Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-05 / 1. szám

XXXII. évfolyam. 1. szám. Pápa, 1935 január 5. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. DR. ANTAL GE Elvégeztetett!. .. A földi pálya, melynél szebbet, tartalmasabbat, ál­dásosabbat kevés földi ember futott meg; a földi szenvedés, melyet heroikusabb lelkierővel kevés földi ember tudott valaha elviselni, — mindez véget ért és Antal Géza, az életében hatalmas és nagy, aláza­tos és kicsiny szolgájaként az Úr­nak megtért az Örökkévalóságba. Emlékezünk! Emlékezhetünk, hisz még nem olyan rég, alig tíz esztendeje volt, amikor a dunántúli református egyházkerület egyházai­nak osztatlan bizalma dr. Antal Gézát emelte halhatatlan érdemű elődök méltó utódaként a püspöki székbe. Öröm és büszkeség töltötte el lékünkét akkor nem csupán az­ért, mert a trianoni megcsonkított­sága által legtöbbet szenvedett du­nántúli kerület tetterős, államférfiúi és egyházi erényekkel ékeskedő ve­zért kapott az ő személyében, aki­nek működésétől bizakodóan vár­hattuk a magyarság e fontos részé­nek megerősödését, intézményei fen­maradásának biztosítását, a hit, az erkölcs uralmának nemzeti érdekű teljességét és állandóságát is, hanem azért is, mert a tíz esztendővel eze­lőtt megválasztottban mi — a bár születése szerint nem, de neveltetése, tanári, közéleti, egyházi életben egy emberöltőn át végzett munkája ré­vén — izig-vérig pápait üdvözöltük, ! akinek a vezető főpásztori állásba történt elhivatásában ennek a mi városunknak is nem csekély dicső­ségét láttuk. Nem e, bánattól sújtott lélekből eredő gyarló sorok hivatása azoknak az érdemeknek méltatása, amiket dr. Antal Géza püspökségének Isten vé­géremehetetlen bölcseségéből csupán egy rövid évtizedre megszabott ideje alatt egyházkerületének, anyaszent­egyházának és ezek, valamint más közéleti tevékenysége által édes ma­gyar hazánk körül szerzett. Nem akarunk ma azokról a szolgálatok­ról sem szólani, melyek az integra Hungaria valaha megérhető öröm­ünnepén felnyitandó aranykönyvé­ben lesznek olvashatók azokról, akik a kulturnemzetek lelkiismeretének megmozdításával és ébrentartásával járultak hozzá ahhoz, hogy-ama feje­delmi örömünnepet, ha már mi nem is, de egy utánunk következő nem­zedék mégis megérhesse. Mi ezúttal fájó büszkeséggel csupán arról pró­bálunk néhány szót szólani, amit Pápa városa nyert ő általa s aini immár soha nem veszhet el Pápa városának. E város kulturális múltjának, intézményei jelentőségének min­denkiénél erősebb tudata, e város­hoz való ragaszkodásának minél melegebb érzése birta őt arra, hogy Pápát a piispök-lelkészi állás meg­szervezése és a püspöki székház megépítése által a dunántúli egyház­kerület püspökének minden időkre állandó lakóhelyévé tegye. Nem kívánjuk azt részletezni, hogy ez által a város gazdasági forgalmát is jelentékenyen emelte, mindennél többet jelent az az erkölcsi erő és országos tekintély, amit ez által a mi városunk nyert s ami kamatait a messzebb jövőben is áldásosán fogja a köz javára meghozni. Az új püspöki székházban, mely városunk díszére rövidesen meg­épült, a nagy alkotónak — mert e mi városunk számára ő nem csupán fenntartó, de alkotó is volt — csu­pán hat esztendőre adatott lakozás. Ismét nem e gyarló sorok, hanem a szegényeknek, a pártfogoltak­nak, a gyámolítottaknak, az isme­rős ismeretleneknek sűrűn halló | könnyei beszélhetik ki igazán, mi ! lett ez a püspöki székház azóta a j pápaiaknak, hány szűkölködőnek j segítsége, hány ügyefogyottnak fel- j segítője, kenyérteleneknek kenyér- i hez, keresethez juttatója, olyan hely, j ahol soha