Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-26 / 4. szám

MEGJELENIK MINDÉIN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca ö. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az az érdeklődés, amely egy nálunk folyó kommunista bünpör tárgyalása iránt a külföld részéről megnyilatkozik, gondolkodóba ejtheti az embert. Mivel itt korántsem részvétteljes érdeklődésről van szó. A vádlott — annak ellenére, hogy már jó pár évet fogházban töltött — pompás szinben, jó hangulatban, kifogástalan ruhában áll "bírái előtt, élő bizonyságául annak, hogy nálunk a 'kommunistákat is emberként, tisztességes emberi módon kezelik, itt nincs atrocitás, kegyetlenkedés, hanem becsületes emberi igazságszolgáltatás. Nem is a részvét, hanem a hatalom érdeklődése ez, a hatalmas szovjet egy meggyőződéses hivének sorsa iránt. Az a hatalom mutatja és bizonyítja magas érdeklődését, £mely ma már mint fontos tényező szerepel a Népszövetségben, amelynek kegyéért és szövetségéért eseng a nagy, a diadalmas Franciaország. Laval elmegy Rómába, kihallgatáson jelenik meg a pápánál, mélységesen meghatja Pacelli biboros államtitkár előadása arról, hogy a hivőknek mennyit kell szenvedniök főkép természetesen Oroszországban meg Mexikóban, azonban miután meghatottsága könnyeit letörölte, siet Genfbe a felettébb rokonszenves külsejü Litvinov udvarlására. Csodálatos, hogy olyan nagy diplomaták, olyan tapasztalt rókák, mint aminő seregestül található a francia politika vezetői közt, azok is csak a jelen érdekét nézik és nem számolnak azokkal a távolabbi következményekkel, aminőkkel az ilyen érdekölelkezés járhat. Ugy amint Finnországban, Spanyolföldön, Bulgáriában s ki tudja még hol, robbantani, a polgári társadalmat megsemmisíteni akarja a szovjet, akképen nem más a célja sem Franciaországban, sem a szovjet-kultuszban most már társául szegődött Szerbiában. Igen, az a Szerbia, amely még fel sem vette a diplomáciai kapcsolatot a szovjettel, rettentő magyargyülöletében, a rablott préda biztos megtar- j tása érdekében, hajlandónak látszik ezen az j úton is követni nagy barátját. Még ugyan ez nem egészen biztos, még Németország felé is folyik a kacérkodás, de mivel nem valószínű, hogy a régi finom francia járószalagot végleg elszakítsák, lelki szemeinkkel már látjuk azt a pillanatot, amikor a szovjet eddigi legnagyobb ellensége — tán a pánszlávizmus jegyében is — szövetségi viszonyba lép vele. Hogy a saját sírjukat ássák meg ezzel, arnl egyikük sem gondol. A fő a pillanatnyi haszon, a préda élvezése! Vármegyei közgyűlés, — 1935 január 23. — Veszprém vármegye új törvényhatósági bizottsága e hét szerdáján tartotta alakuló közgyűlését, melyen — a zord téli idő ellenére — mintegy 160 bizottsági tag jelent meg. Az alakuló közgyűlésen dr. Kenessev Pongrác főispán elnökölt, aki nagyhatású beszédben fejtegette a közgyűlés előtt azokat a szempontokat, amelyek négy évi főispánsága alatt eddig vezették s amelyeket ezután is irányadóknak kíván tekinteni. Főtörekvése volt, hogy ne csupán a kormány bizalmát élvezze, amely őt állásába elhívta, de megszerezze bizalmát a bizottságnak is, a tisztviselői kar lelkes közreműködésével szolgálja az öszszes lakosság érdekét, gyámolítsa főkép a legjobban rászorultakat, ápolja a felekezeti békét, vigye előre a vármegyét a haladás útján. A legnagyobb munkateljesítményt követelt a tisztviselői karból, ami