Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-16 / 24. szám

Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szerkesztőség : Liget-utca. - ^^^VJJ Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára Telefon 131. szám. I Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Magyarország igazságügyminisztere, e város szülötte, aki nyolc éven át a pápai ősi kollégiumnak volt színjeles tanulója, országos gondjai közepéből érettségi találkozóra érkezik közibénk. Szülővárosa mélységes tisztelettel és szerető érzéssel köszönti őt. És köszöntik őt volt tanulótársai, egykori játszópajtást ifjúsága első örömeinek és bánatainak osztályosai. És köszöntik mind azok a korosabb és fiatalabb volt pápai diákok, akik szintén ugyanezen napra tűzték ki érettségi találkozójukat. Ez a kollégiumi találkozóknál ezúttal először történik s mi részünkről szeretnők, ha jövőre e szokás meghonosodnék. És meghonosodnék az is, ami idén szintén meglesz, hogy a most tanuló diákság is jelen van még az egykori diákok találkozóján. Milyen szorgalomra, tettre, nemes becsvágyra buzdító kép az a mai tanulóifjúságnak, ha példáit látja annak, hogy szorgalom, tehetség, munkásság, tör hetién erély és ami mindeneknél fontosabb, szeplőtlen tiszta jellem mily magasra emelhet fel. íme egy ország kormányáéinak lett tagja, nemzete sorsának intézője^ igazságszolgáltatásának legfőbb őre az a kis pápai diák, akiinek ritka képességeit a tanár avatott szeme már akkor észrevette, de akiinek Istentől adott talentumait a páratlan akaraterő fejlesztette ki és egy puritán lélek jellemszilárdsága acélozta meg. Ám körülötte más érdemes munkásai a magyar közéletnek ÍSÍ felsorakoznak és az emlékek közösségében az alma mater iránti hálában egyesülve szolgálják az ilyen találkozók legszentebb, legfőbb célját: a hazaszeretet gondolatában való egybeforradást. A magyar értelmiség minden ilyen találkozója egy-egy valódi nemzeti ünnep, lamelymek emléke mindig tettre, áldozatkészségre, önfeláldozásra buzdítja a résztvevőket, s amelynek áldó hatása nem enyészik, nem pusztulhat el soha. A nemzeti egység évfordulója. Egy 'esztendeje, hogy a nemzeti egység gondolata, mint minden magyart egybeölelni szándékozó új mozgalom, elindult hódító útjára. Csupán egyetlen esztendő áll mögöttünk, mozgalmas, munkában eltelt tizenkét hónap, melynek eredményei máris mutatkoznak. Ez alatt az idő alatt ugyanis kitűnt, hogy a nemzeti egység mozgalma túlnőtt a pártkereteken, nem az elválasztó, magyart a magyarral szembehelyező eszmék hirdetője, hanem társadalmi, felekezeti és foglalkozásü megkülönböztetés nélkül, egységbe tömöríti mindazokat, akiknek szive a haza jobb sorsáért dobog. Ebben rejlik a nemzeti szolidaritás gondolata, amely felismerte, hogy ,a magyar nemzet sajkája, a világ tengersok bajának hullámain vergődve, soha révbe nem juthat, ha a matrózlázadások, egyenetlenség gek, pártoskodás, huza-vona s ha az egymás elleni békétlenség szelleme tölti el a lelkeket. Egy esztendeje hirdetjük falun és városon, hogy nincs különbség magyar és magyar között, mert egyformán fiai vagyunk e hazának és testvérei egymásnak. Ma jobban, mint bármikor, szüksége van a hazának a nemzet minden tagjára. Nem nélkülözhetjük a szántóvető ember dolgos kezét épúgy, mint a munkásét és iparosét, de nem nélkülözhetjük a kereskedő fürgeségét s legfőképpen