Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-12-30 / 52. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár , . Helyben, kola. Elöfiz . ... Ü pcngó. fcgyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. Bzám. -aptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. I N D E N Teljes harminc esztendő telt el immár azóta, hogy a Pápai Hirlap első száma útjára elindult. Küszöbén állva a XXXI. évfolyamnak, kétségek közt ingadozik a lélek, szóljon-e inkább valamit a múltról, avagy próbálja inkább képzeletét a jövő ködtengerébe elmeríteni. Szólni a múltról, amely soha nem látott csodás változatokban gazdagon most pergett le szemünk előtt s amelyet ez a nemzedék annyi dicsőségben, annyi fájdalomban és annyi fájdalmas dicsőségben élt át. És szólni a jövőről, melynek végét amúgy sem láthatja sejtelem, amellyel lehet talán reményeket felkelteni, lehet még tán hitetleneket is hivőkké tenni, de amelynek bizonyosságot csak Ő adhat, aki öröktói fogva szerkeszti az emberiség történetének lapjait s akinek szemében nem harminc, de százszor harmint esztendő sem több egy pillanatnál. Nem is a múlt, nem is a jövő, hanem a jelien volt és marad mindig e lapnak terrénuma. Ölelve tartva a lent, ahogy Vörösmarty tanít, kell csüggemi a múlt szép emlékezetén és így teremteni meg a jövendőt. Ölelve tartani a jelent, mit jelent ez? Megérezni annak minden baját, minden panaszát, hangot adva minden fájdalmának, korholva minden kinövéséért, dicsérve minden érdeméért, állani mindig az őrhelyen, eszmékért lelkesedve, eszméket ültetve lelkekbe együtt élni, együtt érezni polgártársainkkal, kicsinyekkel és nagyokkal, inkább a kicsinyekkel, mint a nagyokkal, előbb a szegényekkel s csak azután a gazdagokkal, valami ilyesforma az: ölelve tartani a jelent. Hogy fezt a munkát valamely lap hiven és becsületesen elvégezze, ahhoz nem szükségesek divatos új jelszók, sem nem új nagy megrázkódtatásokat hozó, betlehemi születéseket eltüntetni akaró áramlatok, ehhez csak azokhoz! a nagy elvekhez való ragaszkodás és abból ihletet merítés szükséges, akiket eddig az emberiség és a nemzet történelme nagyoknak, önzetlenül nagyoknak ismert el. Ezeknek megszentelt szellemében iparkodik a közvéleménynek ez a szerény organuma, e mi lapunk továbbra is teljesíteni a maga hivatását. Soha sem feledkezve meg a múltról, építeni erős hittel a jövendőt! Néhány matróz utazott haza karácsonyi szabadságra a Páris-strassburgi expresszvonaton. A tengeralattjárókon eltöltött kemény szolgálat után jól megérdemelt pihenés várt rájuk a szent ünnepnapokon. Hosszú utat tettek meg a párnázatlan harmadik osztályú kocsikban Párisig s fáradtak voltak már, amikor felszállottak az acélexpresszre, hogy Karácsony szent estéjét hozzátartozóik között tölthessék. Az ünnep csendes melegsége helyett a borzalmak éjszakája lett osztályrészük. — Lagny-sur-Marne állomás közelében rémes csattanás és hatalmas detonáció rázta meg őket s a megdöbbenés első percei után kiugorva kocsijukból tanúi lettek a legszörnyűbb vasúti katasztrófának, ami a vasutak történetében valaha előfordult. Ezek a derék matrózok nem vesztették ám el a fejüket, nem kaptak idegsokkot, nem gondoltak arra, hogy mentsék a saját bőrüket, vagy hogy a pánik zűrzavarából hasznot halásszanak. Kemény izmaik és férfias lelkük minden erejével haladék nélkül hozzáláttak a mentés nehéz munkájához s este 9 órától reggel ötig szedték szét a romhalmazt és hordták a sebesülteket. Éjfél előtt ott volt a mentőexpedició s ők már addig emberfeletti munkát végeztek. De nem gondoltak akkor sem a pihenésre, hanem erejük végső megfeszítésével szerencsétlenül járt embertársaik szolgálatában hajnali öt óráig hajszolták meggyötört testüket, mig a fáradságtól és hidegtől végleg elcsigázva ájultan estek össze a vasfuti sínek mellett. A katasztrófa minden borzadálya mellett fel keli derülni a léleknek a hősi önfeláldozásnak és az emberi együttérzésnek e megrázó