Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-11-24 / 47. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sajtó hadjárat és népszövetségi panasz. (my) Nemcsak fegyveres, gránátos ütközeteket és hadjáratokat ismer ma a stratégia. A gazdasági háború sem éppen ártatlan valami, de éppen annyira nem a sajtóhadjárat sem. A magyar sors mostohasága mindenikből juttatott nekünk éppen elegendőt. A gazdasági háború fojtogató gyűrűjét csak nemrégiben törtük át a római hármas egyezményen keresztül. A sajtóhadjárat pergőtüze azmnban még nem mult el, sőt éppen most bontakozik ki ellenünk. Betűszóró gépfegyvereinek meginduló ostromából megítélhetjük, hogy ezúttal az »offenziva« túl szenvedélyesnek és túl vakmerőnek ígérkezik. Ez csak természetes. Ha az általunk is sajnálatosnak tartott marseillei merénylet már megtörtént és így a kisantant elvesztette általa leglelkesebb pártfogóját: Barthout és egyik legerősebb fenntartó oszlopát, Sándor királyt, valami kárpótlást csak kell kapniok a nagy veszteségért. S mi volna kecsegtetőbb kárpótlás, mint a magyar revízió gondolata, no meg az az egyre gyakrabban megnyilatkozó rokonszenv, amely a magyar külpolitika higgadt és öntudatos vezetése révén a nyugati nagy nemzeteket a magyar igazság mellé sorakoztatja. Bármi áron is be kell bizonyítani, hogy Magyarországnak része, szerepe van a merénylet előkészítésében s már meg van a kívánt eredmény, mert feltevésük szerint léket kap a revízió és a magyar kérdés olyan zátonyra kerül, amely nagy időre megfosztja minden jelentőségétől és erejétől. Olyan cél ez, amelyért érdemes harcbaszállni, hiszen ennek sikere a lidércnyomás elmúlását, a nyugodt álom visszatérését jelentené a kisantant vezetőinek. így magyarázható a megindított sajtóhadjárat. Prága adja a taktust ezúttal, mint rendesen. Sokáig nyugtalanította Európa érdeklődését a kérdés, vájjon Délszlávia beváltja-e fenyegetését és a Népszövetség elé viszi-e a kérdést? Végre eldőlt a dolog: igen, Délszlávia a Népszövetség elé ment a maga panaszával s vizsgálatot kér. Ha a beadvány tartalma ismeretlen is még, annyit már sejteni lehet, hogy főként Magyarország ellen irányul az éle. Elárulta ezt egy belgrádi lap: a Vreme, amely hat pontba foglalt kérdést intézett Magyarország miniszterelnökéhez s felszólítja, hogy felvetett kérdéseire nyilatkozzék. A nyilatkozat meg is történt. Pár szó az egész. De annál többet jelentő. — A magyar miniszterelnök — mondja a nyilatkozat — méltóságán alulinak tartja, hogy ilyen kérdésekben nyilatkozzék. Hogy mit jelent ez a néhány szó, azt majd a vizsgálat eredménye fogja kellően megmagyarázni. No mert még ma is előfordulhatnak esetek, amikor a Bumeráng eldobójához perdül vissza. De előfordulhat az az eset is, hogy az kerül a pellengérre, aki az ártatlant akarta annak kitenni. — Nem vagyunk a politikai gyilkosok népe, ez a fegyver hiányzik a mi történei-* bői — mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök közvetlen római útja előtt tett nyilatkozatában. És ebből az is következik, hogy semmi okunk sincs tartani attól, hogy Jugoszlávia a marseillei ügyet a Népszövetség elé vitte, mert nekünk nincsenek takarni valóink. A mi politikánk nem bujdokol ferde utakon s dinamitokat sem rejteget félreeső sikátorok titokzatos homályában. Ha a kisantant ezzel a rágalomhadjárattal akarta a magyar igazság útját eltorlaszolni, rosszul számított s talán éppen az ellenkezőjét értr el annak, amire törekedett. Már Premez Edének, a horvát menekült bombavetőnek kaposvári tárgyalására felvonultatták a szerbek ama külföldi újságíró barátaikat, akik egy politikai bűntény tárgyalásán keresztül akarták meghurcolni a magyar bíróságot és rajta keresztül az egész országot. Nem sikerült. Az idecsődített újságíróknak csalódottan kellett bevailaniok, hogy ez az ország nem a dinamitos merényletek földje, hanem a polgári rendé és nyugalomé. Újabban tekintélyes olasz lapok kinos és valószínűleg igen kellemetlen kérdéseket tesznek fel és intéznek Csehországhoz, amelyekből arra lehet következtetni, mintha ottan jóelőre tudtak volna a merényletről. De minket még ez a kérdés is hidegen hagy, mint ahogy nem izgat bennünket a cseh hatóságok ama fejtörése, hogy miképpen lehetne a prágai Princip-utcát valahogyan átkeresztelni, hogy a szerb szövetséges meg ne sértődjék. Nekünk nincsenek ilyen gondjaink. Mi sem gyilkosokat nem termelünk, sem utcákat nem nevezünk el róluk. I>

