Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-16 / 24. szám

Aki megfontolja, I az BÚTORT Lőwy-nél vesz avifóg legjobb Ha nincs munkakedved s gyomornyomást érzel, Az Igmándi gyógyvíz, mindig megbízható, csak Igmándi-t igyál fél pohárral reggel. páratlan hatású, kiváló hashajtó. Figyelem! Az Igmándi keserűvíz kis, három és fél decis üvegekben is kapható! tudná fizetni a kölcsönvett alapot. Pedig ma azon alapon egy töredékért is lehetne egy monumentális emlékoszlopot felállítani. Természetesen nem bronzból, vagy márványból — drága figurális kiképzéssel — hanem kőből, gránitból egy hatalmas obeliszket. Nem szükséges a hősöknek díszes bronz- és márványmü, az ő lelkük már rég sokkal díszesebb helyre vonult be, — amelyet az égiek állítottak fel — az önzetlenség, az önfeláldozás és a hazaszeretet pantheonjába. Nem célunk a visszavonás és gáncsoskodás, sőt szeretnénk, ha minden jó és helyes — de különösen hazafias — mozgalmakban egy közös nevezőre lehetne hozni szerencsétlen társadalmunknak szétesésre hajlamos szervezeteit. Kérjük azért ifjú barátainkat, fontolják meg e hazafias ügy kivitelezését, s kapcsolják bele mielőbb tgy a város vezetőségét, mint annak testületeit és különböző egyesületeit. Épp úgy, ahogy ez más városokban is történik. S ezeknek kiküldötteiből állna azután az országzászló és hősi emlékmű dolgát intéző helyi bizottság; s akkor nem egynéhány, hanem sok lelkes harcosa támadna e hazafias mozgalomnak, amelyet így egy-kettőre tető alá is lehetne hozni. László István fronth. vezetőtiszt. Németországi levél. Marburg, 1934 június 7. Igen tisztelt Szerkesztő Űr! A kedves Pápai Hírlapnak Marburgból írom 'e levelet, ahol június elseje óta hallgatom az egyetemi előadásokat. Előbbi egyetemi városom: Utrecht után jó ez a változatosság, mely nemcsak abban nyilvánul, hogy Utrecht és az egész Hollandia sík terűiét, Marburg pedig a Lahn folyó partján, hegyek között húzódik meg, de főképen a két nép egymástól elütő karakterében. A Hitler-uralom óta harmadszor vagyok a Harmadik Birodalomban. Először tavaly nyáron Bonnban, amikor még a nemzeti szociálista állam első mámorát ünnepelte a márciusi győzelem után; másodszor a télen, ugyancsak Bonnban és Béthelben (az utóbbi helyen van BodjeJschwingh Frigyes által epileptikusok számára alapított hatalmas emberbaráti intézet), amikor láttam, hogy milyen óriási arányokban kidolgozott terv alapján indult meg a munka, hogy valóra válthassák az ígéreteket; és most harmadszor itt Marburgbain. A nemzeti szociálista állam már túl Van az első év mámoirán, tisztán látja a nehézségeket és vasfegyelemmel beszervezett katonáin keresztül rettenetes erőfeszítések árán át akar gázolni az akadályokon. Düsseldorf, Köln, Koblenz, Mainz, Frankfurton keresztül vezetett az Utam. Kölnben volt két óra várakozási időm. A várost tavaly már becsatangoltam, hát beültem a Dómba, melynek az embert törpévé kényszerítő monumentális gót boltivei alatt mindig szeretek megállani. Odakint szemetelt az eső. Szomjas; voltam, s valódi kölni vízzel enyhítettem szomjúságomat. Amíg Bonn felé robogott a vonat, sok Egy fiatal mindenes kifutóleány kerestetik. — Cím a kiadóhivatalban. — kedves emlék elevenedett fel a mult nyárról ! bonni diákságomról. A minden héten meg- | tartott kettős böjtnapok (pénz szűkében t. i. j mindéin héten kétszer csak főtt krumplit et- > tem), Barth professzor úr mély hittel teli és^ az egyház hamis vezetőit tüzes ostorral korbácsoló előadásai stb. Koblenz táján, ahol tulajdonképen a Rajna vadregényes része kezdődik, sikerült az ablaknál helyet kapnom. Egymás után tűnnek fel a régi sziklavárak: Braubach, Maksburg. Az ellenséges testvérek várai, Egértorony stb. Mindegyikhez régi öreg mesék és mondák fűződnek. Sziklahátakra épített függőkertek, szőlővel beültetve. Loreley-szikla. Tayaly nyáron hajón tettem meg ezt az utat, de újra élvezem. Rüdesheiminél feltűnik a hatalmas nemzeti emlék: Germania. Innentől kezdve elmaradnak a hegyek. Beszédbe ereszkedem egy tekintélyes körfogatú asszonysággal. Trierből jön Makizha látogatóba. Arról ábrándozik

