Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-07-07 / 27. szám

Aki megfontolja, az Lőwy-nél vesz Győr, Gr. Tisza 9. fér 5. a 11 órai bánhidai vonaUtal Pápára hoztam Állítólagos bűnrészessége és őrizetbe vétele ía városban óriási konsternációt keltett, mert itt mindenki rokonszenves embernek, s ezenfelül nagytehetségű művésznek ismeri, aki országos pályázatokon több izben első díjat nyert gazdag képzelőtehetségéről tanúskodó remek rajzaival és tervezeteivel. Velünk együtt (mindenki érthetetlennek tartja, hogy társadalmi állásához egyáltalán nem méltó társaSágba, s ilyen csúf bűnügybe keveredett volna, Závory 5—6 héttel ezelőtt nősült, cseh megszállott területről hozott feleséget, akivel boldogan élte mézes heteit. A terheltek kihallgatásuk alkalmával azt vallották, hogy a Baráth- és Ödor-féle betörések kivételével az összes betöréseket ők követték el, és ezek értelmi szerzője Závory Zöldfán városi iparostanonc-iskolai rajztanár volt, ía betörésekre őket ő beszélte rá, a betörések végrehajtásához utasításokat és helyszíni rajzokat adott. Závory Zoltán ezzel szemben tagadta bűnösségét a felbujtásra nézve, csupán azt ismerte el, hogy,két rablott pisztolyt vásárolt meg. A megejtett nyomozás eredményeképen Róka Zsiga ellen kilencrendbeli-, a fiatalkorú ellen tizrendbeli betöréses lopás miatt, Závory Zoltán ellen pedig nyolcrendbeli betöréses lopásra való fejbujtás és orgazdaság miatt indult meg az eljárás. Mind a hármait előzetes letartóztatásba helyezték és a kir. ügyészségnek adták át. Ugyancsak e betörésekből kifolyólag orgazdaság miatt indult meg az eljárás Vadász Lajos pápai utcaseprő, Németh Sándor ácssegéd és Horváth Ferencné született Bors Mária vatmersei születésű, pápai lakos, cserepes-mester neje ellen. A Baráth-féle betörés tettesei az előbb említett fiatalkorú és Horváth Ferenc 22 éves pápali szobafestő még 1933 március folyamán eltűnt, azóta senki sem tud róla, országos körötzése elrendeltetett. A közönség kérelmei, A tókerti villanegyedből érkezett hozzánk ez a kérelem. Akkor, amikor a város kertvárossá kiván fejlődni, utait és tereit építi és parkosítja, miáltal a város képét szebbé, levegőjét portalanabbá és egészségesebbé teszi, nem hagyhatja figyelmen kivül a Levente-utca sorsát sem. Az utat itt is építik, de ugyanakkor semmi terv nem látszik megnyilatkozni az út mellett folydogáló bűzhödt ér beboltozására. Pedig az utcarendezés elemi követelménye ez, az útépítés pedig a legjobb alkalom erre. A Tókert villanegyedének ilyenféle rendezése csak félmunka, pedig a Cincához hasonlóan a környéket bűzhödté és egészségtelenné teszi, ami egy villanegyed sorsát örökre alááshatja. Hiszen ez egy külvárosnak sem lehet figyelmen kivül hagyott problémája, »villaváros«-inak viszont eminens feladlata. Egy másik hozzánk érkezett kérelem a következő: Még ía tavasz folyamán elkészült a tókerti Egészségház melegfürdője, mely egy beton medencéből és nyolc zuhanyból áll. A fürdőt eredetileg az iskolásgyermekek otthonn nélkülözött fürdőszobájának pótlására szánták, újabb tervek szerint azonban megnyitják a felnőttek számára is, hogy akiknek fürdőszobájuk nincsen és a költséges gőzés kádfürdőre sem telik, itt minimális díj ellenében fürödhessenek meg. Most az a kérés érkezett hozzánk a Tókertből, hogy hívjuk fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a fürdőt már a nyáron megnyissák a közönség számára. A Tókertben ugyanis igen sok lakás nélkülözi a fürdőszobát és sok szegény embernek áldás és egészség lesz ez az új' fürdő. A Levente-utca a nedvesség, a Koronautca pedig a por ellen panaszkodik. Ez az! utca az irgalmas nővérek zárdájának utcája, ahol igen sok iskolás leány jár-kel, s azonkívül jelentős teherforgalmi út, s itt sem az utcaseprést, sem az utcaöntözést nem ismerik. Eklépzelhető ennek a poros levegőnek illata, egészségessége. Ez ;az utca is reméli, hogy a város tudomást vesz jogos panaszáról s az utca seprését, öntözését nem fogja tovább is elmulasztani. (—th) Kirándulás a Kertesköre.