, F és G Deck van a Bremenen. Az elsők csak az I. osztály rendelkezésére állnak. Itt minden helyiség kényelmes s pazar berendezésű. A luxuskabinnak társalgója s külön fürdőszobája is van. Egymásután megnéztem a Haltét, tánctermet, társalgót, dohányzót, olvasót, irószobát. Van mozi- s rádiószoba is. Némelyik helyiség akkora, hogy 600 ember kényelmesen ülhet benne. Mindenütt mesés szép gobeli'nek, perzsaszőnyegek, tükrök, pálmák s temérdek sok virág. A folyosókon csinos elárusító helyek sorakoznak. Láttam a tornatermet és a szép úszócsarnokot, amit naponta kétszer töltenek meg friss tengervízzel. A vizet persze temperálják. Az egész medence alja villanynyal át van világítva s így nincs veszély, rögtön észreveszik, ha valaki alámerülne. Ragyogó szép virágpompában úszik a télikert, ahol sétálva vagy kényelmesen párnázott székekben ülve hallgathatja az utazóközönség a zenekart. A »Promenade Deck«-en fekvőszékeken pihenhetnek; az ú. n. »Sonnendeck«-en pedig teniszezhetnek, labdázhatnak a hölgyek és urak. A gyermekek szórakoztatásáról is gondoskodtak. Egy tanítónő felügyelete mellett a játékokkal dúsan felszerelt gyermekszobában naphosszat eljátszhatnak. Van ott még hinta, s »Rutschbahn« (csúzda) is. (Akármerre megyünk, mindenütt szebbnél szebb mozaik képekben s csobogó szökőkutakban gyönyörködhetünk.) Ugyanilyen kényelemmel vannak ellátva a Il-ik osztályt helyettesítő túrista-osztály utasai. A különbség csak az, hogy a bútorok s a felszerelések nem oly drága anyagból készültek, s a kiszolgáló személyzet ruhája nem olyan fényes. Ellenben a ,III-ik osztály már sokkal egyszerűbb. Itt teljesen hiányzik a luxus. Itt is tágas, tiszta minden, de a kabinok bizony szűkek s mégis négy ágy van bennük. Soknak ablaka nincs, a friss levegőt egy kerek nyíláson fujtatják be. Megmutatta kis vezetőm a konyhát és kamrákat. Ezek megtekintése igen sok időt venne igénybe, így csak átfutottam rajtuk. A konyhában óriási, villannyal fűtött tűzhely van. Most a megérkezés után itt is alapos nagytakarítás folyik, a sok szakács és kukta csinosít, fényesít mindent. Csak egy kisebb tűzhelyen főznek a tisztek számára. Amint a konyha körüli folyosókon haladunk, jobbra-balra mutatva magyarázza a fiú: ez a tortacsináló helyiség, itt a fagylaltot készítik, emitt a pástétomokat stb. Minden specialista szakácsnak van külön helyisége. A konyha mellett van a nagy mosogató helyiség. Minden edényt a mosogatógép mos el. Még megnéztem: a postahivatalt s azt a mulatót, ahol záróra után a milliomosok szórakoznak. Belefáradtam az óriási hajó megtekintésébe, de a fiú még felvitt liften a repülőgéphez s onnan, nyolc emeletnyi magasságból kényelmes fekvőszékből élveztem 10—45 percig a kilátást. Ekkor láttam, hogy milyen óriási helyet foglal el a bremenhaveni kikötő s hogy milyen sok hajó van itt szerteszéjjel. Gondolatban a mi volt kis tengeri kikötőnkbe, Fiúméba repültem, összehasonlítottam a kettőt. Utolsó szavam ez volt búcsúzáskor: A szegény magyar vesztett legtöbbet. mert csak egy tengere volt, az is elveszett. De látva a német élniakarást s kitartó munkakedvet, megnyugtatott az a gondolat, hogy nem marad ez mindig így, felvirrad még egyszer a magyarnak is, s akkor mi is megint elmondhatjuk: »Tengerre magyar!