R LAMPÉRTH GÉZ A | Nagy veszteség érte a magyar irodalmat. Meghalt Lampérth Géza, a tiszta érzések melegszívű költője, a lelkes ifjúsági elbeszélő, az értékes munkásságú drámaíró, akit méltán gyászol az egész ország, hisz az egész or-* szágnak — a réginek, a nagynak ép úgy, mint e csonka, nyomorult hazának — dalolt, de akinek elvesztése mégis bennünket, pápaiakat érint a legfájóbban. Igen, bennünket, pápaiakat, mert Lampérth Gézának itt, e mi városunkban volt költői szárnyrakelte, innen küldte a fővárosba azokat a poémáit, amelyek alapján Beöthy Zsolt a jövő nagy reménységének mondta és mert Lampérth Géza egész költői pályafutása alatt hűségesen csüggött e városon, ennek szent emlékei ihlették meg múzsáját, ennek múltjáról s a mult dicsőségéről zengett énekeket. a legolcsóbban szereli Goldstein Gyufa műszaki és villamos vállalat CSILLÁROK heti 1 pengős, VAMRÓeÉPEK havi 12 pengős részletre. Philips és Eka-rádiók részlet-csere eladása. Díjtalan bemutatás. Itt végezte, a pápai kollégiumban középiskolai tanulmányait. Ez év júniusában volt 40 esztendeje, hogy érettségijét megszerezte. Itt a Képzőtársulatban irta első költeményeit, melyekkel első sikereit aratta. Pesten a jogot végezte el és az országos levéltár szolgálatába lépett. Ez a hivatali munkássága nagyban elősegítette történeti tanulmányait, melyeket később drámáiban értékesített. Az »Első könyvem«-nek nagy sikere után a »Pacsirtaszó^ majd »A boldogság vándora« című kötetei országosan ismertté és becsültté tették nevét. Közben elbeszélő müvei következtek: a nagyon szép »Kurucok csillaga«, az »Elmúlt időkből«, a »Kuruc hősök«, majd pápai vonatkozásúak: »A kis dárdás, meg a nagy dárdás«, »Három pápai diák balatoni kalandozásai^ melyekben ifjúságának, balatoni szülőföldjének képei színes változatokban vonulnak fel. A kuruckorba való belemélyedésének köszönte létrejöttét a »Veér Judit rózsája« és a »Rodostó« c. drámája, melyek költői sikerük mellett a színpadon is nagy hatással kerültek előadásra. Ugyané körbe tartozik a »Kuruc« s ugyanakkor pápai vonatkozású »Kurucvilág« c., akadémiai pályadíjat nyert színműve, melynek hátteréül Pápa várának 1704-ben Bottyán által történt bevétele szolgál. Lampérth Géza, aki hivatali pályáján a levéltári igazgatói rangig emelkedett, költői működése elismeréséül pedig a Petőfi-Társaságnak tagja és titkára, |iz év előtt pedig főtitkára lett, egész életén át szeretettel ápolta a személyes kapcsolatokat is városunkkal. A Jókai-körben gyakran olvasott fel verseiből, utolsó nyilvános szereplése is Pápán volt, 1931-ben, amikor a Petőfi-Jókai-szobrok leleplezése alkalmával előadott »Prologus«-ában áhítatos hódolata illatos rózsáit helyezte el a két halhatatlan pápai diák pápai szobrának talapzatára. Ugyancsak 1931-ben jelent meg Lampérthnak a kollégium 400 éves jubileumát rendező bizottsága felkérésére megírt utolsó műve: »A pápai református főiskola története«. Egy évig betegeskedett a költő. Felesége sz. csernátoni Csiky Anna és egyetlen leánya, Judit, önfeláldozóan < ápolták, de folyó hó 18-án — boldog házasságának 25-ik évfordulója napján — elragadta őt a halál. E hét keddén temették el a főváros által adományozott díszsírhelyre. Az irodalom és a Petőfi-Társaság nevében dr. Bán Aladár vett végbucsút tőle. Mi is bucsúzunk Lampérth Gézától, a nagy pápai diáktól, megszentelt hagyományok hűséges őrzőjétől, a szelidlelkű, gyöngédszivű embertől, a mélységes érzésű magyar hazafitól. És búcsúzván tőle, fülünkben cseng a 30 éves költői jubileumát is Pápán ünneplőnek a Jókai-körben felolvasott gyönyörű verse: KöltŐ-pályám, ember-pályám Estjét én is nyugton várnám, Hollószárnya, hideg árnya Óh, csak úgy borulna rám : Az új dalt hogy hallhatnám még, Szebb jövődből hogy ott látnék Csak egy szent hajnaisugárt még, — Hol most csupa éji árnyék — Egeden, magyar hazám! A »hajnalsugárt«, melyről e strófájában zengett, még megérhette a költő, a feltámadás nagy napjának teljes felragyogását már a csillagok hónából fogja nézni! Hirdessen a „PÁPAI HIRLAP"-ban I Kitűnő zamatu uradalmi faj rizling literje SCI fillérért kapható Nagy Vilmos utóda Nagy tollán bor, sör, pálinka, likőr, rum különlegességek szaküzletében Pápa, Gryőri-iit lO.