Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-01-20 / 3. szám

Néha-napján hasznos Fél pohár fin Tisztit gyomrot-belet, Deríti a kedvet! Igmándi íűiska bitó rendelet is fenntartotta a kőmívesmesternek azt a jogát, hogy bármilyen magas épület kőmívesmunkáit elvégezheti építőmester vezetésével, vagy felügyeletével, ha pedig a munkát elvégezheti, akkor el is vállalhatja bárkitől, közvetlenül az építtetőtől is. Ezt a jogfosztást követte az 1925. évi 58.367. sz. KM. rendelet jogfosztása, mely (eltiltotta a kőmívesmestert attól, hogy slajátj építkezéseinél az ácsmunkát maga elvégezhesse, hanem azt köteles kiadni iparengedéllyel biró ácsmesternek. E rendeletnek az volt az indoka, hogy a kőmívesmesterek ácsisegédekkel dolgoztatnak és ezalatt az ácsímesterek munka nélkül állanak. Az indokolás helyes, mert szociális célt szolgál, azonban mindezt lerontja az, hogy nagyobb vállalkozó építőmesterek az ácsmunkát ma is végeztethetik ácssegédekkel, önálló iparos kikapcsolásával, s így ide nem vonatkozik a szociális indokolás. Az új építőipari törvénytervezet betetőzi a jogfosztást, mert elveszi a kőmívesmestertől a föld-, kőmíves elhelyező munkák végzésének jogát, de még a földszintes építkezés jogát is megszorítja, mert ugyan felemeli a fesíz!távolsági határt 6 m.-ről 6.5 m.-re, azonban a belmagasságot 4 m.-re korlátozza. Nyilvánvaló tehát, hogy sorozatos jogfosztások érték a kőmívesmesteri kart, a Fabinyi-féle törvénytervezet pedig egyenesen megnyomorítaná a kőmívesmestert. Ami pedig a szakképzettséget illeti, a cikkíró úr felsorolja, hogy mi minden iskolát végez az építőmester, mialatt a kőmívesmester »egyszerű« kőmívessegédből lesz. »Egyszerű« ácslegényből lett építőmesternél sokkal nagyobb embereket tudnék példának felhozni, akik nem szégyelik bevallani, sőt büszkén hirdetik, hogy mint egyszerű kőmíves vagy ács^legényként kezdték pályafutásukat. Viszont azt figyelmen kívül hagyja a cikkíró úr, hogy az általa lekicsinyelt kőmívesmesterek között najgyon sok olyan kiváló szakképzettségű kőmívesmester van, aki mesterségbelileg képzettebb számos szakiskolás kőmívesmesternél, de még olyan építőmesternél is, akinek mindig derogált az ipargyakorlat, és vannak olyan fia,-* tal építőmesterek, akik az iskolából kikerülve csak rajztábla mellett szereztek gyakorlatot ésl egy épületet el sem tudnának kezdeni egy jó pallér vagy kőmívesmester alvállalkozó nélkül. Kár a cikkíró úrnak tendenciózusan beállítani, hogy a kőmívesmesterek lekicsinyelnék az elméleti tudást, mert köztudomású, hogy éppen a kőmívesmesterek szövetsége követeli nyolc éve az összes vidéki mestervizsgáló bizottságok megszüntetését és az építőipari szakiskola kötelezővé tételét minden kőmívesmester-jelölt részére. Ami pedig a cikkíró urnák azt a tjeállítását illeti, hogy a kőmívesmesterek számára bő munkaterület nyilik a földszintes házak építésénél, arra az a válaszom, hogy informátora nem helyes statisztikai adatot bocsájtott rendelkezésére, mert 1930-ban összesen 19.744 lakóház épült, ebből 13.174 földszintes ház községekben, 1731 törvényhatósági városokban, 3293 megyei városokban, 3687 Budapesten. Nem teszi ehhez hozzá a cikkíró, hogy a házilagosan épült családiház, melyet minden építőiparos mellőzésével építenek fel, ezek számára következtetni lehet arról, hogy az 1930-ban épült 19.367 földszintes házból 15.287 volt az egyszobás lakóház. A többi földszintes lakóházuknál; "főként a városokban szabadon versenyez az építőmester a kőmívesmesteriel, és hogy versenyképesebb a kőmívesmester, annak az építőmesterek által is elismert oka az, hogy az sokkal kisebb rezsivel dolgozik s jóval kisebbek az igényei is, mint egy építőmesternek. Hogy ez a versenyképesség hiba-e, arra az építtető nagyközönség adja meg a választ. Egyébként is az építőmesterek úgy állítják be a kérdést, mintha a kőmívesmesterek az építőmesterek jogait akarnák elvenni, amikor egyemeletes lakóház építésének a jogát kívánják, holott az a helyzet, hogy az építőmester a legkisebb falusi háznál is versenyezhet a kőm ívesmesterrel és amint nincs kizárólagossági joga a kőmíveslrnesternek a földszintes házak építésére úgy szakképzettsége alapján, de múltbeli jogai alapján is joggal követeli az egyemeletes építési jogot, mikor követelését az építőmesteri kenyéririgység nevezi csak túlzottnak, amint, hogy 1912 óta az építőmesterek és kőmívesmesterek közötti ellentétek egyetlen kútforrása