Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-08-03 / 31. szám

XXXIL évfolyam. . 31. szám. Pápa, 1935 augusztus 3. — Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 filléx. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Duna-egyezmény, mely a magyar kormánynak a teljes egyenjogúságot és a revíziót kivánó feltételei miatt eddig nem jöhetett létre, mint terv, ismét kisért. Lehet, hogy főkép déli szomszédjainknak nagy szükségük volna rá, hogy ez által népeik figyelmét saját belső állapotaikról eltereljék. Most ezek a belső állapotok éppen nem rózsásak. Horvátország, a Szerbia által megcsalt, letiport, szabad prédává tett Horvátország, a horvát nemzeti párt vezérének rendezett másfélszázezer embert felvonultató tömeggel tüntetett a jelenlegi rendszer ellen, ugyanakkor a becsület és a rend uralmának visszaállítása mellett. Romániában a főrendőrön kezdődött, bankelnökön folytatódott csalási botrány párosulva a pénzügyi bajokkal, ingadozóvá tette a kormány helyzetét. A balkáni erkölcsök régi ismert képét híven mutató panama-áradatban minő boldogság volna a Duna-egyezmény szigetére kievezni s onnan dicsekedni az elért diplomáciai sikerrel! Ám hiába Titulescu minden ármánykodása és kérkedése s hiába a szerbek minden erőfeszítése a horvát nép kibékítésére, a hiányzó becsület s a nemlévő rend mindaddig nem jöhetnek meg, amíg más, gyökeres változások nem történnek, amíg a nagy jóvátételek ideje el nem érkezik. Ennek az idejét várjuk mi is balsorssujtotta magyarok s hogy ezt el fogjuk is érni, ahhoz őrizzük meg továbbra is a becsületnek és a rendnek azt az arany valutáját, mely — ellentétben kövér és gazdag szomszédaink tisztesség és rend nélküli állapotaival — szegénységünk egyetlen kincsének megmaradt. Iparosok Betegsegélyző Egyesülete. Laptársunk, a. Pápa és Vidéke folyó évi július hó 20-iki számában Dr. Munk aláírással egy cikk jelent meg, amely a Pápai Iparosok Betegsegélyző Egyesületével foglalkozik. A közlemény irója megállapítván, hogy a hosszú vajúdás után megszületett egyesület nem fejlődik, a »900 önálló iparost meghazudtolóan kevés tagszámu«, s mindezt annak tulajdonítja, hogy az egyesületnek »számos ellensége(!) él városunkban, akik nem riadnak vissza még unfair izgatásoktól sem«, sőt hibáztatja az iparosság vezetőit is, akik »egyszerre két célnak elérését tűzték ki, az Iparos Betegsegélyző, majd az Iparos Székház létesítéséi —, inkább az utóbbira fektetvén a súlyt, s ennek »megvalósításáért végzett cselekedeteiért remél halhatatlan nevet«. A közleménynek személyi részeivel nem foglalkozom, csak — mint aki részt vettem a Betegsegélyző Egyesület előmunkálataiban — röviden annyit jelenthetek ki, hogy az ipartestület vezetősége a saját körében felvetődött eszmét a legmelegebben felkarolta és sokat buzgólkodott azon, hogy az áldásos intézmény működését mielőbb megkezdhesse, s élénk propagandát fejtett ki annak felvirágoztatása érdekében. Mulasztás tehát nem terheli őtet. Magára a lényegre — t. i. az intézmény prosperitására vonatkozólag — azonban már volnának megjegyzéseim. Már az előmunkálatok alkalmával élt bennem az aggodalom, hogy szűkebb térre szorítkozva, helyileg tud-e boldogulni a Betegsegélyző Egyesület, amely végeredményben nem más, mint biztosító' intézet. Biztosítás betegség ellen. Akárcsak — nagyobban — a Társadalombiztosító Intézet, vagy mostanában az általános biztosító intézetek kebelében alakult temetkezési egyesületek. Az efajta intézetek minél tágabb körre terjednek ki, minél nagyobb az érdekeltség, amelyet magukhoz kapcsolnak, annál biztosabban tudják szolgálni az elébük tűzött célt, annál megingathatatlanabb az alap, amelyen felépültek. Néhány száz taggal betegsegélyző egyesület — szerény véleményem szerint — fenn nem állhat, vagy ha fennáll, csak vergődés, tengődés az élete, s kifejteni olyan működést, amely a tagokat vonzaná, kielégítené, nem tud. Képzeljünk el csak olyan esetet, hogy valamely járvány folytán tömegesebben betegednének meg a helyi egyesület tagjai, — vájjon eleget tudna-e tenni a vele szemben sok oldalról támasztott igényeknek. Alig hiszem. Ám ha ez az egyesület nem helyi, hanem országos, ha nem pár száz-, hanem tán százezer tagot számlál, akkor a tagok óriási tömege, illetőleg ezeknek nagyösszegű befizetése biztosítja azt, hogy az egyesület az ország egyes részein fokozottabban jelentkező igényeknek is akadálytalanul meg tud felelni. Sőt! Szükség esetén rendkívüli támogatást, kedvezményeket is nyújthat, amit megtenni kis helyi egyesületek nem képesek. Mi következik ebből? Az, hogy az iparosok betegsegélyzését országosan kell megszervezni, amikor tán kisebb befizetéssel nagyobb segélyhez juthatnak. Hisz ők maguk tudják legjobban, hogy a tömegtermelés mennyivel előnyösebb, mennyivel