Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-08-03 / 31. szám

Hasznos indul! Rontott gyomrod rendbehozza, Emésztésed szabályozza, Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, — JiAiimlJ vizek királya, Okos ember, ki e vizet használja! Akinek ritkán kell, — Vehet kis üveggel. Hipochonder, fáradtlelkü emberek! Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek! „IGMÁNDI"-viz a beletek meghajtja. Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja! „IGMÁNDI" a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja! Forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS, Komárom. gati nagyközségeinktől. Épen most olvastuk a komoly panaszt, hogy Pápa fejlődése a XVIII. sz. óta alig észrevehető. Ez különösen az építészetre vonatkozik. Az elmúlt 10 évben Pápa rengeteget épült. Nincsen utca, amelyiknek régi arcát új alkotások meg ne változtatták volna. 1910—25-ig i/

4 részét épült Pápa, mint 1925től 1935-ig. A gazdasági válság idején! A stílus valóban maradi. Ez azonban nem jelenti a tehetséghiányt. (Szükségszerűség, pénztelenség, takarékosság, vezényelték az építéseket.) Én állítom, hogy volt és van is pápai érték a szellemi pályákon. Pápai tehetségek, ha kell polihisztor is. Mi látjuk és tudjuk ezt, akik vidékre szakadtunk. A pápai erő mindenütt az első között van. Hogy az illető lelkész, egyetemi tanár, orvos, rendőr, biró, vegyész, építész, miniszter vagy képviselő pápai-e? Azt kevesen tudják. Ennek pedig a háború és az utána következett és megváltozott pápai szellem az oka. Mindenki büszke Pápára, aki itt bontogatta szárnyait, legyen büszke Pápa is övéire. Pártolni kell az »Öregdiák Szövetségeket«. A kollégiumban megvan. A tanítóképzőben most indult meg ilyen irányú mozgalom. A bencéseknél, a tanítónőképzőkben nem tudunk ilyenekről. Boldogult Antal Géza püspök úr mennyire szerette a pesti Pápaiak Körét. Debrecenben, Pécsett, Győrött, Kecskeméten, Szombathelyen Veszprémben meg lehetne szervezni ezeket. 50— 100 tag mindenütt volna. Cél: pápaiak közös harca Pápáért. Mennyivel több támogató szó hangzana el Pápa mellett. A pápaiakat városonként is nyilván kellene tartani. A »pápai körök« egymást látogatnák, ez volna a pápai szellem erősítésére az atyafiságos és szeretetteljes misszió. Kicsike pápai jelvény elősegítené a toborozást. így nőne Pápa egy nagy családdá a csonka országban. Hadd kérdezzem meg azt, hogy a hires papai vászonból' és pápai szivarból mi pápaiak miért nem kaphatunk? Hadd említsem meg, hogy Pápán minden drágább, mint a többi 20—30.000-es városokban. Élelmiszer, ruházati cikkeken keresztül, taxija, strandja, mindene. Ezzel kevés idegent tudunk az ősi városba csalogatni. Nagyon bántott az egyik napon, amint a Horthy Miklós fő-utcán végigmentem, minden tiz lépésre cigánygyerekek rimánkodtak körülöttem adományért. Vasmegyei faluk fekete purdé-koldusai jutottak eszembe. Mint régi sportember sajnálattal olvasgattam, hogy Pápa sportja (futball, atlétika, torna) a mélyponton van. Kint voltam a ligeti pályán, s vegignéztem egy durva mérkőzést. Sok szempontból érdeklődtem ott. A régi arcokat, a régi rendet, a régi lelkesítést kerestem. Egyiket sem találtam meg. A várkerti, majd vásártéri sportpártoló közönség negyed része sem volt ott. Az ember bármilyen jegyet váltott, mindenhova mehetett és ami a legelszomorítóbb volt, biróra, játékosokra a legtrágárabb