Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-03-31 / 13. szám

a világ legjobb keserűvize! Sok millió ember szenved gyomor-bajban, de itt az Igmándi! Gyógyhatás páratlan. Hosszú élet, jókedv, mindnyájunknak vágya, az Igmándi gyógyvíz e vágyak forrása. A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta: Meggyessy László műszaki tanácsos. VIII. Odamentek tehát és Endresz elmondta, hogy innen a finn fővárosba, Helsingforsba mennek, onnan pedig a svéd határon át Ha~ parandába, majd Stockholmba, onnan Berlinen át Bécsbe. — Ezt ő a világért sem tanácsfolja, mondta; arra lehetetlen a szökés, túlságosain 'nagy az őrség már Finnországban is, de különösen a határon. A két országot elválasztó folyón pedig egyszerűen lehetetlen az átjutás. Erről mondjanak le; hanem menjenek el Odesszába s a Fekete tengeren át Bulgáriába, vagy Törögországba s onnan haza. Ez az út összehasonlíthatatlanul veszélytelenebb, bárha itt is a biztos halál vár rájuk. Eindresz megnyugtatta, hogy ne aggódjék értük, ők föltétlenül hazamennek, mert ő harcolni akar. Csak p&nzt adjon a konzul úr. Azt válaszolta rá, hogy szívből óhajtja, hogy a vállalkozásuk sikerüljön, de pénzt nem adhat, mert ő azt semmiféle hivatalos elszámolásban föl nem tüntetheti; olyan alap pedig nem áll rendelkezésére, amellyel ne kellene elszámolnia. Endresz pedig arra számított, hogy ilyen hivatalos pénzt folyósítanak ímeki, még pedig

1 nagyobb összeget, de egy pillanat alatt megértette, hogy így nem lehetséges, s már felelt is a legnyugodtabb és legtermészetesebb hangon. Azt mondta, hogy ő erre nem is gondolt, hogy a konzul hivatalos pénzt adjon, halnem privát kölcsönt értett. A konzul azt válaszolta, hogy rendkívül sajnálja, de neki privát vagyona nincs, ő egyszerű állami tisztviselő, inégy gyermeke van, akik a feleségévél együtt otthon élnek Koppenhágában, az egész fizetését hazaküldi, de amennyi nélkülözhető pénze van, azt örömmel rendelkezésükre bocsájtja. S rögtön átadott 150 rubelt. Endresz (megköszönte, s biztosította a konzult, hogy amiint hazaér, a pénzt rögtön megküldi Koppenhágába. Fölírta a konzul felesége címét és nagyon melegen elbúcsúztak. A kocsival a főpályaudvarra hajtattak, s ott kifizették; aztájn két darab II. oszt. jegyet váltottak Hel'siingforsig. S már ismét csak pár rubelük maradt. És most következett a. katasztrófa, amely Ejndreszre nézve is végzetes lett volna, ha a szerencse, amely szökésük óta társul szegőközbe Endresz érdekében. De szegény Picket a csendőrök jindresz mellől elhurcolták, ;g dött hozzájuk, ezúttal is nem lépett volna további sorsáról Endresz nem tudott meg sem-» mit. Ez pedig a következőképen történt. A vasúti jegyet mindenki megválthatta, ahhoz inem kellett semmiféle igazoló írás. A nagy csarnokból a perromra azoinban csak azokat engedték, akiknek a személyazonossági írásaik rendben voltak. A II. osztályra szóló jegyek tulajdonosai két-két vaskorlát között, kettőnként mehettek előre a perron felé; a korlát végén két-két csendőr állott és az igazolványokat kérte. Akiknél az írások rendben voltak, azoknak a mellére a csendőrök gombostűvel egy vörös cédulát fűztek és a perromon csak ilyen vörös papírlappal (ellátott egyé|nek várhatták a beszállás időpontját. Ejidreszéknek semmiféle írásuk nem volt, de azt hitték, Pick majd addig beszél, míg megkapják a vörös papírt. Egymás mellett, egy sorban haladtak előre a nagy tömegben. Lasslanként fogytak előttük az emberek. Már csak egy-egy ember volt mindegyikük előtt; már tűzték a csend* őrök a mellükre a vörös papírt, s az egyik csendőr szólt, hogy jöhet a következő. Pick és Endresz egyszerre léptek előre, de ebbieirt a pillanatban egy aprótermetü, kis öregasszony átbujt Endresz jobb karja alatt, mivel a korlátot fogta, s Pickkel egyszerre került a csend-i őrök elé* Ez volt a szerencséje EndresZnek.