jogos is főkép' akkor, amikor annyi ifjú tehetség vágyik a munkára és elhelyezkedésre. A tisztviselői kar I meg is értette intencióit és a kor szavát. A^ régi törvényhatósági bizottság szintén megértette őt, hiszi, hogy így lesz ez a jelen esetben is, ne gáncsoljuk el egymást, dolgozzunk együttes akarattal. Az útviszonyokat javítani akarja, el akarja érni, hogy minden falunak legalább egy járható útja legyen. A műveltség emelése is gondoskodása tárgya lesz főkép az e téren már eddig is szép sikert elért népművelési bizottság segítségével. Ápolni kívánja az egyetértést a közületek és az egyesek között. Mindehhez kéri a tisztviselői kar, első sorban a vármegye újonnan választott alispánjának odaadó támogatását. A teljes önzetlenség vezeti őt minden ténykedésében, ha ez vezeti, amiben nem kételkedik, mindazokat, akik a vármegye érdekében munkára hivatottak, ha e mai nehéz időkben teljes egyetértés irányítja cselekedeteinket, akkor sokat, nagyon sokat tehetünk a nagy és boldog Magyarország életrekelése érdekében. Isten áldását kéri a törvényhatósági bizottság munkájára. A főispánnak lelkes éljenzéssel fogadott beszédére Schandl Károly ékes szavakban adott visszhangot. Zajos helyeslés mellett jelentette ki, hogy a főisp'án az egész vármegyének nemcsak bizalmát, de szeretetét is birja. Főispánunk nem a frázisok, de a tettek embere, akinek minden ténykedése a köz javát szolgálja. Majd általános politikai vonatkozásban az ország súlyos helyzetében az erkölcsi, a lelki emelkedés szükségét, mint a gazdasági jobblét alapját emelte ki. Ha nem pártoskodunk, ha a főispán nemes intenciói szerint egyetértünk, akkor sokat elérhetünk, amihez Isten áldását kéri. A főispán hálás köszönetét fejezte ki a bizalomért, ez után számos tiszteletbeli vármegyei tisztviselőt nevezett ki. Ezek sorában Pápáról tb. főügyész lett dr. Csoknyay János, tb. vm. főorvos dr. Csehszombathy László, dr. Domonkos Géza, tb. vm. ügyész dr. Hoffner Sándor, dr. Molnár Imre, dr. Scheiber Jenő, dr. Sulyok Dezső és dr. Vathy Gábor, tb. járásorvos dr. Hirth Miklós. A napirend első pontja gyanánt a vármegyei igazoló választmány jelentése alapján, amely három beadott fellebbezést, mint alaptalant, elutasított, az új törvényhatósági bizottságot törvényesen megalakultnak nyilvánították. Ezután névszerinti szavazások hosszú sora következett. Első sorban nagy érdeklődés mellett a kisgyűlés tagjainak megválasztása következett. A szavazás vitéz Karcsay Béla, dr. Mohácsy Lajos és Reé Gyula elnöklete alatt működő bizottságok előtt történt és eredménye a hivatalos lista teljes győzelme lett. A kisgyűlés rendes tagjaiul megválasztattak: a) A virilisták közül Niernsee Pál, dr. Simon György, Walla Ferenc, Kende Béla, Eötvös Sándor, Barcza Dezső, Karlovitz Adolf, dr. Jókay-Ihász Miklós, illetve mert ez utóbbi közigazgatási bizottsági tagul is megválasztatván, rendes tagságáról lemondott, rendes tag lett még dr. Walla Tibor, első póttag dr. Pongrácz József; b) a választott bizottsági tagok közül rendes tagoknak megválasztattak: Antal Lajos, Baka Ferenc, dr. Havas Kornél, vitéz Karcsay Béla, Kocziha János, Pattzai Sándor, Próder Károly, Zsigmond János. Első póttag lett Wolf János. A III. (érdekképviseleti) csoportba rendes közgyűlési tagoknak megválasztattak: Vitéz Érdy Kálmán, Hankó Ernő, Nikodém Mihály, Szakács Dániel; első póttagnak Hajnóczky Ferenc. A