szóhadjáratok zúdultak a korlátojk mögül. Még rendőr is volt a káromkodók között. Ő maga is mosolygott a »nagy« mondásokon. Az ilyesmivel bizony sok jóérzésű gyermekét elidegeníthetjük Pápának. rAz a jó, hogy a hit, a puritánizmus és a hűség a mi ragaszkodásunkkal mindezek fölé emelkedik, mi jó gyermekek Pápa érdekében ennek határain messze túl is, mindenkor készségesen fogunk össze és örömmel harcolunk igazságaiért. Mélységes tisztelettel: Pápa, 1935 július 15. Ifj. Gerencsér József kecskeméti tanitó. EPISTOLA A PÁPAI ÖREGDIÁKOKHOZ. Testvérem ! A magisztrátus kimondta ítéletét a „Szélesviz" felett És végre is hajtották már azóta Ezt a halálos végitéletet. A szélesöblü „Tó": — álmunk tanyája — Nincs többé. Eltűnt, mint a délibáb. Két szűk kőpart polipkarjába zárva Bús rabmadárként vergődik tovább. A félévezredes kék víztükörre Nem ont többé sugárkévét a nap ... Elköltözött az „Alsóváros lelke"... A „Tó" helyére könnyek hullanak ... A szép emlékek tündérlégiója Szivem mélyéről most mind visszaszáll... Eszembe jut a sok-sok boldog óra, Ott lenn: — a „Szélesviz" partjainál... Ruhájukat mosó magyar menyecskék, Fürdőző, boldog, pajzán gyerekek, A víz tükrére lecsapódó fecskék, A „szélen" áthúzódó szekerek, A „nagygödörbe" ugráló huszárok, A nyakig úszó huszárparipák, A csónakban sikongató leányok S az ijedten menekülő libák... Testvér! A „Szélesviznek" lelke, álma És költészete a szívünkbe forrt... Emlékszel-é a májuséjszakákra, Amikor ott talált a kandi hold ? A „teknő-csónakban" ültünk dalolva, Közülünk kettő-három hegedült, S a közeli muskátlis ablakokba Néhány kék lányszem könnyekbe merült... A szerelmesek nótát, verset írtak Fölemelkedve csillagok fölé — S kiket a víz sellői vártak, hívtak: Vígan ugrottak a habok közé .». f Azóta — látod — minden, minden elmúlt... A szép emlékek képe messzeszállt... A harcmezőkön sok-sok pajtás elhullt És sok meg itthon látott bús halált. S mi, akik megmaradtunk férfi-daccal, Kiket az élet tép, cibál, tanít: Megőszült fejjel, megfáradt inakkal. Csalódva járjuk éltünk útjait. Csalódva, mert sok álmunk semmivé lett: A várvavárt rang is, fény is, hír is; — Enyészet tengerébe hull az élet És elenyészett a „Szélesvíz" is... És félünk, hogy majd jön utána sorba A Kapuszín, Várkert, Csillag-malom, Az Artézi-kút, Bakonyér, Hodoska S a nagykéményű vén Papír-malom, A Korvinház, a Kisuszoda s minden, Mi szívünknek oly kedves, drága volt... Hogy ismer akkor városára itten Sok visszatérő véndiák-csoport ? ! Azt álmodjuk, hogy idegenbe járunk: — Ez a város, nem a mi városunk ... — És még szörnyűbb lesz majd a csalódásunk, Ha rájövünk, hogy ébren álmodunk 1 Testvérem 1 A Magisztrátus kimondta ítéletét a „Szélesvíz" felett És végre is hajtották már azóta: — A vén tavat hiába keresed .. . S ha Pápán járva bánat űl szemedbe, Imádkozz Istenünkhöz, míg lehet, Hogy mentse át a hosszú végtelenbe A pápai szent műemlékeket... Kis városunknak én is azt kívánom, Hogy: — éljen, fejlődjék, nőjjön tovább ... Az Isten áldjon kenyerespajtásom. Ölel hű, régi diákcimborád. Mihályháza, 1935 július 30. Horváth Lajos. LÖWY BUTORÁRUBAZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. ISKOLA- és AKTATÁSKÁT már most megrendelheti a készítőnél. Átvenni ráér szeptemberben! Futballok, hátizsákok, cserkészövek, retikülök és pénztárcák szenzációs olcsó áron szakképzett böröndös és bőrdíszművesnél Pápán, Kossuth Lajos-utca 22. szám alatt. