Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-08-25 / 34. szám

Helyben. Ü, I K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Rákóczi szobrának felállításával, ezzel a régi nemzeti kötelességnek teljesítésével kapcsolatban, elgondolkozhatik ismét az ember: hogyan fordult volna Magyarország sorsa, ha Károlyi Sándornak a majtényi sikon nem kell a fegyvereket letenni, ha a nagy fejedelemnek nem kell kibujdosnia, nem kell a száműzetés keserű kenyerét ennie, hanem ha ügye, amely egyúttal a magyar nemzet ügye volt, diadaltarat és Magyarország akkor, már akkor, önálló független ország lesz, amely szabadságában és magyarságában bizton és boldogan fejlődhetett volna. Vájjon jött volna-e akkor világháború s ha igen, ránk szakadhatott volna-e Trianon ? És elgondolkozván ezen s tovább még a 49-es katasztrófán is, ráeszmélhetünk a nagy tragédiákra, melyek sorozatából állt e nemzet ezeréves élete, de amelyek halálos fergetegeiből mégis csak újból új élet támadt, új remény, új munka, örök küzdelmek elpusztíthatatlan dicső élete. És ennek az új elpusztíthatatlan, örök életnek tápláló erejét, áldásos nedvét éppen azok adták meg, akik a nagy tragédiák során Muhi pusztán, Mohácsnál, Majténynél, vagy Világosnál elbuktak, illetve elbukni látszottak. Rákóczi emléke is, bár törvényt hoztak (amely tán még ma sincs a törvénytárból kitörölve), amely őt hazaárulónak nyilvánította, évszázadok ködén át világított a nemzet előtt, „számkiűzték bár nemzete köréből, számkivetve volt még neve is s bedőlt sirja század terheitől, mely felette feküdt mint paizs", mégis szentebb volt és áldottabb minden jó magyar előtt, mint az, aki emlékét megbélyegezni szerette volna. Hamvainak hazai földre szállításával, ami a nemzet és akkori uralkodója között a kiengesztelés szellemében történt, csak félig teljesítette a nemzet a szabadság dicső hőse iránti kötelességét. Ez a kötelesség csak akkor lesz teljesen leróva, ha állni fog a Fejedelem szobra és ha majdan utóbb a boldogabb jövőben az ő szobra előtt is nyilváníthatja háláját az újra egyesült Nagymagyarország népe, a Rákóczi népe az iránt a dicső hős iránt, akinek szellemében hazáját újra kivívta. Mert ki fogja vívni! A magyar tanítóság jobb jövőjéért. (my) Gömbös Gyula nagyon jól megérezte, hogy a falu vállán nyugszik ennek az országnak az egyensúlya. De ha a magyar gazda nem tudia fizetni gyermekének tanítóját, akkor a gazdasági egyensúly még nem is lehet teljes. Első feladatának tekintette a miniszterelnök, hogy talpra állítsa az elesett földmíves népet. Ezért engedte el a tiz holdon alóli gazdának a földadóját, ezért vállalta a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresénél jobban eladósodott törpebirtokosnak adósságtöbbletét. Ezért szállította le adósságainak kamatát négy százalékra és tőketörlesztési kötelezettségét évi egy százalékra. Ezért nyilvánította az eladósodott paraszt-birtokot védetté, amely fölött nem perdülhet meg a dob többé, ha csak nem könnyelmű ember a tulajdonosa. A földmívescsaládok megmentése után a tanító köv(-tkf;ett. Nem az állami tanító, aki a legnehezebb viszonyok között is mindenkor előre vehette fel fizetését. Büszke is lehet ez a kormányzat erre, amikor nemcsak a szomszédságban, de a gazdag Amerikában is, nemcsak hónapokig, de több helyen évekig is tartozik tanítóinak az állam. A felekezeti tanítót kellett megmenteni, akinek már-már szenvedésből összekovácsolt lánc volt az élete. Évek óta hallatszott a sírása, mert még azt a csekély járandóságát sem kapta meg, vagy legalább is nem pontosan kapta, amire pedig nagy munkájával ugyancsak rászolgált. Gömbös Gyula modern politikus és jól tudja, hogy a magyar tanító hivatott arra, hogy újjáteremtse ennek a nemzetnek a lelkét. Épen azért hivatalbalépése után az első tanítókongresszuson megjelent és megígérte, hogy az államháztartás nehéz gondjai közepette is módot fog keresni arra, hogy a hitfelekezeti tanítóságot kiemelje súlyos gondjaiból. És csakugyan, azóta háromizben Is jelentős pénzbeli segítséggel sietett az iskolafenntartó egyházak s így a tanítóság megmentésére. A most kiadott miniszterelnöki rendelet pedig a felekezeti tanító életviszonyait