Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-26 / 4. szám

már több izben megmutatta a város iránti jóindulatát, meg lehetne győzni affellől, hogy megfelelő terület átengedése közérdekből feltétlenül szükséges és a megkívántató területet — megfelelő ellenszolgáltatás fejében — a város rendelkezésére bocsátaná. Az aránylag kis terület átengedése semmit nem vonna le a várkert harmonikus egységéből, szépségéből és értékéből, mert hisz az óriási területből mintegy száz négyszögöl levágása észre sem vehető volna; viszont a gépjárművezetők réme: a veszélyes halálsarok végleg eltűnne. Addig is azonban, amíg ez megtörténhetik, az áramelosztó oszlopot máshova, legcélszerűbben a várkert kerítésén belül kellene áthelyezni, aminthogy eltávolították már a kilátás útjából az oszlop mellett levő hirdetési oszlopot is. Másik, nem kevésbbé veszedelmes hely, ahol a Deák Ferenc utca, a Fő-utca, a dr. Antal Ciéza tér és a Széchenyi-tér összetorkollik. Az embernek a hajaszála az égfelé áll, mikor különböző irányokból összetalálkoznak itt a járművek, kerékpárok, állati fogatok, gépi járművek. Valóban, csak az ott posztoló rendőr éberségének tudhatjuk be, hogy eddig valami nagyobb szerencsétlenség nem történt. S hogy ezután se történjék, arról feltétlenül gondoskodni kell. Elismerjük, hogy célravezető megoldás itt sokkal nehezebben vihető keresztül, mint pl. a várkertnél. Itt területhozzáadásról, vagy sarkok letompításáról nem igen lehet beszélni. Szerintünk a veszedelmes állapoton a legcélszerűbben csak úgy lehetne segíteni, ha a Györke-bérházzal szemben levő, Grosz-féle sarokházat a város megszerezné, leromboltatná, s a nyert területet a Györke-bérház és a Böröczky-vendéglő vonalával valami ügyes kiképzéssel párhuzamba helyezné. Ez esetben az ott levő kis park Fő-utca felőli oldalán is akkora tér képződnék, ami a szabad kilátást és a forgalom lebonyolítását igen megkönnyítené. Lehet, hogy szakemberek az általunk javasoltnál sokkal jobb megoldást találnak, amit mi készséggel akceptálunk. A lényeg az, hogy a halálsarkok, amelyekre a véletlen szerencsétlenségek a figyelmet felhívták, mielőbb eltűnjenek, s a növekvő gépi járműforgalmat semmi ne akadályozza. Ha ez megtörténik, jelen cikkünk elérte a célját. N. P Turul-báL — 1935 január 19. — A nagytemplom öreg harangja épp a háromnegyed tizet ütötte, amikor befordultam a Griff boltíves kapuja alá, hogy körülnézzek a Turul-bálon. Meglep, hogy sem a kapualjban, sem a folyosón nem látok senkit — se báli közönséget, se rendezőket. Tévedtem tán? Elnéztem tán a dátumot? Nem! Egész bizonyos, hogy ma van a Turul-bál. A bálterem előterébe lépve a »munkanélküli« rendezőség megnyugtat, hogy nincs semmi baj, mindössze egy kissé »korán« érkeztem. A bál majd csak később veszi kezdetét. Nem tudtam, hogy ez mostanában nálunk így szokás. Bevezetnek a rendezőség szobájába, ahol üdvözölhetem régi kedves ismerősömet, Mille Gézát, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara aligazgatóját, aki erre a mai báli alkalomra jött át Győrből, s akit, mint a TurulSzövetség győri kerületének magisterét, az ifjúság nagy tisztelettel vesz körül. Közben Füredi Döme bandája rázendít a nyitányra, s fél tizenegy óra tájban táncra állnak fel a párok. Ekkorra már előkelő báli közönséggel szépen benépesült a terem. Az elegáns hölgykoszorút frakkos-szmokingos ifjak sokaságba veszi körül. Egy-egy hölgyre három táncos is jut, ritka bál, hol olyan kapósak lettek volna a hölgyek, mint a Turulbálon. Minél odább ballag az óra mutatója, a jókedv annál magasabbra hág. A híres budapesti Szigeti-jazz-zenekar fel-felváltja a cigányt; zeng a hegedű, rikolt a kürt, harsog a szakszofon, cseng a cintányér, s fhangegyensúlyoz a zongora, és a táncosok bódultan az exotikus zene pattogó ritmusától ropják a táncot, mig csak bele nem fáradnak — a hangászok, hogy aztán kis pihenő után újra kezdjék. Fél tizenkét óra tájban rövidke időre elnémul a zene, a bajtársak vigyázba állanak, a magister-bajtárs távozik. A helybeli törzsfő megköszöni látogatását, mire ő »Vivat Turul, vívat Hungaria!