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, Németországi útinaplómból. Freiburg, 1935 július. Már két hete járom a délnémetoHszági szép városokat. Jóformán reggeltől estig minden percem le van foglalva. Mindenütt rengeteg a nézni való. Belefáradtam, s egynapi pihenőre vágytam, amikor is cél nélkül róhatom az utcákat, nézegethetem a szebbnél szebb kirakatokat, s sokáig üldögélhetek a virágpompában álló parkokban; amikor korán fekszem és későn kelek, egyszóval: pihenek. Alapos programmnélküliségre vágytam a két heti bő programmos napok után. Ügy számítottam tehát, hogy Fridrichshafen és Konstanz városok megtekintése után a Schwarzwald délnyugati lejtőjén fekvő Freiburg városában tartom a pihenő napot. Valamint honfitársaim közül legtöbben, úgy magam is édeskeveset hallottam e Svájc és Franciaország határán levő százezer lakosú gyönyörű városról. Bizony itt annyi a látnivaló, hogy egy napi itt tartózkodás alatt szó sem lehet a pihenésről. Vasárnap este 8 órakor érkeztem a Duna forrásától, Donaueschingenből, a vadregényes Schwarzwaldon át Freiburgba. Már a vonatról nézve elbűvölően hat a város remek fekvése. Az itt látható szépségeket szóval leírni meg sem kísérlem, majd a télen módját ejtem, hogy vetített képekben bemutathassam. Csak annyit említek meg, hogy főtemploma, a Münster, a gótikus stíl remeke s hihetetlen sok idegent vonz a városba. Második vonzóereje e városnak sa gyönyörű környéke. Szinte a város közepébe nyúlik be az őserdő, s a Schwarzwald legszebb pontjai innen közelíthetők meg legjobban. Harmadik szépsége és eredetisége Freiburgnak a »Báchle« (Báchlein patakocska). Ugyanis Freiburg egy igen bővizű patakjának vizét a város fölött elfogják s azt úgy osztják el, hogy a viz apró betoncsatornákban majdnem valamennyi utcán végig folyik. A viz kristálytiszta s így a város levegőjét üdíti. Ezen patakocskák nem szennyvizlevezető csatornák, arról itt külön gondoskodtak. A patakocskák vizét csak a gyalogjárók lemosására használhatják. De titokban még valamire használják. Mikor a rendőr nem látja, a kisgyerekek pacskolnak s néha fürdenek is benne. De beszéljen helyettem a naplóm. Már a vonaton hallottam útitársaimtól, hogy Freiburg tele van idegennel s nehezen lehet szobát kapni, ámbár 50—60 szállodája van. Ezért megérkezvén, nem is próbálkoztam az állomás közelében fekvő hotelokkal. Egy távolabbi pensióba mentem. A portás azzal fogadott, hogy minden szoba foglalt, de ha egy órahosszat várok, akkor egy padlásszoba megürül. Kivettem látatlanba. Vacsora után megnéztem a szobát. Belépve, pokoli hőség fogad. Nem csoda, a nyári nap hosszú időn át tűzött a tetőre. S nem is igen sok remény volt, hogy egyhamar lehűl, mert a szűk padlásszoba kis kerek ablakára az éjjeli hűsebb levegő is csak vékonyan szüremlik be. A portás látván savanyú ábrázatomat, megsajnált s nem kímélve időt s fáradságot, addig telefonált ide-oda, mig egy »Frauenschule« internátusában szerzett egy szobát. Boldogan léptem be a tágas, nagyablakos, tehát levegős szobába. Hamarosan ruhát váltottam s még este megnéztem a ragyogóan megvilágított belvárost. Másnap korán keltem s először is a pompás Müngtert tekintettem meg, amelynek 116 méter magar tornya leheletszerűen csipkézett s a roppant nagy templomnak elegáns könnyedséget kölcsönöz. A templom belseje szokatla-