épen olyan nyugodt bázisra helyezi, mint amilyenen nyugszik az állami tanítóé. Elrendelte ugyanis, hogy az állami illetményhivatalok minden hó elsején késedelem nélkül folyósítsák a felekezeti tanítók járandóságait, tekintet nélkül arra, hogy az iskolafenntartási adók befolytak-e, vagy sem. Nagy és súlyos anyagi kötelezettséget vállalt ezzel magára az állam, mert többmilliós forgótőkét kellett teremtenie erre a célra. De a felekezeti iskolák zavartalan működése céljából minden kockázatot vállalnia kellett. A rendelet gyakorlati érvényesítése most már csak azon múlik, hogy az iskolafenntartó felekezetek mennyi idő alatt jelentik be igényeiket. Ezzel szemben a kormány a saját közigazgatásával végezteti az iskolaadók behajtását, amiből magát kártalaníthatja. Ez az intézkedés valóban megnyugtató. Ha már küzdöttünk eddig, nem rogyhatunk össze annyira, hogy a nemzet tanítói, akik gyermekeinknek, tehát a jövő Magyarországnak lelkét idomítgatják — nélkülözzenek. Hiszen a magyar tanítóság minden tehetségére szükség van ennek az új honfoglalás előtt álló nemzetnek, örök céljai érdekében. Okos politikára vall tehát, hogy a kormányzat megtalálta a sokezernyi felekezeti tanítóság jobblétének feltételeit. Az egész nemzet osztatlan tetszése és hálája fogadja ezt az intézkedést, mert alkalmas arra, hogy fellángoljon a tanítói öntudat, mint a csillagok, melyeknek fényét ködök zavarták. A magyar tanítóság nyugodtan őrizheti és taníthatja tovább a nemzet eszményeit, gondolatkincsét, érzésvilágát és nyelvét; önérzete lelkesedéssé, lelkesedése oltártűzzé válhat, mert nem kell tovább saját jelszavát mardosó érzésként szivében hordoznia akkor, mikor egy nemzet újjáépítésének munkájára neveli és oktatja a lelkeket. Jubilál a Pápai Önk. Tűzoltó Testület. A Pápai Önkéntes Tűzoltótestület szeptember 8-án tartja jubiláris hatvanadik, évi rendes közgyűlését, fennállásának 63. évében, melyet méltó keretek között szándékozik megünnepelni. Ez a nemes közcélú intézmény megérdemli, hogy múltjára röviden visszatekintsünk. A tűzoltást az elmúlt századok idején intézményesen a városi céhek végezték. Pápán is kitűnően meg volt szervezve, s ma is meg van egy XVIII. századbeli tüzrendészeti szabályrendeletünk. A céhek megszűnésével azonban a tűzoltás intézménye is elhanyagolódott, végre azonban 1870-ben Budapest megszervezte az első hivatásos tűzoltó csapatot. Egy év múlva, 1871-ben — főkép ügyvéd és tanáremberek kezdeményezésére — Pápán is megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület, Veszprémvármegyében elsőként, s hazánkban csak néhány magyar város előzte meg. A megalakulást követő esztendőben már két fizetéses tűzoltót tartottak, az a lelkesedés azonban, ami a kezdő lépéseket megkönnyítette, lassanként lelohadt. Főoka a testület szegénysége, a tüzoltószerek hiánya volt. A lajtoskocsi, ócska fecskendő bizony nem bizonyult megbízható tűzvédelmi eszköznek. A város közgyűlése csak öt év múlva — 1876-ban — szavazott meg nagyobb pénzösszeget tüzoltószertár és őrszoba építésére. Közben fölépült az őrtornyot pótló városmajori »deszkamászóház«. 1881-ben a tízéves pápai testület a megalakult dunántúli tűzoltó-szövetkezet székhelye lett, s neve már országos volt. Ez időben már tizenhat környékbeli község állott oltalma alatt. A testület gazdagodott, fejlődött, tűzoltószerei gyarapodtak, a fizetéses tűzoltók száma három lett, s a város mindinkább szárnyai alá vette. A testület nagy fejlődése két jeles elnök nevéhez fűződik. P. Szabó Károly főiskolai tanár az egyik, s Szokoly Ignác rendőrkapitány a másik, aki országosan használatossá vált szakkönyvet is írt a tűzoltóság számára, miáltal nevét mindenütt ismertté tette. A testület 1901-ben nagy fénnyel ünnepelte fennállásának 30 éves jubileumát. 1907ben lett elnöke dr. Csoknyay János, aki mai napig viseli e tisztséget. 1912-ben 40 éves jubileumát tartotta, s erre az alkalomra megE3 I 9W igyelm A református kollégium bencés reálgimnázium katholikus fiu polgári állami tanítóképző és az összes leányiskolák diáksapkái, tornaruhái és -cipői az előirt kivitelben és minőségben a legolcsóbb áron ifj. Stern Lipót cégnél kaphatók Pápa, Kossuth Lajos utca 13.