* Egy májusvégi vasárnap reggel vidám kirándulótársasággal szállottunk ki Farkasgyepün a postaautóbuszból. Célunk egyesületünk, a Magyarországi Kárpát Egyesület pápai Bakony-osztálya által a közelmúltban út jelzéssel ellátott Nyáriakol-Kerteskő-Kerülőhegy útvonal bejárása volt, hogy meggyőződjünk a jelzések használhatóságáról, az egyes útszakaszok időtartamáról és hogy az útjelzést Szentkúton keresztül Bakonybélig kiegészítsük. A falún végigmenve, a falú szélétől mintegy 10 percnyire fordul az országútról balra az erdőbe a fehér alapra festett sárga útjelzés, amely jól olvashatóan vezet keresztül az erdőn a szentgáli határhoz tartozó, változatos, poétikus tisztásokkal tarkított útvonalra. Mintegy másfél órás menetelés után lenyűgöző panoráma tárul ki előttünk. Jobbfelől a hármas Hajag impozáns, erdőkoszorúzta hegyvonulata, melynek tövében útunk egy darabig vezetni fog, balról a Hajszabarna, túl rajta a Pápavár, messze előttünk lezárják a kilátást a Somhegy, a Kőrishegy, a bakonybéli hegyek. Elhaladunk egy kis tó mellett, melynek partján a csehbányái disznókonda legelész vidáman cuclizó kismalacokkal, majd toronyirányt nekivágunk a Nyári akolnak. Társaságunkban itt lazul meg először a fegyelem, de a kacéran ránk mosolygó erdei szamócának nehéz volna ellentállni. Még a »Tilos a legel.*tetés« felírású tábla sem akadályozhatja meg, hogy a domboldalon szerteszéledve, bőségesen ne lakmározzunk. Szerencse, hogy ahol szamóca terem, terem ott bőven csalán és tüskés bozót is, különben a vezetői tekintélynek nehéz volna érvényt szerezni. Átkelve a Gellapatlakon, bársonyos, vadvirágos rétek között elérjük a veremszerűen épített, hosszú bolthajtásos nyári akolt, amely a szentgáli szájhagyomány szerint Mátyás király viadászháza volt. A nagy kapuk mjögött most csak néhány kis bárány árválkodik és a büszke hallali helyett ezek bégetése fogad bennünket: Felkapaszkodunk egy dombtetőre és a Dabronyi kútnál két és egynegyed órás menetelés után rövid pihenőt tartva, megtizóraizunk. Utunk változatos, dombos vidéken vezet tovább. Balkézről már idefehérlenek Bakonybél házai s ahol az erdő védő fái alól kilépünk, szilajon nekünknyargal az északi szél, ami egész útunkon hű kísérőnk marad. Utunkat több jóízű forrás keresztezi, talán ez az egyetlen hosszabb bakonyi túra, melynek a turista üres kulaccsal is nekivághat. A vadregényes Fejérkő alatt elhaladv^ mely dacos magányban őrködik a vidék felett, bozóttal sűrűn benőtt dombokon törünk előre s egy száraz patakmedret keresztezve, elérjük Antelházát. A várszerűen épült nyaraló kertjét megtekintve, rövid kapaszkodó után kilé* Fenti útleírás a Magyarországi Kárpát Egyesület Bakony-osztályának túrakönyvéből készült, az egyesület 53-ik kirándulásának ismertetése. Két éves fennállása óta az egyesület tagjai keresztül-kasul járták a Bakonyt nyári kirándulásokon és téli sítúrákon egyaránt. Az egyesület a Bakonyon kívül túrákat rendezett a Balaton vidékére, a Mátrába, a Börzsöny hegységbe, az írottkőre, Sopronba, a Semmeringre, a Raxra, tanfolyammal összekötött téli sítúrákat Ausztria több vidékére. Kirándulásain, melyeket e lap hasábjain meghirdet, vendégeket mindig szívesen lát. Bárkinek készséggel ad felvilágosítást bakonyi túrákról, túraprogrammokat összeállít, sőt, hogy hazánknak ezt a hozzánk közelfekvő, de alig ismert szép vidékét minél szélesebb körben megismertesse, érdeklődő csoportoknak tagjai sorából szívesen jelöl ki a