Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-02 / 22. szám

a világ legjobb keserűvize! Sok millió ember szenved gyomor-bajban, Hosszú élet, jókedv, mindnyájunknak vágya, de itt az Igmándi! Gyógyhatás páratlan. az Igmándi gyógyvíz e vágyak forrása. Figyelem! Az Igmándi keserűvíz kis, három és fél decis üvegekben is kapható! a szörnyű népbetegség nem a legszegényebb lakosságot sújtja, hanem épen a magyar falusi nép vagyonosabb, jómódubb rétegei között pusztít s épen ezért nem annyira gazdagsági és földbirtokpolitikai okokra, mint infcábo az egyes vidékeken mutatkozó erkölcsi eltévelyedésekre vezethető vissza. Kétségtelen, hogy ezen a téren az államnak és társá^ daiomnak egyaránt össze kell fognia, mert at egykét, a magyar nép életerejét veszélyeztető betegséget csak többirányú beavatkozással lehet leküzdeni. Tájékoztatta a belügyminiszter beszédében a képviselőházat azokról a nagyjelentőségű reformokról és törvényjavaslatokról, amelyeknek előkészítésén most dolgozik a belügyminisztérium. Ezek közül a közigazgatás átszervezésére, racionalizálására vonatkozó törvényjavaslatokat még nem terjeszthette a Ház elé, mert ezeket a pénzügyminisztériummal párhuzamosan kell kidolgozni. Kilátásba helyezte azonban, hogy már az ősz folyamán sor kerül az új gyámtörvény, valamint az orvosi kamarára vonatkozó törvényjavaslat letárgyalására. Ezenkívül közölte a miniszter azt is, hogy a köztisztviselők betegápolási ügyét is meg kívánja oldani. A miniszter beszéde és rövid vita után a képviselőház nemcsak általánosságban, de részleteiben is megszavazta a belügyi tárca

1 1934/35. évi költségvetési előirányzatát annak bizonyságául, hogy helyesli a belügyminiszter kifejtett programmját, mely a tárca minden szerteszét ágazó kérdésében az ország és a nemzet javát és egyetemes érdekeit tartja szem előtt. Milyen legyen a leventék sportja? Az állandóan egy és ugyanazon munkát végző levente ifjúság számára feltétlen szükséges egy olyan általános sportág, amely minden időben, minden terepen és minimális költségek mellett űzhető. Ez lenne, szerintem, >a könnyű atlétika, amely a levente testét miniden irányban egyformán fejleszti és amelyet legkönnyebben és legszórakoztatóbban végezhet. Ezt ajánlhatnám leginkább az állandóan egy helyhez kötött munkával foglalkozóknak, különösen, ha zárt helyen dolgoznak, mert így még a lehetősége sincs meg annak, hogy a testük a szükséges mozgást megkapja, az anyagcsere előállljon és a tüdeje is részesüljön friss levegőben. A szabadban végzett testmozgás erősíti, edzi, kitartóvá teszi a szervezetet. Minél edzettebb valaki külsőleg-belsőleg, annál kevésbbé fogékony különböző betegségekre és ha mégis megbetegednénk, akkor éppen az edzett szervezetünk az, amellyel győzedelmeskedünk betegségünk fölött. Tehát, ha ezt a szabadon űzött mozgást állandóan végezzük, a test minden egyes részének fejllesztését rendszerbe foglaljuk és ezeket a mozgásokat teljes beidegzés után ügyességgé fejlesszük, akkor már tulajdonképpen atlétikát űzünk. Figyeljünk meg egy olyan egyént, aki állandóan földmíveléssel foglalkozik és ami kevés szabad ideje van, azt pedig a korcsmákban ivással és dohányzással tölti. Ennek már a testtartása is eleve rossz, járása, mozgásiad mozdulata lomhák, nagy, nehéz