1 Most Endresz csak annyit látott és hallott, Aki megfontolja, az hogy a csendőr megkérdezte Picket, hol van az írása? Pick elkezdett beszélni, a másik csendőr pedig elővette a noteszét, abba beletnézegetett és közben Picket vizsgálgatta, s egyszer csak vállonragadva kirántotta a sorból, a vaskorlátot elől leeresztették, s Picket elhurcolták. Endresz pedig ledobott egy fezüst rubelt, s mintha azt keresné, lehajolt és bujt amilyen gyorsan tudott, a lábak mellett viszszafelé, amig a korlátok közül ki nem ért a csarnokba. De itt sem időzött egy percig sem, hanem kiment az épületből és a Vasút mellett sietni kezdett a helsingforsi vonat útirányával ellenkező irányban. Két órai menet után elmaradtak a házak, majd egy félóra mulvá már csak egy sínpár futott a földön. Azon Endresz átlépett és átkerült a vasúti sínek másik oldalára, s ott elindult visszafelé. Az volt a terve, hogy most a sínek másik oldalán megy vissza, a rendező és teherpályaudvart megkerülve, eljut az induló vonatokig, s azok között átbujkálva, beszáll a helsingforsi vonatba. Minden úgy is történt. Estei 7 órakor indult újra egy vonat a finn főváros felé, s abba Endresz minden nehézség nélkül beszállott. Kényelmesen elhelyezkedett, majd végigment a vaggonon, s mindent szemügyre vett, hogyan lehet onnan — ha baj lenne — távozni. Mire visszakerült a fülkéjébe, útitársat is kapott egy idősebb úr személyében, aki Endreszt belépésekor barátságosan üdvözölte. Endresz azonban, nehogy társalognia kelljen, rögtön alvást színlelt. Egy hosszú negyedóra múlva, végre fa vonat elindult. Talán egy órát utaztak már, amikor Endresz a szomszéd fülkéből, ahol szintén csak egy utas volt, beszédet hallott. Kiment és benézett, s látta, hogy a kalauz van ott egy csendőrrel ;í az egyik az igazoló írást, a másik a jegyet kérte., A fülke ajtaját pedig maguk mögött becsukták. Amint később megtudta, ez minden alkalommal így történt. Endresz most nem memí vissza a helyére, halnem amerről a kalauz és társa jött, arrafelé mlaht ŐKassza a vaggon végére. Ott kinyitotta az ajtót, felmászott a másik kocsi tetejére, azon áthaladvla, átugrott a következő kocsira, majd lemászott a harmadika, amely egy rnagy nyitott teherkocsi volt, a közepén ponyvákkal letakarva, egy személyszállító automobilra bukkant, amelybe a ponyvák alatt bebujt. így utazott majdnem két órát, de mivel nagyon fázott, 10 óra után az előbbi úton visszament a fülkéjébe. Útitársa olvasott. Végignézte Endreszt, de nem szólt semmit. S most az egész mapi izgalom és fáradtság erőt vett Endreszen, pedig minden erejével küzdött ellene, s most igazán elaludt. Arra ébredt fel, hogy a kalauz és csendőr bejöttek a fülkébe, s a fülke ajtaját erős cslattanással becsapták. Csak egy villanásra nyitotta fel a szemét, de rögtöm tisztában volt a helyzettel, s így mem tehetett mást, adta a mélyemialvótJ Először az útitársát igazoltatták, aztáim a jegykezelő Endreszhez lépett, s kérte a jegyet, Eindresz aludt. Aztán megfogta a vállát, s annálfogva rázta és közben kiabálta, hogy: »Paspar, pasparl« (Passieport.) Majd a csendőr is odament és ketten egyenesre ültették Endreszt, s most már ketten leérték a jegyet és igazolványt. Végre Endresz felébredt és egy óriási ásítás közbiem oroszul azt mondta, hogy: »Megvan«, (csak egyetlen szót mondott) s azzal egy erélyeset legyintett a kezével, újra eldőlt és aludt tovább. A kalauz és a csemdőr mondtak valamit a másik úrnak, az meg válaszolt, s azzal eltávoztak. Amikor már a lépéseik elhangzottak a folyosón, Endresz felült egy megkönnyebbült sóhajtással, s tágranyilt szemekkel nézett útitársára, aki valamit kérdezett tőle orosz nyelven. Endresz a következő kérdéssel válaszolt: Sül OUT Lőwy-oéi vesz Győr, Gr. Tisza I. tér 5. Uri és női divat, selymek, kötött- és szövöttáruk legolcsóbb bevásárlási forrása Saudek Miksa divatáruháza. »Sind Sie ein Finné, oder sind Sie ein Russe?