lehetőséghez képest túravezetőket. pünk egy bozótosból és álmélkodva állunk meg a Kerteskő tetején. Több emeletnyi mélységben a Kerteskő szurdokvölgyében most szelíden csörgedez a Gerence-patak, de elképzelhető, hogy megáradva milyein vadul ostromolja a mindkét partján meredeken égnektörő mészkősziklákat. Az eróziós eredetű sziklafalakat függőlegesen bemélyedő hasadékok tagolják, az így keletkező mészkőzsákok nagyon emlékeztetnek a Szentgyörgyhegy híres bazaltzsákjaira. E vadregényes sziklaszoros, mely középhegységekben szokatlan, grandiózus benyomást kelt és bárhol külföldön híres kirándulóhely lenne, már Szent István bakonybéli alapítólevelében »Kertes kuv« néven fordul elő és valószínűleg úgy ez, mint az előbb említett Fejérkő és a Bakonynak több rejtett sziklacsioportja honfoglaló őseink pogány áldoziathelye volt. A mult emlékei és a tájék gazdag szépsége sem feledtetik azonban, hogy már hajinak óta talpon vagyunk és a delet is rég elharangozták. Leereszkedve a Gerence völgyébe, keresztülhaladunk a sziklaszoroson és az első alkalmas tisztáson tábort verünk. Az ebédet vidám tréfa és kölcsönös kinálgatások között fogyasztjuk el. Rövid pihenő után felkapaszkodunk a Kerülőhegyre, ahol megszűnik az útjelzés és kezdődik a mi munkánk. S itt elismeréssel kell megemlékeznünk turistabarátainkról, akik egy előző vasárnapon az eddig megtett mintegy hatórás útszakaszon a legalkalmasabb és legszebb kilátást nyújtó ösvényeket gyakran úttalan bozótokon át megkeresték és azt hajnaltól estig tartó fáradságos

1 munkával lefestették, míg a festékjük el nem

! fogyott. Ha az erdőbirtokosok mind belátnák, hogy a turistákkal közös érdekük, hogy a rendszertelenül szétkalandozó turistáknak a bejelzett utak határozott irányt adjanak és az útjelzéseket engedélyeznék, már számos jelzett út tenné hozzáférhetővé a Bakony sok rejtett szépségét. Az erdőből kiérve, Nyugatnak fordulunk és egy akácsoron folytatjuk a »tájfestést« Szentkutig, más néven Borostyánkutig. Szent Gellért, a Velencéből Szent István királyunk udvarába került bencés apát, e hely közelében épült cellában rernetéskedett. Az itt felépült Kálvária és kápolna a környéknek kedves zarándokhelye. Szentkuttól az útjelzést bevezetjük Bakonybél községbe a bencés kolostorig. A kolostort még Szent István királyunk alapította, II. Ulászló adományozta a kegyuraságot 1516ban Pannonhalmának. A kolostort a XVL században fegyveres csapatok többször feldúlták, egy századdal később teljesen elpusztult. További sok viszontagság és tűzvész pusztítása után újraépítve, a kolostor ismét szimbolizálja a magyar élniakarást és a nagymultú tanítórend SZÍVÓS építőmunkáját. Megtekintve az apátság egyszerű templomát és gyönyörű fekvésű halastavas angolparkját, — melyben ritkaszépségű fenyőóriások büszkélkednek, — megszokott tanyánkon, a Vánik-féle vendéglőben végre jól kiérdemelt pihenőhöz jutunk. Hat órakor ismét felkerekedünk és elhaladva a most épült strandfürdő mellett, vidám nótaszóval, ütemes tempóban nyeljük a kilométereket a Gerence mellett kígyózó kocsiúton. Táguló tüdővel élvezzük a pomp'ás, illatos tavaszi alkonyatot. Hét óraikor Gerencepusztára érve, örömmel üdvözöljük la lórét, melyet a diósi gazdaság küldött elénfci Öreg este van, mire Huszáriban rövid pihenőt tartva — mialatt a Keményfaipar tisztviselőinek vendégszeretetét élvezzük jól fűtött kandalló körül —, lórénk bekocog Franciavágásra. A vasútállomás szokatlanul élénk, a pápai Református leányegyesület tagjai agilis elnöknőjük vezetésével előttünk érkeztek vissza egy bakonyi túráról. 11 órakor a sok nójtaszótól teljesen berekedje, de egy gyönyörű kirándulás emlékével érkezünk haza Pápára. Csiszár László. Xyomtatvánijait rendelje a főiskolai nijomdában