lépésekkel jár. Az ilyenek teljesen magukon viselik a foglalkozásukkal járó mozdulatokat. Ha most szembeállítjuk egy olyannal, aki már sportolt, vagy szorgalmasan eljárt a levente-foglalkozásokra, — milyen más annak a mozgása, járása, mozdulatai! Ha a foglalkozásuktól eltérően végeztetünk velük bizonyos munkát, azt tapasztaj.uk, hogy a darabos barátunk nehezen illeszkedik bele és hamar kifárad, migi a másik, a sokféle mozgáshoz szokott, testéve] hamar beleszokik az új munkába. Ezt mindenütt tapasztalhatjuk. A rendszeresen sportoló férfi a fáradalmakat, akadályokat könyAki megfontolja, az nyebben győzi le, mint egy nem sportoló, aki csupán a nyers erejére van utalva. Az egész világon tisztában vannak a sportolás jelentőségével, minden országban kötelezővé teszik az ifjúság rendszeres kiképzését, miáltal az államnak józan gondolkodású, munkaszerető és becsületes polgárokat, a hazának pedig minden veszéllyel dacoló, bátor és hőslelkű katonákat nevelnek. Lóránt József. MÁJUSI SZONETT. Pattanjatok fel ajtók, börtönök! Szabad mezőkön fölvidulni vágyok. Ó, nyíljatok csak, nyitjátok virágok, szűz színetekben hadd gyönyörködök. Úgy érzem, mintha aranyszín borok mély mámorától ittasulna lelkem. Felém, gomolygó illaipára lebben, míg megsimítom selymes szirmotok. Mért bódítgattok, részegittek engem ? Alig birok ma mámoros szivemmel, víg dalt dúdolva táncol és kacag. S a keblemet, e szük börtönfalat, mint sziklaszálat nyughatatlan tenger, paskolja lázas, forró szerelemben. KATONA-NÓTA. Veszprémben sej besoroztak bakának, Itt hagyom a nádfödeles tanyámat. Hogyha meglát komisz baka-ruhában, Édesanyám könnye csordul utánam. Édesanyám, ne sirasson engemet, Ha az őszi hervadással elmegyek. Lássa anyám, nem nevelt fel hiába, Büszke lehet a katona fiára. Tóth Géza. Színészet. A színi idény utolsó hete jutalomjátékokkal telt el. A közönség szeretetének jeleivel halmozta el a művészeket, csokrok és egyéb praktikus dolgok felnyújtásával kedveskedvén nekik. Ezek közül a jutalomjátékok közül külön felemlítést érdemel kiváló jellemszinészünk: Kőmíves Sándor jutalomjátéka. Nem az ajándékokat, de a darab belső tartalmát, illetőleg a jutalmazott szereplését tekintve. Az érdemes művész az [ „Oroszország" hatásos színművet választotta ju- 1 talomjátékául, amelyben a degenerált, iszákos cárt f személyesítette meg ritka jellemző erővel, megrázó természetességgel. Akik alakításának tanúi voltak, sokáig emlegetni fogják Kőmíves Sándort, a magyar színművészet e felkent apostolát. A sok léha és tartalmatlan újdonság közül, amelyet a társulat a szezonban bemutatott, kiemelkedik a „Vadvirág", amelyben mégis csak van valami poézis és eszmei tartalom. A címszerepben Paxy Teri sikerei egyik legszebbikét aratta, játékát, de főként táncait egyenesen megcsodáltuk. Ha teljesen viszanyeri hangját, kevés szubrett veheti fel vele a versenyt, noha a szubrettek mostanában hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy ének dolgában ne támasszunk velük szemben valami nagy igényeket. Ha pedig a tánc a fontos, Paxy Teri kétségtelenül a legelső primadonnák közé tartozik. Deákék egyébként hétfőn fejezik be vidám kabaréval a pápai szini szezont. Legközelebbi állomásuk Esztergom, ahol e hó 6-án, a „Sárga liliom"-mal kezdenek. Azzal