Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-12-30 / 52. szám

Hasznos tudni, SCHMIDTHAUER Igmándi természetes keserüvize az elrontott gyomrot 2—2 óra alatt rendbe hozza. nok, akik betegségüket hatóságilag igazolják. Bár a tüdővészre találtak volna fel ilyen hathatós orvosságot, mint ez a rendelet volt a munkanélküliségre. Az álmumkanélküliségre. A népkonyha vendégeinek száma az idén felére csökkent és a hideg tél ellenére sokkal kevesebb fára van ebben az évben szükségük az embereknek. Mint a kámfor, ügy tűntek el az új jelszó hallatára az álszegények, a munkakerülők, pedig csak egy napot kell dolgozni legy mázsa fáért és két napot egy havi népkonyháért. Azaz kezdetben nem akartak eltűnni. Még pár inapig kísérleteztek a szegényügyi hivatalban. Először követeltek, később könyörögtek, végül szidva a kormányt, a polgármestert, -eltávoztak, mondván nagy dühösen: »Inkább felakasztom magamat, de nem dolgozom«. Attól nem félünk, hogy ezek a fenyegetések valóra válnak, mert akinek szégyen a munka, aki munkaiszonyban szenved, akinek nincsen bátorsága dolgozni: az meghalni is gyáva. És ezek az álmunkanélküliek nem is érdemlik meg, hogy a társadalom könyörülete feléjük forduljon, mert ma a legdrágább kincsünk a munka, valóságos nemzeti vagyon íés aki ezt a kincset megveti, az nem érdemli meg, hogy szorgalmas polgárok verejtékkel kiharcolt adógarasaiból éljen. Dr. Csermák Ferenc. Nem csorbítják meg a kőmívesmesterek jogait. A cikkíró úgy állítja be a kérdést, mintha a kőmívesmesternek ma joga volna emeletes házakat építeni, s amennyiben ezt a kívánságát a törvény nem teljesítené, úgy a megélhetése volna veszélyeztetve. Még arra is hivatkozik a cikkíró, hogy a kőmívesmesternek az emeletesház építéséből az államépítészeti hivatal előtt vizsgát kell tennie. Ez merőn légből kapott olyan állítás, amelynek semmi alapja nincs. A kőmívesmester ugyanis csak egyszerű szerkezetű földszintes lakóházakból vizsgázik, az emeletes ház építése azonban vizsgája tárgyát nem képezi. Még képtelenebb azonban az az állítás, hogy a kőmívesmester megélhetése veszélyeztetve volna akkor, ha munkaköre az emeletes házakra kiterjesztést nem nyerne. A hivatalos statisztikai adatok szerint: 1930. évb\en vidéken összesen 18.921 ház épült, ' 1 ebből földszintes . . . 18.726 egyemeletes . . . 159 két és több emeletes 36 195 Összesen: 18.921 Százalékosan: Földszintes ház . . 98"97 % Egy- és négyemeletes 1 '03 % Láthatjuk tehát, hogy a kőmívesmesternek bőséges megélhetési lehetősége van, a mai jogrenddel megállapított munkaköre mellett. Éppen ellenkezőleg áll azonban a helyzet az építőmestert illetőleg', akinek részére a vidéki városokban kizárólagos joggal csak az emeletes ház maradna meg. Itt is azonban lépten-nyomon kiszorítja őt a kőmívesmester, aki a törvényeken túlteszi magát és hatáskörét meghaladó munkákat is végez és ezzel elveszi az építőmester kenyerét. Megerősítik ezt az állítást a pápai viszonyok is, ahol a folyó esztendőbein egy drb. (egyemeletes kisebb kórháztoldalék, egy kisebb emeletes műhelytoldalék és a félbenmaraét ref. templom tornyára 15 méter magas felfalazás készült. E közül a három munka közül is a müheJytoldalékot kőmívesmesteír építette építőmester leplezése mellett. Ugyancsak kőmívesmesterek készítették a még előfordult két-három drb. emeletes lakóház utcai homlokzat-javítását is. Kérdezzük tehát, őszinte