a nemzet irányítására hivatott, képzett és tanult osztályét. Mindenkinek meg kell állania a helyét a maga munkaterületén és senkinek sem szabad lebecsülnie mások munkáját. Ezt hirdetjük egy esztendő óta, szolgálva az öncélú nemzeti poltika egyik legfőbb követelményét: a magyar sorsközösség parancsszavánlak engedelmeskedő reálpolitika szükségességét. Történelmi idők kényszerítenek bennünket a nemzeti egység megvalósítására s ez alól a kényszerűség alól nem vonhatja ki magát senki közülünk. Lehetnek eltérő vélemények közöttünk, lényegtelen, másodrangú kérdésekben, de abban, ami a nemzet fejlődését elősegíti s a jövőre nézve mindnyájunknak életet ad, mint pl. az ország függetlenségének fenntartása és biztosítása, — ezekben a kérdésekben egymástól el nem különülhetünk. Csak a rövidlátó s az orslzág valódi helyzetét fel nem ismerő politika hirdethet olyan eszméket s követelheti olyan célok megvalósítását, amelyek nem időszerűek s mint ilyenek, nem feküsznek a cselekvést igénylő problémák gyújtópontjában. Tagadhatatlan, hogy vannak problémák, amelyek tekintetében nincs egyvéleményen minden magyar, sőt, talán ezek a problémák szembe is tudnák állítani egymással a nemzet tagjait. Ezek azonban — mint például a királykérdés — nem olyan természetűek, hogy azok miatt a nemzet legértékesebb rétegei szembe kerüljenek egymással, amikor a helyzet egyébként is az, hogy azok megoldása ma csaknem teljes lehetetlenség s így a reájuk fordított erő ok nélkül elvonná a nemzet energiáját azok felől a problémák felől, amelyek megoldása nem tűr halasztást, mert tőlük a nemzet egzisztenciája, boldogulása függ. A legfontosabb magyar kérdés a revízió ügye, amelynek érdekéber el nem lankadó, rendületlen harcot kell folytatnunk. Hogy azonban a revíziót elérjük, ehhez revizióképessé kell tenni a nemzetet, ami azt jelenti,, hogy végre kell hajtani az ország és a nemzet belső szerkezetén mindazokat a változtatásokat, amelyek minden magyar számára lehhetővé teszik a nyugodt és biztos életet, az •egyetlen jog és egyetlen igazság alapján. Ez a követelmény olyan reformpolitika szükségességét veti fel, amely reformpolitika nagy feladataival — választójogi reform, a telepítés kérdése, közigazgatási reform, a hitbizományi reform stb. — feltétlenül szembe kell néznünk s azokat sikeresen megoldani csak jakkor tudjuk, hogy ha a feladatok mindegyike mögött céljaiban s törekvéseiben egységess nemzet áll. Nem követne-e el helyrehozhatatlan, öngyilkos politikát ez a nemzedék, ha keresztül tekintene az egységes gondolkodást biztosító s a nemzet élete szempontjából mindennél lényegesebb problémákon s ahelyett,: hogy közös erővel ezen a téren maradandó alkotásokat tenne, tovább rágódnék olyan másodrangú fontosságú kérdések taglalásán^ amelyek hatása az egyetemes magyar érdekre nézve maradéktalanul pusztító, romboló, tehát veszedelmes volna. Ismételjük: a történelem kényszerítő ereje nyújtja számunkra a nemzet életéhez elengedhetetlenül szükséges eszközöket, amikor azt követeli, hogy a bomlott kéve helyett szojrosra kötött kéve módjára álljon a magyar nemzet a Duna medencéjében. Ha egy akarással és szent elhatározástól vezérelve rneGYŐZŐDJÖN MEG ÖN IS olcsó áraimról és áruim prima minőségéről. Állandóan dús raktár mindennemű fűszer, csemege, gyarmatáru- és pipere-cikkekben. Szives pártfogást kór: KATZJCA