« Ügy legyen! Kovács Ernő áll. tanítóképző tanár. Kis dohánytözsdék rendje. Annak idején mindenkit megdöbbentett az a kegyetlen gyilkosság, melynek áldozata lett a fővárosban az egyik Vilmos-császár úton levő dohánytőzsde magános tulajdonosnője. Azóta Budapesten még egy másik trafikban is követtek el rablómerényletet, sőt a vidéken is történt két hasonló eset, bár kevesebb sikerrel. Ezek a gonosztettek csak úgy váltak lehetővé, hogy elvetemült egyének pár fillér ára dohánynemü vásárlásának ürügye alatt bementek a kiszemelt trafikba és ott beszélgetést folytattak a többnyire egyedül tartózkodó tulajdonosnővel, mialatt kikémlelték a pénztár helyét, a befolyó pénzösszegek nagyságát és alkalmas pillanatban elkövették tettüket. Tekintettel arra, hogy a dohánytőzsde félig-meddig állami üzem, most — mint illetékes fővárosi körökből értesülünk — a közel jövőben rendeletet fognak kiadni, mely szabályozni fogja a trafikok vásárlási rendjét. Ezek szerint a dohánytőzsdékben csak addig maradhat benn a vevő, amig a kért cikket — bélyeget vagy dohánynemüt — megkapta, akkor köteles rögtön elhagyni a helyiséget. Ezt a körülményt feltűnő helyen nyomtatvány útján fogják a vevőközönséggel közölni. Azt is szabályozni fogják, hogy a tulajdonos hol és mennyi pénzösszeget tarthat a kézipénztárában. Ezzel akarják elejét venni annak, hogy a többnyire hadirokkantak feleségei, vagy hadiözvegyek ellen hasonló merényletek elkövethetők legyenek. Ettől függetlenül — mint értesülünk — a Napilapok Szindikátusa is erélyes akciót kezd azon mindjobban elharapódzó szokás ellen, hogy egyes dohánytőzsdékben a lapokat odaadják elolvasásra, mely körülmény érzékeny károkat okoz az amúgy is nehéz helyzetben levő lapkiadóknak. Némely helyen valóságos kaszinók alakultak az ingyenes újságolvasók táborából és megtörténik, hogy valaki egy Levente-cigaretta vásárlása árán végigolvassa az összes heti és napilapokat. Sőt arra is van eset, hogy az újságokat egyszerűen kölcsönadják, hazavinni engedik és így kerül vissza, sok kéz összefogdosása után azok kezébe, akik az újságokért pénzt is adnak. A Szindikátusnak már régebben volt ez ellen határozata, de ez nem vezetett kellő eredményre, azért most erélyes lépésre készül. Az a terv, hogy a lapokat külön, üveg alatti elzárt tokokban lehet csak tartani, melynek kulcsa az elárusító kezében van és csak neki lesz joga azt felnyitani, a lap árának előzetes lefizetése után, de újságot a helyiségben még akkor sem szabad olvasni, ha azt kifizették. Mindezeket a Szindikátus mozgó ellenőrei fogják az egész országban szigorúan figyelni és ha valahol visszaélést tapasztalnak, ott az illetőtől azonnal meg fogják vonni az újságárusítást. Ezzel az eljárással remélik, hogy az e téren mutatkozó anomáliák hamarosan meg fognak szűnni. Tudja meg Ön Is, f^Éfá&J. hogy már ITíi fillértől kezdve saját termésű kitűnő Tokajhegyaljai boraimat a nyári időszakban jégbehűtve hozom forgalomba. Az új asszu boraim letisztultak és azokat 1'50 P-től árusítom, amit n. b. vevőim figyelmébe ajánlok. Telefon: 72. HOFFMANN JÓZSUA üzlete — Kistér 1. (Piatsek gyógyszertárral szemben) Szombaton este V2 9 