Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-08-26 / 34. szám

HÍRLAP YINDEN SZOMBATON. *°iskol Előfizetési ai , Telefon IÓ-Í. Tanulságok. (My.) Az Ibusz-ügy nem tudott politikai botránnyá dagadni. Pedig egynémely oldalról megvolt a hajlandóság annak pártpolitikai ki­aknázására. A Független Kisgazdapárt erélyes és gyors állásfoglalása eltévelyedett tagjával' szemben elhárította a pártról azt a látszatot, mintha valami takargatnivalója lett volna. Vi­szont a tényállás azonnali tisztázása a kor­mányhatóságok által gyorsvonati sebességgel lefolytatott vizsgálat útján megnyugtatta a közvéleményt arról, hogy ez a kormány sem­miféle gyanús visszaélést nem tűr és a közélet tisztasága fölött a legéberebb féltékenységgel őrködik. A vizsgálat a nyilvánosság reflektorá­nak világosságába állította a rejtelmesnek lát­szó ügyet, és annak politikai vonatkozásait — ha ugyan ilyenek egyáltalán lehettek — mara­déktalanul tisztázta. Most már csak az a kide­rített tényállás jogi következményeinek levo­nása marad hátra, ami bizonyára meg is fog történni. Ha le akarjuk vonni ennek a nyári szen­zációnak tanulságait, úgy elsősorban megál­lapítandó, hogy íme a rágalom és vádaskodás,, ha egyszer beférkőzik a közélet porondjára, nem áll meg egyetlen politikai párt ajtaja előtt sem. Akik pártpolitikai célzatból any­nyira hajlamosak a politikai ellenfél meggya­nusítására és ellenőrizhetetlen híresztelések, pletykák szárnyán nem egyszer mérgezett nyi­lakat röpítenek a szembenálló politikai ténye­zők ellen, azok most megtanulhatták,, hogy nincs az a népszerűség és korrektség, amely előtt a nagy Galeotto, a sugdolódzás és a rá­galom megállana. Azok a politikusok, akik a politikai küzdelmek fegyvertárából nem re­kesztik ki az ilyen vádaskodást, most láthat­ják, hogy ha a közéleti küzdelmekbe egyszer befészkeli magát az ilyen fegyver használata, ez a fegyver alkalomadtán önmaguk ellen is irányulhat. Ma nekem, holnap neked. A másik tanulság, amelyet jó lesz min­den politikai pártnak és tényezőnek megje­gyeznie, az, hogy nagyon is meg kell nézniök azt, akivel politikai barátságot kötnek, nehogy soraikba arra méltatlan és érdemetlen elemek befurakodhassanak. A közéleti tisztaság köve­telménye, hogy politikai és gazdasági táma­dásokra ne szövetkezzünk olyanokkal, akikről majdnem köztudomású, hogy e támadások hát­terében anyagi és üzleti célokat rejtegetnek. Végül az egész ügynek legfőbb tanulsága az a jóleső és megnyugtató bizonyosság, hogy azok a kormányférfiak, akiknek vezeté­sére van bízva az ország ügyeinek vitele, ma­guk őrködnek a legkíméletlenebb szigorral a közélet és a gazdasági erkölcsök tisztasága fölött és kérlelhetlenül lecsapnak azokra, akik magatartásukkal foltot ejtenek a közélet szep­lőtlenségén. Ennek a kormánynak nincs takar­gatnivalója és az eltussolás hiányzik kormány­zati módszerei közül. A megélhetés nehéz gondjaival küzködő polgárság nagy megnyug­vást merít ebből a bizonyosságból. A hiva­talos vizsgálat eredményének nyilt őszinte fel­tárása újabb tanúbizonysága annak, hogy az ellenzék által oly har\gosan követelt közéleti tisztaságnak legfőbb, legpártatlanabb őre ép­pen az a kormány, amellyel szemben ezt a kö­vetelést pártpolitikai hasznosítás céljából oly gyakran hangoztatni szokták, de amely az ilyen kitanításra — mint ez a példa is mutatja — nem szorult rá. < ePzőkör H eWb e n. Ionos főszerkesztő: RÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Könyvelő mellékfoglalkozáshoz kerestetik. Ajánlatokat foglalkozás, kor jelölésével „B. A. 5336" jeligével' Rudolf Mosse hirdetőiroda Budapest, IV., Váci utca 18. továbbít. Egyetemi hallgatók kérelme. — Alapítványi helyeket kérnek a várostól a Horthy-kollégiumban. — Az idők mostohaságát ugyancsak megér­zik a főiskolai és egyetemi hallgatók is. Akárhányan a legnagyobb nélkülözések kö­zött folytatják tanulmányaikat, sőt vannak,* akik kénytelenek ezeket abbahagyni, mert a szülők elszegényedése vagy teljes tönkreme­nése folytán nem tudják fedezni a jelentékeny költségeket, amelybe egy-egy tanév a főisko­lán vagy az egyetemen kerül. Vergődik, szen­ved, nélkülöz a magyar jövő letéteményese, a magyar egyetemi ifjúság, s szinte szizifuszi küzdelmeken megy keresztül, amíg eljuthat odáig, hogy a diplomáját a kezébe kaphatja. Ez a szomorú helyzet indította a pápai főiskolai és egyetemi hallgatók érdekeinek védelmét szolgáló »Turul« Szövetséget arra, hogy beadvánnyal forduljon a város polgár­mesteréhez, melyben arra kérik, hogy Pápa városa létesítsen a főiskolai és egyetemi hall­gatók bentlakásául szolgáló Horthy-kollégium­ban egy alapítványi szobát, vagy legalább is néhány alapítványi helyet. Ámbár ismert előttünk a város kritikus helyzete, amely a legnagyobb takarékosságot teszi minden téren indokolttá, mégis a magunk részéről a legmelegebben ajánljuk, hogy a vá­ros teljesítse — ha mindjárt szűkebb keretek között is — az ifjúság kérelmét. Hisz az áldo­zat, amelyet kérnek tőlünk, nem nagy és ép­penséggel nem elviselhetetlen. Egy alapítványi hely a kollégiumban egy tanévre mindössze 90 pengő, amelyért a főiskolai vagy egyetemi hallgató nemcsak szállást, de reggelit is kap. Egy négy-ágyas alapítványi szoba egy eszten­dőre nem kerülne tehát többe a városnak 360 pengőnél, amely összeget egy kis jóakarattal^ az ifjúság iránti szeretettel be lehetne illesz­teni a város költségvetésébe anélkül, hogy háztartásának egyensúlya felbillenne. Szép példák állanak előtte. Győr, Szombathely^ Orosháza, Jászberény, Miskolc stb. már létesí­tettek a fővárosban tanulmányaikat folytató ifjúságuk számára 4—6—8, sőt 12 ágyas szobákat, amelyeket azután az alapítványi szo­bákat létesítő városok úrhölgyei — Mansz — tettek számukra lakályosakká. Az ilyen alapít­ványi szobák folyosói ajtai felett ott ékeske­dik az illető város címere, alatta következő felirattal: » város alapítványi szobája<<, amelybe mindig bizonyos felemelő érzéssel lépnek be a jótéteményt élvező ifjak, mert ér­zik, tudják, hogy városuk jóindulata, szere­tete az egyetemi nehéz esztendők alatt velük van és ez a tudat ösztönzésül szolgál arra r hogy részükről ezt az áldozatokban megnyi­latkozó jóindulatot szorgalommal, pályájukon minél nagyobb sikerek elérésével viszonozzák, s megérlelődik bennük a hála virágaival kö­rülfont elhatározás, hogy majdan minél ér­tékesebb szolgálatokat tehessenek gondjait reájuk kiterjesztő szűkebb hazájuknak, váro­suknak. Tudjuk azt is, hogy a város hozott már a tanügyért áldozatokat, amikor a helybeli kö­zépfokú tanintézeteket évről-évre jelentékeny összeggel támogatja, sőt a felekezetek szub­vencionálására nyújtott, a jövő évi