a kenyéririgység. A pápai kőmívesmesterek nevében: (Vége.) Pados Ferenc a pápai kőmívesmesterek csoport-elnöke. MULTAM ORSZÁGÚTJÁN. Eljött ma hozzád, kedves, ősi város, Egy régi híved. Meg se ismered. Pedig a lelke sokszor ide szálldos, Hogy átölelje minden porszemed. — Te kedves, ősi város, jól emlékszel-e? Huszonnégy éve ... itt élt, erre járt Egy mátkapár. Nevét bevésted-e? Jegygyűrűjükre Isten csókja szállt.. . Az egyik gyűrű: itt az ujjamon. Ez áld, ez véd meg minden útamon. S a párja ennek : álomszigeten, Ahol a legjobb asszony szíve ver ... Huszonnégy éve . . . innen indult életünk, S az élet: mindazóta kedves, szép nekünk ! A szép emlékek visznek, elragadnak . .. Hozzám siet a mult s a messze távol. A Széles-víznek, szép Tapolca-partnak Köszöntést mondok én, a kósza vándor . . . Mint rejtekéből Napra szálló lepke: Ma úgy röpköd az én lelkem is szerte És megkeresgél mindenegy helyet, Ahonnan édes emlék integet. Meg-megszólítok minden jó barátot. Keresztülugrok Bakony-eret, árkot, Elsuttogok a nyárfasor alatt, Amerre ő oly sokszor áthaladt. . . Letépek egy-egy sárga primulát, — A kőkeresztet díszítem vele. — Szép most a lelkem álma, ünnepe .. Megyek tovább! — hisz oly sok emlék hívogat, S idézi fel sok csókos titkomat! A rét, a korzó, iskolás padom ... Tanáraimtól rám szálló vagyon, A táncterem, a lányok szem-beszéde ... Az Öreg-hegy... A Ság a messzeségbe ... Honvéd-szobor ... A régi szebb napok ... — Bocsássatok! — ha könnyet hullatok ... Megyek tovább! — hogy térdet hajtsak ott, Hol két királyfi elindulgatott... Falépcsőin az ókollégiumnak Ijedt apródként tartok felfelé ... .Aranytűz gyullad! Gyémánt lábnyomok. Szent suttogás ... királyi lelkeké ! A csendes hattyú és a büszke sas Itt bontott szárnyat örök-gazdagon. WnMr Standard Kristálytiszta hanggal veszi egész Európát TELEFONGYÁR R. T. Ki tudta akkor, hogy az ekevas Kincset hasít a vedlett parlagon? Világra szóló kincset: két szivet, Melyeknek mélyin örök tüz zizeg És átvilágít évek századán, Hogy el ne fogyjon fölöttünk a fény, Hogy éljen, mint a legszebb költemény, Petőfi, Jókai! — a két király neve! ... — Szép most a lelkem álma, ünnepe . Mint rejtekéből Napra szálló lepke, Úgy szálldosok ma boldog szívvel szerte . . . Úgy járom én a füt, fát, földet sorba, S a suttogásuk gyűjtöm egy halomba. A sok emléket mind, mind fölszedem És széjjelhintem szomjas lelkemen. így gazdagodva : tovább álmodom .. . Köszönöm néked, kedves Városom! 1934 január 14-én. Móra László. — Személyi hír. Vargha Kálmán, a pápai főiskola egyházi gondnoka, a hét folyamán városunkban időzött és hivatalos iskolalátogatást végzett a helybeli nőnevelő-intézetben, valamint meghallgatta a theologiai akadémián folyó félévi kollokviumokat is. — A Jókai-kör előadó-ülése. A nőnevelőintézet dísztermét szorongásig megtöltő nagy közönség előtt tartotta meg Jókai-körünk mult vasárnap januári előadó-ülését, mely ismét fényes bizonyságot tett a kör által végzett értékes kultúrális munkáról. Az est helyi előadója, Horváth Endre, nagyon érdekes beállításban, belletrisztikus formában ismertette a diák-Petőfinek Pápával való kapcsolatait, a kollégiumban levő relikviákat és itt írt költeményeinek költői fejlődése szempontjából való jelentőségét. A rendkívül élvezetesen megírt felolvasásnak megérdemlett szép sikere volt. Nagy érdeklődés előzte meg az est vendég-előadójának, Móra Lászlónak szereplését és pedig nemcsak eddig elért írói sikerei, hanem annak folytán is, mert őt, mint aki a helybeli állami képzőben végezte tanulmányait s szerezte tanítói oklevelét, szintén e város szellemi szülöttjének tekinthetjük. Móra László előbb egy népies tárgyú novelláját olvasta fel, melyben a magyar népnek a föld iránti szeretetét, két egyszerű léleknek egymás iránti gyöngédségét és az áldozatkész női gondosságot színes költői nyelven megírt, művészi hatású életképben rajzolja meg. Prózájával elért sikerét még fokozta újabb költeményeinek bemutatásával. Mélységesen .érző hűséges lélek vágyai, törekvései, vergődései mindig őszinte hangon, mindig művészi formában nyilatkoztak meg e versekben, melyek szépségei a közönstégnek igaz lelki örömet szereztek. A sok közül hadd emeljük ki a Multak országútján címűt már csak helyi vonatkozása miatt és Az éjjel nálam járt Gyóni Gézát, melyben francia fogságban töltött szenvedéseinek megindítóan s a mellett mesterien tudott hangot adni. De minden többi