Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-02 / 22. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben I N D E IN SZOMBATON Ref. Főiskola. Kiadóhivatal; Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. .viwí u-- -iiegycűéVré'2 "pengő. Telefon 131* Egyes szám ára 20 fillér. Bzám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar társadalomhoz! Június 4-én tizennegyedik évfordulóját gyászoljuk annak a napnak, amelyen a gyűlöd let, az elvakultság és a tudatlanság Magyar­országra parancolta minden idők legkegyetle­nebb és l e gigazságtalanabb békéjét. Tizen­négy esztendeje annak, hogy Trianonban alá­írták azt a szerződésnek csúfolt kényszerintéz)­kedést, amely Magyarország Kárpátok övezte, legeszményibb fekvésű ezeréves birtokállomá­myát, a Magyar Szent Korona országait szét­szaggatta, darabokra törte és a magyaroknak független ország címén csak egy ezer sebből vérző csonkot hagyott meg. Az ez évi tizennegyedik gyászos évfor­dulón megalázottságunk és megraboltságunk minden fájdalmával, de az Egy Hazátta, Az egy isteni örök igazságba és Magyarország, jeltámadásába vetett, minden keserűséggel dacoló törhetetlen hittel emlékezzünk! Magyarok, emlékezzünk! Minden igaz magyar szivét tépő bálsor-> sunkról való megemlékezésünknek adjuk lát­ható jelét is. Megemlékezésünk jele egy szál szerény virág legyen. Zarándokoljon el az egy szál virággal minden magyar a Hősök Emlé­kéhez, vagy az Ország Zászlójához, vagy nem­zeti kegyeletünk bármely emlékéhez és tegye le virágát annak talapzatára. Jelképezze e vi- ! rágszál világtörténelmi multunk megbecsülé- Í sét, ezeréves történelmi határainkhoz való tör- ! hetetlen ragaszkodásunkat, jelképezze Ma­gyarország feltámadásába vetett rendületlen j hitünket. Az ezernyi és ezernyi egy szál virágból j nőtt virágerdő, az emlékezés virágerdeje bo- ! rítsa el nemzeti kegyeletünk megszentelt hant- ; jait és hirdesse a csonka haza minden részén: ! Nem felejtünk! Emlékezünk! Hisszük, hogy imánkat meghallgatja a ! magyarok Istene, aki már ezeréve néz le reánk és megvédett minden idők forgatagában! Quieta non movere. Ami nem éppen szorul szóra való magyar fordításban, de helyes értelmezéssel magyarán azt jelenti, hogy nem helyes régi dolgokat megbolygatni, felesleges olyanon változtatni akarni, amit évtizedes gyakorlat minden tekin­tetben kifogástalan jónak bizonyított. Vonatkozik pedig ez az általános véle­ménynyilvánítás a lapunk mult számában N. P. aláírással megjelent cikkre, amelynek lé­nyege az, hogy szakítsunk a vizdíj kivetésé­nek eddigi módszerével, ne vessünk ki lakór helyiségek, fürdőszobák stb. után tételenként megállapított vízdíjakat, hanem térjünk át az egyedül igazságos módszerre: a vízórák rend­szerére. A cikkírót az eszme felvetésére a kép­viselőtestület legutóbbi ülésén a vízdíjak fel­emelése körül lezajlott vita és az ezzel kapcsoi­latban tapasztalt bizonyos elégedetlenség in­dította, amely utóbbi egy beadott fellebbezés­ben is kifejezésre jutott. Ügy véli, hogy ezzel minden elégedetlenséget levezet, minden most megnyilatkozott panaszt orvosolhat. intenciója minden tiszteletreméltósága mellett mi meggyőződéssel hangsúlyozzuk, hogy nem volna jó eltérni az egy emberöltőnél hosszabb idő előtt hosszú és alapos előkészítés után elfogadott rendszertől, amely ellen mind­eddig senki kifogást inem emelt, mert az min­den tekintetben kitűnően bevált. Amikor a vízvezeték még épülőben volt, már akkor is völtak némelyek, akik szóban és Írásban a vizóraremdszer mellett foglaltak állást. Hogy mégis nem ez lépett életbe, annak oka az a később mondhatni egységesen kialakult meggyőződés volt, hogy a viz nem tekinthető luxus-cikknek, amelyből én kevesebbet vagy többet, esetleg semmit sem vásárolhatok, ha­nem olyan közszükséglet, amelynek minél na­gyobb fokú kielégítése mondható helyesnek a közegészségügy, a közérdek szempontjából. Ha van elegendő viz s hála Istennek azt évtizedek folyamán mindig bőven adták és a hozzáértők megállapítása szerint így fogják azt adni a jövőben is áldott tapolcafői forrá­saink, akkor igenis használja azt tetszése sze­rinti mennyiségben a fogyasztó, használja inni, használja fürdésre, mosásra, használja min­dennemű tisztálkodásra, sőt használja — bi­zonyos könnyen megszabható korlátozás mel­lett — még kertje öntözésére is, hiszen ezek is a közegészségügyet szolgálják és ezért ren­deltettek el némely részen direkt villaszerű,, előkertes építkezések. Nem lehet a vizet a villannyal összeha­sonlítani. A villany csak igen szerény mértékig közszükséglet. Az, aki nyolc darab 40-es égőt gyújt fel a szalonjában, természetes, ha az elfogyasztott áramot megfizeti, de ha a hat gyermekét fürösztő családinak többet kellene fizetnie a vizért, mint — mondjuk — a gyer­mektelennek, azt mi a magunk részéről nem igazságos, de antiszociális intézkedésnek tar­tanok. Nem kívánunk itt a kérdés részleteinek fejtegetésébe belemenni, csak egy-két meg­jegyzést még az — ismétlem — legnemesebb intencióból eredő javaslatra. Jelenleg lakói­helyiségek után mindenki fizet vízdíjat. Fizet az is, aki közkutról hordljja a vizet. Ezek nem kaphatnak órát. Mivel azonban némi hozzájáru­lás ezektől is elvárható, kivetik rájuk majd átlag­árban. Rendben van. Azonban ha a vizórák­előidézte vizzel való takarékoskodás a bevéte­lek csökkenésében megnyilatkozik, akkor ezt az általányt emelni kell. Emelni kell ugyanak­kor a köbméter viz árát is. Állandó elégedetlen­ségnek, nem szűnő nyugtalanságnak nyitunk kaput. Még egy. A városnak kölcsönt kell fel­vennie már azért is, hogy az emeletekre fel­juttassa a vizet, amit teljes joggal megköve­telhetnek az emeleten lakók. Ezt a kölcsön­felvételt csak imént határozta el a város. Most menjen neki, vegyen fel új kölcsönt a kb. 20.000 P-be kerülő vízórák beszerzésére és fel­szerelésére? Mi célja, mi értelme és főkép mi oka van ennek? Egyetlen ok az volna, ha mi a vizet — a mai rendszer mellett — drágán kapnók. Azonban ennek ép az ellenkezője áll. Pápa a viz árának olcsósága tekintetében szinte az első helyet foglalja el a városok között s megtartfa; ezt a pozícióját a most elhatározott 12—15 o/o-os emelések mellett is. Az emelést prog­resszív alapon viszik keresztül, kétszeres, há­romszoros mértékben a mosókonyhával, fürdő­szobával, angollal felszerelt lakásoknál. És ha ennek ellenére a legolcsóbbak közt maradunk, akkor ne zúgolódjunk, hanem örüljünk pá­| ratlanul jó, bőségesen ömlő vizünknek és ne : bolygassuk a régen elintézett dolgokat, ne 'akarjunk változtatni a jónak bizonyult rend­szeren. Nagyszabású belügyi programra. (my.) A belügyi tárca költségvetésének vitája méltán keltheti fel az egész ország köz­véleményének érdeklődését, mert a belügy­minisztérium hatásköre ma messze túlterjed a szorosan vett közigazgatás területéin s a| nemzeti élet igen fontos vonatkozásait öleli fel. Ennek a széles hatáskörnek megfelelően Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nagy­szabású "beszédében részletesen foglalkozott mindazokkal a feladatokkal, amelyek tárcája körébe tartoznak s amelyek természetesen' nemcsak a törvényhozás tagjait, hanem a ma­gyar társadalmat is közelről érintik. Elsősor­ban a választójog kérdésében nyilatkozott a belügyminiszter s közölte, hogy a titkos vá­lasztói jog alapján törvényjavaslat készül* amely előreláthatólag letárgyalás céljából az őszi hónapokban a parlament elé kerül, mi­ként azt Gömbös Gyula miniszterelnök leg­utóbbi képviselőházi beszédében már bejelen­tette. Higgadt és tárgyilagos formában tájé­koztatta továbbá a belügyminiszter a törvény­hozás tagjait a főváros nagy port felvert 15 millió pengőjének ügyében is § megállapí­totta, hogy minden ellenkező beállítás dar cára a beruházási maradványokból származó 15 millió pengő ügyében semmiféle titokza­tosság nincs és semmiféle elrejtés nem tör­tént. A maradvány most megállapított ösz­szege egyáltalában nem befolyásolja a fővá­ros jelenlegi pénzügyi helyzetét, amelynél előreláthatólag 30 millió pengős hiánnyal kell számolni. Ennek következtében igen helye­sen szögezte le a belügyminiszter, hogy ma is változatlanul fennállanak azok az okok és körülmények, amelyek miatt a főváros pénz­ügyi gazdálkodásának és háztartásának irá­nyítása és ellenőrzése komoly megjavítására szorul. Általános érdeklődésre tarthatnak szá­mot a belügyminiszternek az ország közegész­ségügyi állapotairól szóló közlései. Megálla­pítása szerint nem szabad túlsíágos sötéten megítélni az ország helyzetét a népszaporodás és a közegészségügy szempontjából. A szü­letési és halálozási számadatok Magyarorszá­gon nagyjában megfelelnek a velünk azonos műveltségi és fejlettségi fokon álló országok viszonyainak. Igen sajnálatos körülmény, hogy miként a többi országokban, úgy nálunk is csökkent a születések száma, ami elsősorban a változott életfelfogásra, a városi emberek kényelemszeretetére, de nem utolsó sorban a kedvezőtlen helyzetre vezethető vissza. A ma­gyar falvak ebből a szempontból sokkal egész­ségesebb képet mutatnak, annak bizonyságául, hogy a magyar nemzet igazi erőforrása ma ís a falu, ez a medence, ahonnián a nemzetj veszteségeinek pótlására és a jövő küzdel­meire újabb erőit s népszaporulatát merít­heti. Megemlékezett azonban a belügyminisz­ter arról is, hogy egyes vidékeken veszedel­meg betegség: az egyke pusztítja a falvak! népét s egy szociálista közbeszólására vála­szolva igen helyesen állapította meg, hogy ez Keress egy líx pengőst, találsz egy fényképezőgépei! Keresd az Agfa-bankót! Ez egy különleges, értékes 10 pengős, amelynek sorszámaiban, akár egymás mellett, akár külön-külön két 4-es szám fordul elő. A 44-es szám az Agfa Díj-box készülék gyári száma, amelyet egy benne levő 8 felvételes Agfa-filmmel együtt a szerencsésen megtalált Agfa-bankóért azonnal bevált a „KARCZAGHY" fotószaküzlet, fotólaboratórium Pápa, Kossuth Lajos utca 32. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents