Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-09-30 / 39. szám

Tek. Tóth Ferenc Theql. Önképzőkör ENIK MINDEN SZOMBATON. őiskola. Helyben. Előfizetési ár negyedévre pengő, ügyes szám ara Aiier. Telefon 181. assána. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal; Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Évfordulóhoz érünk pár nap múlva. Egy esztendeje lesz annak, hogy Gömbös Gyula kormánya az ország kormányzójának bizalmából hazánk ügyeinek- intézését átvette. Ha a békeidőben nem is volt egy esztendő hosszú idő, a háború utáni vészes korszakban, amikor minden nap új szenzációkat hoz és új lehetőségeket teremt, egy esztendő már tekintélyes időnek számít. És ha azt, ami a bel- és külpolitikában Gömbös Gyula kormányzásának első esztendeje alatt történt, mérlegbe vetjük, a legteljesebb pártatlansággal meg kell állapítanunk, hogy ez az esztendő nem a veszteség, de a nyereség esztendeje volt. Nyereségként könyveljük el elsősorban azt a változást, amelyet a nemzet lelkében ez az esztendő megteremtett. A kínos lehangoltságot, amely a mult év nyarának végén elernyeszteni kezdette a nemzetet, azóta reménykedő bizalom váltotta fel. Létrehozta e bizalmat az élre állított vezér egyéniségéből kisugárzó lelkes tetterő, amely a munkatársaiul megválasztott minisztereit is jellemzi. Állottunk egy vigasztalannak látszó tél előtt, amelyen sikerrel végig gázoltunk. Állottunk a csüggeteg lemondás kapujában, ahonnan bennünket új útra, a gazdasági megerősödés és fellendülés útjára vezetett el. Minden társadalmi osztály érdekében történt valami ebben az évben, a nemzeti munkaprogramul minden dolgozó rétegre gondol, de ami a lakosság egyetemének legtöbbet használt és fog a jövőben használni, azt Gömbös kormánya elsősorban és főkép külpolitikájával érte el. Jótékony hatású gazdasági szerződéseink nyomán jelentékenyen emelkedett külpolitikai mérlegünk, a revízió eszméjének térhódítása diadalmasan halad előre. Mindez méltán töltheti el bizalommal a nemzet minden egyes tagját^ Ezt a bizalmat, amelyre a mi "vezérünk egy esztendő törhetlen akaraterejű, lelkes munkájával valóban méltónak bizonyult, úgy tudjuk megfelelően meghálálni, ha megfogadjuk az ő legnagyobb és legszebb intelmét és a nagy, országos célok érdekében a nemzeti egység szellemében fogunk egymással kezet. Nemzeti egység, nemzeti összetartás, ez a Gömbös Gyula bűvös talizmánja, ez volt és ez marad biztos záloga a szebb magyar jövendőnek. FELHÍVOM a mélyen tisztelt hölgyközönség b. figyelmét, hogy bunda-szükséglete beszerzése előtt szíveskedjék befáradni üzletembe, hogy olcsó áraimról informálhassam s elsőrendű modeljaimat bemutathassam. Bundák átalakítását a mai modern fazonra a legjutányosabb árért vállalom. Spielm.£Oin Manó képesíteti szűcsmester F^ápa, MLossof istca 3. Itt kaphatók a világhírű Gyukits és Hücker nyúlszőr kalapok és sapkák a legnagyobb választékban. Egy tanulót felveszek. Csak Pápa alszik.* Dőre dolog a kor áramlatairól tudomást nem venni, vagy pláne velük szembefordulni. ' És nem helyeselhető az a várospolitika, amely nem akar tudomást szerezni olyan városfejlesztési lehetőségekről, melyek a »kétszerkettő négy« matematikai világosságával talán nem dicsekedhetnek, de amelyeknek okosságára az orránál tovább néző, szélesebb látókörre és nagyvonalúságra törekvő városfejlesztőknek lehetetlen rá nem jöniniök, különösen akkor, ha azok célszerűségét már sok város magatartása igazolja is. Ilyen lehetőségekből ragiadok ki néhányat. A vidéki városok minden követ megmoz- i gatnak egy-egy filléres vonatért. Pápának nin- ! csen rá szüksége. Azok minél többhöz akarnak jutni, — Pápának egy sem kell. Más városok már régen megértették a filléres vonatok fontosságát, s azt, hogy minő idegenforgalmi perspektívák nyílnak a város megismeréséből. Felfogták az ebből származó felbe- i csülhetetlen erkölcsi hasznot és kiszámították ennek hatalmas anyagi előnyeit. Pápa nem tett semmit, nem számított ki semmit, sőt — úgylátszik — károsnak is találta a dolgot. Pedig nem olyan ostobák a városok, hogy pártfogolják a filléres gyors eszméjét, ha abból csak egy fillérnyi káruk is, nem pedig hasznuk származnék. Az sem igaz, hogy csak az ismert, egyébként is nagy idegenforgalmú helyeket keresi fel a közönség. A tapasztalat épen azt igazolja, hogy a legismeretlenebb helyeket is nagy előszeretettel látogatják a pestiek. De városunk csak vállát vonogatja. Most peregtek le szemeink előtt a gödöllői jamboree eseményei. A cserkész-szövetség, a kormány és főváros mindent megtettek, hogy a külföldi cserkészek minél jobban megismerhessék a világhírű magyar