és becsületes-e a cikknek a vészkiáltása, amellyel az építőmestereket háttérbe szorítani kívánja. Ebbeli törekvésében nem riad vissza ezek lekicsinylésétől sem, pedig az építőmester és kőmívesmester szakképzettsége között alig összehasonlítható különbség van. A vizsgázott kőmívesmester, amilyen a cikkíró is, egyszerű kőmíveslegényből leszj aki az Államépítészeti Hivatalban az igen kis körre szoruló mestervizsgát a legtöbb esetben úgy, ahogy, nagynehezen leteszi. Építőmester azonban az lehet: 1. aki a kir. József Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett és két évi építőmesteri külső gyakorlatot folytatott; 2. aki a Felső Építőipariskola sikeres elvégzése után még a műegyetemi képzettséghez közelálló építőmesteri államvizsgát letette; 3. aki a kir. József Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett és ezenfelül leteszi az előbb említett építőmesteri Vizsgát, vagy pedig hat évi szakbavágó gyakorlatot szerez. Ahhoz, hogy az építőmesteri szakképzettséget valaki lekicsinyelje, csak olyan tájékozatlanság és elfogultság szükséges, mint amit a cikk írójánál láthatunk, aki nem átalja a tényeket meghamisítani sem, csakhogy a kőmívesmestereket jogkiterjesztéshez juttassa. Azt állítja ugyanis, hogy.az új törvénytervezet a kőmívesmestertől még a rendes földszintes ház tervezését és felépítését is el akarja venni, továbbá, hogy a törvénytervezet a többi építőiparos (asztalos, lakatos, szerelő stb.) munkakörét is meg akarja csonkítani az építőmesterek javára. Ezen állítás alaptalanságának igazolására idézzük a törvénytervezet idevonatkozó szakaszait: 3. §. »A kőmívesíriesteri ipar munkakörébe tartoznak: a) Földszintes, egyszer alápincézett, vagy alagsorral ellátott normális terhelésű olyan lakóházak, középületek, gazdasági és ipari épületek építésének, fenntartásának, javításának, átalakításának és bontásának munkái, az ácsmunkák kivételével, melyekben 6.50 méternel, a belső magasság pedig 4 m.-nél nem nagyobbak.« 6. §. »A kisebb kómívesiparos munkakörébe tartozik: a) Kis- és nagyközségekben, továbbá tanyákon, szállásokon legfeljebb két szobából, konyhából és kamrából álló egyenesorru, alá nem pincézett, egyszerű szerkezetű földszintes olyan lakóházak és gazdasági épületek építése, amelyek szélessége, vagyis a külső szerkezeti főfalak külső felszinvonalai közötti távolság 6 m.-nél, belső magassága 3.50 m.-nél nem nagyobb, ide nem értve az ácsmunkát^ 13. §. 3. bekezdés: »Az építőiparos az ipara munkakörébe tartozó munkán felül az építmény befejezéséhez szükséges bárminő más munka végzését is elvállalhatja, de ha ez a munka valamely képpesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik és erre az iparra az építőiparosnak iparigazolványa, illetőleg iparengedélye nincs, azt arra jogosított önálló iparossal köteles' végeztetnie Kár tehát a kőmívesmestereknek afelett iaggódni, hogy mi lesz azzal a »sok ezer iparossal és építtető közönséggel, ha a kőmívesmesterek sokaságának jogait elveszik és minden jogot a csekély számú építőmesterek kezébe adnak«. A kormány bölcsessége megtalálja azt a helyes utat, amelynek megtartása mellett a fejlődő technikai műszaki képzettség érvényesülését biztosítani és az építtető nagyközönség érdekeit meg kell védeni és nyugodtak lehetnek nemcsíak az építőiparral rokoniparosok, de a kőmívesmesterek is, hogy az új törvény nem fogja jogaikat