Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-07-07 / 27. szám

iv >T 1 IN 1> i-: r\ SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca u. „ Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. a^á^ou Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a millió meg millió nyomtatott betű, ami nem is egész egy hét óta a Németország­ban lejátszódott eseményekről napvilágot lá­tott, nem tudja megadni annak a rejtélynek kulcsát, mely ezeknek az 'eseményeknek hát­terében lappang. És élünk a gyanúperrel, hogy >egy hét után a másik és hónapok után évek fognak eltellni és még mindig nem de­rül fény arra, hogy mi történt tulaj donképen, mi volt készülőben, minő összefüggésben áll az 'egymástól teljesen .ellentétes felfogású és világnézetű vezető embereknek kihallgatás és ítélet nélkül történt lemészároltatása között. Az uralom, a harmadik birodalom megdönté­sére törtek? De hogyan akarták ezt keresztül­vinni? Voltak egymással kapcsolataik? Tet­tek-e olyan lépéseket, amelyek nyomán már elhatározás és tett születhetett volna? Ki fog 'ezekre a kérdésekre feleletet adni, amikor a tettesek vagy a tetteseknek gondoltak örökre elnémíttattak, az ő kihallgatásukat már az égi Biró végzi el odafenn, miután e földön ki sem hallgattattak, el sem ítéltettek, csupán elpusztíttattak. Tudjuk: ez forradalmi mód­szer, nem példa nélkül áll a történelemben* De viszont úgy tudtuk, hogy a német biroda­lomban a forradalmat már több, mint 1 1/ 2 éve hivatalosan befejezettnek nyilvánították, az államhatalom minden szerve, beleértve a legfontosabbat: a birodalmi hadsereg szilárd és tömör 'egységben áll a diadalmas Vezér mögött. Miért kellett akkor újból forradalmi eszközökkel élni, aminőktől megborzad a lé­lek. Vájjon nem éretett volna el ugyanaz a cél, ha a megöltek életben maradva elfogat­nak, ha minden tervük, minden összeesküvő szándékuk saját vallomásukból, terhelő ada­tok ellenük való felsorakoztatásából lesz lát­hatóvá, érthetővé és ép úgy ártalmatlanná, mint ahogy lett ezzel a mostani eljárással. És akkor pieg lett volna annak a tábornoknak is, akit a német birodalom egyik legzseniálisabb katonájának, a jövendő hadvezérének tartottak, a módja és lehetősége, hogy védje magát a legszörnyűbb vád: a hazaárulás ellen. A má­sik, a barnaingesek szervezője és lelke meg szólhatott volna arról, miért akart eltávolodni attól az iránytól, amelyre ő indította el azj elégületlen milliókat. És azoknak a régi pol­gári elemeknek, akiknek sorába egy volt bajor miniszterelnök is tartozik, szintén megnyílha­tott volna ajkuk és ha nem mindről, de tán erről vagy arról mégis kiderülhetett volna, hogy ártatlanul került a lázadók, felségsértők és haazaárulók listájára. Ma már természete­sen mindez meddő beszéd. A halottakat már senki fel nem támaszthatja. Van ugyan még ezernél is több letartóztatottjla a tervezett »második forradalomnak^ de ezek vájjon tud­tak-e azoknak valódi szándékairól, akik már többé nem beszélhetnek. Tudnak-e helyettük beszélni s ha lesz rá módjluk és lehetőségük, meg tudják-e őket védeni? Nem! Itt már a bizonyosság útja brutális erőszakkal, holttes­tekkel rekesztetett el, azon már csak a tör­ténelem kutatója fog valamikor végighaladni s amint időnek előtte az életből elköltözte­tettek csontjai felett tapos a lába, száz meg száz koponya meredez feléje, eltűnődhetik az emberiség sorsán, melynek mindenkor az volt az átka és végzete, hogy nem tanulta meg az emberiességet. A hét első napjaiban városunkban óriási szenzációt keltett a gyorsan tovasz:águldó hír, hogy a Pápán történt sorozatos betörések vakmerő tetteseit leleplezte, illetőleg elfogta a rendőrség, s nagy megdöbbenésre bűnré­szesség gyanúja miatt őrizetbe vett egy dip­lomás embert is, akinek — állítólag — ezek­ben a betörésekben bizonyos szerepe volt. A nagy izgalmat keltő és sok megvitatásra okul szolgáló ügyre teljes világosságot derí­teni a bíróság dolga, mi csak — króni­kási tisztünkhöz híven — tárgyilagosan re­gisztráljuk az eddig lezajlott eseményeket. Betörések sorozata. Több mint fél évvel ezelőtt történt, hogy éjszaka betörtek Ódor István Esterházy­úti kistőzsdéjébe, s onnan a legcsekélyebb értékű cigarettapapirosig mindent elraboltak, úgy hogy a nagycsaládú szegény hadirokkant­nak csak igen sok utánjárás után sikerült kis üzletét újból berendeznie. A télen mult egy éve két esetben is kirabolták dr. Baráth Zol­tán kúriai biró öreghegyi nyári lakását. Hosz­szabb szünet után aztán kora tavasszal meg­indult a betörések lavinája. Betörtek — mint ezt annak