« felkiáltással búcsúzik. Aztán tovább harsog a zene, a párok tüzesen ropják a táncot. Ilyen vigasságot ritkán láttak még a Griff ódon falai. De jött a kegyetlen záróra, s bármennyire szerették volna a jókedvű bálozok meghosszabbíttatni a vidám perceket, hajnali négy órakor a jazz dobosa utolsót ütött a nagy dobba, elnémult a zene, s vége lett a farsang feledhetetlen mulatságának, a Turul-bálnak. Lassan-lassan kiürült a terem, s a fiatalság "haza tért otthonába, de az édes emlékeket magával vitte üdítőnek az egyhangú hétköznapokra. Öreg riporter. * * * A Turul-bál rendezősége ez úton nyilvánítja hálás köszönetét mindazoknak, akik a bál sikerét akár anyagi, akár erkölcsi támogatásukkal előmozdítani szívesek voltak. Bálokra Esíéiyekre rendelésre készítek arany és ezüst öveket, bőr-diszgombokat és estélyi táskákat, hozott anyagból is Pápa, Kossuth Lajos utca 22. sz. BEFOGOM A SORSLOVAMAT.. * Befogom a sorslovamat, Bitekével szántok, Némán csüng a toll-ostorom Keserüfán, Gond barázdán járok. Szélbe vetek könnyes sóhajt, Szívvel boronálok, Kővé aszott göröngyökön Bugdácsolva Testvérkézre várok! Titán jelhök feküsznek el A naptalan égen, Meddő tarlók sikonganak, Ballangkórók Nyargalnak a réten. Malotterdök integetnek Ködtengerbe állva, Kacsingat rám közönyhalál Jégmosolya Bomlott keblű lánya. Tábor István. * Mutatvány szerzőnek a Magyar Énekmondó Rend kiadásában Budapesten most megjelent verses füzetéből. — A Pápa—Gráci országútért. A városi képviselőtestület egyik legutóbbi közgyűlésének határozatából Hamuth János polgármester, Karlovitz Adolf kormányfötanácsos és Wittmann Ignác Lloyd-elnök deputációban jártak a héten Budapesten, hogy a tervezett új gráci országútnak Pápán át leendő vezetését kérelmezzék. A deputáció, amelyet dr. Ángyán Béla képviselőnk vezetett, előbb dr. Lázár Andor igazságügyminiszternél tisztelgett, aki — mint a város szülötte — a legnagyobb készséggel és szeretettel helyezte kilátásba a pápaiak kérelmének támogatását. Hasonlólag szívesen fogadta a deputációt dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter, aki azonban kijelentette azt is, hogy a gráci országút kiépítésére az ország jelenlegi anyagi helyzetében egyelőre nem kerülhet a sor. A miniszter hosszabb eszmecserét folytatott a pápaiakkal, akik meggyőző érveket hoztak fel a pápai irány mellett. Rámutattak ugyanez alkalomból egy (Wien) Győrből Pápán át Tapolcára vezető állami út kiépítésének fontosságára, biztos ígéretet azonban részben a kivitel távoli időpontja miatt is — sajnos — nem tudtak kapni. — Kitüntető kinevezés. Kitüntető kinevezésben részesült dr. Csoknyay János, városi főügyészünk, akit az igazságügyminiszter három évre a Kúria mellett működő és az ügyvédek legfelsőbb fegyelmi fórumául szolgáló ügyvédi tanács tagjául nevezte ki. A kitüntetés mindenesetre egy hosszú, puritán ügyvédi működés méltó elismerésének tekinthető. — A jókai-kör Antal Géza emlékezetének. A pápai Jókai-kör 1935 január hó 26-án, szombaton d. u. 6 órakor a nőnevelő-intézet dísztermében Istenben boldogult, feledhetetlen nagy elnöke, dr. Antal Géza emlékezetének szentelt gyászünnepet tart. Műsor: 1. Megnyitóbeszéd. Mondja dr. Dobrovich Ágost, a kör alelnöke. 