KÁROLY füsserkereskedő. Szolid kiszolgálás! Mindent házboz szállítok! gyünk történelmi utunkon előre, elérjük azt a célt, amiért a mai magyarságnak küzdenie Inemcsak a saját jól felfogott érdeke, de a történelem parancsa alapján is kötelességei; A nemzeti egység zászlaja diadalmasan; kibontva leng Csonka-Magyarország legkisebb községeiben s tanyaházai között is. Azok, akik hirdetni kezdték a nemzeti egység zászlaja által szimbolizált, minden magyart egybefoglaló gondolatokat, egyetlen esztendő munkája után is nemes, jó érzésekkel eltelve láthatják az elért eredmények sikerét, amelyen felbuzdulva bizakodással, felemelt, bátor fővel tekinthetnek a nemzeti egység gondolatának teljes diadala felé. Június 15-ike a nemzeti egység gondolatának a napja. Egy évvel ezelőtt, ezen a níapon bontotta ki zászlaját ez az új, honépítő mozgalom az ország minden községében. Már az első év is a síiker és az egység gondolatának diadalesztendeje volt. Tovább tehát előre! A biztos célig. Országzászló és hősi emlékmű. A tél folyamán városunkban is megindult az országzászló felállítása iránti mozgalom. A „szellemi munkanélküli" fiatalság tette magáévá e nemes gondolatot, amely gondolat egyaránt szivén fekszik a haza és a nemzet jövője iránt aggódó, minden igaz magyarnak. Mert kell egy élő mementó a mi könnyen feledő társadalmunknak, amely szüntelenül figyelmeztessen, hogy amig Trianon szörnyű sziklája meredezik elénk a csonkahaza határain, addig egyetlen kemény akarattal, egyesült erővel s egy úton haladva törekedjünk ezt a nemzeti létünket fenyegető terhet elhengeríteni hazánk testéről. Tehát a gondolat nemes, hazafias és fontos is; kivitele az egész magyar társadalom ügye. Sajnos, ugyanakkor városunkban az a helyzet, az egész mozgalom oly szük keretek között mozog, hogy veszélyeztetni látszik annak erkölcsi és anyagi sikerét. De különben is — ilyen és hasonló — minden jó magyar emberre egyformán kötelező nemzeti ügyet nem lehet, de nem is szabad — hogy úgy mondjuk — egy szűkebb társaságnak kisajátítani. Mert mi történt? A mozgalom megindulván, hozzáfogtak a gyűjtéshez, egyelőre gyűjtőiveken. A város vezetősége is, nagyon helyesen, azonnal magáévá tette e hazafias ügyet, s egyik közgyűlésen meg is szavaztak e célra 500 pengőt. A gyűjtésnek, hogy egyébként milyen sikere volt, nem tudjuk. Azonban legutóbb már levélben fordulnak — egyesekhez —, csekket mellékelve, egy helyi bizottság nevében. Hiba, hogy nem tudjuk, kik vannak abban a bizottságban, s ez a bizottság honnan kapta a mandátumát; továbbá, hogy hol és mikor tervezik a mü felállítását. Nem kevésbbé hiba, hogy e bizottságban nem látjuk sem a város vezetőségének, sem a város különböző és elég számos társadalmi, kulturális egyesületeinek, sőt még intézményeinek, testületeinek képviselőit sem. Végül nem tudjuk azt sem, mekkora összeg szükséges e mű felállításához. így azután bizonyos — sajnálatos — bizalmatlanság tapasztalható a mozgalommal szemben. Ami talán nem is csodálatos, tekintettel egy hasonló hazafias mozgalom — a pápai hősiemlékmű felállításának — fiaskójára. Mert e célra is összegyűlt — annak idején — egy bizonyos összeg; a város is hozzájárult az emlékmű alaphoz, de hősi emlékmű Pápán még ma sincs. Az összeg pedig csak papíron van meg a város számadásaiban. Arra pedig ma gondolni sem lehet, hogy a város vissza