Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-04-08 / 14. szám

MINDEN SZOMBATON. Tek. Tóth Ferenc Theol. önképzőkör Helyben. Főiskola. iptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a napfény, mely MacDonaldnak római látogatása után tűnt fel a békerevizió egén* pillanatnyilag elborulni látszik. Mussolini négyhatalmi tervét a franciák mindenképen elgáncsolni akarják és az az ellenjavaslat, amit ők készítettek, lefegyverzésről, leszerelésről, közös háborúellenes védekezésről, békéről, általános és egyetemes békéről és minden egyébről szól, csak a békereviziót nem akarja sémin iképen tudomásul venni. Mennyi része van ebben a machinációban az oláhok külügyminiszterének, Titulescunak, aki mióta MacDonald Párisból kitette a lábát, állandóan ott sürgölődik, forgolódik és szélső baltól szélső jobbig minden párt vezérét felkeresve igyekezik őket a revízió ellen hangolni, azt bajos dolog persze megállapítani. A francia diplomácia maga is tudja azokat az utakat és módokat, amelyek segtíségével jóképet vágva a nekik nem tetsző játékhoz, mégis belemennek abba, hogy a játékot azután elronthassák. Ma már azonban nem kizárólag diplomaták kezében van a világnak a sorsa. íme Titulescu minden mesterkedése és a lengyelek ezzel kapcsolatos minden kétségbeesett jajkiáltása ellenére egyik és pedig szocialista lap, egy francia szocialista vezérnek a következő kijelentését közli: »Addig nem lesz Európa nyugodt és addig nem sikerül nyugodt, békés atmoszférát teremteni, amig elzárkóznak minden lehetőségétől a barátságos úton véghezviendő revíziók elől és amig nem biztosítják az alapokmány 19. cikkelyének hatályosságát^ Az igazságnak ilyetén nyilt és bátor kimondása és pedig éppen francia részről, megnyugtathatja azokat, akiket a revízió napfényének elborulása kishitüvé hajlandó tenni. Bizony, bizony, elismerjük, nehéz az időt kivárni, de ha tudtunk várni és tűrni olyan időszakban, mikor távol és közel egyetlen szó sem emelkedett mellettünk, akkor el kell viselnünk ezeket az éveket is, amikor már hatalmas fegyvertársakkal oldalunkon küzdhetünk a szent ügy diadaláért. Gondoljunk azokra, akiknek még százszorta nehezebb, mint nekünk. Akik egy-egy hitvány állomásépület, vagy csekély patak által elválasztva tőlünk már szenvedni kénytelenek magyarságukért, s azért a bizakodásért, melyet történelmi jogaink érvényesüléséhez fűznek. És íme ez a millió és millió magyar; dacolva elnyomatással, börtönnel, még vértanúhalálon át is nem szűnik meg remélni és hinni azt, hogy minden mesterkedést mégis csak meg fog semmisíteni az igazság diadalmas ereje. (íny,) Az új állami költségvetés összeállításával párhuzamosan a kormány annak az új beruházási programmnak a részleteit is megállapította, mely arra van hivatva, hogy az egyes termelési ágak legfontosabb és legsürgősebb szükségleteit kielégítse s ez által új mozgást, lendületet hozzon egész gazdasági életünkbe. Aránylag tekintélyes összeggel, tizenöt millió pengővel kívánja a kormány a különböző, de egytől-negyig nagyjelentőségű közmunkák megindításával a nemzet termelő tevékenységét felélénkíteni s ami a legfontosabb: a munka- és kereset nélkül álló rétegeket elfoglaltsághoz, megélhetéshez juttatni. Ez a beruházási programm, melyet bizonyára sóvárogva vár az egész gazdasági élet, világosan mutatja, hogy a Gömbös-kormány igazán nem lehet az egyoldalú állampénzügyi politika vádjával illetni. Nem állíthatja senki sem, hogy a kormány minden gondja csak arra irányul, hogy az állam bevételét fokozza és a költségvetés egyensúlyát biztosítsa. Ezek az állami és nemzeti élet szempontjából oly végtelen fontosságú kérdések a kormány gondoskodásának csak első, de nem kizárólagos tárgyát képezik, amelyek mellett azonban a kormányzat — éppen a most megvalósuló beruházási programm tanúsága szerint — támogatni, erősíteni akarja a magángazdaságot, az ország termelő rétegeit is s segítő kezével odanyúl, ahol a jelejnlegi viszonyok között erre a segítségre a legnagyobb szükség van. Joggal remélhetjük tehát, hogy annak a tizenöt millió pengőnek, melyet a kormány a Népszövetség beleegyezésével a beruházásokra fordít, nemzetgazdasági életünkre jótékony és termékenyítő hatása lesz. Az öszszeg egyrészét vasúti hálózatunk modernizálására és az üzem olcsóbbátételére akarják felhasználni. A programm e részének keretén belül fog sor kerülni a budapest-hegyeshalmi vasútvonal folytatólagos villamosítására, újabb helyi motorosjáratok beállítására s a meglevő motoros kocsik átszerelésére. A vizi- és közúti közlekedést a kormány új hajók, másrészt a bekötő utak építésével kívánja fejleszteni, mely utóbbiak, különösen a vidék közlekedési viszonyainak szempontjából fognak nagy könnyebbséget jelenteni. Kellő méltánylásban részesültek a beruházási programm keretében a magyar mezőgazdaság érdekei is. Elsősorban Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter érdeme az, hogy a beruházások tekintélyes része éppen a