Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-03-31 / 13. szám

Boszorkányrontás •.. Az országos vásár másnapjának délutánján a Gróf-út felé sétáltam. Jól esik már ilyenkor élvezni a téli dermedtségéből felébredő friss, tavaszi földnek a szagát. Az egyik tókerti villa előtt egy barnaképű falusi bácsi állja utamat. Lehetett úgy 50 év körüli, de talán több is. Az arca »mélyre van szántva az élet-ekével«. Kopott gúnyája csupa tépés, folt. Az oldalán lelnyütt tarisznya. Az egyik kabátzs ebből egy darab száraz kenyér kandikál kifelé. A bácsi megáll, tisztességtudóan leemeli süvegét és megszólal: — Kérem nagyságos úr, én nem szoktam koldulni, de most megkérem, legyein szives segíteni valamivel. Szegény, szerencsétlen ember vagyok. Zsebembe nyúlok, kiveszek néhány fillért és átadom neki. Megköszöni hálával, Isteniáldással. Valahogy láttam az orcáján, hogy nem hivatásos kéregetővel állok szemben, érdekelt az embernek a dolga, különben is szeretek a föld egyszerű népével elbeszélgetni, megkérdeztem a már-már elmenni akarót. — Hát aztán hova való maga, bácsi? — Hát kérem, csak idevaló vagyok Takácsira. Tetszik tudni, ahol az a nagy tűz volt három éve. Én is leégtem akkor. De nem az a baj. — Hát micsoda? Az öreg nekibátorodik. Látszólag jól esik neki, hogy érdeklődnek a dolga iránt. — Hát kérem az van, nagyságos uram, hogy van egy szerencsétlen leányom. Már beteg 15 éve. Bizony kérem. Sajnálattal nézek a bácsira. Hát ez bizony tnagy csapás. Persze rögtön tüdővészre gondolok. — Hát mi baja a lányának, öregem. Űgy-e a tüdejével van valami? — Óh dehogy, kérem nagyságos úr. Az én lányomnak nincs baja se a tüdejével, se mással. Hanem (a fejére mutat) itt van kérem a baj. Ahá, gondoltam magamban, téboly, őrültség. Hisz falusiaknál ez a legritkábban szokott előfordulni. — Hát mit csinál a maga leánya? — Kérem szépen — feleli az én emberem — nem tud az kimenni a szobából 15 év óta. Az még azóta a szobát el inem hagyta. Azt molndja, mihelyt kimenne a szobából, mindjárt késsel szurkálnák agyon a testét. Most már határozottan kezdett érdekelni a dolog. Egy falusi leányzó, aki üldözési mániában szenved. Ilyet se hallottam még. Tovább kérdeztem az öreget. — És mondja bácsikám, volt vele a doktornál? Mit mondtak róla? — Öh kérem, nagyságos úr, megpróbáltam én mindent, nem használt semmit. Azt mondták, hogy ördögi baja van neki. Micsoda? Ördögi baja? Hát ez meg mi lehet. Tovább faggattam az öreg takácsi koldust. — Mondja el bátran az egész históriát & leányával. Hisz ilyent nem mindennap hall az ember. Felcsillantak a bácsi szemei, amint beszélni kezdett. — Hát kérem, nagy sora van ennek. Az ú[gy volt kérem, nagyságos úr, hogy a leátnyom, a Lidi, most 15 évvel ezelőtt, ippen 12 éves volt. Mint aféle falusi leány, elment ott 'a községben szolgálni. Szép kis leány volt és ott a mi házunktól a harmadik szomszédnyira lakott egy vén asszony. Az volt a falú bo(szorkánya. Szemet vetett rá, megétette. — Mit csinált vele? •— Hát mondom, hogy megétette. Boiszorkányételt adott neki. Neki is volt egy Ugyanakkora leánya, de az nyiszlett volt. Egyszer csak valami ételt hozott a leányomnak. Azt hittem, hogy valami lekvárféle, de bizony az boszorkányétel volt. Attól kezdve vége volt a leányomnak. — Hát aztán mi történt? — Hát kérem, mikor láttuk, hogy meg van