Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.
1934-01-20 / 3. szám
HÍRLAP iskolai Könyvtár : minden szombaton. Ref. Főiskola. 1 - . Helyben. Lantulaidonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fifiér. I J-J^ KÖRÖS ENDRE I Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Telefon isi. » «ár a. I I könyv- és papirkereskedésében. A negyvenezer holdas nemzeti szocialistának a saját öröklött vagyonán kívül még egyébre is kellene gondolnia, amikor könynyelműen játszani kezd a tűzzel. Gondolni keltene arra is, hogy bármennyire próbálja magyarázgatni, hogy a horogkereszt meg a nyilas kereszt két, egymástól eszközeiben és céljaiban különböző vállalat, kettőt azért nem tagadhat el: először, hogy a nyilas kereszt soha létre nem jött volna a horogkereszt nélkül, másodszor pedig, hogy akarva, nem akarva, tudatosan vagy tudatlanul, de mégis csak a horogkereszt szarvát növeli meg minden, ha nem is teljesen egyező néven megindult szervezkedés. Már pedig a horogkeresztet minden felekezeti, faji és szociális vonatkozásától függetlenül tisztára magyar nemzeti szempontból nem hogy könnyelműség, de egyenesen bűn erősíteni és amújgy is nagy önérzetét még jobban megnöveszteni. A képviselőház Íegíutóbbi ülésén egyik Sopron vármegyei képviselő, aki közvetlen tapasztalat alapján beszélt, elmondotta, minő haza- és nemzetellenes izgatás folyik a nyugati vármegyék békés) németajkú lakossága körében. Győri határig 1 terjesztett Nagy-Germánia mételyét hintik el ott megfizetett horogkeresztes agitátorok a németajkú nép lelkében. És ha már Győrig eljutottak, miért ne kebeleznék be magát Győrt is, melynek ma tiszta magyar lakossá}gából elég sok valamikor németajkú volt. Hogy azután Komárom megye néhány német községe alapjául Komárom vármegye, Veszprém vármegye becsületes sváb lakossága jogcímén egész Veszprém vármegye és az itt, meg ott található kisebb-nagyobb német foltok alapján egész csonka hazánk következnék, az tudományos propaganda és propaganda térképek alapján előre veti árnyékát. A negyven* ezer holdas nemzeti szociálistának, akinek ősei magyar katonaságért, magyar hadiiskoláért, magyar tannyelvű gazdasági iskoláért harcoltak és áldoztak, nem volna szabad olyan mozgalomhoz szegődni, amelyet egy, nemzeti létünket megsemmisüléssel fenyegető irányzat hívott életre. Szakmájában kellő képzettséggel rendelkező fü sze r keres ked ő-segéd helyben vagy vidéken állást keres. Azonnal is beléphet. — Cim a kiadóhivatalban. Szerény elmélkedés egy fegyelmi döntésről. Az a döntés, amelyet a legfelsőbb közigazgatási hatóság fegyelmi bírósága hozott s amely egy bíróilag jogerősen elitélt, büntetését ki is töltött volt városi tisztviselő feleségének még hozzá férje életében özvegyi nyugdíjat állapított meg, indít bennünket jelen szerény elmélkedésre. Természetesen nem a döntést magát kívánjuk kritizálni. A legfelsőbb fegyelmi bíróságnál senki sem ismerheti jobban az ide vonatkozó törvényeket és rendeleteket, az e téren kifejlődött prakszist. Sajnos, nem az első esetben kellett végső fokon ítéletet mondania hasonló ügyben és csak a közel múltból tudjuk, hogy a székesfehérvári polgármester esetében felesége szintén ugyanilyen elbánásban részesült. Ha tisztán emberi szempontból nézzük . a döntést, valóban bennünk is feltámad a szánalom azok iránt, akiknek semmi részük nem volt a férj, illetve apa bűncselekményében s akiknek mégis vele együtt kell azért bűnhődniük. Igaz ugyan, hogy a mai időkben nagyon, de nagyon sokan állnak minden kereset nélkül olyanok is, akik nem hogy bűnt, de méig csak semmi hibát sem követtek el s ezek feleségei, gyermekei ép úgy ki vannak téve az éhenhalásnak, mint volnának