válságtól leginkább sújtott mezőgazdasági termelés céljait szolgálja s emellett munkaalkalmakat hoz a falusi nép munkanélküli tömegei részére is. Kerek egy millió pengő jut a beruházások keretében a tiszai ármentesítő társulatoknak, ezenkívül egyéb vizszabályozásokra mintegy másfél millió pengőt fordítanak. Szabolcs és Hajdú megye nehéz helyzetben levő gazdái a szikes talajok feljavítására 200.000 pengőt kapnak, mig mezőgazdasági termelésünk egyik legfontosabb ágának, a gyümölcstermelésnek fejlesztése érdekében a földmívelésügyi kormányzat kétezer holdon gyümölcsfa-telepeket kiván létesíteni, hogy ezzel is elősegítse a kivitelre alkalmas gyümölcsösök szaporítását. A kormánynak e nagy gonddal összeállított és valóban széleskörű beruházási terveiről bizonyára örömmel vesz tudomást az ország minden polgára, foglalkozásra, politikai pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül. Bármely hivatási ághoz vagy párthoz is tartozzék valaki, örvendeznie kell azon, hogy mig határainkon túl, Európa legnagyobb részében, de a tengerentúl is szinte napról-napra egymást követik a véres események, forradalmak és polgárháborúk, addig e megkínzott, szerteszabdalt országban új lendületet vesz a nyugodt, békés termelő munka. A kormányt is, minden politikai szemponton felülemelkedve, kizárólag a nemzet egyetemes érdeke vezérelte, amikor a tavaszi hónapokban a beruházásokra szánt tizenöt millió pengőt a gazdasági élet számára biztosította, hogy ez által olcsóra venni férfi- és női felfér ~ nemül, férfi- és női harisnyái, gallért, nyakkendőt, blúzokat és mindenféle rőfösárút• az menjen bizalommal: Gulh Nándor reklámár úházába KOSSUTH-UTCA 2,1. Elvem: Kevés haszon, nagy forgalom! a természet és a magyar föld újjáébredésével egyidejűleg a nemzeti termelés menetét gyorsítsa és a válságból való kibontakozás lehetőségeit a magyar falvak és városok dolgozó népe számára egyaránt megteremtse. A városi szemétfuvarozás rejtelmei. Egy városnak és a lakóinak egymáshoz való viszonyát, valamint jogait és kötelezettségeit szabályrendeletek szokták meghatározni. Ezek a szabályrendeletek átmennek az előkészítő bizottságok rostáin s ha a közgyűlés is elfogadhatóknak találja őket s szerencsésen megúszták a közszemlére való kitételt is, akkor megjárják az illetékes felsőbb fórumokat és bizonyos idő múlva szép csendesen jogerőre emelkednek. Szóval egy szabályrendelet születése meglehetősen egyhangú dolog. De ugyanilyen a további pályafutása is. Akit nem érint, az tudomást sem vesz róla. Az érdekeltek viszont nem igen tiltakoznak ellene, mert tudják azt, hogy amennyiben bizonyos áldozatokat követelne tőlük, ugyanakkor joggal számíthatnak az ellenszolgáltatásokra is. A köztisztasági és közegészségügyi szabályrendelet azonban alaposan rácáfolt az eddigi gyakorlatra. Mióta tudomást vett ugyanis a lakosság érdekelt rétege arról, hogy mit tartalmaz, azóta minden előzetes összebeszélés nélkül utca utca után száll sorompóba ellene. Szóvá tette a legutóbbi közgyűlésen a képviselőtestület egyik érdemes tagja is s bár felszólalásának meg volt a kellő visszhangja, eredményre még sem vezetett. Ami késik, nem múlik azonban. A vármegyénél ugyanis a fellebbezések egész garmadája várja a döntést. Mivel pedig ez, az adott* esetben nem lehet más, mint az, hogy a szabályrendeletet módosítani kell, azért időszerű lesz néhány sorban pellengérre állítani azokat a sérelmes paragrafusokat, amelyek miatt ez az ügy máris valóságos kulturbotránnyá dagadt. A szabályrendelet 35 §-ból áll s eltekintve az első 10 paragrafusától, minden tekintetben megállja a kritikát. A maga nemében széles koncepciójú, értékes tervezet, amely sorra vesz minden olyan közegészségügyi kérdést, amely egy korszerűen vezetett város életében komoly szerepet játszik. Annál érthetetlenebb azonban, hogy ezeknek a hasznos elgondolásoknak az élére miként kerülhettek olyan jogi abszurdumok, mint amilyeneket az első 10 § tartalmaz. Az első 10 § tartalmának és rendelkezéseinek lényege t. i. az, hogy a város a közegészségügy emelése céljából a háziszemét kihordását intézményesen szabályozza. A háziszemét tehát gondosan összegyűjtendő, még pedig egész helyesen olyan gödrökbe, amelyek falai cementbe ágyazott téglával vannak kirakva. A kihordás hetenként kétszer történik és érte szemétkihordási illeték fizetendő. Ez az illeték szobánként évi 2 P 40 fillér, de fizetni kell a mellékhelyiségeken kivül még a padlásért, pincéért, sőt a verandáért is, amely alapon egyes házakból egész csinos összegek préselhetők ki. Ezt az illetéket pedig akkor is fizetni kell, ha valaki maga hordatja ki a szemetét, sőt akkor is, hogyha egyáltalán ki sem hordatja azt. A jelzett rendelkezések indokát pedig abban jelöli meg a szabályrendelet, hogy az így befolyó jövedelemből minél több utca tisztogatását akarja házikezelésbe venni a város s e célra minél bőségesebb felszerelést óhajt biztosítani. El kell ismerni, hogy ez igen tiszteletre-