étetve, vittük mi azt mindenfelé. Az öszHarisnyák csakis megbízható minőségben versenyárakon Saudek Miksa divatáruházában. szes pápai doktorok végigvizsgálták. Még Pestre is elvittük. Összesen 26 reóepét irtak a doktorok, de nem használt. Akkor elvittem a Király doktorhoz Cellbe. Az levetkőztette 3-szor, meg felöltöztette 3-szor. Meg belévilágított a testén keresztül avval a micsodával, avval a sugárral. Kikérdezte tőlem, hol vótam, kinél vótam. Megmutattam neki mind a 26 recepet. Akkor aztán azt mondta a Király doktor: — Hát kérem ennek a Lidi leányának, ennek ördögi baja van. Nem segít ezen már csak a tudós ember. — Hogy mondja, öreg? Tudós ember? Hát az me)g micsoda? — Kérem, nagyságos úr, a tudós ember az az ember, hogy ahol a doktor inem tud' segíteni, ott a tudós ember segít. — Hát aztán hol volt a tudós ember? — Hát kérem a tudós ember ott lakott Szilban. El is vittük ía leányomat Szilba a tuldós emberhez. Voltak ott már rajtunk kivül valami 100-an. A tudós ember is megnézte a lányomat, de azt mondta, hogy nincs rajta segítség, mert ezt bizo|ny a boszorkány megrontotta. Azóta beteg a lányom, kérem. Közben esteledni kezdett. Láttam az öreget, hogy már menni készül, hisz gyalog akar eljutni a falujába. De azért nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzek még valamit. — És mondja bácsi, él még az a boszorkány ott a faluban, Takácsiban? — Nem, nagyságos uram, már harmadik éve, hogy elpusztult. Most már nem ront meg többé senkit. — No és — fűztem tovább — hova temették el, rendes helyre a temetőbe? — Hát Istenem, persze hogy oda. Hát ha megfizetik... Az öreg az eget kezdte kémlelni, amely lassanként bealkonyodott. Nyújtotta a kezét. — No, Isten áldja, nagyságos úr. Köszönöm a jóságát. Mégegyszer köszönöm. Lassú léptekkel vette útját a nagytemplom irányában. Én elgondolkozva haladtam hazafelé. A Fő-utcán, a Leszámítoló Bank előtt kigyulladt a nagy ívlámpa. Egy szürke autó suhant el mellettem. Nyitott ablak mellett szólt a rádió és divatos jazznóták hangjai áradtak ki a hangszóróból. Istenem! Itt a fény, a luxus, a kultúra és a civilizáció (és tőlünk alig kilenc kilométernyire egy fiatal leányt megétet a boszorkány és még Ia tudós ember se tud rajta segíteni... Elká. Értékes porcellánok művészi ragasztását vállalom. A repedés utánfestése láthatatlan és vízálló. Hiányzó darabok pótolva. Lubienski Kocia grófnő Pápa, Fő-tér 21. I. e., jobbra. (Található vagyok d. u. 2—3 óra között.) ÚJDONSÁGOK. Lapunk t. előfizetőinek, hirdetőinek, munkatársainak és minden olvasójának boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Húsvéti istentiszteletek. A r. kath. templomban ünnep első napján a 10 órai nagymisét és szentbeszédet Németh József apátplébános mondja; húsvét másnapján ugyancsak ő rniséz, a szentbeszédet pedig Vizsy Pál káplán tartja. (A vasárnapi nagymisén és a hétfői csendesmisén offertoriumkor Horváth ElekDr. Hermann László Allelujá-ját énekli Marton Győző karnagy.) — A református templomban ünnep első napján Ólé Sándor lelkész, másnapján Fazekas Mihály püspöki titkár prédikál. — Az evangélikus templomban húsvét vasárnapján Schöck Gyula lelkész, hétfőjén Balogh István káplán végzi az istentiszteletet. HOFFMANN-féle Pápán IFJ. EISLER MÓR üveg- és pofcellánkeresfeedésében kaphatók. A védjegyre ügyeljünk! — Felügyelő-beiktatás. A pápai evangélikus egyl áí újonnan választott felügyelőjét: Mihály Sándor gazd. felügyelőt a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében iktatta be hivatalába. A beiktatási szertartást Takács Elek, a veszprémi ev. egyházmegye esperese végezte, magasan szárnyaló beszédben tárván fel a teendőket, amelyek az új felügyelőre általában, különösképen pedig az egységében megbomlott pápai gyülekezetben várnak. