Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-12-29 / 52. szám

MEINL AJÁNDÉKKOSARAK Pápai fióküzlet: Horthy Miklós Fő-utca 19. szám. építi Pápát. A Haditanács által alkalmazott e szakemberek természetesen a legismertebb szakemberek voltak a században. Tudunk végül arról, hogy Semender pasa is végzett a váron annak elfoglalása után erősítéseket. Hogy nézett ki és mekkora volt mármost a vár? Pápa vára vizivár volt, mire fekvése predestinálta: alacsony dombon épült, a Tapolca folyó mellett. Ugyanilyen vizivár volt a Duna és Balaton közötti főkapitányság területén Komárom, Győr, Devecser, Tata és Csesznek is. Végvári szerepének első idejében teljesen palánk-vár, azaz u. n. magyar módra épült vár volt, s fellegvár a lovagvár volt. Később az ó- és új-olasz várépítési elvek alapján megerősített modern vár lett, hatalmas kőbástyákkal, igen erős fellegvárral. Formája megállapításánál a várról készült rajzok és metszetek jönnek segítségünkre. (Értékes gyűjteménye van ezeknek a ref. főiskola Papensia-gyüjteményében és Fischer Gyula úr tulajdonában.) Az ismert rajzok és metszetek — néhány komolytalan fantáziaterméktől eltekintve — két alaptípusra vezethetők vissza általában. Egyik Pápának 1597-ben a töröktől való visszafoglalását ábrázolja. Siebmacher metszette és Ortelius adta ki 1605-ben. A másik a vári 1617-es állapotát mutatja, s Houfnagel híres belga grafikus műve, mely egy európai gyűjteményben jelent meg. Az erődítéstannal való alaposabb foglalkozás után az adatok és helyrajzi tények egybevetése alapján érdekes fölfedezésre juthatunk. És pedig arra, hogy a vár 1617-es képe tulajdonképen a vár régebbi formáját mutatja, az 1517-es viszont a már modernebb várépítési elvek alapján újjáépített erődöt. Tehát Houfnagel valószínűleg nem a helyszínen rajzolta le Pápát, hanem egy régebbi rajzot szerzett meg a városról, ami körülbelül a század közepén készült. Az 1617-es metszeten ugyanis a vár alaprajza négyszögű, fala: palánkfal, azaz kettős cölöpsor, mely agyaggal van kitöltve és tönkölve, s a gei rendák fűzfavesszővel vannak átfonva; karcsú körbástyái, rondellái vannak. A vár északi részén áll a magas fellegvár, emeletes palota, körülötte gazdasági épületek, s a sarokban kerek őrtorony, a donjou. Prototípusa a régi lovagváraknak. Tudjuk azonban, hogy a Bécsben felállított Haditanács a legjobb európai, főkép olasz várépítőket alkalmazza, akik a legújabb vívmányok, először az »ó-olasz«, majd az »új-olasz« rendszerű építkezés elve alapján építik át végvárainkat. Ezeknek az elveknek fontosabbjai a következők. Az alaprajz szabálytalan sokszögű lesz. A palánkfalat részben vagy egészben kőfalakkal, ti. n. kötőgátakkal cserélik föl, a karcsú körbástyákat szélessé, szögletessé és erősen kiugróvá teszik. \gy jól lehet oldalozni, lőni a kötőgátakat, illetőleg az arra támadó ellenséget. Végül a fellegvár épületeit, tornyait alacsonyakká teszik, hogy kisebb célpontot nyújtsanak, neSCHMIPTHAÜE1-FELE A VILÁ6 LE EGYBEN GAZDASÁGOSABB IS, MERT „Igmándi"-ból nem kell pohárszámra inni, negyed- vagy félpohár elég szokott lenni. KAPHATÓ MINDENÜTT KIS ÉS NAGY ÜVEGBEN. Az egészség Á-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelve. Az Igmándi keserűvíz Kiváló hatású gyógyvíz. Természetnek alkotása, Az emberiség javára. -nHa betegség környékezi, „Igmándi"-víz