megcsonkítani. A cikk a kőmívesmesteri tudás érvényesítéséről is beszél. Ez a tudás kizárólag csak a földszintes házakra szorítkozik. Ha azonban valamely kőmívesmester magának szorgalomból önképzés útján, magasabb ismereteket szerez meg, úgy az építőipar liberális jogrendje lehetőséget ad arra, hogy a kőmívesmester az építőmesteri képzettséget is megszerezze. Ettől azonban éppen azok a kőmívesmesterek irtóznak, akik leghangosabbak, ellenben a kőmívesmestereknek az a része, amely átérzi az építőmesterséggel járó felePS/bftdard "tervcfaceA Tökéletes készülék — tökéletes vétel. TELEFONGYÁR R. T. lősség súlyát, komolyan nekilát szakismeretei kibővítésének és kitartó, hosszú, szorgalmas munka után megbirkózik az építőmesteri vizsgával, hogy ilymódon juthasson hozzá a rnagasabbrendü munkalehetőség gyakorlásához. Ne a tények elferdítésével igyekezzenek a kőmívesmesterek magasabb munkakörhöz jutni, hanem tudásuknak és szakképzettségüknek fejlesztése és erről az építőmesteri vizsga letétele útján. (Vége.) Fa Mihály építőmester, a pápai építőmesterek szövetségének elnöke. A síelésről. A si történetének nyomai több ezer esztendőre nyúlnak vissza. Tudományos megállapítás szerint a si őshazája a finn-ugor népek őshazája, az európai Oroszországban levő Oka, Volga és Bjelaja folyók vidéke. Vándorlásaik közben a finn-ugor származású lappok vitték be Skandináviába. Téli vadászaton a rénszarvas üldözésére, messze fekvő helyek elérésére használták, sőt Saxo, a dán történetíró írja, hogy a finnek csatáikat síken vívják meg és győzedelmesen verik vissza a dánokat. Az északi népeknél nagy népszerűségre tesz szert. Évszázadokon át mint közlekedési és életszükségleti eszköz töltötte be szerepét. Néhány évtizeddel ezelőtt valami kiszámíthatatlan szeszély idesodorta közénk, Középeurópa fiai közé. Csodálkozással fogadták a furcsa deszkatalpakat, majd lassan bűvkörébe ejtette az érdeklődőket és ma már elképzelhetetlen tömeget vall lelkes hódolójának. Híveinek száma a világ minden részében évről-évre rohamos tempóban növekedik. Miben rejlik ennek a sportnak varázsa? Elsősorban a téli természet cstodálatos szépsége. A behavazott erdő alabástromoszlopzatú csúcsíves templomként borul össze, s minden bokor, kóró, fűszál királynői dísznek is beillő diadémmal hivalkodik. És mi igézettel szemléljük a természet szépsíégének fenséges megnyilvánulását. A sisport népszerűségéhez, az esztétikai hatás mellett nagyban hozzájárult az egészségügyi hatás. A havas tájak száraz levegője, a téli nap erős kisugárzásával úgyszólván felvillanyozza az egész szervezetet. A vérkeringés élénkebb, az anyagcsere kedvezőbb és mindennemű életnyilvánulás intenzivebbé válik. Ez az oka annak, hogy gyengébb és leromlott szervezetüek oly kedvvel hódolnak e sportnak, amely napokra, órákra visszavarázsolja a már elveszettnek hitt fiatalságot. A sisport valóságos megváltás azon sportemberek számára, akik télen is áhítják a fárasztó munkát, a szabad természet üde, tiszta levegőjét, napfényes és acélozó hidegét. A különleges mozgásrendszere is csábítólag hat. Maga az egyszerű siklás a síkon, amely az ügető ló sebességével visz a sziporkázó hótakarón. Hát mikor a lejtőnek irányítjuk léceink orrát! Valósággal szelek szárnyán, félistenként száguldunk alá a mélybe s oly élvezetben v^n részünk, amit a vérbeli, síelő senkivel a világon fel nem cserél. Lóránt József.