vendégszeretetet. Megmutattak nekik minden magyar értéket és elhalmozták őket minden jóval. És a vidéki városok is egymással versengve hívták meg a külföldi cserkészeket, s egyik a másikon próbált túltenni a kedvességben, előzékenységben. Minden valamire való város vendégül látott néhány cserkész-kontingenst. Pápa csúfosan begombolkozott. Pedig mibe került volna 2—300 fiú megvendégelése? Sokkal kisebb városok kibírták. Veszprémben több csoport is volt! És ha már la magyar vidék megismeréséről volt szó, talán itt is lett volna annyi néznivaló, mint például Jászberényben, ahova történetesen az angol fiúkat vitték le. Nagyon sokra mentek a Lehel-kürt megtekintésével az angol fiúk, akiknek a londoni British Museum áll rendelkezésükre! De ha Pápa városa csak azt nézte, hogy hány pengőjébe kerül ez a megvendégelés és csak a kiadási tételt látta és annak erkölcsi és propaganda hasznát nem vette számításba, úgy ismét igen rosszúl számított. Ahol pedig a kék ceruza mit sem tud segíteni a város költségvetési egyensúlyának helyreállításán, ott még mindig segíthet »a legjobb export, a láthatatlan export, vagyis az idegen, aki ott elkölti a pénzét«, mint ezt Turchányi Egon nem is régen megállapította a vidéki városok pécsi kongresszusán. Ahova meg nem megy az idegen, oda csalogatják, külföldi példák nyomán végre nálunk is kezdenek észbekapni. A külföldi városok kitűnően értenek ahhoz, hogy különféle »ünnepi hetek«, kis bagatell-jubileumok címén az embereket tömegesen odacsalogassák. Valóban, jó üzletnek bizonyult a hangzatos ünnepsé* Közöljük e helyes intenciójú, figyelemre méltó cikket, bár nem minden megállapításával értünk egyet. Szerk. ! gekkel megmozgatott tömegek pénztárcájának megapasztása. S íme hazánkban Sopron, Tata, Pécs, Szeged és Szombathely már meg is rendezte a maga ünnepségét, föltálalta a speciális csemegéjét. Az emberek ezrei zarándokoltak ezekre a felfújt csodákra, s az emberek ezreinek tárcái könnyebbültek meg — a városok nagyszerű számítására. És Pápa mit tett? Semmit. Pedig mi is megrendezhetnénk ugyanazt, amit akármelyik város. Ugyanazt a zenei csodát mi is meg tudnánk csinálni, mint Sopron, Pécs vagy Szombathely. A pápai várkert ugyanolyan alkalmas a ballet megrendezésére, mint a tatai park. Amennyire alkalmas a szegedi Fogadalmi-tér ünnepi játékok előadására, annyira alkalmas a mi Főterünk vagy a várkert egy része is. Sőt éppen olyan alkalmas, mint a bécsi városháza udvara, vagy a salzburgi vagy marburgi ünnepi játékok tere. Hiszen az Ember tragédiája szegedi előadásáról éppen azt állapította meg a kritika, hogy az előadás ugyan jó volt, de semmi különös, nagyvonalú, vagy lenyűgöző, a hatalmas Fogadalmi-téren nem is érvényesült és végeredményben semmi eszmei közössége nem volt Szegedhez. De hát »ünnepi hét« volt, s a tömeg meg volt illetődve ilyen »hatalmas élmény«-től. És — ami a lényeg — hatalmas idegenjárás volt és nagy aratása a pénznek. Szegény Pápa, mint kis kuvasz tekinthetsz fel előkelő orosz-agár társadra, Szegedre. Pedig csak egy kis koncepció kellene. E közben pedig — angol kezdeményezésre — hatalmas apparátussal és horribilis költséggel folyik az interkontinentális út építése, mely Londont Calcuttával, illetőleg Afrikában Cape-Town-nal köti össze, s melynek magyarországi félszakasza (Bécs—Budapest) az elsők között készült el. Igen, mert az állam felfogta a közutak kiépítésében rejlő nagy fejlődési lehetőségeket, de ugyanakkor Pápa tudomást sem vett arról, hogy nagyszerű öszszekötő úthoz juthatott volna. A Római birodalom tudta, hogy a birodalom létének alapfeltétele az a hatalmas úthálózat, melynek alapépítményeit ma is csodáljuk. De jó városunk nem hitte el, hogy a Bécset a Balatonnal összekötő új útnak a városon való keresztülvezetése minő fejlődési lehetőségeket rejt magában. Győr város minden követ megmozgatott, hogy a balatoni útat Győr bekapcsolásával építsék meg, ugyanakkor városunk csendes-bután tekintett át a nagysúlyú probléma fölött. Pedig mégis csak természetesebb lett volna Bécset, illetőleg Ausztrián keresztül a Nyugatot: Bécsújhelyen, Sopronon, Csornán, Pápán, Farkasgyepün és Veszprémen keresztül hozzákapcsolni a Balatonhoz, mint Győr, Zirc és Veszprémen át! Ezzel hatalmas új utat nyert volna a Felsődunántúl, jelesen Sopron- és Veszprémmegye, Sopron, Csorna és Pápa városok. Az útvonal egyenesebb, rövidebb, szebb lett volna, a Bakony is DEUTSCH fakereskedő PAPA Bástya-utca 18.- Kisfaludy-utca 2. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva la bükkhasáb tűzifát I

a cserhasáb tűzifát I* aprított tűzifát elsőrendű hazai fütőszenet elsőrendű hazai brikettet.