búcsúzunk tőlük, hogy jóravaló törekvésük Esztergomban és másutt is találjon legalább is olyan méltánylásra, mint ahogyan az Pápán történt. Az utolsó napok műsorát itt adjuk: Szombaton „Ördöglovas", operett-újdonság; vasárnap d. u. „Vadvirág", táncos operett; hétfőn búcsúelőadásul „Francia négyes", bohózat és egyéb kabarészámok. Lőwy-né! vesz Győr, Gr. Tisza I. fér 5. RÁMA ZS, az uj pápai polgár. Városunk 22.000 lakosából talán még nem tudják mindnyájan, hogy közigazgatási apparátusunk a közel múltban egy értékes erővel gyarapodott. Az új munkaerő csendben, feltűnés nélkül telepedett meg közöttünk, s a tehetségeket méltányló polgármesterünk a »mindenkit a maga helyén« elve alapján szolgálattételre a városi kertészetbe osztotta be. S azóta feljebbvalójának, Miskának dirigálása mellett szerényen, egyéniségéhez méltó türelemmel és kitartással végzi a munkát, mit reá kiosztanak. Nem zúgolódik, kevéssel beéri, kevesebbel még a szükségmunkásiöknál is, noha ezeknek sem kell sokat töprengeniök azon, hogy melyik bankban helyezzék el felesleges pénzüket. Nem beszél sokat, akkor is csak két hangzót használ, az i-t és á-t, összevonva: »/-#«-1 Természetrajz tudósok állítása szerint ha ezek a hangzók kitörnek belőle, azzal is csak az időjárás változását jelenti be. (Alkalmaztatása ebből a szerr\pontból is kívánatos volt, mert hisz ezek után semmiféle Siriusra nem lesz; szükségünk.) Hallószervei hatalmasan fejlettek, az á-t olyan tisztán zengi, hogy bármelyik dalegyesületnek büszkeségére válna. Tagok (ajánlása nem célunk, de azt hisszük, mulasztást követnénk el, ha dalegyesületeiink figyelmét fel inem hivnók reá. Ruházata igen egyszerű, télen-nyáron szürke felöltőt hord, hol vékonyabbat, hol vastagabbat. Az évszakokhoz nagyszerűen alkalmazkodik, s még nem volt eset reá, hogy csak egy napig is influenzás lett volna. Külön vezeték- és keresztneve nincs, csak egy neve van, a szimplán hangzó RÁMA ZS, amelyet azonban ha megfordítva, zsidósan olvasol, olyan nevet nyersz, amelyet igen gyakran osztogatnak olyan embereknek, akik egy kissé nehéz fflfggásuak, s nem tudjak pl. megérteni azt sem, hogy miért kell nekem most városunk áj lliakójávlal ilyen hosszasan foglalkoznom, amikor még különösebb érdemekre nem igen mutathat reá. De rá fog mutathatni, az bizonyos, a nyomdafesték tehát nem vész kárba. Ez általános bemutatás után folytassunk le vele egy kis diskurzust, hadd isjmerjük meg gondolkodását. Arra a kérdésünkre, hogy honnan jött Pápára, és mik a vágyai és törekvései, azzajli felelt, hogy Nagyalásonyban ringott bölcsője és sohasem gondolt arra, hogy Pápa városában valaha is szerephez jusson. Tudja, hogy társai irigykedve tekintenek reá, de a törtetés, a minden áron való érvényesülés távol áll tőle; őt hivták és ő jött, s örvend, hogy városunk »felvirágoztatásához« a maga részéről is hozzájárulhat. Apropó! Ha már virágokról beszélünk, mit szól virágos utcáinkhoz, — adjuk fel neki tovább a kérdést. — A virágágyak az utcákon nagyon szépek, poétikusak, mondhatnám ennivalók. A Jókai-utcán egyszer már majd beleharaptam a pázsit zöld füvébe, de »előljáróm« oldalba bökéssel figyelmeztetett, hogy a pázsitok nem közélelmezési célokat szolgálnak. Lássa, milyen szamár vagyok, erről én egészen megfeledkeztem.