idején minden alkalommal megír­tuk — Koczor Kálmán nyug. ev. igazgató­tanító Klapka-utcai lakásába, azután a Petőfi­utcai főiskolai nyomdába, majd Baflog J. Kos­suth-utcai rőfös-üzletébe, Szalay Ferenc Ko­rona-utcai lakásába, Sült Lajos főszolgabíró Jókai-utcai házába, ezt követőleg a Zim­mermann-utcai r. kath. polgári fiúiskola igaz­gatói irodájába, a Kossuth-utcai Karczaghy­műterem fényképész-üzletébe, s mindezeket megtetézték azzal, hogy a mult hét keddjéről szerdára virradó éjjel betörtek dr. Csehszom­bathy László ny. városi főorvos Széchenyi­utcai lakására. A főorvos maga családjával együtt Balatonföldváron nyaral, cselédjük pe­dig aratási szabadságot kért, így senki nem tartózkodott a nagy líákásbajn. A betörők erről tudomást szereztek, s a mondott éjszakán az Árok-utca felőli kerítésen bemásztak, álkulcs segélyével behatoltak a lakásba, amelyet ala­posan megdézsmáltak. Rengeteg ruhaneműt, ékszert s miegyebet csomagoltak össze több bőröndbe, hátizsákba, s a rablott holmikkal az éj leple alatt, anélkül, hogy valaki is meg­látta volna őket, odább állottak. Jellemző a betörők vakmerőségére és biztonságérzetére, hogy szerdán éjjel újból ellátogatták a fel­tört lakásba, amikor ismét alaposan megra­kodva távoztak onnét. Előbb azonban a sikeres betörés örömére nagy lakomát csaptak, s pom­pás tokaji borral, amelyet szintén a lakás­ban találtak, kocintottak egymás egészségére. Szombaton reggel, a család erre felkért jó ismerőse a lakást szellőztetni akarván, lett nyilvánvalóvá, hogy a magára hagyott házban betörők jártak, s elvittek minden elvihetőt,­lamennyit csak magukkal elvinni bírtak. Ter­mészetesen, a rendőrségnek nyomban jelentést tettek a kellemetlen felfedezésről, amely a sok kudarc után azonnal erélyesen nyomozás­hoz látott. Leleplezik a betörőket. A rendőrség fáradhatatlan munkájának csakhamar meg is lett az eredménye. Két da­rab összetört ékszer, amelyet Gsehszombla­thyéknál raboltak, volt az árulójuk. Németh Sándor ácssegéd, fiatal nős ember, mult csü­törtökön 'este barátja, Molnár Imre társasá­gában megjelent Bokody Mihály Oyurátz Fe­renc utcai lakosnál, aki tört aranyak vásárlásá­val foglalkozik, s tört aranyat ajánlott neki megvételre. Bokody figyelmesen megvizsgálta az aranyat, s megállapította, hogy az karika­gyűrűnek és melltűnek az összetöréséből szár­mazik. Az aranyért 15 pengőt ajánlott fel, amit Németh szó nélkül elfogadott, de Bo­kody csak öt pengőt fizetett ki érte — mint állítja azért —, mert az arany származását gyanúsnak találta, mit ellenőrző könyvében is megjegyzett. Bokody §z aranyat még aznap eladta 20 pengőért Singer Ferenc helybeli ékszerésznek, Németh járandóságát pedig visszatartotta mindaddig, mig meg nem győző­dik arról, hogy az arany egyenes úton jutotté birtokába. Másnap a rendőrség emberei az ellenőrző-könyv megvizsgálása végett — a be­töréssel kapcsolatban — megjelentek Bokody­nál, aki a tört aranyra vonatkozó gyanújának előttük is kifejezést adott. Most már a rendőrségnek adat lévén a birtokában, Némethet csakhamar előállították, aki kihallgatása alkalmával bevallotta, hogy e tárgyakat kitől kapta. Ezen a nyomon el­indulva megállapította a rendőrség, hogy a betöréseket Róka Zsiga asztalos-segéd egy fiatalkorú cserepes-inas társaságában követte el. A fiatalkorú tettest Pápán sikerült csak­hamar elfogni, akinek la lakásán a bűnjelek egyrészét meg is találták. A többi lopott holmival Róka Zsiga va­sárnap Budapestre szökött, hogy azokat ott értékesítse. Országos körözést rendeltek el, s már-már úgylátszott, hogy a több nyélvet beszélő betörőnek sikerült egértutat nyernie, mikor csütörtökön mégis csak elfogták és pén­teken a délutáni vonattal Pápára szállították^ Róka elutazásakor egy bőröndöt — azt hazudva, hogy szerszámai vannak benne — egy barátjánál Pápán hátrahagyott, amelyet a rendőrség magához vett. Róka nem mindennapi betörő. Öt nyel­ven beszél, s Európa nagyrészét bebarangolta^ Egy ilyen »európai« utazásán arcképe árusítá­sával tartotta fenn magát, melyen öt nyelven a következő szöveg állt: » Európai körúton va­gyok, utamon ezen levelező-lapok eladásából tartom fenn magamat. Kérem Önöket, legye­nek szívesek e lap megvételével támogatni. Hazafias köszönettel Róka Zsigmond Európai utazó.« Závory Zoltán rajztanár, akire a betörők mint kioktatójukra hivatkoztak, továbbképző tanfolyamra a mult héten Vácra utazott, ahon­nét őt dr. Balla Zoltán detektív kedden éjjel elhalasztott fanem 1934 július hó 7-én esíe tartja meg az ELÍTE-kertben.

Next

/
Thumbnails
Contents