1,' hogy két bögre kávét fog meginni, mihelyt oda ér. Aztán a nyomorúságos helyzetről beszélünk. Észre veszem, hogy a túlsó sarokból erősen figyel valaki. Maiinznál leszáll az asszonyság. Az illető, aki előbb figyelt, most kéretlenül elkezd magyarázni. Külpolitikára terelem a szót. A franciákat irtózatosan gyűlöli. (Mint minden német!) Gazdasági háborúról beszél. Hogy tartja a francia pénz rabszolgaságban a dunai államokat. Romániában búzát égettek el a franciák csak azért, hogy a németek olcsón hozzá ine jussanak. Lassan elárulja, hogy az ausztriai nemzeti szociálisták egyik vezetője, i Érdekes alak. Típusa az uborkafára fölvergődött nyárspolgárnak és a külpolitikailag iskolázott fanatikus diplomatának. Neki szegezem a kérdéseket: a német nagyhatalmi törekvésekről (épen Magyarországot illetőleg), az egyház elnyomásáról, a zsidógyűlöletről. Leginkább kitérő válaszokat ád. Minden nagy átalakulásnak vannak árnyoldalai stb. Frankfurtban elválunk egymástól, anélkül, hogy bemutatkoztunk volna. Amint kilépek a pályaudvarról, a munkatáborba beszervezett ifjúság csapatait látom fölvonulni. Zászlókkal, zeneszóval. A tömeg »Heil Hitler« köszöntés

í»sel üdvözli a zászlókat. Egy munkás külsejű ember át akar rohanni a csapatok közötti résen. A vezető visszarántja. »Két évet adatok gazember« — ordít rája hatalmának teljes tudatában. Az ember visszaszól, a tömeg morogni kezd. A moiigást túlharsogja a muzsikaszó. Örák hosszat vonulnak, fegyelme

izetten, céltudatosan. Katonák. A germán csizma büszkén dobban az utcák kövezetén. 150 millió németről álmodnak. Egy hat éves gyerek büszkén mutatja igazolványát. A Hitler-ifjúságba van beszervezve a fiatalja. A Nemzeti Szociálista Pártba az öregje. Az ifjúságot iskolázzák külpolitikailag, belpolitikailág. Egészséges, erőtől duzzadó német fiuk és leányok dalától harsog a város nappal. És sókszor ébredez éjjeli gyakorlatról hazatérő diákok nótáira. Nálunk sok a tüdőbajos gyerek, bizonytalan tekintetű, célját vesztett fiatalság. Óh, hogyan fogunk megállani, ha egyszer ez a német csizma erejének mámoros kedvében reá tapos a mi szegény fajtánkra? Nagyon sokat kell edzeni, fegyelmezni magunkat. Sokat, igen sokat kell dolgoznunk; ha így teszünk, nyugodtan nézhetünk a jövő elé. Honfitársi szives üdvözlettel: Fáber Kovács Gyula. Győr

y Gr. Tisza I. tér 5. Földem csak pár virágcserépnyi. Különös ez: már évek óta Csak városban, kövek közt élek, Mégis a falum határával Van még tele bennem a lélek. A városban roskad a testem, Ideköt kényelem, robot

t A rothadásig tökéletes Kultúra végkép megfogott. És mégis, bennem tél és tavasz, Nyár s ősz változnak évről-évre S így ősszel, mintha falum minden Édes gyümölcse bennem érne. A hegyek mustja bennem erjed, Ködlenek bennem téli tájak, Tavaszi trillák zengnek át S éget nagy heve a nyárnak. Különös ez: kopár az aszfalt S földem csak pár virágcserépnyi, Mégis, mégis az én határom Szemmel sohse lehet beérni. Úgy járok benn, mintha még mindig Szántanék, vetnék, úgy, mint régen S varjak jönnének bogarászva Utánam lassan, feketében. Hallom, mit susog a szellő, Estharang kondul néha bennem. Kis fogoly madár szívverését Most is érzem a tenyeremben. Illatot küld felém a kertünk S mikor itt a piacon járok, Fejük emelik, megismernek S rám nevetnek a vadvirágok. S ha ezer idegtépő zajtól Fáradt fejem párnámra hajtom, Álmomban édes illatú Bodzabokor tövében alszom. Az én lelkem már nem is lélek: Széles határ! — a nap süt rája S ha meghalok, kihajt belőle, Mint búzavirág, pipacs, zsája. Bodás János. Ajánlom prima minőségű cserépkályháimat lényegesen leszállított áron. Cserépkályha=átrakást és javítást jutányosán elfogadok. Boscowitz Sámuel kályhagyáros, Széchenyi-utca 12. sz. Keress egy pengőst^ találsx egy fényképezőgépei! Keresd az Agfa-bankót! Ez egy különleges, értékes 10 pengős, amelynek sorszámaiban, akár egymás mellett, akár külön-külön két 4-es szám fordul elő. A 44-es szám az Agfa Díj-box készülék gyári száma, amelyet egy benne levő 8 felvételes Agfa-filmmel együtt a szerencsésen megtalált Agfa-bankóért azonnal bevált a „KARCZAGHY" fotószaiiizlet, fotólaboratórium Pápa, Kossuth Lajos utca 32. szám.