2. Dr. Antal Géza, az iró és tudós. Emlékbeszéd, tartja dr. Pongrácz József, az irodalmi szakosztály elnöke. 3. Antal Géza emlékének. Költemény, irta és előadja dr. Kőrös Endre főtitkár. 4. Cell—Sz. Nagy K.: Hát csak azért ragyogának. Hatvani Lajos áll. kép. tanár vezényletével énekli a főiskolai énekkar. E kegyeletes ünnepre a kör elnöksége a tagokon kívül a megdicsőült elnök emlékezetének egyéb tisztelőit is szívesen látja. — Búcsúzás Füredi jbir. alelnöktől. A helybeli ügyvédi karnak delegáltjai jelentek meg e héten Füredi járásbirósági alelnök lakásán, hogy a kiváló birótól nyugalomba vonulása alkalmából elbúcsúzzanak. A kar hálás érzelmeit dr. Molnár Imre tolmácsolta belsőséges szép szavakban Füredi Gyulának, aki meghatva köszönte meg figyelmüket és aztán a fehér asztalnál kedves vendégeiül látta őket. — A nyugdíjazásról szóló mult heti hirünk némi kiigazításra szorul; Füredi Gyula ugyanis nem betegsége miatt, hanem azért vonult nyugalomba, mert hiven végzett szolgálatának teljes ideje lejárt. Egyébként jó egészségnek örvend. Ad per multos annos! — Gyász. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy özv. Gáty Zoltánné szül. Neuhauser Izabella e hó 20-án áldásos életének 77-ik évében csendesen elhunyt. A megboldogult városunk nagy muzsikus professzorának, Gáty Zoltánnak volt özvegye, aki — bár hoszszabb idő óta betegeskedett — élete utolsó percéig tevékenykedett, s minden gondja szerető házanépe, közel és távolban élő gyermekei, unokái voltak. Gyermekei: Izabella, Lenke férj. Boross Imréné, Ferenc, felsőörsi ref. lelkész és Miklós, fővárosi tisztviselő és gyermekeként szeretett unokahuga Paizs Zseni, a leggyöngédebb jóságos lelkű édes anyát veszítették el benne. E hó 22-én az Anna-kápolnából kisérte ki bánatos családja és tisztelőinek nagy serege az alsóvárosi temetőbe. A gyászszertar: tást Németh József apátplébános végezte. Az utolsó áldás után férje mellé helyezték örök j pihenőre. Áldás poraira! — Körorvos-választás. Folyó hó 19-én Mihályháza községben dr. Jerfy József főszolgabíró elnöklete alatt tartott körorvos-választás i alkalmával dr. Raisz Ernő ottani magánorvost választották meg egyhangúlag. — A Noszty-fiú esete Tóth Marival. A Pápa városi Közművelődési Egyesület, amely az utóbbi időben buzgó tevékenységet fejt ki, — hétfőn színre hozta a Jókai Moziban a Noszty-fiú esete Tóth Marival című vígjátékot, amely a délutáni ifjúsági- és az esti főelőadáson telt házat vonzott. A nagy érdeklődést megérdemelte a kedves meséjű darab is, az előadás is, amely egyik legszebb műkedvelői teljesítmény volt. A főbb szerepekben Pap Sándor, Szabó Teréz, Szabó Rózsi, Marék László, dr. Csermák Ferenc, Moldvai Sándor, Thurn Mariska, a szigorúbb kritikát is kiálló igen jó alakítást nyújtottak;, ám a kisebb szerepekben Rácz Zoltán, Angyal Zoltán, Kiss Ernő, Szabó Márton, Pósa Manci, Csősz Elly, Neszmélyi Zoltán, Boros Rózsi, Grünhut Matild, Baranyay Erzsi, Pákozdy Károly, Gereben Zoltán is kifogástalanul megállották a helyüket. Az előadásnak legsikerültebb része volt a pápai öreghegyben lejátszódó harmadik felvonás, nemcsak a szereplők élénk játékánál fogva, hanem a helyi vonatkozású — Öreghegy panorámája — díszleteknél fogva is, amelyek Závory Zoltán rajztanár és festőművész ecsetjét és finom ízlését dicsérik. A közönség egész estén kellemesen szórakozott és a szereplők iránti elismerésének gyakori tapsokban adott kifejezést. Ám rózsa mellett tövis is terem. Kissé fárasztó volt, t