órakor nyit! LÖWY BUTORARUHAZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, DALOK. ÜZENT A NYÁR . . . Nyugovóra hajlik a nap, Piros az ég alja .. . Az est tünő alakjait Bíborba foglalja. Félig nyitott ablakomon Berepült egy levél, Zafirszínü, frisshajtásu, Új titokról mesél. Hallgatom az akáclombok Susogását halkan .. . Mikor egy-egy levél lehull, Valahol csók csattan. Szerelmes szív nagyot dobban Titokteli éjben .. . Üzent a nyár, zöld tintával írott falevélen. VIRÁGHULLÁS. Nyárvégi rózsának Hervad a virága, Lehullik a porba A szépség királya .. , Mennyi édes álom, Mennyi boldog óra ? Repül el egy nyáron, Őszre virradóra. Zokogjon a szivünk Virágok hullásán, Illatozó rózsák Gyászos elmúlásán ... Hulló virágokhoz Hasonló az élet, Ma engem siratnak, Holnap talán téged. Pápai Nyáry Feri. ÚJDONSÁGOK. — Szent István ünnepe. Mindig erősebben ékelődik bele a magyar nép lelkébe Szent István ünnepe, s válik mindinkább nemzeti ünneppé. A sorscsapásokban, amelyek végigvertek rajtunk, hol is meríthetnénk erőt, bizalmat másban, mint az első magyar király, a szent király emlékében, amely megtanít bennünket arra, hogy csüggednünk a legválságosabb időkben sem szabad, mert az a nép, amely kiállotta ezer esztendő tomboló viharát és tengernyi szenvedését, az megacélozott lélekkel, bátran tekinthet a jövő elé — annak csak megdicsőülni, elesettségéből felemelkednie lehet. Belsőleg, magunkba mélyedve ilyen gondolatokkal ültük meg Szent István király ünnepét; külsőleg pedig a munka szüneteltetésében, a ránk boruló ünnepi csendben, középületeink fellobogózásában. A templomokban pedig fohászok, zsolozsmák szállottak az Ég felé; feltört a lelkekből a felséges akkord: Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. — A Mezőgazdasági Szakiskola évzáró vizsgája. A helybeli Mezőgazdasági Szakiskola e hó 17-én, mult szombaton tartotta immár 42. évzáró vizsgáját szokott ünnepi keretek között. A földmívelésügyi minisztériumot Banké Antal, a földm. minisztériumba beosztott gazd. szaktanár, a Felsődunántúli Mezőgazd. Kamarát Sokorópátkai Szabó István volt kisgazdaminiszter és Tóth Lajos kamarai titkár képviselte; jelen volt továbbá Kolossváry László orszgy. képviselő, Gosztonyi Nándor bencésrendi jószágkormányzó, Hamuth János polgármester stb. Kilenc óra után Szabó János szakiskolai igazgató üdvözlő szavai után a minisztérium képviselője megnyitotta a vizsgát és Szabó János igazgató, Buland Tivadar, Dobó István, Kránitz József szaktanárok levizsgáztatták a harminc tanulót, akiknek két éves tanideje lejárván, távoznak az iskolából. A tanulók a vizsgán igen szép készültségről tettek tanúságot. Szabatosan, bátran, a tárgy teljes ismeretében feleltek a feltett kérdésekre, s egész fellépésük az értelmes magyar gazdaifjú benyomását keltette. — Vizsga után az ifjúsági gazdakör tartotta meg évzáró közgyűlését, amely az elnök megnyitójából, különböző jelentésekből, szavalatokból és énekekből állott. Az ifjak itt is igen jól megállották a helyüket; közülük mégis kitűnt Rakk István, aki nemcsak ügyes összefoglalást tartott az iskolában tanultakról, hanem ő szerzette azt a sikerült költeményt is, amelynek elszavalásával egy másik társa aratott