senkinek hitét nem néz- | ték, csak érdemét vagy rászorultsá- j gát tették a mérlegre. Amig ő, a jóságos nagyember élt, ezt soha meg nem írtuk. Ma már szabad beszélnünk róla s utolsó búcsúnak a szeretet illatos ibolya­csokrát elküldhetjük az alsóvárosi régi temetőben frissen hantolt sírja fölött pompázó koszorúk tömegébe Pápa város soha nem múló hálája í jeléül, szerény ajándékunk gya- | nánt. Antal Géza, nagy püspök, nagy , ember, Isten veled! Lelked és emlé­ked e városban örökké élni fog! Életrajza. Felsőgelléri dr. Antal Géza 1866 március 17-én Tatán született. Középiskolai tanulmá­nyait Tatán és Pápán, a főiskolaiakat Pápán, Utrechtben, Tübingenben és Berlinben vé­gezte. A lelkészi oklevelet Pápán, a bölcsé­szet-tudori oklevelet a bécsi egyetemen sze­rezte meg. Egyetemi tanulmányai végezté­vel 1888-ban a pápai ref. főgimnázium tanára lett s tiz évvel utóbb a theologia akadémiára nyert meghivást, hol előbb a dogmatika és erkölcstan, utóbb a bölcselet és neveléstudo­mány professzoraként működött. Az egyházi és közéletben kezdettől fogva jelentékeny sze­repet játszott. A dunántúli ref. egyházkerület előbb gazdasági-tanácsának elnökévé, utóbb főjegyzőjévé választotta meg. A konvent lui­lönböző bizottságaiban vett részt, az egyete­mes tanügyi bizottságnak egy évtizednél to­vább előadója, a Ref. Egyházi Könyvtár-válla­latnak alapítója és szerkesztője volt s e válla­lat eddig megjelent összes kötetei az ő szer­kesztésében láttak napvilágot. 1905—1906. évben a konvent megbízásából az Északame­rikai Egyesült Államokban levő magyar ref. gyülekezeteket látogatta meg s tapasztalatai­ról a konventhez tett jelentésén kívül Tanul­mányok c. könyvében számolt be. Pápa város képviselőtestületének, Veszprémvármegye tör­vényhatósági bizottságának előadója volt s a törvényhatóság különböző bizottságaiban, köztük a közigazgatási bizottságban tevékeny működést fejtett ki. Úgy a város képviselő­testületének, mint a vármegyei törvényható­ságnak vezető szónoka volt, kinek szava döntő súllyal birt. Az 1910. évi országgyűlésre Pápa város képviselőjének választotta s az Osztrák­Magyar Bank szabadalmának meghosszabbí­tásakor, valamint a véderő-törvény tárgyalá­sakor megtartott nagy beszédeivel a parlament első szónokai közé emelkedett. A pénzügyi bizottságnak egyik előadója volt, s mint ilyen, ő referálta többek között a Pénzintézeti Köz­pontról szóló törvényjavaslatot. A háború alatt kizárólag a humanitárius ügyeknek szentelte munkásságát, a hadbavonultak családtagjai­nak segélyezése, az anya- és csecsemővédelem, majd a menekültek ügye voltak gondjainak tárgya. — Az összeomlás után a közélettől visszavonult, ami nem tartotta vissza Pápa vá­ros kommunista vezetőit attól, hogy mint túszt fogságba ne hurcolják. 1919 őszén Hol­landiába ment, hogy a már előző évben ha­zánk érdekében csendben megkezdett mun­káját folytassa. Az egész magyar nemzet osz­tatlan háláját érdemelte ki azzal a propa­ganda-munkával, amelyet azóta az összes na­gyobb holland városokban tartott előadásai­val és hirlapi, valamint tudományos cikkei­vel kifejtett, amiben hűséges társa volt fele­sége, született Opzoomer Adél, ki a hollan­doknak egyik legismertebb, nagynevű Írónője s ki Madách- és Petőfi-fordításaival, s a ma­gyar költőkről irt tanulmányaival a magyar irodalomnak nagybecsű szolgálatokat tett. Dr. Antal Géza püspök maga is nagyszabású iro­dalmi működést fejtett ki. Megirta a XIX. századbeli holland bölcsészet történetét, át­dolgozta Van Oosterzee János Jakabnak a heidelbergi kátéról irt munkáját két kötet­w^m

Next

/
Thumbnails
Contents