megelőzi. hezebben legyenek lőhetők, tehát a fellegvár falai, lehetőleg pedig a külső falak is eltakarják azokat. íme, ha a vár 1597-es — korábbinak keltezett — rajzát nézzük, pontosan ezeket a modern erődítési elveket látjuk azon érvényesülve. . E metszeten látjuk, hogy a vár alaprajza szabálytalan ötszögű, keleten a nagy tavat alkotó Tapolca teszi megközelíthetetlenné, a vár körül pedig vizárok, a fellegvár előtt újabb vizárok van, melyet a Tapolca vizével táplálnak. A nagy tó a mai »Tókert« és részben a Várkert helyén feküdt, az egykori vizárok maradványa pedig a Cinca. Ha tehát a város régebbi és

xújabb térképeit áttanulmányozzuk, pontosan megállapíthatjuk a várnak a metszettel megegyező ötszögű alaprajzát s megtudjuk állapítani, hogy hol feküdt a vár, hol feküdt a fellegvár. A dr. Antal Géza-téren állt a délkeleti bástya, a Deák Ferenc- és Major-utca helyén pedig a déli várfal vonult. A Városmajor helyén állt a délnyugati bástya, — alapfalai két éve még láthatók is voltak. Innen 4 »Bástya«-utca helyén vonult a fal észak felé s az Irhás-utca helyén állt a nyugati bástya. Vékony kötőgát-falrész, három lőréssel ma is látható. Innen a Kis-tér felé vonult a fal, ahol a nagy »Borsosgyőri kapu« állt. Nagyapáink még látták a maradványait, kőoszlopait. Innen a »Csatorna«-utca vonalán ment tovább a fal s a Török Bálint utca sarka körül volt az észak-nyugati bástya. A fal a Flórián-utca helyén vonult tovább s a Flórián-i szobornál érintkezett a fellegvárral. Itt volt az u. n. »Tüzeskapu«. Pár év előtt még ennek alapkövei is látszottak. A szabályos négyszögalaprajzú hatalmas fellegvár körülbelül a mai kastély helyén állt. A vár keletről megközelíthetetlen volt a tó miatt, itt tehát csak vékony palánkfal vonult az Antal Géza-térig. A »Nagy tó« vizét e helyen bocsátották be a vizárokba. Egykorú leírás szerint három méter mély és hat méter széles volt a vizárok. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Tapolca tókerti szintje és a Deák Ferenc utca között 7—8 méteres szintkülönbség van, a vizároknak is 7—8 méter mélynek és kétszer ilyen szélesnek kellett lennie. A Vár formájáról, erősségéről érdekes leírást ismerünk. Aldobrandini Ferenc her^ ceg, a várat 1597-ben felmentő hadak pápai olasz segélycsapatának parancsnoka írja le levelében. E szerint a vár igen szép külsejű és hatalmas, mint a győri vár. (Ez pedig legerősebb végvárunk volt!) A fellegvár igen erős kőfalakkal bír, a külső falak pedig — a kötőgátak s nem a bástyák — vörös palánkfalak. Úgylátszik tehát, hogy a várnak kötőgátjai részben palánkfalak voltak, bár a maradványokból arra lehet következtetnünk, hogy az alapfalak kővel voltak megépítve, lehetséges azonban az is, hogy a kőfalakat kivül-belül még agyaggal tapasztották, hogy a tüzérségi támadással szemben ellenállóbbá tegyék, amiként a tisztán kőfalakra is épíj ól és olcsón alakítja át készüIákét vételére műszaki és villamossági vállalat Széchenyi-tér 15. Telefon: 222. tettek, raktak agyaggal tömött, fonott-cölöpös lőállásokat. Horváth Elek. Forrásmunkák. i Dr. Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei. Bp. 1888. — Aldobrandini Ferenc: Hadijelentései, Fordította és a Pápai Lapokban közölte dr. Lukcsics József. — Acsády I.: Végváraink és költségeik a XVI. sz.