hasznothajtóbb az egyéni termelésnél. Áll ez a betegsegélyzésre is. A tömeg-garancia sokkal nagyobb biztosíték, mint kis csoport garanciája, amely igen labilis alapon áll. Az volna kívánatos tehát, hogy a Pápai Iparosok Betegsegélyző Egyesülete, amelyet a mind erősebben jelentkező szükség hozott létre, legyen magja, legyen elindítója egy országos mozgalomnak, amelynek célja az iparosok országos betegsegélyző egyesületének felállítása. Ezt a mozgalmat pedig csak az IPOK indíthatja meg, amelynek meg van a módja és meg vannak hozzá az eszközei, hogy ezt a mozgalmat eredményesen keresztülvezethesse és az iparosság szépen fejlődő jóléti intézményeit tán a legszükségesebbel gyarapíthassa. Az IPOK a Providentia biztosító társasággal kapcsolatban már létesítette az iparosok temetkezési egyesületét, amelynek működéséhez már sokak hálája fűződik. Kapcsolja hozzá mielőbb az iparosok betegsegélyző egyesületét is, amely szinte kiegészítője volna a már működő temetkezési egyesületnek. Ne feledjük el, hogy ilyen törekvéshez — legalábtb remélem — támogatást nyújtana a kormány is, amely mostanában az iparosság sorsa iránt olyan meleg érdeklődéssel viseltetik. A Pápa és Vidéke közleménye ezeket a gondolatokat váltotta ki belőlem. — Minden betűmet az iparosság sorsáért való aggodalom iratta le velem; az előadottakban ne lásson senki mást, mint amit céloztak: segítségére lenni az iparosságnak a betegségek formájában jelentkező sorscsapások ellen. N. P. Bőröndöt, berendezett-kazettát, uti retikült, divat bőrövet csak Szakképzett Böröndösnél vegyen Pápa, Kossuth Lajos utca 22. Levél a szerkesztőhöz! Vettük és sok közérdekű, figyelemre méltó megjegyzéseire való tekintettel készséggel közreadjuk és az illetékeseknek megszívlelésre ajánljuk egy lelkes volt pápainak — itthoni tartózkodása alatt tett megfigyeléseiről szóló — itt következő levelét: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ür! Három évvel ezelőtt voltam itthon, Pápán. Valami megmagyarázhatatlan erő vonz szeretett városomhoz. Három éve méltóztatott közzétenni a köz érdekében emelt panaszaimat, amelyek " azóta (örömmel látom) jórészt orvoslást nyertek. így a templomok tatarozása, parkírozás, útépítés stb. Régi baj, hogy a Tókertben nincs villany, vízvezeték, út, orvos, iskola, posta, rendőr, holott e városrész hatalmasan fejlődik. Hogy a ligetben, az állomás előtt kevés pad van, hogy Nepomuki Szt. János nagyértékű kőszobra javítás nélkül oszladozó részeivel veszedelmesen mered az arrajáróra, hogy hatalmas porfellegek szállnak a belső utcákon is, hogy a tapolcafői gyógyforrás még mindig nem lett idegenforgalmi hellyé, ezek bizonyára megoldásra váró problémák, sürgetésüket azonban anyagi feltételek akadályozzák. Legyen szabad ezúttal kisebb megnyilvánulásokra rámutatnom, s oly részletekre felhívnom az illetékesek figyelmét, amelyek csekély anyagi hozzáadások, de jóindulattal és akarattal'Teltétlenül megoldhatók volnának és szebb arcot adnának Pápának. Úgy érzem, ezek hangoztatásával Pápa városának esztétikai, szellemi, gazdasági és erkölcsi jövendőjét szolgálom. Elszakított községünkben, Kismartonban láttam »aranyhalakat« az utcai kút körüli teljesen szabad medencében. Csodálkoztam. A gyermekek nem bántották a halacskákat, sőt mosolyogva gyönyörködtek bennük. Luxenburgban, Badenben már több szökőkút körül láttam így, sőt muskátlis virágágyakat is a gyalogjárók szegélyein. Öt éve volt ez. Akkor azt hittem, ilyen kedvességeket a pápai közerkölcsök alig tűrnének meg. S most a muskátlis Jókai-utca kellemesen megcsalt. Gyönyörű nevelés ez a fák, növények, virágok, madarak védelmére. Most azonban sok helyütt kopárak a pápai virágtruppok. Valóban nagy szárazság van. De 15—20 cm. falszegély közé rakott, magából megalapozott erdei föld rendszeres öntözés mellett birja a szárazságot, s növényeit szépen neveli. Sürgősen elő kell teremteni a bőséges vízmennyiséget. A Tapolcából. Szigorúbb szabályrendelettel az illető háztulajdonosok kötelességévé kell tenni a minden-esti öntözést. A pápai virágok bizony karikatúrák a. soproni szalviák mellett. A régi szökőkutat ki kell javítani. Körülötte parkírozni kell. Nem szabad elhanyagolni egy ilyen várost-szépítő alkotást. Este talán az Esterházy-úton legtisztább a levegő. Diákkoromban »sóhajok útjának« neveztük azt a hársfasort, ma a »bűnök« útjának nevezném. Több villanylámpa kell oda. Szeretném látni az új templom előtti tér kiképzésének a tervét. A távolságok miatt nehéz lesz a nagy épülettestet harmóniába hozni a kisméretű szobrokkal. A város közepén még mindig poros, hepehupás terek, utcák vannak. (Szt.-László, Petőfi, Rákóczi, Major, Árok-utcák, a Bástya és az Anna-tér stb.) Vegyünk példát nyuDohánygyáriak táncmulatsága augusztus hó ll=én.