költségve­tésbe 14.000 pengőben felvett összeget is nagyobbrészében iskolai segélynek tekintjük, ám ez mégsem egyéni támogatás, mégsem az egyénnek, a küzdő, nélkülöző diáknak közvet­lenül nyújtott pártfogás. Ennek csak azt a 680 pengő tanulmányi segélyt tekinthetjük, ame­lyet a város 340 pengőjével kétfelé osztva nyújt évenként a kollégiumi és bencés tanári kar javaslatára egy-egy főiskolai vagy egye­temi hallgatónak tanulmányai befejeztéig. Ám ebben a ritka szerencsében csak kevesek ré­szesülhetnek, s ez a segély rendszerint csak négy év múlva szabadul fel, mert hisz — mint az imént említettük — a segély a tanulmány befejeztéig szól. Nem akarunk most elmélkedni affelett, hogy sokkal helyesebb volna, ha e segélynek eldaraboiásával többen részesülhetnének an­nak áldásaiban, maradunk a tárgyunknál, és kérjük a polgármester úr személyén keresztül Pápa város közönségét, hogy ne utasítsa él ridegen az ifjúság kérését, s anyagi erejéhez mérten létesítsen a Horthy-kollégiumban ta­nulmányaikat a székesfővárosban folytató pá­pai főiskolai és egyetemi hallgatók részére alapítványi helyeket. Dunántúl Athénje ezzel a nemes gesztussal csak önmagához lenne méltó. \ Amicus juventutis. Reflexiók. A jamboree elmúlt; már nem az az ér­dekes esemény, mint akárcsak egy héttel ez­előtt. Talán így is kell lennie; a minden 1 csoda három napig tart elvénél fogva, mégis nem mehetünk el szó nélkül mellette. Azok a hullámok, amelyeket nálunk is, külföldön is vetett, arra ösztönöznek, hogy visszapillant­sunk és most már tárgyilagos szemmel vizs­gáljuk meg, hogy mit is jelentett hát ez ne­künk, az országnak. Ha külső jelekből ítéljük meg, akkor is találunk benne valamit, ami a lényegre világot vet. A látogatók száma, amely kereken 50 ezerrel multa felül a birkenhead-i jambo­ree-ét, arra mutat, hogy egyrészt a cserkész^ mozgalom még elterjedtebbé, népszerűbbé vált, másrészt, hogy a magyar közönség sem érzéketlen a fontos dolgok iránt. Ez pedig igen kedvező jel, mert ha a tábornak nem lett volna ennyi látogatója: ez a nemzet po­litikai kiskorúságát bizonyította volna; azt, hogy a közös érdekek felismerése terén el va­gyunk maradva. És azt remélem, hogy akik ott voltak, azok sem csupán azt nézték, vájjon a skótoknak milyen szövetből van a szoknyája, a szíriaiak Ipgyan vannak öltözve, a hinduk milyen barnák, hanem ezek mögött a külsősé­gek mögött a lelket is keresték. Nem az auto­gramm-kérés naiv módján keresni az érdekes­séget, hanem a cserkészek csodálatos lelkén keresztül belepillantani a gondolkodásukba. Ez volt az, ami a jamboree-n szenzációt ígért és adott. Mert a jamboree lelke látható volt; ellen­tétben azzal, amit öröktől fogva hallunk, hogy a lélek láthatatlan. A jamboree lelke ott élt az ébresztőtől kezdve a takarodóig; a közön­ség is .láthatta és még éjjel sem aludt. Abban a képben, amikor egy norvég összekarolt egy hinduval, amikor észak és dél pólusai érint­keztek: ebben lehetett látni a cserkészet igazi lelkét. Mert itt egy egész életre kiható barát­DEUTSCH fakereskedő PAPA Bástya-utca 18. - Kisfaludy-utca 2. Telefon: 119. Telefon: 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva la bükkhasáb tűzifát I a cserhasáb tűzifát aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtőszeiiet elsőrendű hazai brikettet.

Next

/
Thumbnails
Contents