példáján. Munkás, vagy földmíves családok fiai voltak ezek a matrózok, de a szörnyű éjszaka nemes lovagokká ütötte őket s csillogó hercegi köntöst vont alakjuk köré. ők maradnak a mi szemünkben a valódi hősök, a nemes és férfiad magatartás ragyogó mintaképei, akik mellett hitvány csepürágássá törpül a mozisztárok dicsősége, vagy a boxbajnokok és sportsampionok megcsodált teljesítménye. Meg kell értenünk ezek után, mi tette naggyá, a kontinens legelső hatalmává Franciaországot. Az, hogy 17 milliárd értékű arany fekszik jegybankja pincéjében? Vagy az, hogy körmönfont diplomatái és hires tudósai vannak? Nem! Hanem az, hogy a veszély órájában akad neki néhány ilyen matróza. És néhány ilyen matrózzal meg lehet hódítani a világot, (f.) Munkanélküliség és a - munka. A legújabb kor új embertípussal ajándékozta meg az emberiséget. Az új embertípus az álmunkanélküli. A téli álmunkanélküli. A világgazdasági válság volt a szülőanyja ennek az új embernek és az emberi gyarlóság emlőjén nőt nagyra. Szegény ember mindig volt és mindig lesz, mindig voltak elagottak, nyomorultak, akiknek eltartása a társadalom feladata, de a világgazdasági váltüzel rv mecjM^l^at© és f^ifóiayos Ibeszer^ésI forrása Rauscher és Bodó cégnél üö. (Uradalmi fadepó.) — Telefon: 124. ság ijesztően megnövelte a társadalom könyörületére támaszkodók számát. Hogy számadattal éljek: jelen pillanatban kétezer lelket segélyez valamilyen formában Pápa város szegénygondozó hivatala, s ez a szám a város lakosságának 10o/o-át jelenti s ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik indokolatlanul dörömbölnek a jóléti intézmények ajtajain, a szám meghaladja a 150/0-ot is. Megdöbbentően nagy szám ez! Akaratlanul is felmerül a kérdés: Valóban ennyire lerongyolódott volna a magyar nép? Valóban ilyen kevés munkaalkalom lenne ebben az országban? Nem, ez lehetetlen, mondja a józan felelet. A munkaalkalom hiánya nem fokozhatta fel ennyire a munkanélküliek számát. Másutt volt a hiba. A jószívű társadalom megnyitotta zsebeit az ínségesek számára és felállította a népkonyhákat, fát adott a fűtetlen kályhákba, cipőt húzott a mezítelen lábakra. Eddig helyes is volt minden. A kapitalizmus lehetetlenné tette a földi javak igazságos elosztásfát, tehát meg kellett találni a módot arra, hogy a kirívó egyenlőtlenség] valahogy kiegyenlítődjék, de a segélyeknek ellenszolgáltatás nélkül való osztogtása viszszaéléseket szült. Jöttek a ravaszkodók, az álszegények, a haszonlesők, a munkakerülők; jöttek azok, akik üzletet csináltak az ínségkenyérből, akik sertést hizlaltak a népkonyhai élelemből, akik snapszbutikokba jártak az eladott akciófa árából; jöttek mind, akik nem szorultak rá a társadalom könyörületére; jöttek, akik elhenyélték a nyarat, a gyűjtés idejét, jöttek a tücskök s nem gondoltak arra, hogy azok elől eszik el az inségk|enyeret, akik valóban rászorulnak: a bénák, elhagyottak és azok elől, akik nem dologkerülésből nem dolgoztak, hanem akiknek valóban nem jutott munka, mert ezek nem jöhettek, ezek otthonmaradtak, mert betegek voltak, mert öregek voltak, mert nem volt cipőjük, ruhájuk,* mert ők gyengék voltak a tülekedésre, az ő jajukat túlharsogta az álszegények műzaja. De végül jött még valami. Valami a tizenkettedik órában. Jött egy kormányrendelet. Rendelet arról, hogy népkonyhát, fát,, cipőt, segélyt csak az kaphat, aki azt előzőleg ledolgozza. Ellenszolgáltatás nélkül csak öregek, munkaképtelenek kaphatnak, vagy olyatakarít meg, ha rádiót, modern csillárt Goldstein Gyuládénál vesz pápa, Főtér ctLlaii. Itt kaphatók a nagyadóhoz készült legújabb rádiók. Díjtalan bemutatás. Ffaff-rendszerű varrógépeit 12 pengős havi részletre. Villanyszerelést a legolcsóbban vállalok. HÓ- és sárcipő-javítást jutányosán végzek. Szenzációs Szilveszter=est az Elit=kávéházban. Malac-eresztés. Korhely- és bableves. Hólabda- és konfetti-csata. Számos meglepetés! Záróra nincs! szives pártfogást kér SEL1NKO kávés.