IV. (vegyes) csoportból rendes tagok lettek: Holitscher Károly, Kurdy Rudolf, Nagymihály Ferenc és Szűcs Dezső; első póttagnak dr. Wéber Pál. Mint a névsorból látható, a kisgyűlésbe négy pápai rendes-, kettő pedig első póttag gyanánt került be. Most további titkos szavazással megejtett választások következtek. Érdeklődés csupán a közigazgatási bizottságban dr. Antal Géza elhunytával megüresedett tagsági hely betöltése iránt volt. Űj közig, bizottsági tagnak 93 leadott szavazatból 92-vel dr. JókayIhász Miklós választatott meg. Két óra felé járt az idő, mikor azonban már csupán 12—14 leadott szavazatokkal, a közegészségügyi bizottság tagjaiul id. Békeffy István és dr. Radvány Viktor, a múzeumi bizottságba Szűcs Dezső, a lótenyésztési bizottságba Kari József és Moharos Péter, a gazdasági választmányba Nagy Mihály és Próder Károly, végezetül pedig a devecseri és zirci kórházi bizottságok tagjai megválasztattak. Az alakuló közgyűlés, melyen városunkból Böröczky Lajos, Hajnóczky Ferenc, Hamuth János, dr. Hoffner Sándor, dr. Jílek József, vitéz Karcsay Béla, Karlovitz Adolf, Kovács Sándor, dr. Kőrös Endre, Mihály Sándor, Pados Ferenc, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, Steiner József, Szakács Dániel, Szűcs Dezső és Wittmann Ignác voltak jelen, fél 3 órakor ért véget. A pápai halálsarkok. Lapunk mult számában hírt adtunk róla, hogy a közeli napokban a várkert sarkánál, a főtéri és győri úti éles fordulónál könnyen végzetessé válható autószerencsétlenség történt, vasárnap délután pedig a sokfelé ágazó Antal Géza tér felett szaladt bele egyik autó a másikba. Ezek a — szerencsére — nagyobb bajt nem okozó balesetek mintegy felhívják a figyelmünket ezekre a veszedelmes helyekre, ezekre a halálsarkokra, amelyeknek megszüntetése végett tanácsos volna az intézkedéseket minél gyorsabban megtenni, nehogy egy szép napon olyan katasztrófa történjen, amely miatt a felelősség nemcsak annak közvetlíen előidézőjét, hanem a város vezetőségét s mindazokat, akik a közügyek intézésébe befolynak, is terheli. Ennek a felelősségnek tudatában, amely a köz éber őreire, a hírlapokra is rá nehezedik, emeljük fel most a nyilvánosság előtt szavunkát, kérve, hogy távolítsanak el sürgősen minden akadályt, amely a város területén a járműforgalom biztonságát, az ember testi épségét, esetleg életét veszélyezteti. Tesszük ezt annyival inkább, mert utaink jókarba helyezésével bizton számíthatunk az idegenforgalom emelkedésére, ami a baleseti lehetőségeket a veszélyes helyeken csak még jobban növeli. A veszélyesség szempontjából első helyen állónak tartjuk a várkertnek a régi Tirollal szemben levő sarkát, ahol az út a Főtérről a Győri útra fordul. Ez a fordulás szinte derékszögben, olyan hirtelen történik, hogy a járművek vezetői — az utat végig nem kémlelhetvén — igen könnyen meglepetéseknek lehetnek kitéve, amit még csak elősegít, hogy a veszedelmes sarkon ott áll a széles térfogatú áramelosztó oszlop, amely a nyilt kilátást a gépi járművek vezetői részére nagy mértékben akadályozza. Ezt a veszedelmes állapotot mihamarabb meg kell szüntetni, még pedig oly formán, hogy a várkertből csatoljanak akkora darabot — mondjuk száz négyszögölet — az úttesthez, amekkora az éles kanyarodó letompításához szükséges volna. Igaz, hogy effelett a terület felett a városnak nincs rendelkezési joga, de azt hisszük, hogy a fiatal gróf uíat, akf