-ban. (Hadtörténeti Közlemények. [H. K.]) Bp. 1888. — Dr. Demkó Kálmán: Felsőmagyarországi várak és várbirtokok a XVI. sz.-ban. (H. K.) Bp. 1916. — Dr. Demkó K.: Magyarország hadi ereje a XVI. sz.-ban. (H. K.) Bp. 1916. — Erdélyi Gyula : Veszprém város története a török alatt. V. 1913. — Evlia Cselebi: Magyarországi utazásai. Ford. Karácsony Imre. Bp. 1908. — Dr. Fekete Lajos: A hódoltságkori törökség földrajzi ismeretei. (H. K.) 1930. — Dr. Glaser Lajos: Középkori hadi utak Dunántúlon. (H. K.) 1932. — Istvánffy Miklós: Alnádor História. 1608. — Dr. Iványi Béla: A tüzérség története. (H. K.) 1928. — Karácson Imre: Török-Magyar Oklevéltár, 1533— 1789. Bp. 1914. — Dr. Korbély Andor: Adatok a magyar várak és városok ábrázolásához. (H. K.) 1932. — Dr. Komáromy András: Magyar Bálint kapitány életéből. (H. K.) 1930. — Kolosvári-Óvári: Corpus Juris Hungarici 1526—1608. Bp. 1899. — Lakatos Dénes: A székesfehérvári Sóstó és Sárrét múltjából. (H. K.) 1916. — Dr. Marczaly Henrik: Az újkor története. I. — Martonfalvay Imre deák : Emlékirata. (Mon. Hung. Hist. Ser. XXXI.) — Pataki Vidor: A XVI. századi, várépííés Magyarországon. Bp. 1931. — Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. sz.-ból. Bp. 1861. — Szávay Gyula: Győr. Monográfia. Gy. 1896. — Szendrey János: Váraink rendszere és fölszerelése. (H. K.) 1888. — Szekfii Gyula: Magyar történet. IV. (a XVI. szd.) — Sebestyén Béla: Enyingi Török Bálint. P. 1911. — Takáts Sándor: Erdődy Pálffy Tamás. (H. K.) 1915. — Takáts S.: Emlékezzünk eleinkről. Bp. — Takáts S.: Magyar nagyasszonyok. Bp. — Takáts S.: Rajzok a török világból. I—II. Bp. 1915. — Takáts S.: Rátholti Gyulaffy László. (H. K.) 1915. — Takáts S.: Thengöldi Bornemissza János. (H. K.) 1914. — Török Történetírók: I—III. Ford. Thury József. Bp. 1893, 1896, 1916. — A városháza oklevelei, térképei. — Ref. főiskola és Fischer Gyula: metszetgyüjteiíiényei. I A zugfuvarosok ellen. (my.) Az iparengedély nélkül űzött szekérfuvarozási vállalkozások hatalmas versenyt jelentenek a Máv.-val szemben. Az összegyűjtött adatok igazolják, hogy rendszeresen foglalkoznak szekérfuvarozással olyan emberek, akik egyáltalán nem fuvarosok. Mert ha arról volna szó, hogy a gazda saját terményét viszi szekerén a piacra, valóban lehetetlenség lenne ennek a természetes munkának meggátlása. A gazda szekere: a mezőgazdaság gépje. Arra való, hogy a termőföld és a gazdasági udvar között fenntartsa a kapcsolatot és piacra szállítsa a ter-< melést. Mikor pedig a szekér pihen, a gazda, ha csak lehet, mástól vállal fuvart. S ugyan ki tudna ilyenkor vele versenyezni. Hiszen a gazda megelégszik, ha a maga és állatai élelmezését és szerény munkabérét megkeresi. Ezen az állapoton nem lehet, de nem is volna szabad erőszakos úton változtatni. De egészen másról van itt szó. A közlekedési eszközök versenye nem a vasút és a gazda pere. Arról van szó, hogy ezen a téren is jelentkezik a spekuláció s kihasználva helyzeti előnyeit, elvonja a vasút elől azokat a szállításokat, amelyeknek lebonyolítása természetszerűleg a vasút feladata volna. Tömeges és távolsági szállítást vállal és ilyenkor mindig a gazda álarcában ül a bakra. Persze csak azért, hogy a mezőgazdának kijáró elbánást biztosítsa a maga számára. Ezek, az ipari adót egyáltalán nem fizető, közterheket nem viselő, de iparszerül munkát végző üzleti vállalkozók ma már a