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Mihály Sándor megtartotta székfoglaló beszédét, amely lelkes vallomás volt az evangélikus egyház mellett. Programmot adván, első helyen álló feladatának ismeri, hogy a gyülekezet egységét helyreállítsa és pénzügyi helyzetét megszilárdítsa. Ez irányú munkásságához kéri a gyülekezet minden tagjának támogatását. Az új felügyelőt Kap: Béla püspök és Hamuth Já^ nos polgármester levélben üdvözölték. Handl József a r. kath. egyház, dr. Molnár Imre a ref. egyház, Fischer Gyula az izr. egyház, Schöck Gyula lelkész a gyülekezet, Bögöthy Károly takácsi tanító a filiák, Rózsa János á tantestület, Török Andrásné a nőegyesület, Kakas Irén a leányegyesület, végül Nagy Endre az ev. énekegyesület és KIE nevében üdvözölték a beiktatott felügyelőt, sikert kívánva egyházkormányzói munkásságához. Mihá-y Sándor felügyelő minden egyes küldöttségnek találó választ adott. A szép ünnepélyt a Himnusz rekesztette be. — Nyugdíjazás. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Schönvizner Jánost, az állami tanítóképző-intézet gyakorló elemi iskolájának kiváló és érdemes vezető-tanítóját saját kérelmére nyugalomba helyezte és helyébe Pápára Baksy Endre szegedi áll. elemi iskola ig.tanítót helyezte át. — Gyász. Részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy özv. Mezericzy Mezriczky Károlyné sz. Galsai és Polgárdi Polgár Ilona, néhai Mezriczky Károly ítélőtáblabíró özvegye, e hó 25-én élete 68-ik évében elhunyt. Gyermekei vitéz Mezriczky Károly, Huszár Károlyné sz. Mezriczky Ilona és dr. Fitz Arturné sz. Mezriczky Ella, valamint kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. E hó 27-én temették el Veszprémben nagy részvét mellett. R. i. p. — A polgármester forgalmiadó részesedése. A Hétfői LJjság legutóbb megjelent számában hosszabb cikket közöl »Érdekes bonyodalmak Hamuth János polgármester forgalmiadó jutalék felvétele körük címein, melyinek lényege az, hogy a polgármester rendszeresen folyósíttat magánaké havi 60 P forgalmiadó jutalékot. Az ügy iránt érdeklődvén, alkalmunk volt aninak aKtáiba betekinteni s ezekből a következőket megállapítani: A szóban levő összeget nem jutalék, hanem »a forgalmi adóhivatal feletti ellenőrzés és felügyeletért járó működési pótlék« címén a m. kir. pénzügyminiszter 9184/1933. III. számú rendelete alapján, a veszprémi m. kir. pónzügyigazgatóság 41.174/1933. VIII., illetve 10.531/1934. sz. rendeletével állapította meg, iíletve utalványozta Hamuth János polgármester részére. A megállapítás, illetve utalválnyozás törvényességéhez, minthogy azt a pénzügyminiszter rendelkezésére a legilletéÁRLESZÁLLÍTÁS! A 6x9-es másolat most 12 fillér Egy 6x9-es tekercs film I'IO pengő 10 drb. 6x9-es gázfény papir 30 fillér. MŰVÉSZI FÉNYKÉPEK! Friss fotóanyag a sikerült felvétel előfeltétele, azért vásároljon a „KARCZAGHY" fotószaküzletben.