a bűnbeesett tisztviselőé^ ha róluk nem gondoskodnának. Ámde a nyugdíjfizetés révén szerzett jog isf bizonyára figyelembe vétetik az ilyen döntésnél s valószínűleg még más jogi szempontok is. Azonban felmerül itt egy súlyos aggály. Vájjon az ilyen, a jelenlegi rendelkezéseknek bár a legteljesebb mértékben megfelelő döntések nem lehetnek-e csábító, rontó hatásfsai az ingadozó jellemüekre. Nem fognak-e abban a balga hitben, hogy bűnösségük esetleg tán ki sem derül, könnyebben próbálkozni a bűn mezején, ha gonoszra hajló lelkiismeretüket az a tudat nyugtathatja meg, hogy történjék bármi, csukjanak bár be, veszítslerrt bár el az állásomat, a feleségem úgy is fog nyugdíjat kapni s abból én — pláne munka nélkül — valahogy mégis csak megélhetek. Tudjuk ugyan nagyon jól, hogy tisztviselői sikkasztások erélyes és céltudatos, állandó ellenőrzés mellett — aminő ma például a mi Városunkban is van — alig eshetnek meg. Ámde a bűnt annyi raffiinált módon lehet keresni, hogy előle soha egy közület sincs biztosítva. És szerény elmélkedésünk konklúziója éppen ezért az, hogy vájjon nem kellene-e azokat a fegyelmi rendelkezéseket, amelyek alapján ilyen nyug'díjmegállapítások történhetnek, revízió alá venni s azokat a mai súlyos idők súlyosabb felelősséget, súlyosabb becsületérzést megkívánó szellemében átalakítani? Gondolkozzál rajta! Az okos ember megbecsüli azt, ami az övé. Az állam, a maga intézményeivel, hatóságaival a tied is és mindnyájunké, a nagy magyar családé. A családtagok vigyáznak a család jóhírnevére. Rossz bizonyítványt állítasz ki magadról, ha az államigazgatás szerveit meggondolatlanul ócsárolod. Gondolj arra is, hogy vannak lélekkufárok, akik azért ócsárolják előtted az államkormányzást és ennek szerveit, mert téged tudatlannak tartanak, akit félre lehet vezetni. Törődjél az állam ügyeivel, mondj véleményt, de csak okosan és jóakarattal, mert ez illik hozzád. Mindig arra gondolj, hogy szegénységünknek az ellenséges külföld az oka, amelyik megrabolta országunkat. Elrabolt javainkat csak összefogással, SZÍVÓS kitartással, erős bizakodással, az államkormányzás nehéz munkájának megértésével lehet visszaszerezni. A Nemzeti Egység pápai szervezete. Ne csorbítsák a kőmívesmesterek jogait. 1912-ben a kereskedelemügyi minisztérium egy részletes indokolással készült építőipari törvényjavaslatot készített elő és hozott nyilvánosságra, amely javaslat nyíltan megmondotta, hogy az érvényben álló jogszabályok a kőmívesmesterek a megszerzett szakértelem mértékének figyelmen kívül hagyásával a lehető legszűkebb terjedelemben állapítja meg, ami nem tartható fenn, hanem azt úgy az építtető közönség igényei, mint a méltányosság szempontjából tágítani kell. Azt is kimondotta ez a hivatalos törvényjavaslat, hogy helytelen a kőm ívesmester építési jogát emeletszámra korlátozni, mert elképzelhető olyan földszintes épület, melynek megépítése meghaladja a kőmívesmester szaktudását, viszont ugyancsak elképzelhető olyan egyszerű szerkezetű, normális terhelésű többemeletes ház, melynek megépítése nem haladja megf a kőmívesmester szaktudását. Ez a törvényjavaslat nagy riadalmat keltett az építőmesterek körében, akik a világért sem akarták maguk között látni az úgynevezett mestervizsgáztató kőmívesmestereket. Ezért megfelelő befolyásukkal egyrészt levétették a törvényjavaslatot a napirendről, másrészt kívánságukra kiadta Harkányi kereskedelemügyi miniszter a 32.396/ 1913. sz. rendeletet, mely a kőmívesmester és kőmívesiparos munkakörét megszabja és ugyancsak a fesztávolságot is szabályozza. Ez volt a legfőbb jogcsorbítás, de ez a- jogcsörOlcsó rádióés csillárvásár Pfeifer műszerésznél Pápa, Kossuth-utca 22.