« Az útitárs németül felelt, hogy ő finn. Erre Endresz megkérdezte, mit kérdezett az előbb oroszul? A finn elmondta, hogy látta, hogy Eindresz ébren volt, hát miért nem akarta megmutatni az igazolványát? Válaszul Endresz bemutatkozott, s elmondta az egész eddigi szökésének történetét, s kérte a finnt, legyen segítségére a további útján. A finn is megmondta a nevét, s elmondta, hogy ő Helsimgfors'ban postaügyi tanácsos. Aztán mivel Endresz azt mondta, hogy osztrák-magyar főhadnagy, megkérdezte, milyen nemzetiségű, osztráké, vagy magyar? Eindresz megmondta, hogy magyar. Erre a fiinn, — habár eddig is látszott rajt a rokonszenv, — teljesen megváltozott és egyenesen apai jóindulattal beszélt Emdresszelkérte, hogy mondjon le veszélyes útja folytatásáról. Elmondta, hogy ő gyermektelen, jó vagyoni viszonyok közt él, vain egy villája Helsingfors mellett, ahol a feleségével nyaralni szokott, azt teljesen "Endresz rendelkezésére bocsátja, is akárhány évig tart is még a háború, fiaként fogja Endreszt — feleségével együtt — mindennel ellátni. Neki nagy örömet okozna Endresz, ha ajánlatát elfogadná, mert boldog lenne, ha egy ilyen szeretetreméltó, bátor magyart megtarthatna az életnek, mert nem hiheti, hogy szerencsésem átjuthatna svéd területre. Minden ismerősének azt mondaná, hogy Endresz unokaöccse, aki Angliában, vagy Amerikában tanult, ahonnan most megjött és itt várja be a háború végét. Finnországban nem soroznak, ott nincs hadkötelezettség, Endresz nyugodtan élhet és várhatja ott be a háború végét. Még sóidat beszélt; csábító színekkel ecsetelte a nyugodt, biztos, kényelmes, úri élet előnyeit a sok nyomorúság után és unszolta Endreszt, fogtadja el ajánlatát. Endresz megköszönte és ^zt felelte rá, hogy ő harcolni akar, ő hivatásos katona, neki a harctéren van a helye. Minden körülmények között tovább megy, s ha mem sikerül élve átjutnia a határon, annyi az, mintha harc közben esett volna el. Hanem arra kéri útitársát, ha teheti, adjon pénzt kölcsön útja folytatásához, mert neki már csak pár fillérje van. A finn elővette lévé ltárcá ját, s 500 finn márkát adott át End/esznek, aki biztosította, amint lehetséges lesz, a pénzt azonnal megküldi. Aztán a finn még elmondta, hogy Helsimgforsig két jegyvizsgálat lesz!, amiket Endresz régi helyén, az autóban, szerencsésen elkerült. Este nagy esőben érkeztek meg a finn fővárosba, ahol Endresz egy éjszakát töltött a kedves finn úrnál, s másnap tovább ment a határszélig. Valami kisebb város volt iez, amelyet egy Inagyobb folyó (Endresz szerint olyan széles, mint a Tisza) választott lel Svédországtól. A túlsó oldalon, mintegy 10 km.-re 'feküdt Haparanda, svéd határállomás. Endresz kora délután érkezett az orosz, illetve a finn határvároskába, s délután *> órakor kiment a határfolyó partjára tájékozódni. A parton, a töltés tetején sétaút vezetett, sl pár férfi inagy időközökben elhaladt Endresz mellett, aki a partom állott és a vizén himbálódzó csónakot inézte. A partom 100 m.-ként fegyveres orosz őrök jártak fel és alá. A folyó közepéig pedig egy cölöpökön nyugvó hid ínyult be, amelyen mégy drb. gépfegyver és egy fényszóró készülék volt elhelyezve, az éjiszakai átkelés meghiúsítása végett. (Folyt, köv.)